Ház

Habarcs kézi, gépi keverése és összetevői

A habarcsok kézzel vagy géppel ke­verhetők

A kézi keverés vödörben, habarcs­hordó ládában, habarcskeverő ládá­ban vagy más, erre a célra alkalmas edényben végezhető. A keveréshez szükséges víz általában közvetlenül a vízvezetékből vehető vagy tömlővel vezethető a keverés helyszínére. Érdemes a habarcske­verő láda mellé egy tartályt (pl. hor­dót) állítani, amit vízzel feltöltve egy­szerűsödik a munka.

A kézi keveréskor a keverőedénybe rakott mészpéphez vizet keverve mésztejet készítünk, ügyelve arra, hogy a mésztejben ne maradjanak csomók, mert később a habarcsban a mészcsomók feloldása már igen ne­héz. Ezután a mésztejbe homokot kell lapátolni, egyenletesen elosztva, az egész felületre szórva, egészen ad­dig, amíg a homok már nem süllyed bele a mésztejbe.

Ezután kell elkez­deni a habarcs keverését, ha szüksé­ges, további vízmennyiséget adva a keverékhez. A keverést addig kell folytatni, amíg a habarcs egyenletes színű és sűrűségű, mész- és homok­csomóktól mentes lesz. Ha mészpép helyett mész hidrátot használunk, azt víz nélkül is összeke­verhetjük a homokkal, ezt követően adjuk hozzá a vizet, de készíthetjük úgy is, hogy először vizet töltünk az edénybe, és ebbe szórjuk – állandó keverés közben – a felületen egyenle­tesen elosztva a mész hidrátot.

A ha­barcskeverés egyéb műveletei meg­egyeznek az előbb leírtakkal. Ha cementes habarcsot készítünk, akkor a cementet a megkevert mész­tejre kell szórni, és azzal egyenlete­sen, csomómentesen el kell keverni, majd hozzáadjuk a homokot. Hason­lóképpen keverhető a meszes ce­menthabarcs is.

Cementhabarcs készítésekor először a cementet szárazon össze kell ke­verni a homokkal, csak ezt követően adagolható a víz. Cementtartalmú habarcsok keverése­kor ügyeljünk arra, hogy csak annyi habarcsot keverjünk, amennyit a kö­tés megkezdése előtt – a hőmérsék­lettől függően 2-4 órán belül – fel tu­dunk használni!

Gipszes habarcsok keverésekor a gip­szet legutoljára keverjük a mészha­barcshoz, mégpedig pép formájában. Megfelelő sűrűségű gipszpéphez ju­tunk, ha a gipszet keverés nélkül, egyenletesen elosztva szórjuk a vízfe­lületre, mindaddig, amíg azon száraz „szigetek” nem képződnek. Gépi keveréskor először a mészpép hígításához szükséges vizet öntsük a keverőgép dobjába, majd ezt köve­tően a mészpépet. A homokot a mész­pép felhígítása után adagoljuk. Cementes habarcsok gépi keverése során ugyancsak a mészpépet hígít­suk fel a keverővízzel, ehhez adagol­juk először a cementet, majd ennek elkeverése után a homokot. Hason­lóan keverhetők a meszes cementha­barcsok is.

Cementhabarcsok gépi keverésekor először a cementet szárazon keverjük össze a homokkal, majd ezt követően adjuk hozzá a vizet. A keverőgépet olyan magas pado­zatra helyezzük, hogy abból a megke­vert habarcsot közvetlenül a szállító­eszközbe (pl. habarcshordó ládába vagy talicskába) üríthessük. Ha a ke­verőgépet folyamatosan akarjuk üze­meltetni, akkor a keverőgép alá áll­ványra helyezett, kiömlőnyílással el­látott ládát kell helyezni. A keverőgépet rögzítve (rögzített ékekkel kiékelve), vízszintes helyzet­ben kell a kellően teherbíró pado­zatra állítani.

A padozat alapterülete akkora legyen, hogy azon állva a ke­verőgépet könnyű legyen kezelni. Keverés közben a dobba se kézzel, se más eszközzel ne nyúljunk bele! A keverőgép csak leállított és feszült­ségmentesített állapotban javítható! A felületképzéshez jól használható a habarcskeverő üzemből megrendel­hető transzporthabarcs. A habarcs­üzemek által szállított mészhabarcs napokig károsodás nélkül tárolható az építés helyszínén. A transzportha­barcshoz csak az előírt mennyiségű cementet és a kívánt konzisztencia eléréséhez szükséges vizet kell hozzá­keverni, a bedolgozás előtt 1-2 órá­val.

A kész habarcsot hagyományosan vö­dörben, habarcshordó ládában vagy talicskában kell a bedolgozás helyére szállítani. A fémtalicska olyan le­gyen, hogy a habarcsot könnyen ki le­hessen üríteni belőle. Gépesített munkaterületen a habarcs habarcsszi­vattyúval is továbbítható a tárolókba, de közvetlenül a gépi vakolási techni­kával dolgozó munkaterületre is.

Az ideális habarcs

Az ideális habarcs friss állapotban jól tartja a ke verővizet, könnyen bedol­gozható és megfelelő tapadó- és ra­gasztóképességgel rendelkezik. A megszilárdult habarcs kellő szilárdsá­gú, megfelelően rugalmas és időtálló. A jó minőségű vakolóhabarcs ezeken túl legyen megfelelően lélegző, de ne segítse elő a csapóeső okozta nedves­ségvándorlást.

A jó vízmegtartás alapkövetelmény, a keverővizet rosszul megtartó ha­barcs a keverőládában gyorsan ülepe­dik, szétkeveredik, a falfelületre ke­rülve pedig – a fal nedvszívó hatásá­nak következtében – a szükségesnél gyorsabban elveszíti víztartalmát. Az ilyen habarcsból sok gonddal és csak rossz minőségű vakolat készíthető. A jó bedolgozhatóság a megfelelő kenhetőséget, simíthatóságot jelenti.

A jó habarcs kitölti a felületi egyenet­lenségeket, behatol a pórusokba, ez­által segíti a teherátadási, és megfe­lelő tapadást biztosít. A habarcs megfelelő szilárdsága a falazóhabarcsok esetében a kellő teher­bírást, a vakolóhabarcsok esetében pedig elsősorban a jó tapadást jelen­ti. Az ágyazó- és a felületképző ha­barcsoktól a jó tapadáson és kellő te­herbíráson kívül a mechanikai hatá­sokkal szembeni ellenállást is megkö­veteljük.

További követelmény a kellő rugal­masság, a habarcsoknak ugyanis ká­rosodás (pl. repedés) nélkül kell elvi­selniük az átnedvesedést és a kiszára­dást, valamint az épület ülepedésé­ből, felmelegedéséből és lehűléséből eredő mozgásokat. Fontos tudni, hogy a szükségesnél több cement adago­lása rontja a habarcs rugalmasságát, ezért ne használjunk több cementet az előírtnál.

A jó időtállóság elsősorban az idő­járás hatásainak kitett habarcsoknál fontos szempont. A legnagyobb igény­bevételt a fagy jelenti. A habarcs fagyállósága a felhasznált alkotó­anyagok minőségétől, az összetételtől és a légpórus tartalomtól függ.

A habarcsok alkotóanyagai

Kötőanyag

A kötőanyag feladata a friss habarcs jó bedolgozhatóságán kívül a habarcs megkívánt szilárdságának biztosítá­sa. A vízzel péppé kevert kötőanyag bevonja a homokszemcséket, így se­gítve a friss habarcsban azok elhe­lyezkedését, megszilárdulva pedig az egyes homokszemcséket „összera­gasztja”, kőszerűen szilárd testté egyesíti.

A mész darabos égetett mész vagy porrá oltott mész formájában kerül forgalomba. A darabos égetett mész nagyon érzékeny a nedvességre, már a levegőben lévő pára hatására is ol­tódni kezd, ezért a mészoltást minél hamarabb el kell végezni. A keletkező mészpépet az oltás után vermelni (pihentetni) kell, amire az­ért van szükség, mert bármilyen gon­dosan végezzük is el az oltást, a friss mészpépben mindenképpen marad­nak oltatlan darabok, amelyek csak a pihentetés alatt oltódnak.

Nem kel­lően „pihentetett” mészpép haszná­lata esetén az oltatlan darabok oltódása a bedolgozott habarcsban megy végbe. Ez a folyamat okozza az ún. „mészkukacok” megjelenését. Ez a jelenség különösen vakoló habarcsban káros, mivel az oltódó darabok a már elkészült vakolatban kipattogzásokat okoznak. Falazó- és ágyazó habarcsokhoz tehát két hétnél, vakolás­hoz és burkoláshoz azonban négy hétnél fiatalabb mészpépet ne hasz­náljunk!

A jól vermelt mészpép krémszerű, zsíros tapintású, lapáttal jól vágható termék, mintegy 40% szárazanyag­ tartalommal. A veremben a mészpép korlátlan ideig tárolható, csak a fagy­tól kell óvni. A darabos égetett meszet általában az építőanyag kereskedők is oltják és vermelik, és a kellő ideig vermelt mészpépet műanyag zsákokba cso­magolva értékesítik. Kisebb habarcs­munkákhoz a helyszíni mészoltás he­lyett célszerűbb kész mészpépet vásá­rolni.

Zsákolt mészhidrát

A porrá oltott mész, más néven mész­hidrát zsákolva vásárolható. Előnye, hogy oltani nem kell, megtakarítha­tók a meszesgödör készítésével kap­csolatos költségek, valamint elmarad­nak a darabos égetett mész felhaszná­lása során adódó elkerülhetetlen veszteségek, mint az elporlás és az ol­tási maradékok (idegen anyagok). A mészhidrát – a cementhez hasonlóan – por alakban adagolható. A cement a tárolásra előírt körülmények között, legfeljebb 6 hónapig tárolható.

A mész hidrát por levegővel érintkezve karbonátosodik (a levegőben levő szén-dioxid miatt), azaz „megdöglik”, emiatt a sérült vagy megbontott zsá­kokból csak alapos körültekintés után használjunk, nehogy megkövesedett darabok kerüljenek a habarcsba. A cement a cementhabarcsok fő kötő­anyaga, de cementtel javítjuk a mész­habarcsok minőségét is. Habarcské­szítéshez elsősorban 350-es cement használható.

Vásárláskor ellenőriz­zük a zsákon lévő feliratot, amely többek között a cement fajtájáról, szilárdságáról és a zsákolás időpont­járól tájékoztat. Lehetőleg friss (3 hónapnál nem idősebb) cementtel dolgozzunk. Ha azt tapasztaljuk, hogy a cement csomósodni, kérge­sedni kezd, akkor haladéktalanul használjuk fel, de úgy, hogy 1 mm-es lyukbőségű szitán rostáljuk át, és csak az áthullott részt keverjük be. A csomósodás, kérgesedés elkerülése érdekében a cementet száraz, a ned­vesség ellen védett, fagymentes he­lyen kell tárolni.

A gipsz igen jól használható habarcs­munkák kötőanyagaként. A gipsz gyorsan, percek alatt köt, ezért a gipszhabarcs néhány óra alatt megszi­lárdul. Hátrányos viszont, hogy a gipsztartalmú habarcs vízzel szemben nem ellenálló, továbbá, hogy az ilyen habarcsba ágyazott acél gyorsan rozs­dásodik. Az időjárás káros hatásai­nak kitett helyeken tehát gipsztar­talmú habarcsot ne használjunk, és fordítsunk külön gondot arra, hogy csak megfelelő felületvédelemmel el­látott (pl. horganyzott) acéllal érintkezhessen.

Fontos tudni, hogy gipszet cementhez keverni nem szabad! A friss habarcs megfelelő bedolgoz­hatósága elsősorban a keverővíz mennyiségétől függ: túl sok és túl ke­vés víz egyaránt kedvezőtlen. A ke­vés vízzel készített habarcsot nehéz bedolgozni, és az ilyen habarcs minő­sége megszilárdult állapotban sem lesz megfelelő. A sok vizet tartal­mazó habarcs hajlamos a szétkeveredésre, szintén nehezen dolgozható be, szilárdulás közben pedig zsugoro­dik és repedezik.

Keverővíz

Keverővízként minden természetes származású víz (kivéve az ásvány ­vagy gyógyvizek) felhasználható. Kü­lön vizsgálat nélkül is megfelel a köz­fogyasztású vízvezetéki vagy kútvíz, továbbá a folyók vagy tavak vize, ha láthatóan tiszta. Ne használjunk olyan vizet, amelyik feltűnő szagú, színezett vagy zavaros, felrázva hab­zik vagy pezseg.

Adalékanyag

A homok alkotja a habarcs szilárd és tartós vázát. A homok, mint „sová­nyító” anyag, nélkülözhetetlen a ha­barcskészítéskor. Ha csak kötőanyag­gal és vízzel készítenénk pépet (a gipsz kivételével) a szilárdulás folya­mán olyan zsugorodás menne végbe, hogy az összerepedezne, használha­tatlanná válna. A kötőanyag pépbe tehát olyan mennyiségű homokot kell adagolni, hogy a kötőanyag a ha­barcsban szétoszolva vékony réteg­ben bevonja a homokszemcséket. Habarcskészítéshez folyami és bá­nyahomok egyaránt használható.

A bányahomok inkább kis szilárdságú mészhabarcsok készítéséhez alkal­mas, nagyobb szilárdsági igény esetén és időjárásnak erősen kitett habar­csokhoz (pl. homlokzati vakolat) fo­lyami homokkal kevert bányahomo­kot kell használni. Minél nagyobb szi­lárdságú és időt állóbb habarcsot kell készíteni, annál több legyen benne a folyami homok. Cementhabarcsok­hoz csak folyami homok adagolható. Szerves anyagokkal (pl. humusz, szén, fekália, trágya, lomb, gyökér stb.) szennyezett homokot nem szabad felhasználni. Ügyeljünk arra, hogy a bányahomok agyagiszap tar­talma ne legyen több, mint 8%, a fo­lyami homoké pedig mint 3% (4.1. ábra).

A homokban lévő, a megengedettnél nagyobb méretű szemcsék rontják a habarcs bedolgozhatóságát. A még megengedhető legnagyobb szemcse­méretek (a habarcs rendeltetésétől függően) a 4.6. táblázatban láthatók.

Színezőanyagok

A felületképző habarcsok színezésé­hez habarcsfestékeket használunk. A színezésnek két módszere van; vagy a festéket keverjük a habarcsba, anyagában színezve azt, vagy a kész felületet festjük, utólag. A festék habarcsba keverésekor a kö­vetkezőkre kell figyelni. A habarcs mésztartalma miatt – lúgos kémhatá­sú, ezért csak olyan festék használha­tó, amely a lúgos kémhatásra sem ve­szíti el a színét, azaz lúgálló (mész­álló). Ha a színezendő felület ki van téve a napfény hatásának, akkor a lúgállóságon kívül a fényállóság is kö­vetelmény. Ezeknek a követelmé­nyeknek a legjobban az oxidfestékek felelnek meg.

Adalékszerek

Az adalékszerek a habarcskeverék­hez kis mennyiségben adagolt, folyé­kony vagy por alakú vegyipari készít­mények. A lakóházépítéseknél szo­kásos habarcsmunkákhoz a forgalom­ban levő adalékszerek közül elsősor­ban a képlékenyítő adalékszer ekei használják. E készítmények adago­lása esetén a habarcshoz kevesebb keverővíz elegendő, így tömörebb, a csapóesőnek és a fagynak jobban el­lenálló, időállóbb habarcs készíthető. Ez elsősorban akkor kívánatos, ha olyan vakolatot készítünk, amely az időjárás hatásának fokozottan ki van téve (pl. homlokzatvakolatok) vagy amelyekkel szemben különleges kö­vetelményeket (pl. vízzáróságot) tá­masztunk.

Léteznek olyan adalékszerek, ame­lyeknek a képlékenyítő hatáson kívül légpórus képző hatásuk is van. Az ilyen adalékszerek az időjárás hatá­sainak kitett helyeken kifejezetten jók, mivel a mesterséges légpórusok fokozzák a habarcs fagyállóságát (bi­zonyos mértékig), és javítják a hőszigetelő képességét.

A habarcsok felhasználása

Az épületek belső és külső felüle­teinek takarására, vakolására min­dig a legalkalmasabb szemszerkezetű (struktúrájú) és minőségű habarcso­kat kell használni. A kiválasztást se­gíti a 4.7. és a 4.8. táblázat. A habarcsok összetételét általában az 1 m3 homokhoz adagolandó kötő­anyag mennyiséggel vagy keverési aránnyal szokás megadni. A keverési arány mondja meg, hogy egy rész kö­tőanyaghoz hány rész homokot kell hozzáadni keveréskor (4.9.-4.10. táb­lázat). A keverési arány megadható tömeg és térfogat szerint is.

A szükséges víz mennyisége függ:

  • a kívánt habarcsminőségtől;
  • a homok nedvességtartalmától;
  • a homok (az adalékanyag) szem­szerkezetétől, a szemmegoszlás arányaitól;
  • a mészpép vagy mészhidrát haszná­latától;
  • a szállítás és a bedolgozás módjá­tól.

Agyag-iszaptartalom vizsgálata

4.1. ábra. Agyag-iszaptartalom vizsgálata (a félig töltött üveg vízzel összerázva egy óra múlva megadja a %-os iszaptartalmat) 1 víz; 2 iszapréteg; 3 tiszta homok (az arányok 8 cm-es homokrétegre vonatkoznak)

Habarcsok rendeltetése

4.6. táblázat Habarcsok rendeltetése

Vakolóhabarcsok felhasználási területei

4.7. táblázat Vakolóhabarcsok felhasználási területei

4.8. táblázat Felületképző habarcsok felhasználási területei

4.8. táblázat Felületképző habarcsok felhasználási területei

4.9. táblázat Habarcsok összetétele

4.9. táblázat Habarcsok összetétele

4.10. táblázat Habarcsok összetétele

4.10. táblázat Habarcsok összetétele