• anyagok
• építőanyag

Az anyagtárolás általános szabályai

Már az anyagok tárolása során be kell tartani (és tartatni!) az egyes tárolástechnikai, tűzvédelmi és balesetvédelmi szabályokat.

A tároláshoz széles közlekedő utakról kell gondoskodni. Ez a szabály az anyagszállítás célszerűsége miatt is betartandó, de ez az út pl. tűz esetén a menekülés, a mentés, az anyageltávolítás útvonalául is használható. Szembetűnő helyre kell tenni a tűzoltó készüléket úgy, hogy az könnyen megközelíthető legyen. Ha tűzoltó esz­közként vizes hordót és vödröket alkalmazunk, az elpárol­gott vizet hetente pótolni kell.

Zárt területet kell biztosítani az építőmunkások számára is, ahol szerszámaikat, gépeiket, segédanyagaikat el­helyezhetik, ahol átöltözhetnek, tisztálkodhatnak és étkez­hetnek, valamint ahol az építkezés dokumentumait tárol­hatják, és ahonnan az építési területet könnyen meg­közelíthetik.

Az anyagtárolás módjai az építési területen

A szállítás megkezdésének időpontjában az építtetőnek már tudnia kell, hogy hol és milyen módon kívánja a külön­böző építőanyagokat tárolni. Tetőtér-beépítéskor a követ­kező tárolási lehetőségek jöhetnek szóba.

Új építkezés esetén az anyagot a telekhatáron belül lehet tárolni (108. ábra, 1). Ha a tetőtér-beépítés egy szabadon álló épületben utólag valósul meg (pl. családi ház, sorház), a szükséges anyagmennyiség szintén a telekhatáron (kerítésen) belül tárolható (a kerítés egy része esetleg ideiglenesen – a szállítás idejére – lebontható; 108. ábra, 2). Előfordulhat olyan telek is, amelynek teljes utcai oldalát elfoglalja egy, már meglevő épület, így a szállítás során nem lehet közvetlenül a telken deponálni az építő­anyagot (I. a 108. ábrát, 3).

Ilyenkor a szomszédos, ill. a hátsó telken át történő szállításhoz kell hozzájárulást sze­rezni (esetleg a közbenső kerítések ideiglenes kibontásá­val). Ha a telekadottság olyan, hogy arra teherszállító jár­művel semmiképpen sem lehet behajtani, akkor az anya­gokat a ház elé – a közterületre – ideiglenesen lerakják, majd később kézi szállítóeszközök segítségével hordják be a végső raktározási helyükre, a házba vagy a telek erre kijelölt részére (I. a 108. ábrát, 4-5).

108. ábra: A megvásárolt építőanyag tárolásának módjai 1 egyidejű tetőtér-beépítés esetén az építési telek területén; 2 utólagos beépítés esetén a meglevő ház melletti telekrészen; 3 utólagos tetőtér-beépítés esetén a szom­szédos telken át megközelíthető építés­helyen; 5 ideiglenesen az utcára lerakva, onnan végleges helyére szállítva; 5 belső udvarban.

Ha huzamosabb ideig nagyobb mennyiségű építőanya­got kívánunk közterületen tárolni, járdafoglalási engedélyt kell kérni a területileg illetékes tanács igazgatási osztályán.

A leendő építési területen, ill. telken célszerűen és gon­dosan ki kell jelölni a különböző anyagok, szerkezetek depóniáinak a helyét. Fontos, hogy az egyes építőanyago­kat jól elkülönítve, a jellegüknek megfelelő tárolási és balesetvédelmi szabályok szerint, a közlekedést nem akadályozva, az építkezés helyéhez a lehető legközelebb helyezzük el, és hogy a közterületen a lehető legrövidebb ideig maradjanak.

Ez utóbbi főleg a nagy forgalmú városi utcákon kívánatos. A zárt sorú beépítés egyébként sem teszi lehetővé az építkezéshez szükséges teljes anyag­mennyiség egyszerre való helyszínre szállítását, mivel a kapualjak, folyosók, házudvarok stb. közterületnek szá­mítanak, és így eleve alkalmatlanok az építőanyagok huza­mosabb tárolására. Ilyenkor az anyagokat minél előbb a munka közvetlen helyszínére, a tetőtérbe kell juttatni.

Ez kis magasságú (1-2 szintes) házaknál kézi erővel is megoldható, nagyobb magasságok esetén azonban ajánlatos csigát, csigasort, teherfelvonót, ill. személy­felvonót használni. A személyfelvonó átmeneti teher­felvonóként való alkalmazását először beszéljük meg a házfelügyelővel vagy a gondnokkal, és csak a teherbírásá­nak, méreteinek megfelelő anyagokat, szerkezeteket szállítsuk benne.

Figyelembe kell venni a padlásfödém teherbírását is, és egyszerre csak annyi anyagot szabad négyzetméteren­ként ráhelyezni, amely nem haladja meg a teherbírás felső határát. Ez az ún. hasznos terhelés; értéke 1500 N/m². Ha az utólagos tetőtér-beépítés pl. társasházban készül, és a telek egy része kertterület, akkor a lakótársak bele­egyezésével lehetőség nyílhat a megvásárolt építőanyag kertben való tárolására is.

Valamennyi szabadtéri tárolás esetén gondoskodni kell az építőanyagokat károsító meteorológiai hatások elleni védelemről (pl. eső, fagy) és az anyagok őrzéséről. Cél­szerű egy huzalfonattal kerített fedett szín építése, amely­ben a soron következő technológiai folyamatok anyagait, szerkezeteit beépítésükig tárolni lehet. Ha a következő technológiai folyamat anyagainak kocsira való felrakása után marad hely a szállítótérben, megvehetjük a következő technológiai művelet anyagainak egy részét, vagy pedig olyan szerkezeteket, anyagokat, amelyek időszakonként hiánycikkek.

A különböző tulajdonságú építőanyagokat eltérő jelleg­zetességeik miatt különbözőképpen kell tárolni. Ha ezeket a tárolási előírásokat nem tartják be, akkor gyakran éri az anyagot és tulajdono­sát jelentékeny kár. A következőkben röviden bemutatjuk a tetőtér-beépítéshez szükséges főbb anyagok helyes tárolási módjait.

Kötőanyagok (cement, gipsz, mész tárolása)

A kötőanyagokat általában papírzsákba csomagolva hoz­zák forgalomba, és az építkezés területén levő raktár­helyiségben tárolják, száraz, lehetőleg huzatmentes he­lyen, max. 1,5 m magasságig, kötésbe rakva. Ezeket az anyagokat lehetőleg pallóaljzatra állítva, fóliatakarással ellátva, nedvesség ellen maximálisan védve tároljuk. A tárolás során nem célszerű a kötőanyagokat két-három hónapnál hosszabb ideig raktározni, mert minőségük jelen­tősen romlik, különösen nedvesség hatására. Ezért érde­mes az egyes depóniákon az anyag minőségét és a beszer­zés ideiét feltüntetni.

Zsákos cement és gipsz esetén nem szabad olyan árut beszerezni, amely a zsákban már eleve, érezhetően meg­kötött. Ez a jelenség azonban nem tévesztendő össze a tárolás, szállítás, rakodás alatti dobálásból, tömörödésből keletkezett csomósodással.

Az építési mészből háromféle típus van forgalomban. A fizikai hatásokkal szemben a legkevésbé az oldott mész kényes, amelyet mészpépként műanyag zsákokban áru­sítanak. Célszerűbb ennél a porrá oltott mész; ezt vízzel tetszőleges arányban elkeverve használják fel. Ez a mész-fajta nemcsak habarcsokba, hanem meszeléshez, meszes glettek készítéséhez is kiválóan alkalmas.

A darabos égetett mész erősen nedvszívó, világos színű, kőszerű anyag. Az őrölt égetett mésznek a darabos égetett mésznél jobb tulajdonságai vannak; főleg téli építkezé­seken használják.

Az égetett meszet csak oltás után lehet felhasználni. A mészoltás erősen balesetveszélyes művelet, amely nagy hozzáértést igényel.

A gipsznek két fajtája ismeretes: az ún. vakológipsz (alabástrom- vagy stukatúrgipsz) és a formagipsz (modell­gipsz). Ez utóbbi jobb minőségű az előbbinél. A gipsz megőrzésekor szintén tekintettel kell lenni a pára- és ned­vességvédelemre, valamint az anyag szellőzésére, tehát úgy kell tárolni, mint a cementet.

Falazóelemek tárolása

Falazóelemeket többféle anyagból gyártanak (égetett agyag, beton, könnyűbeton stb.), de mivel tárolásuk sza­bályai azonosak, a legelterjedtebb, az égetett agyag falazóidomok raktározási módjait ismertetjük.

Kézi falazóblokkok – a tömör, a soklyukú és a tűzálló téglák, valamint a falburkoló elemek – élükre állítva, lap­jukra fektetve, esetleg kötésben tárolhatók. A válaszfal­lapokat, tetőcserepeket, kőszivacs lapokat, padlásburkoló téglát, minőségüktől függően – 7-10 sor magasságban, élükre állítva vagy lapjukra fektetve tárolják. A gerinccserép tárolása csak 3-4 sor magasságig ajánlatos.

A könnyűbeton és gipsz falazóelemek tárolása csak annyiban tér el az égetett agyag falazóelemekétől, hogy rakodásuk, mozgatásuk – sérülékenységük, törékeny­ségük miatt – nagyobb gondosságot igényel. A gipsz­anyagú elemeket csak fedett térben szabad tárolni, mert még a légnedvesség is kárt tehet bennük. A beléjük került légnedvesség télen szétfagyaszthatja az elemeket.

Acéláruk tárolása

A szabadban tárolt szálban forgalmazott termékeket (betonacél, idomacél stb.) fa alátétekre kel fektetni, ame­lyek a talajtól 20-25 cm-re, egymástól 1-2 m-re feküdje­nek. A csöveket átmérő és falvastagság szerint szétválo­gatva célszerű tárolni. Zárt térben alátétek nem szüksé­gesek.

Faanyagok tárolása

A faárut kizárólag fedett területen, jól szellőzött térben, helyiségben szabad tárolni, és a tárolóteret tűzoltó készü­lékkel kell ellátni.

A gombás faanyagú padlástér csak a fertőzött elemek cseréje, fertőtlenítése után felel meg tárolóhelyként. Leg­megfelelőbb, ha a faárut bitumenes lemezzel fedett, 20-30 cm magas téglaoszlopokra vagy kátránnyal átita­tott ászokfákra fektetjük. Tökéletes szellőzés céljából a faanyag egy-egy sorát levegősen – 2-3 cm rés hagyásá­val – deponálják.

Hőszigetelő anyagok tárolása

A különböző anyagú hőszigetelő termékek (könnyűbeton, kőzetgyapot, perlit stb.) – műanyag fóliával letakarva – a szabadban is tárolhatók, ha átnedvesedésük alulról meg­akadályozható. A műanyag (habosított) hőszigetelő ter­mékeket még az állati kártevőktől is óvni kell, mert szétrághatják őket. A hőszigetelő anyagokat többnyire lapjukra fektetve vagy ömlesztve tárolják. Egyes termékek (pl. Hungarocell) tűz­veszélyesek.

A beépítésre kész asztalos- és lakatosszerkezetek tárolása

A kész szerkezeteket jól elkülönítve, méretük vagy jelük feltüntetésével, védett helyen kell tárolni, ahol rongálódás­tól és nedvesség ellen megvédhetők.

Az ablakokat általában a tokkal és a szárnyakkal együtt összeállítva tárolják, az ajtókat pedig az ajtószárnyat és a tokot különválasztva, állítva tárolják. A szétszedett, de egybetartozó alkatrészeket egységes jelel meg kell jelölni, hogy később az összetartozókat kis munkaráfordítással össze lehessen állítani.

A lakatosszerkezeteket fektetve vagy állítva tárolják. Követelmény, hogy a szerkezetek önsúlyuk következtében ne görbülhessenek meg, ezért megtámasztásukra meg­felelő számú alátétet kell alkalmazni.

Egyes anyagokat dobozolva, ládázva, ill. valamilyen formában csomagolva hoznak forgalomba. Ezeket zárt térben, csomagolásuknak megfelelően lehet tárolni.

A kivitelezés időigénye

A tetőtér-beépítés kivitelezésének ütemezését és körül­ményeit nagyban befolyásolják a meteorológiai adottságok, ezért a kivitelezés kezdésének időpontját gondosan kell kiválasztani. Ehhez a következő meteorológiai hatások mérlegelése indokolt:

• csapadék,
• szél,
• légnedvesség,
• levegő-hőmérséklet.

Csapadék

A kibontott tetőhéjalás miatt már pár órás eső is komoly beázásokat okozhat a padlástér alatti szinten. Csapadék tekintetében Magyarország egyes vidékei között jelentős különbségek tapasztalhatók. Így pl. az ország délnyugati és nyugati részein, valamint a hegy­vidékeken 700-800 mm az évi csapadékmennyiség, míg az ország belsejében, az Alföldön, a Tisza völgyében mindössze 400-500 mm körül van.

A statisztikák alapján a legkevesebb csapadék júniustól október végéig hullik, tehát ebben az időszakban kell a tetőhéjalás cseréjét, megbontását elvégezni. Ez a művelet még a lehető legnagyobb volumenű tetőtér-beépítés eseté­ben is elvégezhető ebben az időintervallumban.

Szél

Erősen szeles időjárás általában összefügg a felhős, csa­padékos időszakokkal. A kibontott héjalású tetőre veszélyes a szeles időjárás, mert a szél behatol a héjalás alá, megemeli, sőt esetleg tönkre is teheti.

Légnedvesség

A közölt statisztikai adatokból látható, hogy az áprilistól augusztusig terjedő időszak felel meg legjobban a beton, vakolat, festés stb. kiszáradásához.

Levegő-hőmérséklet

A kedvező időjáráson kívül még nagyon fontos az épít­kezéshez megfelelő hőmérséklet. Nem mind­egy tehát, hogy az építés egyes szakaszait melyik idő­szakra tervezzük. Magától értetődő, hogy a fagyos napokon külső építési munkákat nem szabad végezni.

Érdemes megjegyezni, hogy a napi középhőmérséklet október 15-től január 25-ig süllyed, ezt követően viszont emelkedik. Ismeretes, hogy egy nagyobb város belső területeinek a külső területekétől eltérő éghajlati adottságai vannak. A város belső területein levő épületek, -együttesek meg­változtathatják az eredeti, természetes klimatikus viszo­nyokat.

Tehát ebből az következik, hogy a tetőtér-beépítés mun­kálatait már májusban el lehet kezdeni a héjazat alatti „belvilág” kialakításával, és júliusban magát a héjazatot is meg lehet bontani.