Lakás komfort

Falak páraáteresztése, lélegző falak, lakásklíma összefüggése

Számtalan régi építésű, nem kellően hőszigetelt külső falú ház esetén a hőmérséklet-különbség nagyon sokszor messze meghaladja a 2-3 °C értéket. A két érték­től alapvetően függ az ember hőkomfort érzete. Feltételezzük, hogy az emberi test száraz hő, illetve a víz bőrön át való elpárologtatásával, nedves hő formájában mindig le tud adni egy meghatározott hőmennyiséget. Ettől a hőleadástól, amelyet a he­lyiség levegő-hőmérséklete befolyásol, meg kell különböztetnünk az emberi test és a helyiség ha­tároló felületei közötti sugárzásos hőcserét, amely­nél azok hőmérsékletének van döntő szerepe.

Ennek a hőcserének az intenzitását a testnek a helyiségen belül elfoglalt helyzete is befolyásolja, hiszen a falfelületek hőmérséklete magától érthetően nem egyenletes.

Mennyi pára távozik óránként a különböző falszerkezetek esetében.
Mennyi pára távozik óránként a különböző falszerkezetek esetében.

Sokszor leírták, hogy a helyiség levegőjének nedvességtartalma állítólag el tud távozni a falon át és így észrevehető módon hozzá tud járulni a belső levegőállapot alakításához.

A külső falon átvándorló, azaz diffundáló vízgőz mennyisége csekély. A helyiség levegőjének felesleges nedvességtartalmát ezért szellőztetéssel kell elvezetni. Az ábrákon feltüntetett számok a vízgőz négyzetméterenkénti és óránkénti mennyiségét grammban adják meg. Az alkalmazott szigetelőanyag polisztirol keményhab (sárga) illetve hőszigetelő, kerámia tartalmú festékbevonat (piros) volt. Ha ásványi gyapotot alkalmaznánk, a szigeteletlen falhoz képest az arányok nem változnának. A példában szereplő hőszigetelt falazatok közül a Protektor hőszigetelő bevonattal ellátott szerkezet képes a legtöbb nedvességet elvezetni.

kellemes-belso-levego
A kellemes belső levegőállapot előfeltételei.
  • (1) A hőszigetelés megfelelő k-értéke;
  • (2) A helyiség levegőjének kellemes hőmérséklete;
  • (3) Mérsékelt levegőmozgás maximuma;
  • (4) A levegő kedvező relatív nedvességtartalma;
  • (5) A belső levegő hőmérsékletétől csak kevéssé különböző felületi hőmérséklet

Meghűlés vagy reumatikus panaszok kiváltó oka is lehetPáraPá:

Hideg külső felületeken, pl. nagy ablakoknál, ame­lyekre nagy kifelé irányuló hőáramlás a jellemző, a belső levegő a határolófelületeken lehűl, lefelé irányuló hideg levegőáramlás keletkezik, amelyet esetleg még az ablak résein át behatoló hideg kül­ső levegő is erősít.

Ez a hideg levegő, ha a padló mentén áramlik be, a belső hőmérsékletet kellemetlenné teszi. Az em­ber ugyanis bőrének érzékenyebb területein már kb. 0,1 m/s levegősebességeket is érzékelni képes.

A kétszer ekkora sebességeket gyakran már za­varónak érezzük, elsősorban a komfortérzet tarto­mányába eső hőmérsékleteknél, amelyek alkattól függően 20…22 °C. Ez orvosilag tökéletesen megmagyarázható: a komfortérzet tartományában a bőr vérellátása nem változik és így szabályozó ­képessége hiányzik. Ezért előfordulhat, hogy, amikor a bőr egy részét hideg levegőáramlás vagy hideg sugárzás éri, az lehűl, ami a véredényekre és az izmokra ható reflexeket vált ki. Ennek következ­ményeként meghűlés vagy reumatikus panaszok léphetnek fel.

A helyiség túlfűtése nem oldja meg a légáramlási problémát.

A régi házakban sokan úgy próbálnak ezeken a zavarokon úrrá lenni, hogy erősebben fűtenek. Ez azonban hosszú távon nem oldja meg a problémát. A feladat ugyanis továbbra is az lenne, hogy a szo­ba levegőjének hőmérséklete és a külső falak belső felületeinek hőmérséklete közti különbséget csökkentsük. Eltekintve attól, hogy a nagy hőmérséklet önmagában is kellemetlen, fűtési energia megy veszendőbe, a levegőáramlás és a hőmérséklettel arányos sugárzás pedig még fokozódhat is.

A külső fallal kapcsolatban egy másik, a belső mikroklímára szintén ható jellemző a páradiffúzió. A lakott helyiségekben keletkező nedvesség a he­lyiség levegőjében láthatatlan vízgőz formájában van jelen. Ennek mennyisége a levegő hőmérsék­letétől is függ. Ha a külső fal belső felületének hőmérséklete jelentősen a belső levegő hőmérséklete alá csökken, akkor ott a vízgőz lecsapódik, a falakat átnedvesíti és elősegíti a penészgombák szaporodását.

Lélegző falak, páradiffúzió:

A vízgőzmolekulák a külső falon át is vándorolnak, ez a páradiffúzió. Ennek mennyisége azonban cse­kély. Arra semmiképpen nem elegendő, amint azt olykor vélik, hogy pl. a belső levegő zavaró ned­vességtartalmát elszállítsa. Ez a vélekedés vezetett oda, hogy egészségi okokra hivatkozva egyenesen igény lett a külső falak lélegzésének biztosítása. A külső falak azonban sem lélegezni nem tudnak teljes egészükben, sem a levegő nem tud azokon átáramolni, mert a külső falak légtömörek. Kell, hogy azok legyenek. Ellenkező esetben a helyiség­ben kialakuló levegőmozgás rendkívül kellemetlen mértéket öltene. A páradiffúzió és a levegő át-áramlása egyébként két, teljesen eltérő folyamat.

A légtömörség ugyanis azt jelenti, hogy a falban levő levegő nem mozog. Azonban a nem légzáró festékkel kezelt porózus falakban (pl. mészvako­lattal ellátott tégla- vagy vályogfal, vagy gerendafal, amely nincs műanyag festékkel kezelve) a leve­gőmolekulák között kölcsönhatás van (Dalton-törvény szerint), de áramlás nincs. A külső falon át kialakuló páradiffúzió csak annyiban érdemel figyelmet, hogy a fal keresztmetszetében párale­csapódást okoz, ami a fal anyagát átnedvesítheti. Ezt meg kell akadályozni, nehogy mennyisége egy meghatározott mértéket meghaladjon. Erre szol­gálnak pl. a helyiség felé eső, meleg oldalon elhe­lyezett párazáró rétegek. A helyiségből a nedves­séget a szükséges mennyiségben elvezetni azon­ban csak ablakon át való szellőztetéssel vagy mes­terséges úton lehet.

paraszorbcio

A páraszorpció:

A belső mikroklímát befolyásoló fizikai folyama­tok közé sorolható, amelynek során az épületelemek a belső levegő­ből vízpárát vesznek fel, majd azt a belső levegő feltételeinek meg­változása (szellőztetés) után ismét leadják.

Egészen más lapra tartozik, hogy akár a belső, akár a külső falak, a nedvességet fel tudják hal­mozni és rövid ideig tárolni is képesek. Az épü­letfizikában ezt nevezik páraszorpciónak. Ebben a belső vakolatok, a különféle gipsz építőlapok, a fa­burkolatok vagy a bútorok vesznek részt.

A szorpció nem helyettesíti a szellőztetés általi nedvesség elvezetést.

Az átmenetileg tárolt vízmennyiség ugyanis a szel­lőztetés után visszakerül az akkor már szárazabb belső levegőbe. A szorpció tehát a nedvesség szel­lőztetéssel történő elvezetését nem helyettesíti. Megalapozatlanok azok az aggályok, amelyek szerint a párazáró réteggel ellátott belső szigetelés az elnyelőképességet lerontja. A párazáró réteg ugyanis a külső falaknak éppen a nedvességet felvevő belső burkolata mögött helyezkedik el. A párazáró tapéták és a belső falburkolat párazáró bevonatai (pl. műanyag festékek) azonban tényleg hátrányosak és azokat valóban kerülni kell.