• napsugárzás

Épületet romboló fizikai hatások (hő, nedvesség, szél, mechanikus)

Az épületeket kívülről befelé, belülről kifelé egyaránt nagymértékben károsítják olyan fizikai és kémiai hatások, melyek ellen feltétlenül meg kell védenünk a szerkezeteket, az adott helyen és adott módon. Az épületek külső felületét nem­csak az időjárási hatások, hanem a nap­jainkra óriási mértékűre növekedett egyéb veszélyforrások-főként a kemiká­liák, a korom, az égéstermék -jelentősen károsítják.

Lényegében minden, ami az épület használatával, vagy ha nem is a használatával összefüggően, de káro­sítja azokat, az építményre hatással van, odafigyelést, védelmet igényel. A „nem tevés” is árt, de a hozzá nem értés, legyen az csak egyszerű és hanyag épületkeze­lés, még többet árthat, és az épületállag, a hőszigetelő képesség azonnal megvál­tozik. Példát említve, ha leesik vagy megreped egy cserép, a tető, az épület beázik, a szerkezet korhad, a hőszigetelés elveszíti pozitív tulajdonságát, és sorolhat­nánk tovább a következményeket.

Az épületet érő fizikai hatások

Hőhatások

A hőhatások közé sorolhatók a hideg, a meleg, a fagy, a Nap sugárzása, valamint ezek összetett hatásai. A hőmérséklet vál­tozása miatt egyes felületképző anyagok­ban, sőt magában a határoló teherhordó szerkezetben is belső feszültségek, meg­nyúlások, görbülések keletkeznek, ame­lyek gyakran okoznak károsodásokat. A határoló felületek hőmérsékletét, és ebből adódóan a fellépő hatásokat az épületet burkoló és borító anyagok szí­nei is jelentősen befolyásolják (3.1 ábra).

3.1 ábra. Sugárzó hő okozta hőmérsék­letváltozás az épületek határoló felü­leteinek különféle színei esetén (július hónapban vizsgálva) 1 fekete; 2 szürke, barna, zöld, mélyvörös; 3 világos; 4 fehér színek esetén; 5 a külső léghőmérséklet.

A napsugárzás hatásai

Az erős felmelegedés és lehűlés – a fényhatásokon túl – felületi eróziós folyamatokat indíthat meg, amelyek fizikai lebomlás, porladás, valamint a színezett vakolatok és a festett felüle­tek színének megváltozásában nyilvá­nulhatnak meg.

Napsugárzás okozta további hatások, amelyek ellen épületben hőszigetelés­sel, míg a másodlagos ráhatások ellen az épület környezetének alakításával védekezünk. Ezek közül említjük a megfelelő növényzetet, mint termé­szetes árnyékolót, de éppúgy fontosak az épített árnyékolók, amelyeket úgy alakítunk és működtetünk, ahogyan az épület funkciója megkívánja azt. Má­sik módszer az épület környezetének alakítása, hogy a direkt sugárzás és a visszavert sugárzás hő alakjában ne káro­sítsa az épületszerkezeteket és az épület funkcióját ne zavarja (3.2 ábra).

3.2 ábra. A házakat körülvevő járda és terasz által tükrözött napsugárzás hatása az épületre a) legnagyobb a sugárzás okozta hőhatás összefüggő burkolat esetén; b) réshézagos burkolat már csökkentetten terheli sugár­zással az épületet; c) gyephézagos burko­lat hőterhelése már kevésbé veszélyes; d) legjobb a természet épületközelsége.

Csapadékhatások

Ide tartoznak az eső, a hó, a csapóeső, a havas lé, valamint a csapadék orkán erejű széllel párosuló hatásai (3.3 ábra).

3.3 ábra. A szél és csapadék együtt óriási károkat okozhat az egyébként jól működő épületszerkezeten belül, például a tetőzet fedésének takart hézagainál 1 tetőfedés; 2 átfedési hossz és rés; 3 csa­padék útja; 4 lécezés; 5 szarufa; 6 a nem kívánatos beázás.

Vízhatások

Ezek alatt elsősorban az épület belse­jéből kifelé ható páradiffúzióból származó vízfelhalmozódásokat értjük, de ide sorol­hatók a kívülről befelé igyekvő különböző eredetű vizek, pl. a csőtörések, a talajned­vesség, talajvíz hatásai is (3.4 ábra).

3.4 ábra. Az épülethomlokzatot érő negatív fizikai hatások jó ter­vezéssel és szakszerű kivitellel pozitívvá is tehetők a) a szélhatás nyáron nagymértékben hozzájárul az épület napsu­gárzástól átforrósodó felületének hűtéséhez; b) a csapóeső elleni védelem tisztán tartja a homlokzatot; c) a burkolati fal mögötti felszálló konvekciós légáram óvja és hűti a határoló falak és az ab­lakok felületét a Nap sugárzásától.

Szélhatások

Az erősebb, viharos erejű szél nyomó hatása kevésbé veszélyes, mint az épület másik oldalán fellépő szívó hatás, amely képes a hőszigetelő réteget a teljes vako­lattal, vagy akár a tetőzettel együtt való­sággal „leszívni” az épületről (3.5 ábra).

3.5 ábra. Különböző hajlásszögű tetők szélterhei: A a vizsgált tető vízszintes vetülete; B a „szívott” tető függőleges vetülete; A x B nagysága egyenesen ará­nyos a „veszélyeztetett” tetőfelülettel a) alacsony; b) közepes; c) kiemelkedően magas tetőfelület/beltéri hasznosítás várható szélterhelései, illetve annak hatása a belsőre.

Mechanikai sérülések

Az ember, az állatok, a növények és a jár­művek folyamatos mozgása által érintett felületek még a puha, súrlódásszerű érintésekből adódóan is komoly károso­dásokat szenvedhetnek. Az épületre nagyon veszélyes a lombos fák szél okozta dörzshatása, amely teljesen át­alakítja a felület struktúráját, az egyéb, ütésszerű hatások pedig felületi sérülé­seket okozhatnak.

Szennyező hatások

A vakolatok, a burkolatok, a tetőfelü­letek, valamint a felületi színező anyagok nagyrészt negatív elektromos töltésűek, a levegőben lebegő por pedig többnyire pozitív töltésű. Ez azzal jár, hogy az érdesebb felületek vonzzák és lekötik a port és a szennyeződéseket, ami miatt a felületek erősen elszíneződnek. Külö­nösen jól megfigyelhető ez a kőporos és kapart vakolatoknál, ahol az érdes felületek szennyezettségét a pókok bábozódási fészkének hálós csomói még ki is hangsúlyozzák. Tanácsos ezeket a felületeket semleges hatású vízsugárral évenként átmosni. Ide sorolhatóak a tetők felületeinek zuzmósodása, és a korom, a füst mikroszemcséinek épület külsőbe való – szakmai nevén nevezve-beülése (3.6 ábra).

3.6 ábra. Homlokzati burkolat mögött áramló levegő szélszívást okoz: a hatá­roló szerkezetnek kintről befelé és bent­ről kifelé egyaránt meg kell felelnie az alapvető követelményeknek.