• festék
• festés

Festékek és fajtáik

A kívánt színt magunk is elké­szíthetjük, ha a fehér festékhez hozzákeverünk valamennyit a művészek által használt festé­kekből.

Mire ügyeljünk?

Amikor festéket vásárolunk, egyszerre vegyük meg a szük­séges mennyiséget, és válasszunk azonos gyártási számú dobozokat; ellenkező esetben apró színeltérésekre számítha­tunk. Előre kikevert színeknél írjuk fel a gyártási számot, mert előfordulhat, hogy pótrendelést kell feladnunk.

A mennyezettel kezdjük a festést, hogy a lefröccsenő fes­ték ne ejtsen foltot a kész falon. A papírra felvitt festék néha hólyagosodik, de ez rendszerint átmeneti jelenség, és a papír kiszáradásakor eltűnik.

Festékfajták

Fényes olajfesték (zománc). A fém és a fa hagyományos festéke. Kemény, magas fényű réteget ad, de lassan szárad. A szakemberek szívesebben használják, mint a nem csepe­gő festéket (lásd alább), mert ecsettel szebben eldolgozható és fényesebb. Szép munkához egy-három alapozórétegre, majd egyetlen fényes fedőrétegre van szükség. Minél sötétebb a lefedendő szín, annál több ala­pozórétegre van szükség.

Matt és selyemfényű olajfes­ték. A selyemfényű festék bel­ső falakra, fára és fémre hasz­nálható. A matt és tojáshéjfé­nyű festék drága, gondos ecsetkezelést igényel, de na­gyon elegáns felületet ad. Az új felületeket védő-, a már festet­teket egyszerű alapozóval von­juk át, hogy tartós színalapot kapjunk.

Nem csepegő festék. Poliuretánt tartalmazó, kocsonyás ál­lagú, népszerű festék. A fényes változatot a közönséges olaj­festéknél vastagabb rétegben is felvihetjük, mert csurgásra kevésbé hajlamos. Ellenálló fe­lületet ad, amely nem olyan ke­mény ugyan, mint az olajfesté­ké, de rugalmasabb, ezért kevésbé pattog és kopik. Egyes változatok alapozóréteget is tartalmaznak ugyan, de egyet­len bevonat rendszerint nem tünteti el teljesen az alatta lévő korábbi, sötétebb festéket.

Vizes diszperziós festék. Leg­többször ezt használják a falak­ra és a mennyezetre. Nem annyira kopásálló, mint az olaj­festék, de könnyebben kezel­hető, sokkal gyorsabban szá­rad, és nincs szükség külön hí­gítóra és ecsetmosóra sem. Alapozásra sincs szükség, de több réteget kell felvinnünk, ha szép felületet akarunk. Az erő­sen adszorbeáló felületeket a felhígított első réteggel „enyvezhetjük”. Ha a korábbi festék nem túl sötét, két réteg rend­szerint elegendő, de időnként egy is megteszi. A diszperziós festékek kaphatók gombáso­dást, penészedést és párale­csapódást gátló adalékkal is.

A felület matt vagy selyem­fényű. A fényesebb felület egy­szerűen tisztítható. A viniles festék vihető fel a legkönnyeb­ben, és lemosható felületet ad.

Akrildiszperziós festék. Az akril-alapú zománcfestékek nem csillognak annyira, mint az olaj­festék, de sokkal hamarabb szá­radnak, és szinte szagtalanok. Gyorsan száradó akril alapozó is kapható: így egy nap akár há­rom réteget is felvihetünk.

Szilárd diszperziós festék. Olyan dobozban árulják, amely egyúttal a festékező henger tál­cájául szolgál. Megúszhatjuk vele a pancsolást, és takarékos, mert a doboz visszazárható. Mivel nem csöpög, mennye­zetre kitűnő.

Textúráit diszperziós festék. A legsűrűbb diszperzió; gyak­ran használják rossz minőségű felületeken vagy a hajszálrepe­dések eltüntetésére. Ecsettel vagy hengerrel visszük fel. Hosszú szálú hengerrel vélet­len mintázatú, érdes felületet kapunk, de szabályosabb díszí­tőminták készítésére is alkal­mas. Hátránya, hogy az érdes felület nehezen tisztítható.

Alapozók. Használjuk az adott felülethez javasolt alapozót, de fán, fémen vagy új vakolaton első rétegnek olajos alapozó is alkalmas: ez elzárja a felület pórusait, megköti a poroso­dásra hajlamos felület szem­cséit, és jól tapadó réteget ad a későbbi festéshez. Új vakola­ton fontos az alapozás, mert a sók egyébként kilúgozódnak. Új vagy gyantás fához ecsettel felvihető tapasz is kell, hogy a csomókból a gyanta ki ne szi­várogjon, és tönkre ne tegye a felületet. Erre a célra speciá­lis alapozó anyagot kell hasz­nálni.

Fapác. Védi és színezi a fát, de a felület textúrája, erezete megmarad. Lakk helyett hasz­nálhatjuk, ha a felület nincs erős igénybevételnek kitéve, egyébként vízálló poliuretán pácot alkalmazunk, amely pác és lakk egyben.

Lakk. A szintetikus (poliuretán és poliészter) lakkok a hagyo­mányosnál könnyebben kezel­hetők. Árulják matt, selyemfé­nyű és fényes kivitelben. Ke­mény és tiszta felületet ad. Ta­péta és festék védelmére is használható.

Táblafesték. Ha gyermekeink szeretnek a falra rajzolni, ve­gyük rá őket, hogy korlátozzák tevékenységüket egyetlen te­rületre. A táblafesték fémre, farostlemezre vagy vakolatra egyaránt felvihető, de a leg­jobb a sima fafelület (pl. réte­gelt lemez). Festés előtt ala­pozni kell.

Zománcfényű festék ajtóra

Selyemfényű pasztell

Matt diszperziós festék

Kék pontozás fehér alapon

Hőszigetelő festékek

A technológiai fejlődés a festékgyártást ás forgalmazást is elérte. Magyarországon is megjelentek a kerámia tartalmú hőszigetelő festékek, amelyek a hagyományos festékhez képest számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek. Hőszigetelés, hővisszaverés, tisztíthatóság, repedésáthidalás UV ellenállóság. Hogyan tudja ezt elérni, itt megismerheti: hőszigetelő festékek, minden a mit tudni érdemes >>

Festési technikák

A falakat egyéni módon is szí­nezhetjük, texturálhatjuk. A különleges hatások alap­vetően kétféle módszerrel állít­hatók elő. Az egyik eljárásban festéket adunk (szivaccsal vagy fröcsköléssel) egy meglé­vő alapszín fölé, a másikban a fedőréteget részben eltávolítjuk (ronggyal, fésűvel, ponto­zóecsettel).

A festék manipulálására használt különféle eszközök más-más hatást keltenek, és a választott színek is egyedivé teszik a mintákat. A végered­mény luxuskivitel is lehet, bár az eljárás ára mindössze annyi, mint a festéké.

Valamennyi technika fán és falon egyaránt használható. Az a fontos, hogy ne zsúfoljuk agyon a szobát különleges ha­tásokkal. Egy ajtóra vagy kan­dallóra festett teknőspáncél­-mintázat figyelemfelhívó lehet egy egyszerű környezetben, de lépten-nyomon alkalmazva ki­bírhatatlan.

Szivacsozás. Ha tengeri szi­vaccsal egy vagy két színt vi­szünk fel az alapfestékre, lágy, felhőszerű hatást kelthetünk. Felvihetjük a mázat is az alapszín fölé, és a szivaccsal létre­hozhatunk márványos hatást, mivel a szivacs a nedves festé­ket egyenetlenül szívja fel.

A máz, amely átlátszóra vagy áttetszőre szárad, kapható szí­nezett változatban is, de ma­gunk is színezhetjük felforralt lenolajkence és terpentin se­gítségével.

Rongyhenger. Egy rongyot la­za hurkába csavarunk, és a nedves mázon vagy festéken végiggörgetjük; az eredmény bársonyra emlékeztető felület. A különböző textúrájú rongyok más-más nyomot hagynak – használhatunk szitaszövetet, jutavásznat, lenvásznat vagy csipkét.

A rongy másféle hatásokra is képes. Ha kötegbe fogjuk, és különböző irányokban rá­nyomjuk a falon a nedves fes­tékre, lágy, tarka és márványos mintázatot kapunk. A leglá­gyabb textúra akkor keletkezik, ha a mázba mártott rongyot csiszoló mozgással dörzsöljük a falhoz, míg diffúz, felhőszerű mintázatot nem kapunk.

Sraffozás. Diszperziós alapra erősen hígított vizes festék vé­kony rétegét visszük fel nagy ecsettel, széles, határozott vo­násokkal. Lágyan fénylő felü­letet kapunk, amely hasonlít a temperára (a sraffozás régen temperával, azaz enyves fes­tékbe kevert porfestékkel készült). A textúra az áttetszőtől a csaknem átlátszatlanig vál­tozhat. A technika bája egysze­rűségében rejlik.

Szálazás. Ha gyors mozdula­tokkal, erős szálú ecsetet hasz­nálva vékony mázréteget vi­szünk fel, ami által finom, csíkozott hatás keletkezik: a szá­lak szabálytalan mintázatot hagynak. Ha a második fényes réteget az előzőre merőlegesen visszük föl, a szőtt selyemhez hasonló textúrát kapunk.

Pontozás. Egyszínű alapon egy másik szín apró foltjai: a hatás finom, és többféleképpen elér­hető. A hagyományos, lassú módszernél az erős szálú pon­tozóecsetet benyomjuk a ned­ves mázba, és az ecset feleme­lésekor leszedünk egy kis má­zat. Hasonló hatást érhetünk el száraz ronggyal vagy a nedves mázon végigtolt festőhenger­rel; vigyázzunk, hogy meg ne csússzon a henger.

Fröcskölés. Szinte térhatású felületet kapunk, ha a falra vagy fára festékcsöppeket fröcskölünk durva sörtéjű ecsettel. A művelet hátránya, hogy nehéz pontosan célozni, és minden festékes lesz. A kész felületet lakkal védjük.

Szórópisztollyal felvitt háromféle festék

Márványozott ajtókeret, pöttyözött fal

Módszerek haladóknak

Az alábbi eljárásokkal termé­szetes anyagokat „hamisítha­tunk”.

Márványozás. Ha a természe­tes márvány mintázatát próbál­juk utánozni, hígított festékkel dolgozzunk. Finom ecsettel, vékony vonalakkal rajzoljuk meg az erezetet, és a még ned­ves felületre újabb színt vi­gyünk fel, hogy a színek egy­másba futása a márvány termé­szetes mintázatára hasonlítson.

Erezés. A fa erezetét utánoz­hatjuk, ha egy fésűt vagy szá­raz ecsetet végighúzunk a nedves lakkon. A csomókat parafa dugó élével és nedves lakkba mártott zsinegdarabokkal raj­zolhatjuk meg.

Bambuszminta. A valódi bam­busz jellegzetes mintázatából festéssel kiemelhetjük a gyűrű­ket, csomókat és gerinceket, de fára rajzolva is utánozhatjuk ezeket a gömbölyded mintákat. A hatás egyaránt lehet szándé­koltan valószerű vagy nyilván­valóan mesterséges.

Teknőspáncél. Az ázsiai tenge­ri teknősök páncélján látható erezett, felhőszerű motívumok utánzata. Nehéz jól csinálni, és túl nagy felületen kissé mellbe­vágó.

Az alaprétegre felvitt, friss lakkba megtört szalagokat raj­zolunk, majd sötétebb színnel kihúzzuk a vonalakat, végül nagy, puha ecsettel meglágyít­juk az egészet.

Fehér fal, márványozott bútorral

Festett bambuszminta sárga diszperziós festéken

Színek és textúrák

Tiszta, erős árnya­latok hangsúlyozzák az építészeti részlete­ket, és megelevenítik ezt az átjárót. Az íveit ajtó tokját meglepő, fényes, vörös festék húzza alá.

A fal lágy, sárga sraffozása alkalmas háttérként szolgál az eklektikusán kevert stílusú bútoroknak és dísztárgyaknak.

Az óriási ablakokon bezúduló fény nem engedi, hogy a sötétvörös fal uralkodjon a szobán. A belső ablak keretét kék vonalak írják körül.