• fa
• favédelem

Favédelmi eljárások (nedvesség, kártevők)

A beépített fát növényi és állati kártevők (gombák és rovarok) rongálhatják meg. A gombák okozta károk fordulnak elő gyakrabban és általában sú­lyosabbak is. A fa megelőző védelmét elsősorban építészeti-szerkezeti eszközökkel igyekezzünk megvalósítani. A kártevők elleni kémiai szerekkel (gombaölő és rovarölő mérgekkel) történő véde­kezést kiegészítésül alkalmazzuk. Az időjárásnak kitett és mérettartó épületelemeket (pl. ablakokat) ezenkívül festékbevonattal kell ellátni, hogy a fának a nedvesség ingadozásának hatására bekö­vetkező túlzott duzzadását és zsugorodását elkerüljük.

A környezetet kímélő és gazdaságos favéde­lemnek az a célja, hogy a lehető legkevesebb fa­védő- és festékanyagot használja fel és azok kö­zül is a kevésbé mérgező termékeket részesítse előnyben. A belső helyiségek levegőjével érintke­ző épületelemeknél egészségi okok miatt kémiai favédelmet ne alkalmazzunk.

Megengedett fagömbösség külön­böző fűrészelési és minőségi osztályoknál.

Faszerkezetek felületkezelési módjai

Megelőző építészeti intézkedések

A farontó gombák csak (a fa száraz tömegére vo­natkoztatott) tartósan 18 % feletti nedvességtartalom mellett képesek fejlődni. A fa nedvességtar­talma a mi éghajlati viszonyaink között néhány egyszerű alapszabályok betartásával ez alatt az érték alatt tartható.

Ezek az alapszabályok:

• A csapadékvíz gyors levezetése.
• A határoló épületelemekből kapilláris úton fel­vett víz elleni szigetelőrétegek kialakítása.
• A faszerkezeteken a tömítetlenségek és a hő­szigetelő külső épületelemekben kialakuló vízgőzdiffúzió következtében lecsapódó nedves­ség megakadályozása.
• A veszélyeztetett épületelemek levegőztetése annak érdekében, hogy az alkalmanként előfor­duló nedvesség ki tudjon száradni.
• A korhadás (gombásodás) elleni szerkezeti fa­védelem alapelvei:
• Az időjárásnak kitett gerendák felső oldalát fer­dére alakítsuk ki.
• Az időjárásnak kitett bütüfelületeket borítsuk deszkával vagy lemezzel.
• Alakítsunk ki csepegtető éleket.
• A lábazati fal és a fa küszöbgerenda közé te­gyünk szigetelőréteget (bitumenes papírlemezt vagy műanyag fóliát).
• A zuhanytálcák és fürdőkádak mögötti és alatti fal- és padlófelületeket szakszerűen szigeteljük.
• A lábazatnál keletkező fröccsenő víz elleni vé­delem céljából a talajtól tartsunk be egy bizonyos távolságot, fa oszlopoknál alakítsunk ki fémlábakat.
• Biztosítsuk a homlokzatburkolat mögötti és a tetőhéjazat alatti szellőzést.
• Ügyeljünk a pára diffúziójára, számítással vizs­gáljuk meg, nincs-e szükség párazáró rétegre.
• A szigetelőanyagokat hézagmentesen kössük egymáshoz és a csatlakozó épületrészekhez. Ha ezeket a szabályokat figyelmen kívül hagy­juk, még a korhadás elleni megelőző kémiai favédelem intézkedései sem tartósan hatékonyak, azaz kémiai favédelemmel a szerkezeti favédelem nem helyettesíthető.

Építészeti eszközökkel a rovarok elszaporodása elleni megelőző védelem is biztosítható úgy, hogy a teherviselő fa épületelemeken megnehezítjük a rovarok odajutását és petelerakását.

A rovarkártevők (szú) elleni szerkezeti favéde­lem alapelvei:

• A falak, födémek és tetők tartószerkezeteinek tömör bevonása vakolattal, építőlapokkal stb.
• A szabadon maradó gerendafelületek gyalulása és viaszolása (vagy lakkozása).
• A teherviselő fagerendák ellenőrizhető (hozzáférhető és látható) módon való elhelye­zése.

Megelőző kémiai favédelem

A teherviselő vagy merevítő fa épületelemeket a rovarok vagy gombák kártevése ellen az védeni kell. A bórsav sói közé tartozik a jól ismert bórax. 5-10 %-os (forró vizes) oldata épületbiológiai szempontból olcsó favédelmet biztosít (hivatalos jóváhagyásra nincs szükség), egyben égésgátló hatása is van, viszont kimosódik. Az oldatot a vo­natkozó receptek szerint legalább kétszer kell for­rón felvinni, hogy a szerből elegendő mennyiség minél mélyebben behatoljon a fába.

A nagyon száraz fát előzőleg nedvesítsük be. A borátok fel­dolgozása közben bőrünket és szemünket védjük és használjunk védőálarcot. Mivel a borátok víz­ben oldhatók („nem fixálódnak”), a kezelt fát az építkezés ideje alatt eső ellen védeni kell. Ha a borát-készítményeket kültéren alkalmazzuk, a sók kimosódása elleni védelmül festékréteget (pl. természetes gyanta alapú lakkot) kell felhordani.

Gyakran a – pl. ablakok és homlokzatok festé­sére használt – falazúrok és -lakkok is tartalmaz­nak favédő szereket. Az ilyen festékanyagok használatát nem javasoljuk. Csupán a kékgomba által fenyegetett fák lazúrozó vagy átlátszó festé­sénél célszerű egy kékkorhadást gátló szer al­kalmazása. A kékkorhadás különösen az erdei fe­nyő fáját fenyegeti.

Kárelhárító favédelem

Gombásodása: A gombásodás mindig a túlzott nedvesség következménye. Szakszerű konstruk­ció és normális belső és külső klíma esetén a gombásodás ritkán fordul elő. Különösen a ge­rendáknak azok a részei vannak veszélyben, amelyek a falazott vagy beton külső falakba kap­csolódnak, pl. a gerendafejek. A gyakorlatban különbséget teszünk a fát elszínező gombák és a fát roncsoló gombák között. A fát elszínező gom­bák (pl. kékgombák) nagyon hátrányosan befo­lyásolják a fa megjelenését, de korhadást nem okoznak. A fát roncsoló gombák ezzel szemben lebontják a sejtfalakat és ezzel csökkentik a fa szilárdságát.

A házban előforduló három leggyakoribb faron­tó gombafajta a következő:

• a könnyező házigomba,
• a pincegomba,
• a (fehér) pórusos gomba.

A könnyező házigomba a régi épületekben előforduló legveszélyesebb és egyúttal legnehe­zebben leküzdhető gombafajta. Egyetlen növényi fakártevőként bejelentésre kötelezett, már a fa 18-20 %-os nedvességtartalma esetén képes fejlődni, majd a szomszédos száraz fában és fa­lazatban is elszaporodik. Előszeretettel telepedik meg a tűlevelű fákon, 1 cm-ig terjedő vastagságú szálairól és max. 1 cm vastag, akár 1,50 m átmé­rőjű fehéres, vattaszerű spóralepényéről ismerhe­tő fel.

A pincegombának nagy, 50-60 %-os nedves­ségtartalomra van szüksége. Nedves új és régi épületekben fordul elő. A pincétől a tetőig a nedves falak környékén lévő összes fát (pl. gerendafejeket, koszorúgerendákat) és az erő­sen párásodó, rosszul szellőző helyiségekben (fürdőszoba, konyha) lévő faanyagokat veszé­lyezteti.

A pórusos gomba is nedves rothasztó gomba, amelynek a keletkezéséhez a fa nagy nedvesség­tartalmára van szükség (optimális növekedési feltétele kb. 40 %-nál van). Különösen a nagyon nedves pincékben fordul elő, de új épületekben, pl. gerendafejeken is megtalálható. A gomba által megtámadott, korhadt fa puha és gyakran rossz szagú. A fertőzés kiterjedését úgy határozhatjuk meg, hogy vésővel vagy késsel megvizsgáljuk a fa szilárdságát.

A gombásodás leküzdésénél az a lényeg, hogy megtaláljuk és megszüntessük az eredendő okot jelentő építési hibát vagy épületkárt. Ha a gom­básodás kiterjedése nem nagy, a hiba megszün­tetése után elegendő lehet a megtámadott fa ki­szárítása, célszerűen tartós szellőztetéssel, me­lyet esetleg forró levegő fúvatásával segíthetünk. Az erősen károsodott részeket, amelyeknek már a működőképessége is kétségessé vált, meg kell erősíteni vagy ki kell cserélni.

A környező házigomba elszaporodása esetén az összes, láthatóan ellepett részt, valamint egy méteres körzetben a határoló részeket is feltétle­nül maradéktalanul el kell távolítani és el kell égetni.

Rovarkártevők. A legtöbb fakártevők a friss, nem kéregtelenített fát lepi el, amelyet a házban tulajdonképpen nem is volna szabad használni.

A száraz, beépített fát főleg az alábbi három ro­varfajta lárvái pusztítják:

• A házicincér nagyon szereti a meleget, ezért előszeretettel tartózkodik meleg helyeken (pl. napsütötte padlásokon), a pincében és egyéb hűvös helyeken alig fordul elő. Csak a tűlevelű fát támadja meg. Kibúvónyílásai oválisak és 5-10 mm méretűek.
• A kopogóbogarak főleg lépcsőkben és búto­rokban szaporodnak el. Nevét a bogár arról a percegő zajról kapta, melyet a lárvák rágás közben adnak. A megtámadott fának „szúette” kinézése van, a röpnyílások 0,7-2,2 mm na­gyok és kör alakúak.
• A falisztbogár (lyctus) csak lombos fákban érzi jól magát. Előszeretettel támadja meg a fehérjében gazdag és keményítőtartalmú fákat és mind trópusi fákban, mind hazai fafajokban, pl. a tölgyben megtalálható. Elsősorban falburkola­tokat, parkettet, ajtókat, ablakburkolatokat és bútorokat támad meg. A károsított hely kinézé­se hasonlít a kopogóbogáréhoz.

A károsított rész kiterjedését a fa kopogtatásá­val, megszúrásával vagy megfúrásával lehet el­lenőrizni. Ha a kártétel csak a fa kis részére terjed ki, az érintett részt fejszével vágjuk ki. A megma­radt részt drótkefével és/vagy egy erős ipari por­szívóval jól tisztítsuk ki és esetleg kémiai rovarölő-szerrel kezeljük. A meggyengült teherbí­rású gerendákat pallókkal erősítsük meg. Az erő­sen megtámadott részeket ki kell építeni, el kell égetni és pótolni kell.

A kártevők elleni küzdelem méregmentes, de nagyon hatásos eljárása, elsősorban tetőszékek­ben, a forrólevegős kezelés. A felhevített levegőt addig fújjuk a kifelé letömített tetőtérbe, amíg még a legkedvezőtlenebb fekvésű fagerendák belse­jében is kb. 60 percen át legalább 55 °C hőmér­sékletet el nem érünk. Ha ez sikerül, akkor min­den rovar elpusztul. A forrólevegős kezelés aránylag energia- és munkaigényes és ezért drága; azt csak arra feljo­gosított cégek végezhetik.

A kémiai rovarölő szerek közül még a hatósági­lag engedélyezett hidrogénfluorid-sók a legke­vésbé veszélyesek.

5.8. ábra. Oszlopláb kialakítása: 1 a támasztótömbbe ágyazott acéllemez; 2 kimunkált oszlop; 3 támasztótömb.

Méreg a házban

Mit tegyünk azonban akkor, ha a házban koráb­ban mérgező favédő szereket alkalmaztak és ezek most is szennyezik a helyiségek levegőjét? Ha a termék nevét ismerjük, az ETTSZ-nél (Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat) megérdeklődhet­jük annak összetételét. Ha a termék ismeretlen, akkor azt esetleg vérvizsgálattal és a belső leve­gő, a háztartási por vagy a favédő szerrel szennyezett anyag vegyelemzésével lehet meghatá­rozni.

Ilyen elemzéseket egyes esetekben a helyi egészségügyi hatóságok, környezetvédelmi hiva­talok végeznek. A mérgező favédő szereket csak úgy lehet ártalmatlanná tenni, ha az azokkal szennyezett részeket eltávolítjuk (veszélyes hulla­dék).