Ebédlő kiválasztása, helye
Az a helyiség, ahol eszünk, általában a lakás központja. Az ebédlőasztalnál beszélgetünk, társasjátékot játszunk, és persze átadjuk magunkat az evés örömeinek.
Mindehhez természetesen kényelmes bútorra van szükség, de a környezetről sem szabad megfeledkeznünk. Az étkezés legyen kellemes, teremtsen alkalmat a diskurálásra. Senkinek sincs kedve a kelleténél több időt tölteni az olyan asztalnál, ahol vakít a fény, kemény a szék, a szoba berendezése ügyetlen, kényelmetlen. Az az ebédlő – és az a lakás – kellemes, amelynek rendeltetését és használatát előre elterveztük, és amelyben az elveket össze tudjuk hangolni az igényeinkkel.
A konyhának és az étkezésre szánt térnek úgy kell egymáshoz kapcsolódnia, hogy a tálalás a lehető legkisebb felfordulással járjon. Nem lehet kellemes a hangulat abban az ebédlőben, melyben már-már fizikai erőpróbát jelent, hogy az étel az asztalra, a piszkos edény a konyhába kerüljön.
Ebédlő felmérése, terve
A kellemes ebédlő titka nem az előírásos berendezésben vagy stílusban rejlik, hanem abban, hogy helyesen mérjük fel: mekkora a család, hány korosztály használja a helyiséget, gyakran hívunk-e vendéget, mekkora a lakás. A különálló, ünnepélyes ebédlőt sok család fölöslegesnek találja. Inkább más helyiségben – vagy helyiségekben – étkeznek. A konyhában, a nappaliban, esetleg a hálószobában is találnak étkezésre alkalmas sarkot, és persze az erkély vagy a kert is szóba jöhet, ha kellemes az idő.
Az ebédlő kiiktatása egyáltalán nem szükségmegoldás, hanem nagyon is jó ötlet. Az étkezőnek a konyha közelében kell helyet kapnia, de ha mereven ragaszkodunk a hagyományokhoz, saját választási lehetőségeinket korlátozzuk. A következő kérdések segítségével könnyebben megtalálhatjuk a lakásban az étkezésre alkalmas helyeket, tökéletesíthetjük a meglevő étkezőt vagy újat tervezhetünk, és tisztábban láthatjuk: mi az igazán fontos az étkezésre szánt helyiségben vagy sarokban.
Az ideális étkező többféle célra, például játékra, dolgozószobának is használható; „kiállíthatunk” benne képeket, kis tárgyakból komponált gyűjteményeket, ide telepíthetjük a növényeinket. A célszerűségnek nem kell eleve kizárnia az izgalmas változatosságot és a könnyedséget: a jó étkező a szakács és a lakberendező kreativitását dicséri.
Ebédlői kérdőív
- Milyen szempontok alapján választottuk ki az ebédlő helyét?
- Étkezhetnénk máshol is?
- Étkezhetnénk kényelmesen a szabadban is?
- Mi tetszik/nem tetszik az ebédlőben?
- Hányan étkeznek itt?
- Bővíthető?
- Milyen gyakran és meddig használjuk?
Mikor használjuk elsősorban?
- reggel,
- délben,
- napközben,
- este.
További kérdések:
- Csak étkezésre szolgál?
- Más célra is használjuk?
- Össze akarjuk kötni vagy el akarjuk választani a konyhát és az ebédlőt?
- Különüljön el az étkezősarok vagy épüljön be a helyiségbe?
- Könnyen elérhető a konyha a lakás többi részéből?
- Könnyen szállíthatók a tányérok, az evőeszközök és az ételek a konyha és az asztal között?
- Könnyű az ebédlőt rendben tartani?
- Állandóan használjuk?
- Nagy igénybevételnek van kitéve?
- Mennyire fontos az ebédlő a többi helyiséghez képest?
- Mennyit tudunk rá áldozni?
- Milyennek képzeljük a tökéletes ebédlőt?
Vendégfogadásra alkalmas, ünnepélyes ebédlő. A selyemmályva fürdik a napsütésben, az egész szoba ragyog a világos felületekről visszaverődő fényben. Itt zavartalanul élvezhetők az evés örömei.
Az ebédlő helye
A mai ebédlők általában a nappaliba vagy a konyhába kerülnek. Sok modern házban az L alakú nappali rövidebb szára az étkezőhelyiség; a konyhában a hosszú fal elé keskeny pult, néhány bárszék kerül: itt reggeliznek. A régebbi házakba rendszerint külön ebédlőt terveztek. Az egymással szomszédos ebédlőből és nappaliból ma már egyetlen tágas helyiséget alakítanak ki.
Az önálló ebédlőt rendszerint második nappalivá léptetik elő. Az ebédlő csöndes sziget lehet a lakásban, ahol a gyerekek leckét írnak, bárki letelepedhet egy kényelmes székbe olvasni. Ha az ebédlőbe beteszünk egy kis íróasztalt, eggyel kevesebben lesznek a nappaliban, kevésbé zavarják egymást a családtagok. Az ebédlő kihasználása különösen ott fontos, ahol a nappali kicsi, vagy ahol a nagy családban több korosztály él együtt és óriási a nyüzsgés. Csak akkor engedjük meg magunknak az önálló ebédlő fényűzését a ház többi részének rovására, ha az ünnepélyes étkezésnek fontos szerepe van az életünkben.
Az étkezőt csak az asztal és a három szék jelzi. Közel van a konyhához, padlóborítása praktikus
Bár a konyhának közel kell lennie, sok házban egészen váratlan helyek bizonyulnak alkalmasnak az étkezésre. Egy régi ház előszobájában talán elfér egy lehajtható asztal és néhány összecsukható szék; ezeket használat után felakaszthatjuk a falra. A lépcsőforduló sokszor világosabb és tágasabb, mint a szokásos étkezőhelyiség. A huzatnak dekoratív függöny állhatja útját. A korai reggelit és a késői vacsorát a hálószoba asztalkáján tálalhatjuk.
A napos, zárt verandán jobban ízlik az étel. Kora tavasszal vagy késő ősszel, amikor süt a nap, de a levegő már hűvös, úgy érezzük: a szabadban vagyunk, mégsem fázunk. Szép időben terítsünk a kertben, a teraszon vagy az erkélyen.
Az ebédlő változik a legtöbbet a család életében. A jó nappalihoz hasonlóan olykor kicserélődik a berendezése, de még a helye is. Amíg a gyerekek kicsik, az ebédlőben játszhatnak, később pedig itt tanulhatnak. Ha nem félünk a változtatástól, az ebédlő lehet a lakás egyik leghasznosabb helyisége.
Étkezőasztal a konyhában
Francia vidéki ebédlő
Kétszemélyes kis reggeliző asztal az ablak előtt egy francia falusi hálószobában. Néha fontos, sokszor praktikus és mindig kellemes olyan helyiségben enni, amelyet nem étkezésre szántak, de csak akkor, ha kényelmesen leülhetünk az asztalhoz, és nem a térdünkön kell egyensúlyozni a tálcát. Ezt az asztalt napközben íróasztalként használják
A fekete drótparaván részben elválasztja a fekete-fehér ebédlőt és a nappalit. A Le Corbusier tervezte üveglapú asztal egy Eileen Gray-szőnyegen áll. A konyhát elválasztó falat Jim Dine nyomata díszíti
Berendezés
Az ebédlő központja az asztal. Hagyjunk elegendő helyet körülötte a tálaláshoz. Sokszor az a legjobb megoldás, ha az asztalt a szoba egyik oldalára, sőt a falhoz állítjuk: ha sokan ülik körül, előrehúzhatjuk. A kerek asztal körül többen férnek el kényelmesen, mint a téglalap alakú körül. A légkör is oldottabb, amikor nem ül senki az asztalfőn.
Ha ügyesen akarunk gazdálkodni a hellyel, próbáljunk meg sarokasztalt beállítani, vagy tegyünk egy kisebb asztalt a zárt erkélyre vagy valamelyik beugróba, esetleg állítsunk végig a fal mellé egy keskeny pultsort. Az asztalt praktikus és esztétikai szempontok alapján válasszuk ki. Ne felejtsük el, hogy a leghétköznapibb asztalt is ünnepélyessé varázsolhatjuk egy elegáns terítővel.
Régebben külön ebédlőgarnitúrát: asztalt, székeket és tálalóasztalt használtak. A Viktória kori székek jól illenek a melaminbevonatú modern asztalhoz is, a világos, régi tölgyfa asztal mellett pedig jól mutatnak az acélból és bőrből készült olasz székek. Nyugodtan állítsunk az asztal köré különböző székeket, ha van bennük valami közös vizuális elem.
Az italoskocsi a hallban áll. Hol a nappaliba, hol az étkezőbe gurítják be.
Válasszunk kényelmes székeket, úgy, hogy az asztalnál ülők térde és az asztallap között elég hely maradjon. A karosszék kényelmesebb, de terebélyesebb; előfordul, hogy az ilyen széket a karfa miatt nem tudjuk betolni az asztal alá, amikor felállunk az étkezéstől.
Ott, ahol kicsi a hely, használjunk összecsukható székeket, bár ezek általában nem túl kényelmesek. A helyhez rögzített, párnázott padon többen is elférnek. A bárszékek kis helyet foglalnak el, és használat után betolhatjuk őket a pult alá, de lábtámasz nélkül kényelmetlenek. Ha a nappaliban étkezünk, a székek több célt szolgálnak. Akkor kényelmesek, ha erős a támlájuk és könnyen átvihetjük őket egyik helyről a másikra.
A pohárszék modern változata ebben az ünnepélyes ebédlőben megkönnyíti a tálalást és az edények leszedését.
A tágas szobában pohárszék is elfér, benne tányérok, poharak, evőeszközök. A pultja általában magasabb, mint az asztallap: kényelmesen felszeletelhetjük rajta a húst, itt tarthatjuk a fűszereket, előre idekészíthetjük a salátát, sajtot, gyümölcsöt, bort. A kis helyiségben jó szolgálatot tehet az alacsony, beépített tálaló. Ha a szobát más célra is használjuk – pl. itt varrunk, itt írják a gyerekek a leckét -, gondoskodjunk szekrényről vagy polcról, hogy az asztalt gyorsan megteríthessük, amikor eljön az ideje.
A nyitott polc – akár akarjuk, akár nem – vitrinként díszíti a helyiséget. Ízlésesen rendezzük el rajta a tányérokat! A szép tálakat állítsuk fel függőlegesen, legyenek a szoba díszei. Az igazi, üvegajtós vitrinek mutatósak, és a portól, ütéstől is védik az edényt, bár az üveget rendszeresen tisztítani kell.
A világításnak fel kell hívnia a figyelmet az asztalra. A szép tárgyakat vagy a falon függő képeket másodlagos fényforrással emelhetjük ki a környezetből. Ne legyen vakító a fény, de mindig lássuk, hogy mit eszünk. A fényerő-szabályozós kapcsolókkal pontosan beállítható a megfelelő világítás. Az asztal fölötti lámpába olyan nagy teljesítményű körtét vegyünk, amelynek az alsó fele ezüstözött: ez nem vakít.
A lépcső alá polcokat és palacktárolót tettek: a mutatós polcrendszer tárolóhelynek és tálalónak is kiváló
Az ebédlő és a konyha közötti ajtót érdemes lengőajtóvá alakítani, ha mindkét oldalon van elég hely, de vágjunk bele ablakot, mert így elkerülhetjük, hogy kezünkben a forró levessel összeütközzünk valakivel, aki az ajtó túlfeléről jön. A harmonikaajtó kevesebb helyet foglal el, a tömör faajtó jobban elválasztja az ebédlőt és a konyhát.
A zsúrkocsi remek találmány: kényelmesen beguríthatjuk rajta a fogásokat. Ha az ebédlő és a konyha nem azonos emeleten van, érdemes fontolóra venni étellift beépítését. A konyhában vagy a nappaliban berendezett étkezőt sokan szeretik elválasztani a helyiség többi részétől. A derékmagasságú szekrények nemcsak jó térelválasztóként, tárolóhelyként szolgálnak, de fölső felületük munkalapként is kiválóan használható. Vendégségek, ünnepségek idején dekoratív függönnyel keríthetjük el az étkezőt.
Stílusok
Az ebédlő tervezésekor a helyiség funkcióját kell elsősorban szem előtt tartanunk. Akármilyen kicsi is a terünk, ne zsúfoljuk tele: a hangsúly a finom ételen és a jóízű beszélgetésen legyen. Ne zárjuk el magunkat a különböző kultúrák hatásától. Vegyük át a tetszetős, lakásunkhoz illő elemeket: a stílusok leleményes vegyítésével rendezzünk be egyedi szobát. Ügyeljünk rá, hogy az ebédlő és a mellette lévő szoba stílus-, hangulat- és ritmusváltása fokozatos legyen. Lebegjen szemünk előtt a szertartásos japán teázó puritánsága: a világos fa, a nyers színű szőnyeg, a fehér és a halvány színek, a papír- vagy textilredőnyök és lámpaernyők, amelyek szórt fénnyel árasztják el a helyiséget, valamint a nagy szoba, amelyben alig van bútor.
Érdekes kontrasztot teremthetünk a tiszta vonalú anyagok, pl. az acél, a gumi, az üveg és a műanyag alkalmazásával, a berendezés tudatos egyszerűségével. De a környezet túlságosan ipari jellege rideg és embertelen lehet. Puha, meleg színű szőnyegekkel, textilrolókkal enyhíthetjük a keménységet, és személyesebbé tehetjük a környezetet.
Átalakított londoni raktár. Az ebédlőasztalt úgy helyezték el – távol a mosogatótól és a tűzhelytől -, hogy a közeli konyha alig látszik. A csupasz csövek és huzalok egyszerű, minimalista hangulatot teremtenek. A nagy, íves ablakok fénnyel árasztják el a szobát, megvilágítják a nagy felületű fényes parkettet, mely a minimalista szobáknak talán legfontosabb eleme.
A természetes anyagokat használó parasztebédlők robusztus egyszerűséget sugároznak, ám melegek és otthonosak. A parasztbútorok elég nagyok, de elkészíthetjük kicsinyített változatukat: a kredencre emlékeztető fapolcokat, a kicsi, mégis tökéletes, fából és csempéből készült mosogatót, a magas támlájú, gyékényfonatos székeket. Lágy megvilágításban a tárgyak kellemes együttesét látjuk, s nem nyomja agyon a szobát a ráerőltetett stílus.
Ha az étkező fényben fürdik, használjuk ki ezt az adottságát. A fehér vagy meleg rőtvörös fal, a mediterrán stílus, az élénk, kontrasztos színekben játszó fafelületek, a kék-fehér kerámiacsempe vagy a mázas csempe, a gyümölccsel teli kosarak, az élénk vászonfüggöny elé akasztott muszlinfüggöny, amely megszűri a fényt, mind-mind erőteljes, forró égövi hangulatot árasztanak.
A tágas szoba minden darabja antik eleganciát áraszt
Ez a környezet szinte elképzelhetetlen növények nélkül: bokrok, fák, cserépbe ültetett kúszónövények dzsungele kelti életre a szobát. Helyezzük a növényeket az ablak elé, hogy a levelek megszűrjék a fényt.
Sokat tanulhatunk a kis éttermektől, pl. a francia sörözőktől és kávézóktól, amelyek kényelmesek, hívogatóak, berendezésük célszerű és tartós. A sörözőkben a kis helyet pulttal használják ki ügyesen, melynek felső lapja tálalásra, evésre szolgál, alsó részében pedig az edényeket lehet tárolni. A kis öntöttvas asztalok nem billegnek, praktikusak, kedvesek és házi használatra is nagyon megfelelnek. A tükröktől tágasabbnak érezzük a teret. A terítő, a szalvéta és a függöny egyszerű és egymáshoz illő anyagokból készül. Az edény szintén egyszerű, egymásba rakható, és otthon ugyanolyan mutatós, mint az étteremben.
Kalapfogasnak használt agancs, állatképek, Viktória kori masszív bútorok egy kis, vidéki, angol nyaralóban
Néhány lakásban külön ebédlőnek is jut hely. A szobát ünnepélyessé avatja, ha semmilyen más célra nem használják. A konyhai előkészületek itt nem látszanak; ebben a környezetben nincs helye a főzésnek. Akár színpompás, levegős, napsütéses az ebédlő, akár mesterséges megvilágítású vagy éppen sötét: a hangsúly az étkezésen van. A fogások lehetnek egyszerűek, ám ha a tálalás, az étel elfogyasztása előírásos rendben zajlik, az étkezés szertartássá válik.
A japán enteriőrök nagy tisztelője építette ezt az ebédlőt, amely alighanem egy igazi japán házba is be illene. (Figyeljük meg a hangfalakat a mennyezeten!)