• fagerenda
• tető

Régi fagerendás födémek típusai

Évszázadokon keresztül használatban volt a fage­rendás pólyásfödém: vályogba „pólyázott” léce­ket tettek a fagerendák közé, majd a gerendákra hajópadlót szegeztek, a födém alsó oldalát lécezettel, nádfallal burkolták és bevakolták. A födé­met alulról felszegezett deszkázattal is készítet­ték, a köztes térbe ekkor vályogpólya helyett salak vagy pelyva került.

A gerendázat lényeges részeinek, azok előjáté­kának, a gerendafelfekvések kialakításának és a födémköz használatos változatainak a megisme­rése és megértése még akkor is előnyös, ha a hi­bák biztos megítélését és a tartószerkezetbe való beavatkozást szakemberre kell bíznunk.

9.3. ábra. Gerenda megtámasztása téglafalon (befalazva) 1 hasított klinkertégla (a gerendafej szellőzését biztosítja); 2 födémgerenda; 3 falazat; 4 betonkoszorú (a nyomás elosztására); 5 szellőzés; 6 fedéllemez; 7 hőszigetelés.

9.4. ábra. Gerenda megtámasztása téglafalon, betonkockával és acélkonzollal 1 falazat; 2 födémgerenda; 3 konzol; 4 betonozott kocka.

9.5. ábra. Gerenda megtámasztása favázas falon 1 oszlop; 2 koszorúgerenda; 3 födémgerenda; 4 mellge­renda; 5 szegezett lemezek.

9.6. ábra. Vályogpólyás régi födém felépítése 1 mennyezetborítás; 2 födémgerenda; 3 élfa, a pólyalé­cek felfektetésére; 4 pólyaléc; 5 vályog pólya; 6 vályog feltöltés; 7 hajópadló.

9.7. ábra. Födémtéglás régi födém felépítése 1 mennyezetborítás; 2 födémgerenda; 3 élfa a födémtég­lák megtámasztására; 4 födémtégla; 5 homoktöltés; 6 hajópadló.

Teherhordó gerendázat

A födémgerendák a födém terhelését alátámasz­tásuknak, azaz a falaknak és a mestergerendák­nak adják át. Elsősorban hajlításra vannak igénybe véve. A behajlás mértéke elsősorban a gerenda-keresztmetszet magasságától függ. A behajlás és a rezgések korlátozása érdekében a födémgerendákat statikus számítások alapján ma úgy méretezik, hogy a behajlás ne legyen na­gyobb, mint a fesztáv 1/200 része. A gazdaságos fesztávok 3…4,5 m, a nagyobb fesztávok áthida­lására alátámasztásokat, tehát gerendákat és hosszmerevítőket, valamint oszlopokat lehet használni.

A gerendatávolságok és -keresztmetszetek mé­retezését nagyjából a századfordulóig régi ács­mester-szabályok szerint végezték.

A szokásos gerendatávolságok a következők voltak:

• 1,20 m kézzel faragott egész gerendáknál (kb. 1870-ig);
• 80-90 cm fűrészelt egész gerendáknál (kb. 1860-1940 között);
• 60-70 cm félgerendáknál (kb. 1920-tól nap­jainkig).

A gerenda-keresztmetszet oldalaránya (a szé­lesség és magasság aránya b:h) számára az 5:7 arány a kedvező.

A födémgerendák méretezésének meghatározó tényezői lényegében a használatból adódó terhe­lés, a fesztáv és a gerendatávolság. Azokat a ge­rendákat, amelyek pl. egy kémény vagy lépcső­nyílás miatt nem tudnak feltámasztástól feltá­masztásig végigfutni, „ki kell váltani”: egy keresztgerenda, az ún. kiváltás a terhelést a szomszéd födémgerendáknak adja át. A kémé­nyektől a fagerendák legalább 5 cm távolságban legyenek. A kémény és gerenda közötti teret nem éghető anyaggal, pl. cementtel kötött samottlapokkal, tetőcseréppel vagy betonnal kell kitölteni.

A födémgerendák feladata az is, hogy merevít­sék azokat a falakat, amelyeket összekötnek. En­nek következtében hosszirányú húzó és nyomó terhelést is kapnak. Ezért minden gerendatalálko­zásnál és megtámasztási helyükön is szilárdan ki kell azokat kötni, pl. acél kötővasakkal vagy fal­horgonyokkal.

9.8. ábra. Vakpadlós régi födém felépítése 1 mennyezetborítás; 2 födémgerenda; 3 élfa a deszkák megtámasztására (vendégheveder); 4 deszka; 5 agya­gos tapasztás; 6 feltöltés salakból, vályogból vagy pely­vából; 7 hajópadló.

Gerendák megtámasztása

A gerendamegtámasztásnál adja át az erőt a ge­rendafej az alatta lévő falazatnak vagy faváznak. A gerendák megtámasztása régi épületeknél külö­nösen sok veszélynek van kitéve, mert a falban lévő gerendafejeket gyakran éri nedvesség, pl. egy hőhíd mentén kialakuló páralecsapódásból, sérülésre érzékenyek a homlokzaton áthatoló, pl. előreugró emeletet vagy erkélyt tartó gerendák is. A falon feltámaszkodó gerendafejek alá a ned­vesség behatolása ellen bitumenes fedéllemezt kell tenni. A gerendafejek teljes „becsomagolása” hibás, mert az elkerülhetetlenül behatoló nedves­ség nem tud eltávozni.

9.9. ábra. Gerendák összefogása kapcsokkal a megtámasztás felett 1-4 gerendakötések ácskapcsokkal; 5 gerendakötés ács­kapoccsal és acél hevederekkel (mindkét oldalon).

Födémköz

A födémgerendák közötti térnek, a födémköznek, hang- és hőszigetelési, valamint tűzvédelmi feladatokat kell ellátnia.

A régi födémközök pl.

• vályoggal bepólyázott lécekből („pólyás fö­dém”);
• betolt deszkákból („vakpadló”) és salak, vályog vagy pelyva feltöltésből;
• födémtéglákból állhatnak.

A meglévő födémközöket lehetőleg tartsuk meg. Vakpadlóknál esetleg szükség lehet a lécezet felcsavarozására vagy a közök hő- vagy hangszigetelő kitöltésére.

Pólyás födémeknél, ha a pólyalécek jól ülnek, a fölöttük lévő teret a kö­vetkezőképpen lehet vályoggal feltölteni:

• feszítsünk ki jutaszövetet;
• a széleken a gerendába vert horgonyozott szö­gekkel rögzítsük;
• földnedves (morzsálódó), humuszmentes vá­lyogot töltsünk be.

9.10. ábra. A megtámasztással megrongáló­dott gerendafejek javítása 1 sérült gerendafej; 2 hevederpallók; 3 erőfolyam.