• hőszigetelés

A külső falak hőszigetelése

Tulajdonképpen nincs olyan régi épület, melynek külső falai a kellő hőszigeteléssel szemben tá­masztott mai követelményeket kielégítenék.

A há­zak felújítása során ezért a hőszigetelésnek külö­nös jelentősége van:

• A hőszigetelés csökkenti az épületrész hőveszteségeit és csökkenti a fűtési energia­igényt – még a napsütötte déli falak mentén is. Ami pedig ezzel együtt jár: a fűtési költségek csökkenése, a korlátozott energiakészletek megkímélése, a kisebb károsanyag-kibocsátás révén kisebb környezetszennyezés, fokozott komfortérzés, a hőhidak és a páralecsapódás megszüntetése.
• A szigetelőhatás szempontjából döntő az al­kalmazott szigetelőanyag vastagsága és tech­nikai minősége.
• Egy építőanyag szigetelési tulajdonságait a λ hővezető képességgel (W/(m*K)) határozzuk meg, ezt az értéket szigetelőanyagoknál a csomagoláson feltüntetik
• Egy épületelem szigetelőhatását a k hőátbocsátási tényezővel (W/m²*K)) határozzuk meg. Az épületelem egyes rétegeinek X szigetelési értékéből és vastagságából számítható ki. Mi­nél kisebb a k-tényező értéke, annál kisebbek a hőveszteségek.
• Az épületek felújításakor – éppúgy mint új épü­letek építésénél – be kell tartani a hőtechnikai szabvány (MSZ 04 140/2:91) előírásait, amelyek meghatározzák az épületek megengedhető maximális összes hőveszteségét.
• A külső épületrészek hőszigetelése gazdasá­gos energiatakarékossági intézkedés; azonos pénzügyi ráfordítások mellett nagyobb energia- és költségmegtakarítást eredményez, mint a napkollektorok vagy üveg előépítmények.

A szigetelőanyag vesztesége a célul kitűzött k-érték alapján számítható ki. A kör­nyezetvédelmi szempontokat is szem előtt tartva olyan szigetelési színvonalat válasszunk, amely a hővédelmi rendelet minimális követelményei felett van.

A lakóházakban használatos normális fűtési szokások mellett nincs döntő jelentősége annak, hogy a szigetelőréteg a fal külső vagy belső olda­lán helyezkedik-e el. Ennek ellenére felvetődik a kérdés: külső vagy belső szigetelés legyen?

Külső vagy belső szigetelés?

A gyakorlati alkalmazások szempontjából mindkét megoldásnak egyaránt vannak előnyei és hátrá­nyai is. Építészeti és hőtechnikai indokok alapján feltétlenül a kívül elhelyezett szigetelést kell előny­ben részesíteni…

mert ebben az esetben:

• elkerülhetők az ablakok, fal- és födémcsatlako­zások környezetében kialakuló hőhidak és ez­zel a páralecsapódás kialakulásának veszélye;
• a tömör, hőtároló falnak kiegyenlítő hatása van a helyiségek klímájára;
• általában nincs szükség párazáró réteg beépí­tésére.

Külső szigetelés alkalmazása különösen akkor kézenfekvő, ha a homlokzatot egyébként is tata­rozni kell vagy az ablakok cseréje tervbe van vé­ve. Ahol csak lehet, a belső szigeteléssel szem­ben a külső szigetelést részesítsük előnyben.

Ezt azonban mégsem lehet mindenhol megva­lósítani, vagy hátrányos lehet, ha

• a homlokzaton lévő számos és bonyolult csat­lakozás megvalósítása sok munkával jár;
• csupán az épület egyes részeit kívánjuk fűteni és szigetelni – ami pl. öreg parasztházaknál gyakran előfordul – mivel gyakorlatilag csak­nem lehetetlen, hogy a homlokzat felületének csak egy részét lássuk el hőszigeteléssel;
• egy értékes homlokzat, pl. terméskő ablakkere­tekkel és párkányokkal rendelkező téglahom­lokzat külső megjelenését meg akarjuk őrizni;
• a külső falak a szomszéd telek határán vannak és a szomszéddal nem lehet megállapodásra jutni;
• a közhasználatú területek, pl. járdák, utcák felé eső épülethatárokat és telekhatárokat az építé­sügyi hatóságokkal való egyeztetés után egy külső oldali hőszigetelés 6-10 cm-es vastag­ságával általában túl szabad lépni.

A belső szigetelésnek az az előnye, hogy a hőhidakat, pl. redőnyszekrényeket hatásosan le­het szigetelni és hogy a szigetelőréteg síkjában új vezetékeket lehet lefektetni, a falhornyok elkészí­tése és az azzal járó járulékos munkák tehát el­maradnak. (A falban menő vízvezetékeknél vi­szont vigyázzunk: fagyveszély! A belső szigetelés után a fagypont a falba kerülhet.)

A favázon végzett javítások, pl. másodgerendák felszerelése, belső szigetelés esetén gond nélkül eltakarhatok. A rendszerint 5-15 cm vastagságú belső szigetelést ugyan szobáról szobára halad­va, állványzat nélkül fel lehet helyezni, megvan azonban az a hátránya, hogy a sokszor amúgy is kicsiny tereket még kisebbé teszi. Belső szigete­lések esetén a helyiség oldala felől a szigetelőré­teg elé általában párazáró réteget kell elhelyezni, hogy a falnak a lecsapódó vízpára által okozott átnedvesedését megakadályozzuk. Attól nem kell tartanunk, hogy ez a megoldás befolyásolja a helyiségek klímáját és a fal úgynevezett lélegzé­sét.

Külső szigetelés

A konstrukció kiválasztásánál döntő szerepet ját­szik a megkívánt külső megjelenés és a megva­lósítás költsége.

A következő lehetőségek kínál­koznak:

• vakolt homlokzat;
• faburkolatú homlokzat;
• nyerstégla burkolatú homlokzat
• hőpáncél burkolatú homlokzat.

Vakolt szigetelőhomlokzat

A vakolt szigetelőhomlokzat szerkezetét lényegé­ben olyan falcsapokkal („tiplikkel”) vagy ragasz­tással felerősített szigetelőlap alkotja, melynek szilárdsága és felülete a vakolást lehetővé teszi. A polisztirollapok alternatívájaként szóba jöhetnek az ásványi gyapot lapok és olyan fagyapot építőlapok, melyeket falcsapokkal vagy ragasztással az alaphoz lehet erősíteni. Nehogy a vakolat a lapok illesztésénél megrepedjen, a két vagy három rétegben felhordott vakolatba annak teljes felületére kiterjedő műanyag vagy üvegszál szövetet dolgoznak bele. A természetes szálú szövetek ezen a helyen nem alkalmazhatók, mert ezek nedvesség hatására alakjukat megváltoztatják.

Az ilyen szigetelőszerkezetek céljára az ipar komplett rendszereket kínál, melyek egyes alkotó­részei pontosan össze vannak hangolva egymás­sal. Az egyszerűbb feldolgozás és a számottevő­en nagyobb tartósság miatt azonban ezeket a rendszereket többnyire a vékonyabb, könnyebb és kémiai adalékainak köszönhetően rugalma­sabb műgyanta vakolattal kínálják, és csak rit­kábban a vastagabb, hagyományos ásványi vako­lattal. A későbbi hiányosságok és károk megelő­zése érdekében a gyártók feldolgozási előírásait pontosan be kell tartani.

Vakolt homlokzatok esetén külön megfontolást igényel a lábazat és a terephez való csatlakozás kialakítása, mivel a használatos hőszigetelő anyagok a nedvességre érzékenyek.

A lábazatra több megoldás létezik:

• hőszigetelő anyagként a (drága) habüveg szi­getelőlapokat használjuk, melyek vízre nem érzékenyek;
• a lábazat új, falazott előtéthéjat kap, amely vi­szont új, fagybiztos, azaz kellően mély alapot kíván;
• az alap helyett betonból is önthető egy előtét­héj, melyet a bevert rozsdamentes acélcsapokkal vagy szögidomokkal erősítsünk a falazat­hoz.

Bizonyos esetekben az oromfal és az eresz fe­lőli tetőkinyúlást is meg kell hosszabbítani. Ehhez a tetőhéjazatot a 2. szarufáig eltávolítjuk. Az új oromszegélyezést cserépfedés esetén hosszabb lécekkel készítjük, amelyek max. 50 cm-rel kilóg­hatnak.

Faburkolatú szigetelőhomlokzat

A házilagos kivitelezés számára különösen megfelelő, épületfizikai szempontból jó, ökoló­giailag pedig előnyös a hőszigeteléssel és hátsó szellőzéssel ellátott „függönyszerű” fabur­kolat. A hőszigetelés 5-15 cm vastag legyen. Szigetelőanyag céljára minden félmerev és me­rev lap alkalmas, pl. parafa, kókusz- vagy kőgyapot lap.

Nem alkalmasak a tekercsben szállított, puha matracok, mert ezek idővel megsüppedhetnek vagy megduzzadhatnak és a hátsó szellőzést megakadályozhatják. A hátsó szellőzés, a szigetelőréteg és a faborítás közötti, alul és felül nyitott, legalább 25 mm mély, átmenő üreges tér bármilyen, belülről vagy kívülről bejutó nedvesség gyors kiszáradását biztosítja. A tartószerkezet élfából készül, azok egymástól való távolságát (50-100 cm) a szige­telőanyag szélessége szerint kell megválasztani.

Favázas falaknál ajánlatos szélvédő réteg beik­tatása, mert a faváz és a kifalazás csatlakozásá­nál lévő hézagok általában nincsenek elég tömö­ren elzárva. A szél ellen tömítő védőréteg céljára speciális széltömítő papír kapható, amit a hőszi­getelő réteg alá vagy arra rá helyezünk. A diffúziót megakadályozó, pl. bitumen vagy műanyag szi­getelőlapokat itt nem szabad használni.

A szigeteléshez járuló légréteg és faburkolat miatt a külső fal vastagsága jelentősen megnö­vekszik. Ez főleg az ablaknál és ajtóknál gyakran túl mély bélésfalakat okoz. Meg kell fontolni, nem érdemes-e az ablakokat kissé kifelé áthelyezni. Az ablak-fal-szigetelés csatlakozása gondos, részletes tervezést igényel és a gyakorlatban gyakori hibaforrást jelent: a hőhidakat, amelyek páralecsapódást és korhadó ablakkereteket okozhatnak, feltétlenül kerülni kell. A parafa szigetelőrendszerrel energiameg­takarítás érhető el, egyben eleget tesz a környezetvédelmi előírásoknak is.

Eléfalazott szigetelőhomlokzat

A nagy költségek miatt a falazott előtéthéj alkal­mazása csak akkor célszerű, ha esztétikai okok miatt nyerstégla falazat kívánatos. Az új falhéj ek­kor átveszi az eső elleni védelem funkcióját és bizonyos körülmények között a fal hangszigetelését is javítja. A hőszigetelés céljára a két héj közé szigetelőréteg kerül, a faburkolathoz hasonlóan. Légréteg nélküli kivitel esetén meg kell vizsgálni, nincs-e szükség párazáró rétegre. Az előtéthéjat ugyan hőszigetelő és vakolt falazatból is el lehet­ne készíteni, annak szigetelési jellemzői azonban a nagy költségek ellenére viszonylag rosszak len­nének.

Belső szigetelés vakolattal vagy burkolólapokkal

A belső szigetelés tartószerkezete számára jól bevált a falécezet. Az élfák vastagsága a szigete­lőréteg vastagságához igazodik, távolságukat a választott belső borítás, ¡11. felület határozza meg. A keretszárakat csavarokkal vagy dübelekkel a falra erősítjük, az egyenetlenségeket vékony aláté­tekkel egyenlítjük ki. A szigetelőanyag megválasz­tása a korábban (5.4. szakasz) már ismertetett megfontolások szerint történik.

A szigetelőanyag elhelyezésekor mindig vi­gyázzunk arra, hogy az illesztéseknél és a széle­ken szigeteletlen hézagok ne maradjanak. Ezután a szigetelőanyagot a belső tér felőli oldalán pára­záró rétegbe „csomagoljuk”. Erre a célra alkal­mas a 0,2 mm vastag polietilén- (PE-) fólia vagy a fóliával bevont párazáró papír. A párazáró réteget rozsdamentes kapcsokkal lehetőleg sok helyen tűzzük hozzá a fakerethez. A párazáró réteg il­lesztéseit, széleinek csatlakozásait és összes sé­rülését tartós ragasztószalaggal gondosan tömít­sük el, hogy az épület későbbi károsodását meg­akadályozzuk, Favázas falaknál ez a réteg egyúttal a huzat elleni szigetelés feladatát is ellát­ja. Azért a szélei mentén és a sávok illesztéseinél is széltömören kell csatlakoztatni.

A fal „belső héjazata” a kívánt megjelenés és a választott eljárás szerint készülhet

• (nedvesen) vakolt vakolathordozó lapokból, pl. fagyapot építőlapra felhordott meszes gipszva­kolatból;
• festhető vagy tapétázható építőlapokból, pl. gipszkarton-lapból vagy gipszkötésű rostlemezből;
• faburkolatból.

A hőszigetelő héjat tartószerkezet nélkül, köz­vetlenül a falra is lehet ragasztani. Erre a célra a kereskedelemben különböző méretű és vastag­ságú gipszkarton-szendvicslapok kaphatók (a rétegek felépítése pl. 12,5 mm gipszkarton, alufó­lia párazáró réteg, 3-5 cm kőgyapot). Gyakran használnak Styropor szigetelőréteggel készült szendvicslapokat is (8 cm szigetelőanyag­-vastagságig kapható).

A hőszigetelő falazatból vagy vályogból készí­tett előtéthéjaknak rossz szigetelő hatásuk van vagy azokat aránytalanul vastagra kell készíteni. Ennek ellenére célszerű lehet a bel­ső eléfalazás, de a favázas fal hangszigetelésé­nek javítására. Egy ilyen kéthéjú falszerkezet hő­szigetelő rétegből és egy vékony, lehetőleg nehéz, pl. 7 cm vastag gipsz- vagy mészhomok téglalapokból kialakított eléfalazott héjból áll. Szükség esetén előzetesen gondoskodni kell az alap megfelelő teherbírásáról.

Ha a falat nem kívánjuk tapétázni és ha esztéti­kai okokból vakolt falat szeretnénk, akkor válasszuk a nedves vakolatot. A nedves vakolat felhor­dása a felsorolt eljárások közül a leginkább mun­kaigényes és a legtöbb műkedvelő „építőmester” nem tud megbirkózni ezzel a feladattal. Pedig a munka viszonylag egyszerű, ha a habarcsot a ma általánosan használatos géppel felszórjuk.

Ha a fal nem sík felületű, a vakolás még kevés­bé munkaigényes is lehet és szebben nézhet ki, mint a sík lapokból kialakított tört felületű burko­lás.

Vakolathordozóként először speciális szegekkel fagyapot lapokat erősítünk fel a fakeretre, a pára­záró réteg elé. A lapok (márkanév pl. „Heraklith”) cement vagy magnezit kötő- és konzerválószerrel kötött hosszúszálú fagyapotból állnak. A lapokat szorosan egymás mellé rakjuk, vízszintesen kö­tésben fektetjük le. A lapok illesztéseinél, a sar­kokban és a más épületelemekhez való csatlako­zásnál lévő összes hézagot 8-10 cm széles gézcsíkkal fedjük le. Ezeket a csíkokat úgy he­lyezzük el, hogy később az a habarcsba beágya­zódjanak.