• fa
• favédelem

A fa teljes körű védelméről – hatékony favédelmi megoldások

Természetesen felmerül a kérdés, hogy a faanyagot védenünk kell-e a kártevőkkel és az időjárás viszontagságaival szemben, és ha igen, akkor milyen módszerekkel. A közvélemény a szakkifejezéseket gyakran rossz értelemben használja, ráadásul a téma eltérő véleményeket és vegyes érzelmeket gerjeszt. Vitathatatlan azonban, hogy a károk nagy része – amelyek kijavítása gyakran meglehetősen költséges – legtöbbször a nedvességre vezethető vissza.

Nedvesség

Az építés, az építkezés – ahogy a ne­ves építész, Egon Eiermann fogal­mazott – folyamatos küzdelem a nedvességgel szemben. Ez az állítás igaz az új építésre, illetve a külső és belső felújításra vagy korszerűsítésre egyaránt. Eiermann megállapításához hozzáfűzhet­jük még azt is, hogy az építkezés harc a költségekkel szemben is. Az építtető szá­mára e két megállapítás igazának – akár elfogadja azokat, akár nem – kézzelfogha­tó következményei lehetnek.

Fa anyagának megóvása

Fontos, hogy a faanyagot a többi építőanyaghoz hason­lóan tartósan megóvjuk azoktól a hatások­tól, amelyek élettartamát csökkentik, vagy esztétikai, esetleg funkcionális szempont­ból káros hatásúak lehetnek. Ennek a köve­telménynek a beltéri faanyagok esetében mindenképpen eleget kell tenni, hiszen a helytelen konstrukció és a szakszerűtlen kivitelezés súlyos károkat okozhat.

Ez a szempont azonban még fontosabb a külté­ri szerkezetek esetében, amelyek a házon vagy akörül az időjárás viszontagságainak folyamatosan ki vannak téve. Másképpen fogalmazva: meg kell tudnunk őrizni a fa előnyös, természet adta tulajdonságait. Hi­szen a fa kedvező tulajdonságai mind-­mind a természetnek köszönhetők, és ez az élő anyag – ez környezetvédelmi szem­pontból nem elhanyagolható – egyszer a természetbe fog visszakerülni.

A fa élő anyag lévén sokkal érzékenyebb a nedves­ségre és az időjárásra, mint a szervetlen építőanyagok. Természetesen a különféle fafajták eltérő módon reagálnak azokra a hatásokra, amelyek a beépítés során, illet­ve az után érik őket. A lombhullató fák, mint például a tölgy, sokkal ellenállóbb a napjainkban kedvező árfekvése miatt előnyben részesített fenyőnél.

Favédelemre az új épületek esetében is gondolnunk kell

Az építtetők általában megkérdőjelezik, hogy valóban fontos-e ekkora hangsúlyt fektetni a fa védelmére. Nem elég bizonyí­ték talán, hogy vannak olyan fából készült épületek, amelyek száz vagy még annál is több éve készültek, és még mindig állnak, sőt funkcionálisan is használhatók? Mégis mi indokolja a fokozott védelmet? A vá­lasz nagyon egyszerű. Bizonyára minden­ki elcsodálkozott már a régi polgárházak vagy a kastélyok vastag tetőgerendáit lát­va azon, hogy ezeknek a régi épületeknek szemmel láthatóan semmilyen statikai problémájuk nincsen.

A századunkat megelőzően épített épü­letekre jellemző, hogy túlméretezték azo­kat. Az ezekben lévő fagerendák hosszú élettartamának is ez az egyik oka, így so­káig megtartják tartó feladatukat akkor is, ha kártevő támadja meg azokat. A másik ok az, hogy akkoriban tartós fafajtákat, elsősorban tölgyet használtak, és főleg a fa középső részét, a tartósabb magot hasz­nálták fel. Ki épít manapság tetőszéket tölgyfából?

Kártevők – nedvesség

Egy dologról azonban nem szabad megfeledkeznünk. A múlt század­ban épített faépületek nagy részét – a tűz­eseteket leszámítva – valamilyen kártevő tette tönkre, amelynek a szaporodását a nedvesség is elősegítette. A régi épületek kártevők által tönkretett részeit az évszázadok során valószínűleg többször is kicserélték.

A régi, favázas házak felújításakor értékmegőrzést is végzünk, ha a kártevőkkel szemben kezeljük a fát. Ha a kezelést az előírásoknak megfelelően végezzük.

Természetesen nem a fa felhasználása ellen szólunk, hanem arról beszélünk, hogy gondoskodnunk kell a beépített fát körülvevő környezetről és időről időre a fenntartásáról, megfelelő védelméről. Ez a modern építészetre különösen érvényes, ahol a költségek minimalizálása nagyobb súlyt kapott, mint a megelőző korokban. A tartók túlméretezése ma már nem jelent­het megoldást; napjainkban a méretezés kizárólag a felhasználás céljától és a stati­kai követelményektől függ.

Ne felejtsük el azt sem, hogy időközben gyökeresen meg­változtak az építési technológiák. Ma már a faszerkezetek egy részét egyéb anyagból készített burkolattal látják el, a fa ugyan­akkor egyéb anyagok mellett kerül beépí­tésre, melyek az elégtelen minőség, a ha­nyag kivitelezés vagy a nem rendeltetés­szerű használat során a fában kárt tehetnek. A fa jó ellenálló képességű anyag, mind­azonáltal óvjuk az erős szennyeződéstől.

Az időjárással szemben ellenálló festékek alkalmazkodnak a fa zsugorodásához vagy tágulásához anélkül, hogy megrepedeznének, így a felületüket huzamosan érő vízből sem kerül nedvesség a fába. Ezek a festékek sokféle színárnyalatban kaphatók, és egymással is keverhetők.

A szabadtéri elemeket, mint például a képen látható kerítést a gombák és kártevők ellen saját kezűleg is hatékonyan kezelhetjük.

A megfelelő védelem a tervezéssel kezdődik

A beépítésre kerülő faszerkezetek védel­méért a tervezőmérnöknek, a kivitelezőnek és az építtetőnek már a tervezéskor tennie kell. A fafajták és azok felhaszná­lási területei rendkívül változatosak le­hetnek. Az élő fa – hasonlóan a többi nö­vényhez – vizet (nedvességet) tartalmaz. A frissen kivágott fa víztartalma magas, így természetesen ebben az állapotban nem építhető be az épületbe.

A nedves fát felhasználás előtt ki kell szárítani!

Az anyag akkor használható fel, ha víztartalma 8 és 20% közé esik. Az épü­letfák, például a gerendák esetében a na­gyobb átmérő miatt a nedvességtartalom magasabb, mint deszkák vagy a profillécek esetében. A száradási folyamat során a fa elveszíti a víztartalmát, a sejtek össze­húzódnak, és velük a faanyag is zsugoro­dik. Parketton vagy hajópadlón gyakran megfigyelhetőek a száradási folyamat nem kívánatos nyomai, a túl széles fugák.

Ez a biológiai folyamat azonban megfordítha­tó: ha a száraz fa nedvességet szív magá­ba, akkor megduzzad, ilyenkor mondjuk, hogy a fa „dolgozik”. Ezt a folyamatot, amelynek intenzitása a fa nedvességtartal­mától, fajtájától és a törzsben korábban el­foglalt helyétől függ, már az építés során figyelembe kell venni. Természetesen na­gyon fontos, hogy jól kiszárított fát használjunk fel. Kerüljük, hogy a megvásárolt anyagot nedvesség érje.

Az említett folyamatok a kültéri épület­elemek esetében sokkal nagyobb mérték­ben zajlanak le, mint a beltéri elemek ese­tében. A beépített szerkezetek utólagos nedvesedése általában rossz konstrukciós kialakítás – szellőzési és hőszigetelési elégtelenségek – pára miatt alakul ki.

A károk megelőzése érdekében fontos a rendszeres karbantartás és a kritikus terü­letek folyamatos kárellenőrzése. Tisztáz­zunk néhány alapfogalmat, majd tekintsük át, hogy milyen lehetőségek állnak rendel­kezésre a favédelem területén!

Az évgyűrűkre merőlegesen a fa mérete 5-10%-kai változik. A törzs hosszanti irányában a változás elhanyagolható.

A bejárati ajtókat többféle színárnyalatban kapható oldószeres vagy vizes bázisú lazúrfestékkel kezeljük le. Ha betartjuk a gyártó előírásait, hatékony védelmet nyújtunk a fának.

A fából készült szerkezet vagy tárgy tartóssága a fa fajtájától függ, illetve attól, hogy az adott fadarab a törzs melyik részéből származik. A törzs közepe – a geszt – sokkal ellenállóbb, mint az azt körülvevő szijács.

Az építészet egyik alapszabálya, hogy a vízszintesen elhelyezett elemek felületét ferdére kell vágni ahhoz, hogy a víz gyorsan és biztonságosan le tudjon folyni a fa felületéről. A teljesen vízszintes felületek kialakítása kerülendő.

A fa védelmét nemcsak felületkezeléssel, hanem építészeti megoldásokkal is biztosíthatjuk. Ha a felszerelt deszka mögött a levegő szabadon járhat, akkor a nedvesség is távozni tud.

Milyen módszerekkel védhetjük hatékonyan a fát?

Az építtetők, de még a szakemberek egy része is egyenlőségjelet tesz a vegyi anya­gokkal való felületkezelés és a favédelem közé. Gyakran megfeledkeznek arról, hogy például a méhviaszos kezelés is meg­felel a favédelem kritériumainak. A vá­lasztás során azonban elsősorban nem a felhasznált anyagon van a hangsúly, ha­nem azon, hogy mennyire felel meg annak a célnak, amelyre használni szeretnénk, il­letve hogy előírásszerű felhasználás mel­lett mennyire káros az egészségünkre és a környezetre.

A kültéri faszerkezetek szá­mos hatásnak vannak kitéve. A favédelemben első helyen szerepel a nedvesség elle­ni védelem, hiszen a nedvesség ingadozá­sa miatt a fa eldeformálódik, repedések keletkeznek rajta, továbbá megnő a kár­tevők megtelepedésének veszélye is.

A környezet magas páratartalma kedvez a gombák megtelepedésének és a kártevő rovarok szaporodásának. A favédelmet már a tervezés szakaszá­ban el kell kezdenünk, hiszen a fafajta és minőség kiválasztásával a faanyag tartós­ságát és ellenálló képességét is meghatá­rozzuk. A szabványok segítségünkre lehet­nek a választásban.

Első lépésként fontos, hogy olyan épí­tészeti megoldásokat alkalmazzunk (ld. le­xikon), amelyek nem kedveznek a nedves­ségnek. A fa felületét takaróanyaggal vagy védőfestékkel vonjuk be, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak. A festékek nagyrészt vízbázisúak, és csak kevés ol­dószert tartalmaznak.

Ez a kép is azt bizonyítja, mennyire fontos a nedvesség elleni védelem. Ezt a parkettát például a gomba pusztította el.

Erős környezeti hatásra a tölgyfa is berepedezik és víztárolóvá válik.

A festékek feladata az, hogy az elkerül­hetetlen nedvesedés mellett csökkentsék a károk kialakulásának a lehetőségét. A fa védelme az időjárással szemben. A fát a fénytől – pontosabban az ultra­ibolya sugaraktól – is óvni kell. Erre a cél­ra kiválóan alkalmasak a pigment tartal­mú lazúrok, amelyek védik a fát az ultra­ibolya sugaraktól. A favédelem eddig ismertetett lépései (megfontolt választás, megfelelő építészeti megoldások, felületkezelés) gyakran nem elegendőek ahhoz, hogy biztosítsuk a hosszú élettartamot.

Veszélyezteti a fát a nem megfelelő kivi­telezés, és a rendszeres ápolás elhanyago­lása. Utólagos javításként vegyi anyagokat kell alkalmaznunk, hogy a fát megóvjuk a gombák és a rovarok megtelepedésétől. A napjainkban kapható, korszerű termékek már össze sem hasonlíthatók elődeikkel. Kevesebb, de hatékonyabb anyagokat tar­talmaznak, és csak az adott helyen és a kí­vánt jelenséggel szemben fejtik ki hatásukat. A kezelőanyagok egy részét kizárólag szak­emberek használhatják. Ha azonban a vegy­szer csomagolásán ez egyértelműen fel van tüntetve, akkor laikusok is dolgozhatnak ve­le, amennyiben betartják a gyártó utasításait.

Az ablakokban leggyakrabban a tapló fajták telepszenek meg. Mivel a fa belsejében fejlődnek, gyakran túl későn ismerjük fel.

A házi cincér az egyik leggyakoribb kártevő, amelynek nősténye mintegy 200 petét rak le. Megjelenését csakúgy, mint a könnyező házigombáét az ÁNTSZ-nél be kell jelenti.

A vegyszer előírásoknak megfelelő használata nem csak a hatékonyságot nö­veli, hanem ilyenkor biztosak lehetünk abban is, hogy az egészségünkre sem lesz ká­ros hatással. Ennek ellenére agresszív ve­gyi anyagokkal inkább ne kezeljük a bel­téri elemeket.

A régi épületek, elsősorban a favázas házak felújításakor számos kártevővel – rovarral vagy gombával – találkozha­tunk. Ebben az esetben statikai problémák is felmerülhetnek, hiszen a szerkezet, illet­ve a gerendák terhelhetősége is kérdésessé válik. Ezekben az esetekben mindenkép­pen forduljunk szakemberhez, aki segít felmérni a kár mértékét, illetve kiválaszta­ni a megfelelő kezelést vagy védekezési módot.

A favédelem kötelező?

A favédelem alkalmazásáról az építtető dönt, így a kockázatot és annak esetleges anyagi következményeit is ő viseli. Ha azonban a meglévő és károsodott tartószerkezeti elemekről van szó, az épít­tető nem dönthet szabadon. Ezekben az esetekben kötelező a favédelem alkalma­zása, ennek elmulasztása esetén pedig az építtető bírsággal sújtható.

Ilyenkor természetesen csak hatósági­lag engedélyezett vegyszereket használha­tunk fel, ami garantálja a biztonságot és egészségünk védelmét. A biztonság növelése érdekében előír­hatják a favédelem elvégzésének igazolá­sát is. A vegyi favédelem elmulasztásából fa­kadó, harmadik személynek okozott káro­kért az építtetőt felelősség terheli.

Mindazonáltal az érvek és ellenérvek higgadt mérlegelésére van szükség ahhoz, hogy az építtető olyan döntést hozhasson, melyet később nem bán majd meg. à Kártevők; Favédelem (ld. lexikon)