• elektromos hálózat
• felújítás
• panelház

Erősáramú hálózatok és szerelvények felújítása panelházaknál

Az áramszolgáltatói hálózatra csatlakozás módjai

Szekciónkénti (lépcsőházankénti) kábeles csatlakozás: A csatlakozókábel az áramszolgáltatók által rendszeresített és a műszaki előírásoknak megfelelő kábelcsatlakozó-szekrénybe vezet, amely a főbiztosítót (első túláramvédelmi készüléket) is tartalmazza. A kábelcsatlakozó-szekrényt és a főelosztó-berendezést a méretlen fővezeték – kábel, illetve védőcsőbe húzott szigetelt vezeték – köti össze. Az 1970-es évek végétől a főelosztóba került a csatlakozási pont és az első túláramvédelmi készülék is.

Egy épület, egy csatlakozás: A többszekciós épületeket egy helyen, például a szerelőszinten csatlakoztatták az áramszolgáltatói hálózathoz, és leágazó beren­dezésen keresztül kaptak ellátást az egyes lépcsőházak a szerelőszin­ten vezetett kábelekkel, vagy ez a csatlakozási pont az épületbe tele­pített transzformátorállomás szekunder kapcsoló berendezése volt.

A házi főelosztó-berendezéseket 1976-ban tipizálták, ezáltal al­kalmassá váltak a csatlakozókábel fogadására, kábelek felfűzésére (így további főelosztókat is csatlakoztattak a szerelőszinten vezetett kábelnyomvonalra), a tűzvédelmi főkapcsolók elhelyezésére, a felszálló-főbiztosítók, a felvonó, a hőközpont, a nyomásfokozó, a gép­kocsitárolók főbiztosítói és fogyasztásmérői, a házvilágítási mérő és áramkörei befogadására. A tipizált házi főelosztó nézet- és egyvona­las kapcsolási rajzát mutatja az 1. ábra.

Felszálló fővezetéki hálózatok

A felszálló fővezetéki hálózatok védőcsőbe húzott szigetelt vezeté­kes, vezetékcsatornába fektetett szigetelt vezetékes, tokozott sínes, illetve védőcsővel burkolt sínes változatokban készültek. A sínes felszállók előregyártott elemeket tartalmaztak.

Szintleágazó berendezések

A szintleágazó berendezések műszaki megoldására és elhelyezésére a következő típusokat alakították ki: faszerkezetű felszálló egységek, kábeles felszállóegységek, sarok-lemezszekrények, lakásonkénti be­ton térelemek, valamint a külön fülkében elhelyezett, falon kívüli síncsatorna (2. ábra).

A lakásonkénti beton térelem olyan felszálló rendszerelem, amely lehetővé teszi a felszálló-vezetékhálózatok továbbvezetését az egyes szintek között, ugyanakkor az egyes lakáshoz való leágazást is. El­osztási és elhelyezési rajzát a 2. ábrán láthatjuk.

A szintleágazási ponthoz kapcsolódó, univerzális fogyasztásmérő­ panel (UFP) lehetővé tette a vezetékezést az egyes mérők között, a méretlen felszállóhoz való és a mért lakásleágazásokhoz való csatla­kozást, és ezenkívül a keménygumi mérő-alátéttáblára sincs szükség.

1. ábra: Tipizált házi főelosztó-berendezés

2. ábra: Több lakást ellátó beton térelem. Falon kívül síncsatorna

A felszálló fővezetéki hálózatok és a szintleágazó berendezések fe­lülvizsgálata, felújítása

A panelos lakóépületek kisfeszültségű, méretlen hálózatát az áram­szolgáltatás biztonsága, az esetleges szabálytalan villamosenergia­ vételezés felderítése céljából az áramszolgáltató bármikor jogosult felülvizsgálni. A biztonságos üzemeltetés érdekében az épület kezelőjének, a la­kóközösségének legalább évenként szerelői ellenőrzést célszerű el­végeztetni, ami főként szemrevételezésből, esetleg a vezetékkötések meghúzásából, alkatrészcserékből (pl. biztosítóbetét-csere ) áll.

A jelenleg érvényben lévő 26/2005. (V. 28.) BM. rendelet, amely a tűz elleni védekezésről intézkedik, lakóépületek esetén (amelyek „D” tűzveszélyességi osztályba tartoznak) 9 évenként ír elő tűzvé­delmi felülvizsgálatot. A vizsgálatnak ki kell terjednie a villamos be­rendezések felülvizsgálatára is.

A vizsgálatról jegyzőkönyv készítendő, amelynek tartalmaznia kell a szükségessé váló beavatkozásokat, úgymint: javítás, csere, ki­egészítés, felújítás. Az évenkénti állapotfelmérés, szemrevételezés és az előfordult meghibásodások alapján eldönthető, hogy a villamos berendezés mi­lyen mélységű felújításra szorul.

Az 1. és 2. táblázatokban összefoglaltuk a házi főelosztó-berende­zés és a sínes felszálló-berendezés hibalehetőségeit és okait.

1. táblázat: A házi főelosztó-berendezés hibalehetőségei

2. táblázat: A sínes felszálló és szintleágazó hibalehetőségei

Lakások belső villanyszerelése

Az egyes lakásokhoz tartozó elektromos hálózatok és berendezések a lakások fogyasztásmérőjétől, a fogyasztói főelosztón, vagyis a la­kás-elosztótáblán keresztül az egyes csatlakozóhelyekig, szerelvé­nyekig (dugaszolóaljzatok, lámpatestek), elektromos háztartási gé­pek csatlakozóhelyei (villanytűzhely, hősugárzó stb.) terjed.

A csat­lakozóvezetékek lakáson kívüli szerelése – a fogyasztásmérő és a fo­gyasztói főelosztó (lakáselosztó) között – általában vagy megegyezik a lakás vezetékhálózatának szerelési technológiájával (pl. védőcsövezéses), vagy attól részben vagy teljesen független kialakítású is le­het, ha például a lakásokat ragasztott vezetékezéssel szerelték, a mért lakás-fővezetékeket a lépcsőházakban, közlekedőkben a vezetékcsa­tornába tették, és az előregyártás során kiképzett nyílásokon, faláttö­réseken keresztül juttatták a lakáselosztóhoz.

Ezt a szerelési módot lakások szerelésénél is alkalmazták. A felszálló-fővezeték, ill. az ar­ról való leágazás is lehet a lakásszerelés része, mint pl. a lakásonkén­ti beton-térelemes megoldásnál. A lakás fővezetéke a fogyasztásmérőtől a lakás-elosztótábláig az 1974 előtt épült épületeknél egyfázisú, háromvezetékes, 6 mm² keresztmetszetű alumínium-, illetve a ké­sőbb épülteknél háromfázisú, 4×10 mm² keresztmetszetű alumíni­umvezetékezéssel készült.

Felújítás során jelenleg az érvényben lévő MSZ 447-nek megfele­lően 5×6-4×10 mm² keresztmetszetű lakás-fővezeték építendő ki, illetve a felújítás idejében érvényes szabványt, műszaki előírást kell figyelembe venni. A vezeték felújításoknál a fenti vezetékmennyiség elhelyezhetőségét kell figyelembe venni, így például a Mű I 21 védőcső 4×10 mm² vezeték behúzására alkalmas. Több lakás egy vezetékcsatornában vezetett mért fővezetékei esetén a vezetékek összes keresztmetszete ne haladja meg a csatorna belső keresztmet­szetének 60-70%-át. Csatornában a vezetékeken kötés nem lehet, és az összes vonatkozó szabványt, gyártói műszaki előírást is figyelem­be kell venni.

Vezetékezési módok

A lakások villanyszerelésének módja az elemgyártástól, a szerkezet­tervezéstől, az építéstechnológiától, az építészeti, statikai adottsá­goktól, a pillanatnyilag rendelkezésre álló anyagoktól stb. függően alakult ki. Tekintsük át, hogy egy-egy lakás felújítása, illetve az ah­hoz szükséges bontás, a szerkezet lecsupaszítása során milyen adott­ságok várhatók, és hogyan célszerű ezekhez az új szerelési módot megválasztani.

Az első hazai házgyárnál a teljesen új technológia – főleg a szak-és szerelőipar területén – egy sor probléma menet közbeni megoldá­sát vonta maga után. A villanyszerelés tulajdonképpen teljesen peri­fériálisnak számított. Az elemek gyártása során a süllyesztett szere­lés érdekében hagytak ugyan helyet, pl. üregeket a kötő- és szerel­vénydobozoknak, hornyokat a függőleges vezetékezésnek, de vízszintesen kialakított hornyokat csak a Győri házgyár területén talá­lunk, viszont a vezetékek vízszintes elhelyezése, a falon történő át­vezetések esetlegesen alakultak ki.

A szereléshez csak hagyományos anyagok álltak rendelkezésre. Az üregekbe a hagyományos szerelés­nél alkalmazott dobozokat rögzítettek. Időközben kifejlesztették a horonyba ragasztható M-falra 1 kV, alumíniumerű vezetéktípust, ezt szerelték a függőlegesen kialakított hornyokba, és vízszintesen is, a 6 cm vastag válaszfalak feletti hézagba vagy helyezték padlóburko­lat alá, a főfalaknál pedig a csomópontokon vitték át a vezetékeket. Valószínű, hogy a nyomvonal csak a vezetékek bontása, feltépése után lenne egyértelműen megállapítható.

A  vezetékezés 1,5 mm², il­letve 2,5 mm² műanyag szigetelésű, alumíniumerű, a kötések több­nyire sodrottak, mindenképpen javasolható a teljes cseréjük. A szerelvényeket időközben korszerűbbre cserélték vagy cseréltették. A vezetékezés bontása, mint az előbbiekből már kiderült, a lakás fal- és padlóburkolat rongálásával, szakipari szerkezetek megbontásával jár, és a falhornyok csak alapos tisztítás, pl. homokfúvás után hasz­nálhatók újra.

Az előbbinél lényegesen szerencsésebbek a védőcsövezett pane­lekből összeszerelt épületek (3. ábra). Ezeknél a panelgyártás során az elemekbe építették a kötések és a szerelvények részére a dobozo­kat, és a vezetékek behúzására alkalmas védőcsöveket. A panelok közötti csomópontok kibetonozása során „folytonosították” a védőcsőhálózatot, az elemek csővégeinek összekötésével. A felhasznált anyagok a későbbiekben bővültek, például a hajlékony gégevédő­ csövekkel, speciális karmantyúkkal, dobozokkal, tömítődugókkal, rögzítőgyűrűkkel stb.

A csövezés házgyáranként és lakástípusonként különböző mértékű

Vannak teljesen védőcsövezett lakások, ame­lyeknél a mennyezetlámpa áramköre is csövezett, ill. olyanok is, amelyeknél még a vezetékelosztás is a csövezett födémekben törté­nik; és vannak vegyes szerelésűek, ahol csak a falakban függőlege­sen találunk csövet. Vízszintes védőcsövezést a panelgyártási tech­nológia igyekezett kerülni, főleg a függőlegesen – csoportzsaluban – történt gyártásnál.

A fenti két mód (a süllyesztett-hornyos, illetve a teljesen védőcsö­vezett) alapvetően meghatározó a felújítások szempontjából, mivel az épületszerkezettől független vezetékcsatornás szerelés önállóan is kialakítható és alkalmazható. Az eddigiekben is sok lakás javítását, bővítését, átépítését falon kívüli, vezetékcsatornás szerelési móddal oldották meg.

Egy-egy házgyár, ill. építési területei időben és térben is keveredő szereléstechnológiákat alkalmazott, ezenkívül az útkeresések során kis mennyiségű, egyedinek számító kísérleti épületek (lakások) is ké­szültek, ezért a felújítás megkezdésekor – illetve még az előtt – fel­tétlenül szükség van az alkalmazott módszer azonosítására. Felhív­juk a figyelmet, hogy ennek során előfordul, hogy egy lakáson belül is különböző szerelési módok találhatók, más lehet a vízszintes veze­ték elhelyezési módja és más a függőleges szerelésé, sőt a lakás egyes részei is különbözhetnek a szerelési mód szempontjából, mint pl. a fürdőszoba-térelem.

Természetesen ez épületenként igaz, egy­azon ház lakásaiban általában azonos a villanyszerelés. Vezetékcse­rénél ügyelni kell arra is, hogy szakipari szerkezetet is felhasználták a villanyszerelésnél. Fentiek miatt nemcsak egy épületnél, de egy-egy lakáson belül is több helyen ajánlatos felmérni, feltárni az alkal­mazott villanyszerelési technológiát, a lehetőségek, a javítási, bőví­tési és a teljes felújítási mód megválasztására

Felújítás szempontjából a házgyári lakások villanyszerelése há­rom csoportba osztható:

1. A) Rugalmasan változtatható szerelés: ez új, ill. megváltozott igé­nyek szerint az épületszerkezet rongálása nélkül alkalmazható, pl. a teljesen védőcsövezett rendszernél, amelynél a régi alumíniumveze­ték kihúzásával és helyette rézvezeték behúzásával új, tartósabb, na­gyobb terhelhetőségű hálózat alakítható ki, és a szerelvénydobozok, a kötő- és elágazó-dobozok helye is változatlanul hagyható. Idetarto­zik néhány olyan kísérleti szerelés is, amely a védőcsövezéses tech­nológia további fejlesztését célozta: pl. védőcsövezés helyett az üregképzés. Felújítás előtt meg kell állapítani a csövezettség mérté­két, kiterjed-e a teljes lakásterületre vagy sem, vagy csak függőleges csövezés készült. Az 1970 körül épült lakások védőcsőhálózata pl. a fürdőszobák magasított födémében, a padlóban vezetve is előfordul­hat. Ezek még inkább figyelmesen megvizsgálandók, mivel a veze­tékek műanyag szigetelése a csőzsákban rekedt nedvesség, szenny stb. miatt nem kiszámítható többlethatásoknak is ki lehetett téve.
2. B) Kötött szerelés: változtatás csak a meglévő villamos hálózat bontásával és teljes felújításával, ill. a meglévő szereléstől függetle­nítve valósítható meg. Ilyen például az M-falra horonyba ragasztott vezetékezés, elvakolva; illetve az MM kettős szigetelésű vezeték, horonyba vagy falon kívül felragasztva, amelyeknél a bontott és ki­takarított hornyok vagy ugyanolyan technológiával, de rézvezetékek alkalmazásával modernizálhatok, vagy azok figyelmen kívül hagyá­sával a szükséges bontásokkal új hálózatot kell kiépíteni. A padló- és födémszerkezetbe helyezett vezetékezés bontása még körülménye­sebb, mint a falakon, részben a padlóburkolat – ami általában sző­nyegpadló – miatt, részben pedig a födémfal csatlakozások miatt, mivel ezek gyakran – pl. a védőcsövezett panelokkal kombinált fö­démszerelésnél – a fal alá eshetnek.
   Ugyancsak idetartoznak a bebetonozott vezetékes szerelési mód­dal készült lakások és szinte valamennyi házgyári villanyszerelés, az a), és c) csoport kivételével, hiszen a vezetékek szem előli elrejtésé­re cső híján a teherhordó szerkezetekkel, a szakipari munkákkal úgy­mint festés, tapétázás, asztalos-, lakatos-, kőművesmunkák stb., lát­szottak legalkalmasabbnak.
3. C) Falon kívüli szerelés: ide tartozik a vezetékcsatornás szerelés, amelynél a vezetőcsatorna fedél levétele után új áramköri vezetékezés kialakítására adódik lehetőség.

Szerelvények

Lakás-elosztótábla (fogyasztói főelosztótábla):

A lakás áramköreinek vezetékei zárlat, túláram ellen az elosztótáb­lákon elhelyezett készülékekkel vannak védve. Az 1976 előtt épült lakásoknál olvadóbiztosítóval felszerelt elosztótáblák találhatók, kü­lön kiképzett földelő dobozokkal kiegészítve. Az újabb épületeknél már a jelenlegi szabványelőírásokat kielégítő kismegszakítós táblá­kat szereltek fel, biztosítva az EPH- (egyen potenciálra hozó hálózat) kiképzést is. A biztosítók, kismegszakítók száma is igen változó, az 1972 előtti 2,2 kW/lakás méretezési teljesítmény figyelembevételével lakásonként 2-4 áramkör létesült.

A lakás- alapterület növekedésével, valamint az új előírások sze­rinti, a méretezési teljesítménynek 3 x 3,3 kW-ra történő emelésével a lakásáramkörök száma 6-8 áramkörre bővült. Természetesen a fogyasztói főelosztó tábla áramköri felépítése a lakások teljes villamos­energia-felhasználása szerint alakul: például villanytűzhely, villamos üzemű forró víz-tároló, villamos fűtés, valamint a világítási és duga­szolóaljzatok száma együtt határozzák meg az áramkörök számát.

A táblák az egy- és háromsarkú kismegszakítók, a kapcsolókészü­lékek mellett igen gyakran magukban foglalják a lakásbejárati jelző­csengőt is. Megjelenésükben legtöbbször falon kívüliek, de pl. a Veszprémi házgyár épülettípusainál kísérleteztek süllyesztett elhelyezésükkel is. Ez utóbbi nem terjedt el, mert a befogadásukra alkalmas műanyag dobozok deformálódását a panelgyártás során nem sikerült kiküszö­bölni.

Kapcsolók, dugaszolóaljzatok, nyomógombok:

Többnyire süllyesztett kivitelűek, egészen kevés kivétellel falon kívüliek. Látszólag ellentmondásos módon éppen a házgyári techno­lógiához kifejlesztett szerelvények egy része falon kívüli: pl. a pad­lódugaszolóaljzatok. Ezek között a védőföldelést általánosan előíró szabvány megjelenése előttiek vagy süllyesztettek vagy falon kívüliek, sok a kétsarkú, védőföld nélküli, amelyek ma már mindenképpen védőérintkezősre cserélendők ki. Ugyanez vonatkozik az ún. padló­dugaszolóaljzatokra is. Felújítás során falon kívüli szerelvények használhatóak helyettük, illetve meg kell vizsgálni, a korszerű süllyesztett szerelvények elhelyezhetőségét.

Szinte minden szerelvény a KONTAKTA gyár terméke, a régebbi­ek KONTÁL, a későbbiek KONTÁLLUX típusúak.

A szerelvények megválasztásánál a házgyári technológiai kötöttsé­gek miatt arra is vigyázni kell, hogy a dugaszolóaljzatok számának növelésére legkézenfekvőbb a kettős szerelvények alkalmazása. A különböző típusok együttes megjelenítése (kapcsolók és dugaszoló­aljzatok stb.) esztétikai szempontból megfontolandó.

Itt említjük meg, hogy a falon kívüli szerelések egyik rögzítési módja a ragasztás volt, de egyéb rögzítési móddal együtt is gyakran előfordulhat. A falon kívüli szerelvények felerősítési módja ma is el­sősorban a fúrt lyukba helyezett fali ék és facsavar.

A mai korszerű szerelvényeket a megfelelően kialakított süllyesz­tett dobozokba csavarosán is rögzíteni lehet. A házgyári lakások fel­újítása során elsősorban olyan szerelvények alkalmazhatók, amelyek körmös rögzítésűek, mivel a csavarok befogadására a panelok dobo­zai nem alkalmasak.

A szerelvények egy része ma már a csavaros vezetékmegfogó he­lyett rugós megoldású. Természetesen ezek a házgyári épületeknél ugyanúgy alkalmazhatók, de csak akkor használhatók, ha a vezetéke­zés nem alumínium-, hanem rézvezetőjű.

Világítótestek:

Bármilyen, azaz izzós, fénycsöves vagy energiatakarékos kompakt fénycsöves, illetve hidegtükrös halogén fényforrású lámpatest falra vagy mennyezetre erősítése azonos, azaz csavarral, ütvefúrással ké­szült furatba ütött műanyag fali ékkel készült. A bontások során talál­kozhatunk még faékekkel (fürdőszobai térelemeknél találhatók első­sorban beépített fabetétek), menetes végű lőtt szegre csavarozott lámpával, és különböző, például: mennyezeti lámpadobozba csavart, facsomagba csavart, magába az elembe fali ékkel csavarozott, ken­gyelre akasztott stb. felerősítő horoggal, csillárok részére.

A világítás korszerűsítésénél a kereskedelemben jelenleg kapható világítótestek használata egyénileg eldöntendő, mindössze arra kell vigyázni, hogy a lámpatestek fémrészei érintésvédelméről előírásszerűen gondoskodjunk. Vigyázni kell arra, hogy vannak bútorra (pl. konyhai felsőszekrény aljára) szerelt világítótestek is, amelyek vezetékezése a panelos háló­zattal összefüggő.

Berendezési tárgyak (villanytűzhely, hő sugárzó, fűtőtest):

A gázellátás nélküli területeken a konyhák villanytűzhellyel ren­delkeznek. Ezek a lakás nagyságától szinte függetlenül 5,6 kW-osak, egy fázisra reteszelve kötötten, illetve három fázisra kötve üzemel­nek. Telepítésük, vezetékezésük általában megfelel a mai előírások­nak, de a felújításnál célszerű felülvizsgáltatni a vezetékhálózatukat és magukat a készülékeket is.

Villamos fűtés, illetve fűtés kiegészítés általában a fürdőszobákban található, kétsarkú kapcsolóval, dugaszolóaljzatról, vagy fix bekötés­sel üzemeltetve. Fentiek a felújítás során valószínűleg nem változnak, szerelésüket a jelenlegi szabvány- előírásoknak megfelelően kell felújítani.