• tűz
• tűzállóság
• tűzvédelem

A tűz megelőzése, tűzvédelem

Az egészséges lakókörnyezetről folytatott vitákban a tűzvédelem szinte soha nem kerül szóba. A szakemberek gyakran panaszkodnak, hogy a tervezőmérnökök kevés tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren, és a tűzvédelem számukra gyakran az építészeti előírások betartásával be is fejeződik. A felhasználásra kerülő anyagokra, szerkezeti kialakításokra és épületgépészeti berendezésekre – amelyek gyakran okozói tűzeseteknek – már ritkán gondolnak.

Az új vagy nem elég körültekintően tesztelt, és vizsgált anyagok is bizonytalanságot jelenthetnek a tűzzel szembeni ellenálló képességüket tekintve – ezek miatt a hiányosságok miatt évente több száz ember halálát okozza a lakásban keletkező tűz.

A tűzvédelem hatékonysága

Az, hogy házunk hőszigetelő, hang­szigetelő, illetve nedvességzáró képessége megfelel-e a követelményeknek, aránylag gyorsan kiderül. Az épület tűzvédelmi hiányosságaira azonban csak tűzeset során derül fény. A tűzesetek egy részét tájékozatlanság okozza. A tűz által okozott kár nagymértékben függ a felhasznált alapanyagok minőségétől. Gyakran az építés lerövidítése és a költségcsökkentés miatt figyelmen kívül hagyjuk a beépítési utasításokat, azonban még a szakszerűen kivitelezett védőburko­latok is hatástalanná válnak abban az eset­ben, ha megsérülnek.

Természetesen úgy gondoljuk, hogy kellő odafigyeléssel a tűz elkerülhető. Az emberi figyelmetlenség a tapasztalatok szerint a tűzesetek mindössze 0,7%-ának az okozója. A tüzet 25,8%-ban gyújtoga­tás, 23,5%-ban elektromos készülékek hi­bája okozza – e két említett okból keletke­zik a tűzesetek fele. 11,1%-ban robbanás, 7,4%-ban túlhevülés, 7%-ban öngyulla­dás, míg 6,4%-ban valamilyen tűzveszélyes tevékenység felelős a tűzesetekért.

A tűzvédelem céljai. Tűzvédelmi tanácsok

A tűzvédelem alapvető célja az, hogy meg­előzzük a tűz kialakulását, illetve tűz esetén lassítsuk az égést, gátat szabjunk terje­désének amíg az emberek és értékek ki­mentésén fáradozunk. Éppen ezért olyan építészeti megoldásokat kell választanunk, amelyek lehetővé teszik ezeket. Mindezek mellett meg kell teremtenünk a hatékony oltás feltételeit is.

Hogyan érhetjük el a fent említett célokat?

Az építőanyagokat ma már gyúlékonyság szerint is osztályozzák, ami megkönnyíti a választást.  A kérdés megválaszolása összetett és bonyolult. Cé­lunk viszont egyértelmű: minél inkább ki­zárni az életveszélyt, csökkenteni a sérülé­sek nagyságát és minimalizálni a károkat. Arról van tehát szó, hogy egy adott építő­anyag vagy berendezés lángra tud-e lob­banni, ha igen, akkor milyen gyorsan ég, illetve veszélyezteti-e környezetét vagy az épület statikai stabilitását, és ha igen, ak­kor van-e elég idő és hely a bent tartózko­dók kimenekülésére, és van-e elég idő az emberek mentésére, a károk csökkentésére. Kell, hogy legyen.

A fenti kérdésekre a vá­laszt szabványosították. Az anyagokat, berendezéseket, építményrészeket és az épü­leteket vagy annak részeit tűzveszélyességi osztályokba (A-tól E-ig) és tűzállósági fo­kozatokba (I-től V-ig) soroljuk.

Öt tűzveszélyességi osztályt és öt tűzál­lósági fokozatot különböztet meg a szab­vány. Építőanyagként csak a D és E osz­tályú anyagokat lehet felhasználni. Az osz­tályt a csomagoláson fel kell tüntetni vagy egyéb módon igazolni kell (D: mérsékel­ten tűzveszélyes, E: nem tűzveszélyes). Egy égési folyamatban – a tűz terjedése­kor – először csak anyagokról vagy beren­dezésekről, majd épületrészekről, épületekről és akár városrészekről beszélünk.

A biztonság (menekülés, oltás, a tűz terje­désének gátlása) érdekében tűzállósági fokozatokat írnak elő, melyeknek meg kell, hogy feleljenek az egyes anyagok, épület­szerkezeti részek, helyiségek, az épület és a település. Tehát az előírt fokozatok nem feltétlenül azonosak már az épületeken be­lül sem. A fokozatokat – az égési láncban résztvevőkön kívül – befolyásolja a terek kialakítása (helyiségek kapcsolata, mene­külési utak szélessége) és az esetleges többlet biztosítás (pl.: szerkezeti kialakí­tással, eltakarással, önműködő tűzoltó be­rendezéssel).

Életbiztonság szempontjából a keletke­ző hő mellett azonos fontosságú, hogy a tartószerkezetek ne omoljanak össze mindaddig, míg az emberek kimenekül­nek, esetleg míg az oltás befejeződik.

A tűzvédelmi szabványnak megfelelő fal. 1: dupla burkolatú válaszfal, kétszer 12,5 mm vastag gipszkarton; 2: üveggyapot, nem gyúlékony (E osztály), 100 °C -nál magasabb olvadáspont; 3: acél tartószerkezet a padlóhoz és a mennyezethez rögzítve.

Tűzvédelmi szabványnak megfelelő födémgerenda. A: felső helyiség felőli védelem; B: alsó helyiség felőli védelem. 1: 25 mm vastag tűzálló lap; 2: tartóprofil; 3: 12,5 mm vastag keskeny tűzálló lap; 4: 100 mm vastag üveggyapot; 5: födémgerenda; 6: födém deszkázat (13 vagy 21 mm vastag deszka); 7: padló, melynek száraz esztrich rétege 9,5 mm vastag gipszkarton lap három vagy négy rétegben. Simítás.

Tehát a meneküléshez időre van szükség

Az anyagok különböző ideig tudnak ellen­állni a közvetlen hőnek, utána fizikai áta­lakulásuk, keresztmetszet-csökkenésük és az esetleg keletkező többlet feszültségek miatt teherhordó képességüket elveszítik. Összehasonlításképp, faszerkezetek 40 percig, acélszerkezetek 15 percig és alu­mínium szerkezetek csak mintegy 6-7 per­cig képesek ellenállni a közvetlen hőnek.

Fentiekből következik, hogy ha a tartó­szerkezetet eltakarjuk (esetleg elszigetel­jük) a közvetlen lángtól, akkor ellenálló képességét meghosszabbíthatjuk. Mind ré­gi épület átalakításánál, mind új ház építé­sénél a fém- és faszerkezetek eltakarására a legmegfelelőbbek a gipsz- vagy cementkötésű lapburkolatok, esetleg a körül­tekintően beépített azbeszt vagy azbeszt­cement lapok (az azbeszt káros az egész­ségre és költséges is).

Szenteljünk kellő figyelmet a padlástér nehezen megközelíthető üregeire és réseire is, hiszen az üregekben kialakuló tűz pilla­natok alatt elterjed az egész padlástérben.

Vészkijárat

Fontos szempont, hogy a házon alakít­sunk ki vészkijáratot is. Erre a célra meg­felel egy ablak, tetőablak vagy egy tetőté­ri balkon is – ez azért is fontos, hogy a tűzoltók szükség estén innét mehessenek be az épületbe. Tűzvédelmi szempontból lényeges az elektromos vezetékek beépítésének szakszerű tervezése és kivitelezé­se. A vezetékek védőburkolata vagy védő­csöve legyen tűzálló. Az idejében riasztó tűz- és füstjelző be­rendezés javítja az oltás esélyét. Ajánlatos egy ilyen készüléket a tetőtérben is beépí­teni.

A fagerendákat és oszlopokat többrétegű, tűzálló borítással tehetjük a szabvány­nak megfelelővé. 1: oszlop; 2: tűzálló borítás; 3: élvédő rabicháló; 4: vakolat.

Egy adott tartószerkezet esetében fon­tos, hogy annak minden része egyenérté­kűen legyen takarva a hővel szembeni el­lenállóság szempontjából (födém, mester­gerenda és oszlopok). Nem tartószerkezeti elemeknél is fon­tos a tűz terjedésének gátlására a megfele­lő takarás, mint pl.: a helyiséget elválasz­tó könnyűszerkezetes falak estén.