• kivitelezés
• panelház
• tervezés

Panel épületek hiba típusai:tervezési, gyártási, kivitelezési, üzemeltetési

Tervezési hibák

Az iparosított építéstechnológiák bevezetésekor a legkritikusabb ter­vezési hibák az elemek kapcsolatainál fordultak elő. A kellő tapasz­talat hiányában eleinte a hagyományos falazatoknál alkalmazott füg­gőleges fugaképzést (síkfelületű bütüfalak függőleges habarcskitöl­téssel) terveztek. A – főleg mozgásból eredő – függőleges repedések hamar megjelentek. A középblokkos épületeknél kisebb, a nagyblok­kos épületeknél nagyobb mértékben. Ezeknél a hézagok habarcskikenése csak rövid ideig tartott, a repedések újra megjelentek, sőt, ezek átmenők voltak, amelynek következtében a lakásokból szinte „ki lehetett látni”. Ezt azzal „orvosolták”, hogy a hézagba cementes zsákot dugtak, s úgy vakolták be kívül-belül a hézagokat.

Az első kohóhabsalak paneloknál az ezekhez hasonló hézagok szintén megrepedtek, a zárt hézagok újrahabarcsolását kis idő múlva a szovjet házgyári tapasztalatok alapján műanyag kittel (secomastic) tömték be, amelyek már hosszabb ideig biztosították a csomópontok vízzárását.

A blokkos épületeknél a függőleges bütüfal csatlakozásoknál hor­nyot (végigmenő) képeztek ki, amelyeket építéskor híg betonnal töl­töttek ki. Ez az együttdolgozás javítása mellett az átmenő hézagok megszüntetését is eredményezte.

Tervezési hibának számít a tervező részéről a kellő tapasztalat hi­ánya, ezenkívül az építőipar ipari háttér adottságainak figyelmen kí­vül hagyása, ami abban nyilvánult meg, hogy egyrészt az akkori igények mielőbbi kielégítése a lehető leggazdaságosabban valósuljon meg (s ebben nagyrészt beruházói elvárások is szerepeltek), másrészt kénytelenek voltak azokból a termékekből tervezni, amelyek abban az időben egyáltalán kaphatók voltak. Kisebb mértékben befolyást gyakorolt az iparosított építési technológiák újszerűsége, a kötöttsé­geknek a lakások funkcióiban jelentkező hátránya. Utóbbi a fesztávok növelésével jelentősen javult.

Gyártási hibák

A gyártási hibák egy része a még nem kiforrott gyártási módok alap­ján indított termelésből adódtak. Ezek egy része a méretpontatlan­ságban, más része a felületek egyenetlenségében jelentkezett. Külön problémát jelentett a sablonok gyártásában jelentkező tapasztalatlan­ság, a gyártási kapacitás elégtelensége, valamint a panelok kizsaluzásánál jelentkező problémák (olajfoltosság, beragadás stb.).

Fordu­latot a házgyári technológiák hoztak, elsősorban a méretpontosság, a felületek simasága és a korszerű gyártás területén. Az alkalmazott csoportzsaluk nagyfokú gyártásintenzitást eredményeztek, jóllehet még további fejlesztésekre volt szükség ahhoz, hogy a panelok felü­letéről a panel olajat száműzni lehessen. (Különféle emulziók kikísér­letezésének eredményeként.)

Alacsony minőségű salakgyapot

A gyártás során a házgyári technológiánál kezdetben a homlokza­ti panelok hőszigetelésénél szovjet, import ásvány gyapotot használ­tak. Ez minőségileg sok kifogásolni valót hagyott maga után, főleg a szabásoknál. Ekkor a panelok gőzérlelésénél kb. 80-100 °C hőmérsékletet alkalmaztak. A korábban beépített ásványgyapot hőszigete­lés felülvizsgálata alapján kiderült, hogy a szovjet „salakgyapotnak” nevezett ásványgyapot egyes szériái minőségileg nem voltak megfe­lelők, roskadtak, így a homlokzati panelok felső része szigeteletlen lett.

Műanyagok

Ekkor elhatározták, hogy az ásványgyapotot műanyaghabbal váltják fel. Rövidesen bebizonyosodott, hogy a műanyaghab (polisz­tirollemez) hőszigetelés a 80-100 °C hőmérsékletű gőzérlelésnél „megolvad”, így a hőmérsékletet le kellett szállítani max. 70 °C-ra. Ez a beruházók részéről problémát jelentett, mert az elemek gyártási periódusa meghosszabbodott, a kapacitás az importszerződés szerint nem volt biztosítható. A további házgyáraknál erre a körülményre fi­gyeltek (2., 3. ábra).

2. ábra: Nyílthézagos műanyag C-profilos hézagzárás

3. ábra: Fejlesztett házgyári homlokzati panel függőleges metszete

A kezdetekben – még az első szovjet házgyári termékeknél is – a homlokzati elemek minősége, pontosabban a felületkezelésük kez­detlegesnek mondható. Többirányú magyar fejlesztés révén sikerült eredményt elérni, ezek közül leginkább a kőzúzalékos megoldás ter­jedt el. Az így készült panelok felülete – a természetes piszkolódást nem számítva – még ma is elfogadható.

Gyártási hibának nevezhetők a térelemek előállításánál keletkező hiányosságok, amelyek főleg méretpontatlanságból adódtak. Külö­nösen az épületgépészeti csatlakozásoknál okoztak problémát szere­lések közben, az alsó és felső szintek összekapcsolásánál.

Kivitelezési hibák

A kivitelezési hibák elsősorban a méretpontatlanságból adódtak. A korábbi építési módoknál cm-es volt a mérettűrés felső határa, a kor­szerű építésmódoknál ez mm-re változott. Már a panelokat fogadó ún. „0” szint kialakítását is nagy pontossággal kellett biztosítani, hogy a legnagyobb igénybevételű panelok teherátadása megfelelő le­gyen. Az első szinten lévő panelok pontossága meghatározta a továb­bi szintek paneljainak pontos elhelyezhetőségét.

Az újonnan alkalmazott geodéziai műszerek és szakemberek által alapvetően a szerelések az előírt minőségben készültek. Ettől függet­lenül – főleg az első időkben – előfordult, hogy egy, sőt két szintet is vissza kellett bontani a mérettűrés betarthatósága érdekében. Utóbbi főleg addig fordult elő, amíg nem tértek át a korszerű, ún. csavaros szintbeálló csavarok alkalmazására.

A szerelésnél a méretpontatlanságot okozhatta a kitámasztó szerkezetek pontatlan elhelyezése, esetleg a kitámasztókat befogadó panel­lyukak pontatlan helyzete. (Ez utóbbi gyártási hibának számít.) Az elemek elhelyezésénél a teherátadásban jelentékeny szerepet játszó ágyazat megfelelő szilárdsága és pontos vastagsága is igen fontos szerepet töltött be az épület állékonysága szempontjából.

A csomópontok acélkapcsolatainak kiképzése a helyszíni munkák ugyancsak kényes részét alkották. A hegesztési csomópontok eseten­ként nem az előírás szerinti korrózió-állósággal rendelkeznek. A monolit csomóponti kibetonozásnál mind a beton minősége (konzisz­tencia, szilárdság), mind a vibrálás gondossága (erre a célra kifej­lesztett tűvibrátorokkal) alapvetően kihat az egész épület állékonysá­gára.

Homlokzati hé­zagképzés

A csomópontoknak úgyszintén kényes területe a homlokzati hé­zagképzés. Itt a hő- és vízszigetelések gondos elkészítése, a hézag külső oldal felőli kiképzése (kezdeti egyszerű és sok hibát okozó vakolattól a „C” profil, illetve „ágas” hézagzárókig bezárólag) az épü­lettől a víz távoltartását biztosították. A kezdeti hézagzárásoknál je­lentkező hibákat napjainkra már széles körben rendelkezésre álló megoldásokkal kijavították, s remélhető, hogy beázások esetén az acélkapcsolatok nem korrodáltak (4.-6. ábra).

4. ábra: Fejlesztett fugaképzés

5. ábra: Továbbfejlesztett fugaképzés