Ház

A tervezés, a “jó” lakás főbb jellemzői, előrelátó lakáskultúra

A lakóépület tervezésénél  – a tervezés-előkészítési munkákon túl, az alábbiak a mérvadóak:

  • a szerkezet (anyag);
  • a forma (megjelenés) és
  • a használati funkció (rendeltetés).

Az építtetők – mint a nem szakemberek e témában -, legfeljebb csak a saját otthonuknál kapcsolódnak be a formák teremtette világba, és nem valószínű, hogy az emberléptékű megvalósítás mértani alakzatainak elméleti szempontjai érdeklődésre tarthatnának számot.

A forma hatásdinamizmusa és mértani tömegaránya messzemenően meghatározzák:

  • az épület karakterét és
  • a környezettel való kapcsolatot.

Egy épületet természetesen saját igények alapján, de mindig egy adott vagy alakuló (tervezett) környezethez kell formálni úgy, hogy annak megjelenése ne legyen sem hivalkodó, sem pedig túlzottan jelentéktelen az utcaképben.

A tervezett épülettömeg a funkcióbeli és szerkezeti rendszer teljes megtartásával, csak a részlet-megoldások kismérvű változtatásával más és más külsővel jelenhet meg.

Az épületek vertikális és horizontális méretrendszerét:

  • előre gyártott épületeknél a modul koordináta-rendszer 3 vagy 6M-es méretrendjében célszerű felvenni (a 30 és 60cm többszörösében) ;
  • a hagyományos rendszereknél is szebb ugyan az előző méretkoordinátában való formameghatározás, de ritkán adódik rá lehetőség, a változó utcakép, tömeg, tetőidom, és természetesen az építtetői igények miatt is.

Tervezés

Megszokott és gyakori dolog, amikor a szűk telek teljes – OÉSZ adta – kihasználása az előzőektől eltérő méretekre ösztönöz. Szerencsére már az összes hazai ablaktípus a 3M méretrendben készül, vagyis a 60cm-es oldalmérettől kezdve 30cm-es lépcsőben változtatják szélességüket és magasságukat (2,40m-ig). Az ablakok adta méretháló kapaszkodót jelent a homlokzati kép egyedi rendszerének alakításához.

Az ablakok mérethálótól való eltéréséből is adódhat a homlokzatok egyedisége és különlegessége, amit mindig az adott forma és funkció összehangolása határoz meg. (Fontos tudni azt, hogy az egyedi méretre, alakra tervezett ablak ára a készen kaphatóénak sokszorosa!) A világon elterjedőben lévő, előre gyártott elemes lakóházak homlokzata is lehet egyedi, a tulajdonos szabta és saját kötött méret-rendjén belül. Az előregyártás nem zárja ki a kötelező és szigorú hőtechnikai követelmények kielégítését, a 12-20cm vastag falakkal és az átlagnál nagyobb méretű üvegfelületek mellett is betartható az előírt érték, alig változó költséggel, sőt előfordulhat költségcsökkenés is.

Nemcsak az előre gyártott falelemek, hanem a tartó-, ill. tetőszerkezeti elemek is segíthetik a szebb és szabadabb építészeti megfogalmazás teljesebb kibontakoztatását. A belső téri tervezésnél sem szabad soha szem elől téveszteni a funkció és a forma egységét, legyen az akár csak egy ablakdeszka vagy éppen kandalló. A lakásbelsők és bútoraik stílusos formamegválasztása természetesen összhangban kell, hogy legyen az épülettel és azon belül egymással is.

Az épületforma meghatározásában nagy jelentőségű – a már említetteken túl – az épülettömeg és a tető arányának, a tetősík hajlásszögének megállapítása. A tető hajlásszöge, ill. a fedés lejtése befolyásolja a belső teret is, vagyis hat az épületen belüli funkciókra is.

A jó tervezés alapja nem más, mint az előrelátás.

 Az építészeti tervezés is előrelátás. Előrelátása az építtető igényeinek, előrelátása az igények fejlődésének. Az igényeket meg kell fogalmazni, majd belőlük épületet kell formálni. Az épület az életünket körülvevő fizikai keret, mindennapjaink kísérője. Az épület védelmet nyújt az időjárás viszontagságai ellen, pihenésünk és a nyugodt családi légkör meghitt tere. Az építészet térbeli művészet, melynek három dimenziója alkotja házunkat, lakásunkat.

A lakás

A lakás a meghatározott helyiségek igény szerinti csoportja, amely az embercsoport, a család otthona. A lakás akkor felel meg igazán a tőle elvártaknak, ha a család minden tagja – felnőttek és gyerekek – egyaránt jól érzik abban magukat, és megfelelően elkülöníthetően lehetővé teszik a pihenést, a kikapcsolódást, a relaxációt.

A jó lakás jellemzője, hogy:

  • lakói életét szolgálja;
  • lakója menedékhelyet és nyugalmat talál benne;
  • a család „összetartó” bázisa.

A lakáskultúra

A régi magyar falu és kisváros házainak túlnyomó része földszintes volt. A többszintes épületek lakásai csak egy szinten elégítették ki lakóik igényét. Az emeletes polgári villák, majd a kétszintes csoportházak vezettek el a köztudatban odáig, hogy a lakás funkcióit szintekre bontottan megosztva is elfogadják az emberek.

Az otthonnal kapcsolatos sokoldalú igényeket egyenként nem elégíthetik ki az egymás mellé vagy fölé sorolt helyiségek teljes mértékben, tehát a lakás szervesen egymáshoz kapcsolt különféle rendeltetésű részekből áll. A lakás területe – a fő funkcióknak megfelelően – két nagy csoportra osztható : a lakó- és az azt kiegészítő területekre. A lakóterület lakóhelyiségekre (lakószoba, étkező, hall) és szabadtéri területekre (tornác, terasz) oszlik. A lakás kiegészítő területe három mellékhelyiség-típust foglal magába: az egészségügyi, a gazdasági és a közlekedési helyiségeket.

Gazdasági helyiségek: a konyha, a kamra és a mosóhely, egészségügyi helyiség a WC, a mosdó és a fürdőhelyiségek. A közlekedési helyiségek a szélfogó, a belépő, az előszoba, az átjáró és a lépcsők, amelyek szervesen összekapcsolják, és egyúttal szét is választják a lakás különböző részeit. A lakás helyiségei csoportosításának alapja az, hogy egyes tevékenységek nappal végezhetők, pl. a főzés, az étkezés, a társalgás, a vendégfogadás, a házimunka, rádióhallgatás, tévénézés, olvasás, tanulás stb. Ezek az életmegnyilvánulások általában zajosabbak, így célszerű elkülöníteni a csendesebb lakókörtől, vagyis az „éjszakai” tevékenységektől: a pihenéstől, az alvástól, és az ezekhez társuló tisztálkodástól és öltözködéstől.

Speciális elkülönülési igényt hoz magával egy hosszadalmasabb betegség stb. A két zóna többféleképpen elválasztható a lakás típusa szerint, azaz hogy a lakás egy- vagy többszintes. Régebben a két zóna helyiségei két különálló traktuson belül, de ugyanazon szinten helyezkedtek el. Családi házaknál ma a másik megoldás kerül előtérbe, amikor is az elkülönítést a szintbeli tagozódás jelenti, általában úgy, hogy a földszintre a nappali tevékenységek, a fölső szintre pedig az alvás és a pihenés helyiségei kerülnek.

Jó tudni! A nappali lehetőleg – ha a tájolások is megengedik – saját kapcsolatban legyen a kerttel, esetleg teraszon vagy erkélyen keresztül. A kiemelt szintű nappalinál vagy az éjszakai helyiségek teraszánál, esetleg erkélyénél külső lépcső közbeiktatásával alakítható ki a közvetlen kertkapcsolat. Többszintes házaknál a kertlakás kapcsolatot tehát általában a pihenőhely, terasz vagy erkély kert vagy legalább a „zöld” irányába való tájolása és föltárulkozása jelenti, a földszintes épületeknél pedig közvetlen kapcsolat alakítható ki.

A két lakószintet a lépcső kapcsolja egybe, ezért ennek helye, helyzete és kialakítása alapvetően befolyásolja az alaprajzi felépítést. A lépcső lehet az épületen belül vagy kívül. A külső elhelyezéstől ma egyre többen idegenkednek, többnyire csak önálló lakások megközelítésére épül. A belső lépcső szabad közlekedést és kapcsolatot biztosít a lakások vagy a lakás belső terei között. A lépcső indítható lépcsőházból (ez gazdaságtalanabb, de az önálló lakás megközelítésének feltétele), vagy külön erre kiképzett térből, vagy a lakás előszobájából is.

A lépcső telepítésének leglényegesebb szempontja, hogy az éjszakai pihenés helyiségei úgy legyenek megközelíthetők, hogy azokat a lehető legkisebb mértékben kelljen zavarni. A lépcső általában közlekedőre vagy gardróbhelyiségre érkezik. A megoldás hátránya, hogy a két szint egymástól meglehetősen elszigetelt, és a lépcső építészeti-esztétikai hatásai nem érvényesülhetnek.

A kétszintes lakások lépcsője a nappaliban elhelyezve a lakás díszévé, érdekes és mozgalmas építészeti elemévé válhat. A nappali galériával kétszintes térré is bővíthető. A galériáról lefelé táruló látványt inkább a család szűkkörű igényei, a lentről a galéria felé táruló látványt pedig annak teljes harmóniájának megmutatása szempontjából kell „megkomponálni”. A lentről fölfelé formálásnak jelentőségteljesebbnek kell lennie, már a nappaliban való huzamosabb tartózkodás miatt is.

Galéria

A galéria alapvetően többnyire csak a közlekedés szerepét tölti be, ami igen lényeges a nappali tér és a fölső szint kapcsolatában. Ha ennél több szerepet szánunk neki, akkor mindig mérlegelni kell azt a szempontot is, hogy – mivel a felső szinten lévő helyiségek mind a galériára nyílnak – életünk gyakorlatilag feltárul a nappaliban tartózkodók szeme előtt. A galériával kapcsolatban az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a megoldás jelentős fűtési problémát és költségtöbbletet is okoz, mert a meleg és az elhasznált levegő mindig felszáll, tehát a galérián és az onnan nyíló helyiségekben túl meleg és szellőzetlen lesz a levegő, míg alul, a nappaliban hideg. Megéri-e tehát az a látvány, amit kapunk, azzal szemben, hogy a nappali miliője egy helyiségből majdhogynem az egész lakás intimitását tárja elénk?

A kétszintes vagy félszint-eltolásos lakásoknál is gondolni kell az esztétikai hatásokra, mert ezek alapvetően – akár a galériák -meghatározzák az otthonunkról ki-alakuló összképet. Mindezek miatt egy lépcső és annak korlátja, a galériával egységben megtervezve és a tér fókuszában tartva, igen hangsúlyos elemmé válik. A nappali belső terében elhelyezett lépcső soha nem „eldugott”, az vagy a térben van, vagy a közlekedőhöz kapcsolódik. Az építészeti, ill. lakásművészeti lapokban jól látható, hogy a nappali főhangsúlyú eleme a lépcső vagy a kandalló, melyek alapvetően meghatározzák annak miliőjét.

A lakás belső funkciókapcsolatát, a legkisebb létszámigényű tértől a legnagyobbig, úgy kell meghatározni, hogy a lehető legteljesebb mértékben kielégítsék mind az esztétikai, mind pedig a lehető legkényelmesebb életvitelből adódó igényeket. Az elsőrendű azonban mindig a lakások belső terének zavartalansága és intimitása.

Általános követelmények

A lakástervezés alapvető követelményeit nemcsak a szabályok miatt, hanem saját érdekünkben is tanácsos betartani.

A helyiség  területe és kapcsolatai

A helyiségek alaprajzi kialakítása és méretei, a nyílászárók méretei és elhelyezése, a szellőzés és megvilágítás mértéke mind meg kell feleljenek a vonatkozó előírásoknak. A lakóhelyiségekben személyenként legalább 15,00m3 légtér szükséges. Fűthető lakószoba és lakóelőtér bejárati ajtaja közvetlenül a szabadból nem nyílhat (ez természetesen nem vonatkozik az erkélyajtókra).

Élelmiszer-tárolásra, -földolgozásra, főzésre, étkezésre használt helyiségek, valamint lakószobák légtere illemhely, ill. WC-berendezéssel is ellátott helyiség légteréhez közvetlenül nem kapcsolódhat, ill. egymásba nem nyílhat, még alternatív megközelítés esetén sem.

A helyiségek padlómagassága

Pince- vagy alagsori szinten csak mellékhelyiségek létesíthetők, lakóhelyiségek nem. A lakóhelyiségek padlószintjét a terepszint fölött, az épületet körülvevő terepszinthez és az utcai járdavonal pontjához viszonyítva határozzuk meg.

Helyiségek, illetve közlekedési terek méretei

A helyiségek legkisebb alaprajzi méretei lakásoknál a következők:

  • szabad szélesség 0,80m;
  • szabad mélység 1,10m, befelé nyíló ajtószárny esetén 1,40m.

Ezek a méretek az 1,90m vagy azt meghaladó belmagasság -hasznos alapterület – biztosítása mellett, a közlekedési nyílások űr-szelvényeinek figyelembevételével értendők. A lakószoba legkisebb hasznos alaprajzi mérete nem lehet kisebb 2,00m-nél.

A közlekedési ajtók és űrszelvényeik lakáson belül:

  • bejárat és a nappali szoba tere közötti részben minimum 0,85x 2,96m;
  • gazdasági és egészségügyi helyiségeknél minimum 0,60 x 1,96 m

A lakások belső közlekedési lépcsőinek szabad szélessége (a korlát belsejétől mérten):

  • legalább 0,80 m;
  • ívelt lépcsőkar esetén 1,00 m.

A belső lépcső űrszelvénye -függetlenül annak alakjától (egyenes karú vagy íves) – olyan legyen, hogy 2,00 x 1,80 x 0,60m méretű bútorok szállítása ne okozzon gondot. Ez csigalépcsőnél vagy az ívelt fordulóknál kb. 1,00m szabad karszélességet kíván meg. Közlekedőben csak akkor létesülhet lépcső, ill. padlójában akkor lehet szintkülönbség, ha az jól látható helyen van. Az induló- és érkezőszintnél a lépcső élétől 0,80 m-nél közelebbre fal, ajtó vagy bútor ne kerüljön.

Helyiségek belmagassága

A helyiségek hasznos alapterületének belmagasságai a következők:

  • nappali, hall, szobák, étkező, dolgozó, lakókonyha, egészségügyi helyiségek esetén legalább 2,50m. Ugyanezen helyiségek átlag belmagassága ferde födémek esetében ugyancsak 2,50m legyen;
  • kiegészítő helyiségek, a lakáson belüli tárolók és alternatív közlekedők (gardróbok is) szabad belmagassága legalább 2,20m, ugyanez vonatkozik a lépcsőn függőlegesen mért űrszelvényre és az átlagbelmagasságra is;
  • 1,90m szabad belmagasságú térbe épületszerkezeti elem nem nyúlhat bele;
  • a lakáson kívüli, de a lakáshoz tartozó helyiségek: pince, kazánház, gépkocsi- és egyéb tárolók legkisebb belmagassága 2,00m, ill. 2,00m átlagbelmagasság úgy, hogy a közlekedéshez 0,80 x 1,90m méretű szabad űrszelvény mindenképpen biztosított legyen.

A lakótér hasznos terének számításához csak az 1,90 m és afölötti belmagasságú részeket kell, ill. szabad számításba venni, kivéve, ha a számítás célja éppen a tényleges légtér számítása a szellőzéshez, ill. a fűtéshez, azaz épületgépészeti problémák megoldásához.

A lakás nem nappali tartózkodásra használt szobáiban és tereiben az átlagbelmagasság – ferde födém esetén – 2,20 m-ig csökkenthető, mégpedig úgy, hogy az átlagbelmagasságot mindig az adott helyiségre, nem pedig a szintre számítjuk, ugyanis az átlagos belmagasság kifejezés alatt a helyiség hasznos alapterületi térfogatának (m3) és hasznos alapterületének (m2) hányadosát (m3/m2) kell érteni.

Tájolás, benapozás, természetes megvilágítás

Jegyezzük meg! A helyes tájolás nagyon fontos, mert ettől függ, hogy a lakás milyen megvilágítású – vagyis mennyi napfényt és napmeleget kap -, és milyen védett lesz (a kedvezőtlen széljárástól). A napfénynek egyébként fertőtlenítő hatása is van!

Az épület tájolásánál figyelembe kell venni:

  • a telek fekvését;
  • a telek és környéke domborzati viszonyait;
  • a környező szomszédos épületeket;
  • a lakás nagyságát (a szobaszámok tekintetében);
  • a szinteket és azok tájolási kötöttségeit, valamint kertkapcsolataikat.

Az egészségügyi szempontok miatt fontos, hogy a lakás magasabb igényű és huzamosabb nappali tartózkodásra szolgáló helyiségeit a lehető legtöbb napsugárzás érje. Ezért nem létesíthető olyan lakás, melynek minden szobája északra vagy északnyugatra tájolt, mert csak nyáron kap kevés napot, ráadásul akkor is csak reggel vagy este. Mivel hazánkban többnyire ez az uralkodó szélirány (főleg télen), állandóan ki van téve az időjárás-változások káros hatásának is.

Hőmérséklet válzotás

A lakások kedvező tájolású lakótereinél is gondot okoz a nagy hőmérséklet-változás, a nyári 30-40 °C meleg és a téli -10-20°C hideg. Amíg télen fűtéssel, megfelelő falakkal és jól záró nyílászárókkal a hideg ellen viszonylag egyszerűen védekezhetünk, addig nyáron ez sokkal nehezebb a meleggel szemben. A probléma megoldásában alapvető jelentőségű a lakóhelyiségek megfelelő tájolása. Míg a napsütés ősztől tavaszig kellemes, addig nyáron, főleg a nap delelőjén, perzsel, zavarja életvitelünket. Télen kellemesebbek a déli vagy délnyugati szobák, nyáron pedig az északkeletre vagy a keletre nézők. Összegezve ezeket, fontos tehát, hogy a lakás szobái különböző irányba legyenek tájolva, és ha lehet, a két ellentétes irányban legyenek a teraszok.

A lakóhelyiségek között a legnehezebb meghatározni a hálószobák legkedvezőbb tájolását. A déli vagy nyugati tájolású hálószobák nyáron nagyon megbosszulják magukat, mivel a falakban elraktározódott és éjszaka leadott hő szinte lehetetlenné teszi az alvást. Ezért a keleti vagy az északkeleti tájolás a célszerű.

A délre tájolt lakószobák homlokzati falait megfelelő leárnyékolással: loggiával, terasszal és előtetővel kell védeni a nyári túlmelegedés ellen. A keleti falakon lévő ablakok esetében mindez nem szükséges, mert a reggeli napsugárzás kisebb és a külső hőmérséklet is alacsonyabb, elegendő lehet tehát egyszerűbb árnyékoló is. A lakások benapozását a kedvező és kedvezőtlen hatásokat mérlegelve kell biztosítani. A lakás legalább egy szobájának vagy két félszobájának, három vagy ennél több szobás lakásnál pedig legalább két lakószobájának ablakos falfelületei a „benapozott homlokzatra” kell kerüljenek.

A természetes megvilágítás érdekében minden lakóhelyiséget megfelelő természetes megvilágítást biztosító ablakkal és üvegfallal kell ellátni úgy, hogy azokon a napfény (a „benapozott homlokzatokon”) legalább két órát besüthessen a téli napfordulón (december 21.) is.

A természetes megvilágítású helyiségek üvegfelülete legalább a hasznos alapterület (1,90m-nél nagyobb belmagasságú terület) /s része legyen (ez főzőfülkében elmaradhat). Ennek a felületnek 1/2-ed része nyitható legyen. Az ablakok szellőzőfelületeinél biztosítani kell rovarhálók elhelyezését, valamint az árnyékolás (külső vagy belső) lehetőségét.

Jó tudni! Időszakosan használt helyiségeknél – beleértve a közlekedőket is – a természetes megvilágítás nem kötelező, csak a szellőztetés.

A benapozás tetőtéri ablakok beépítése esetén sokkal kedvezőbb – feltéve, hogy a tetőhajlásszög optimális (3/26. ábra). Magasabb tetőlejtésnél a téli, laposabbnál a nyári benapozás az intenzívebb. Ez azonban nem enyhíti az előírt 1 : 8 üvegfelület és az 1 : 3 nyitható felület kialakításának kötelezettségét !

A napfény elleni védelem legtökéletesebb módja a teraszok vagy az ablakok előtti rész rácsozattal való beépítése és növényzettel futtatása. Azért ez a legtökéletesebb, mert a növényzet levelei folytán nyáron ez akár 100%-os árnyékvetést is jelent, télen viszont, a lombhullatás után, a napfény legalább 90%-os intenzitással jut a lakásba. Erre alkalmas növények a vad- és nemes szőlők vagy bármely futtatható lombhullató hazai egyed. Ugyanezt a hatást részben nyújthatja egy nagy lombozatú évelő fa is. Vigyázat, mert az árnyékolás sötétít is, így előfordulhat, hogy nyáron is villany kell az olvasáshoz és a főzéshez!

A lakásokhoz kapcsolt vagy a lakóépületben létesülő, ülő munkahelyű dolgozószobák ablakfelülete a hasznos alapterület része kell legyen. A megvilágítandó alapterület meghatározásakor a helyiség területéhez hozzá kell számítani a helyiséget árnyékoló szerkezet, pl. erkély vízszintes vetületének helyiség előtti területét is.

Szellőztetés

A lakások szellőztetése, vagyis a levegőszükséglet biztosítása az emberi lét alapfeltétele. A lakások tereinek levegőutánpótlását természetes szellőztetéssel oldják meg. Természetes szellőztetésnél a levegő nyitható ablakokon vagy a szellőzőkürtőn, ill. kéményen keresztül áramlik az épületbe. Ez egyrészt a különböző sűrűségű levegőoszlopok közötti gravitációs nyomáskülönbség, az ún. statikus nyomáskülönbség miatt lehetséges.

A gravitációs nyomáskülönbség kialakulásának feltétele, hogy az áramló levegő útjának, más néven áramkörének egy részében a levegő sűrűsége eltérjen a szabad térben áramló levegő sűrűségétől. A lakások időszakos szellőztetését ablaknyitással a legegyszerűbb megoldani.