• felújítás
• gáz
• panelház
• víz

Panelépület víz csatorna és gázhálózatának felújítása

Vízellátás

Az épületeket központi használati hideg- és melegvíz-ellátással ter­vezték. A meleg vizet az épületekhez kapcsolódó hőközpontokban (ritkábban saját kazánházban) a távfűtőművek által szolgáltatott fű­tési forró, illetve meleg vízzel állítják elő. A hideg- és melegvíz- há­lózat az épületek nagy részében horganyzott acélcsőből készült. A csőkötő idomok horganyzott temperöntvény anyagúak. Egyes épüle­teknél – a létesítés időpontjában előforduló anyagellátási gondok mi­att – horganyzott idomok helyett fekete temperöntvény idomokat szereltek.

A horganyzott acélcsövek várható élettartama 20-30 év. Ez azt je­lenti, hogy az épületállomány túlnyomó többségében a horganyzott acélcsövek élettartamuk vége felé járnak. Az átlagosnál rosszabb azon épületek helyzete, ahol a horganyzott idomok helyett fekete temperöntvény idomokat használtak. Ezekben a rendszerekben az élettartam is csökken, de e mellett gyakran előfordulhat a víz elszí­neződése is.

A csővezetékeket filcszigeteléssel látták el. Ezek a szigetelések a különböző rovarok kedvenc fészkelőhelyei, esetenként élelmezésük forrása is. A filcszigetelés alapvetően csak a páralecsapódás megaka­dályozására alkalmas. Jelentősebb hőszigetelő képessége nincs. Cső­hálózat-felújítás esetén korszerű PE-csőhéjra való cseréjük indokolt.

Az 1975 után létesített épületek egy részében a hidegvíz nyomó­vezetéket kemény PVC-ből, a melegvíz-nyomóvezetéket pedig kemény CPVC-ből (utánklórozott PVC-ből), ragasztott kötésekkel ki­vitelezték. A csövek élettartamára vonatkozóan hazai tapasztalat még nincs. Szakirodalmi adatok szerint az ilyen jellegű csővezetékek vár­ható élettartama legalább 50 év.

A műanyag csővezetékek élettarta­mát egyébként lényegesen befolyásolja:

• a csőben szállított víz nyomása,
• a csőben szállított víz hőmérséklete,
• a beépítés körülményei, szakszerűsége.

A több évtizedes használat során a hidegvíz-, de még inkább a me­legvíz- és a cirkulációs vezetékek belül elvízkövesedhettek. Ennek következtében a csövek átbocsátóképessége csökken, kisebb a kifolyási nyomás. A csővezetékek cseréjekor vagy javításakor különösen nagy gon­dot kell fordítani a csőanyagok megválasztására.

Rézvezetékek forrasztásához ivóvíz-hálózatokban csak lágy for­raszanyagot szabad alkalmazni!

Hidegvíz-hálózat esetén a szabály egyszerűen betartható. Meleg­víz-hálózatnál – ha nincs cirkulációs vezeték – a szabály szintén be­tartható. Ha azonban a használati meleg vizet keringtetjük, akkor a teljes hálózatot vagy horganyzott acélból, vagy rézcsőből kell szerel­ni, ellenkező esetben a horganyzott acélcső hálózat, illetve az acél berendezési tárgyak lyukkorróziós károsodása következhet be.

A korróziós folyamat lényege ez esetben a következő:

Az ivóvíz­ben mindig található jelentős mennyiségű oldott oxigén, ellentétben például a zárt fűtési rendszerekkel. A víz az oldott oxigénnel reakci­óba lép, és a rézcsövek belső felületén egy réz-oxidból álló védőré­teg alakul ki. A folyamat során a vízben nagyon kis mennyiségben réz oldódik. A réz oldott állapotban érintkezésbe kerül a horganyzott acélcső felületével, ott kicementálódik, ugyanakkor cink és vas kerül az oldatba. Azokon a pontokon, ahol a réz kicementálódott, a hor­ganyréteg leoldódik és lyukkorróziós folyamat indul meg.

A létesítés időpontjában az alacsony közmű- és energiaárak miatt a használati hideg és meleg víz lakásonkénti mérését nem oldották meg. Az elmúlt években a lakások jelentős százalékában utólag be­építették a méréshez szükséges hideg- és melegvíz-fogyasztás mérő­ket, de ezek alkalmazása még ma sem kötelező, ennek következtében a lakások egy elég jelentős részében a használati hideg és meleg víz mérése nincs megoldva.

Az energiával való takarékosság és a fo­gyasztott energiával arányos költségtérítés megvalósítása érdekében feltétlenül indokolt volna egy felújítás során minden lakásban meg­oldani a vízmennyiség mérését. Ezzel egyidejűleg a meglévő mérők szerelési megoldását felül kellene vizsgálni, hogy az esetleges szak­szerűtlen szerelésből eredő meghibásodások minél kevésbé veszé­lyeztessék a többi lakás biztonságos üzemeltetését.

A vízvezetéki elosztóhálózatot vagy az épület alatti pincetérben, vagy egy külön szerelőszinten, általában jól hozzáférhetően szerel­ték. Ezek felújítása a lakók zavarása nélkül viszonylag egyszerűen megoldható. A szabályozó- és elzárószerelvények nagy része időközben el­avult, a korszerű szabályozási elvárásoknak nem felel meg. Többsé­gük mára valószínűleg elvízkövesedett, tömítéseik részben tönkre­mentek, sérültek.

A függőleges felszálló vezetékek cseréjét – amit feltétlenül együtt kell kezelni a lakáson belüli ágvezetékekkel – annak érdekében, hogy a lakókat ne kelljen kiköltöztetni, gondosan meg kell tervezni. Olyan technológiát, csőanyagot kell választani, amelynek alkalmazá­sával a felújítás biztonságosan, gyorsan elvégezhető, és a felújított rendszer további 30-50 évig megbízhatóan üzemeltethető lesz. Ma több – az ÉMI Kht által minősített, Építőipari Műszaki Engedéllyel rendelkező – anyag, illetve rendszer megfelel a fenti elvárásnak.

Csatornázás

Az épületen belüli csatornavezetékek anyaga általában PVC. Néhány – az első időszakban kivitelezett – épületnél az ej tő vezetékek még azbesztcement csőből készültek. A PVC ejtő- és lefolyóvezetékeket az 1980-as évek kezdetéig általában a helyszínen kialakított tokozás­sal, ragasztott kötésekkel szerelték. Az ezt követő időszakban már csak gyárilag készített tokos, profil tömítőgyűrűs kötési módot alkal­maztak. A nyomóvezetékekhez hasonlóan a PVC lefolyócsövek várható élettartama legalább 50 év.

Gázellátás

A panelos lakóépületekben gáztűzhelyet csak a legalább 1 m² felüle­tű, szabadba nyíló ablakkal ellátott konyhákban lehetett létesíteni. A viszonylag kis fogyasztás miatt gázmérő órákat nem telepítettek, a fogyasztók átalánydíjat fizetnek. A gázvezetékeket falon kívül, fekete acélcsőből, hegesztett köté­sekkel szerelték. A gáz-felszállóvezetéket csak szellőztetőkürtővel ellátott vagy ilyenhez közvetlenül kapcsolódó légterű helyiségben le­hetett elhelyezni.

A gázvezeték-hálózatok műszaki állapota általában megfelelő. Egy teljes körű felújítás esetén azonban szükség volna a gázkészü­lékek műszaki állapotának felmérésére annak érdekében, hogy a biz­tonságtechnikailag nem megfelelő készülékeket kiszűrjék. Panelos épületekben a gázrobbanás kockázatát a lehető legkisebb mértékre kell csökkenteni. Ezért ezekben az épületekben célszerű volna 3-5 évente ellenőrizni a gázkészülékek biztonságtechnikai megfelelőségét!