• garzon

Garzonlakás, ügyes megoldások

A modern városokban egyre inkább polgárjogot nyernek az egyszobás lakások. A hálószobának is használt nappali Angliában sokáig a szegénység, szinte a nyomor ismérve volt. Amerikában a garzonlakások – vagy ahogy sok helyen hívják: a stúdiók – bérlői csak szegény rokonnak számítottak azok mellett, akiknek a nappalin kívül hálószobájuk is volt, de a világ más nagyvárosaiban is csak azok éltek egyszobás lakásban, akik nem tudtak nagyobbat vásárolni, vagy bohém életmódot
folytattak.

Egyszobás lakás

Az egyszobás lakást a többség régeb­ben nem jókedvéből választotta. De az utóbbi időben kedvezőbb a megítélése: nem tartják már kényszerlakhelynek, sőt, egyre többen lelik benne örömüket. A nagyvárosok belsőépítészei szelle­mes megoldásokkal teszik lakhatóvá a szűk teret. A bútorgyárak szintén érzékelik a kereslet eltolódását, és ehhez igazítják kí­nálatukat.

A népszerű, ággyá alakítható kanapé ma nem a hálószoba hiányának árulkodó jele, és sok más módszer is kínálkozik a hálótér elrejtésére. Számos összecsukha­tó bútor, kisfeszültségű lámpa, mozgatha­tó szekrény és polc jelent meg a piacon, amint felmerült az igény minden négyzetcentiméter kihasználására.

Az egyszobás lakás nem mindig jelent kis lakást

Az átalakított gyárakban, raktá­rakban, de még a városi házakban is meg­jelentek az egyterű lakások. A szokatlan épületben kialakított tágas terek az egy­szobás lakást sokkal vonzóbbá, már-már divatossá teszik. Az egyszobás lakás nem mindenkinek felel meg. De azoknak, akik a lakást egyetlen szempont szerint ítélik meg, tudomásul kell venniük, hogy nem mindig a méret a döntő szempont. Aki a nagyobb tér után vágyódva az egy­szobás lakásból egy kongó tetőtérbe köl­tözik, talán hiányolja majd a kis lakás meg­hittségét.

Egy japán cipő­tervező tetőtéri lakása. A padlótól a mennyezetig minden felület fehér, amitől a szoba nagyobbnak tűnik. A lakást csak néhány kedves tárgy díszíti. A kis szoba akkor kényelmes, ha mindennek megvan a helye, és a lakók kínosan ügyelnek a rendre.

Ügyes megoldások

Régebben, amikor nem volt ekkora lakás­ínség a városokban, az egyszobás lakás általában csak ideiglenes megoldásként jöhetett szóba. A pályakezdő arra számí­tott, hogy idővel, feljebb jutva a ranglét­rán, egy vagy két hálószobás lakásra is szert tehet. Ha családja volt, esetleg a vá­rosközponttól távolabb keresett házat.

De a mai városlakók fontosabbnak tart­ják a központi fekvést, és különben sem szívesen vállalják a sok gonddal járó, drá­ga költözést. Az előnyök és hátrányok mér­legelése után úgy döntenek, hogy egy tapodtat sem mozdulnak, inkább igyekez­nek minél lakhatóbbá tenni a szobájukat, esetleg építész vagy belsőépítész segít­ségével, esetleg anélkül. Közben egyre több olyan belsőépítész jelent meg a színen, aki szívesen vállalja a kis lakások átalakítását: a nehéz feladatot érdekes kihívásnak tekinti.

– Az a fontos, hogy senki se érezze ma­gát becsapottnak azért, mert kicsi a lakása – mondja Jean Weiner. – A lakást használ­hatóvá kell tenni. – Ennek pedig ő a szak­embere. New York-i tervezőkollégájával, Paul Shaferrel bonyolult, de hatásos meg­oldást dolgoz ki, hogy a szinte lehetetlenül kicsi tereket lakhatóvá varázsolja.

A két tervező igazi belsőépítészetet mű­vel:

Figyelembe veszi a praktikus és esz­tétikai szempontokat, és többféle lehe­tőséget kínál a lámpák, a tárolóegységek, a többi fontos elem elhelyezésére. – Egy­re több ügyfelünk szeretne olyan szo­bát, amely a nap folyamán többször is képes átváltozni – mondja Weiner. – Reggel az ember szereti gyorsan rendbe szedni magát és a lakást, de este pihentető környezetre vágyik, vagy társaságot akar hívni.

A tervezők néha mozgatható bútordara­bokkal – kifordítható könyvespolccal, el­tolható válaszfallal, görgőn guruló tároló­dobozzal, magasba húzható ággyal – ruk­kolnak elő. Gyakran építenek be eltérő szinteket, hogy ülőhelyeket teremtsenek, megnöveljék a padlót, és olyan felületeket hoznak létre, amelyek többféle célra is megfelelnek. – Aki több szintet használ, az íróasztalt könnyen átalakíthatja szek­rénnyé. Szinte másik szobát kapunk, attól függően, hogy melyik ajtót nyitják vagy húzzák ki, mi van éppen összehajtogatva, mi kitekerve. A világítást is igyekszünk megtervezni. A lámpa ki-be kapcsolásá­val számtalan szobavariáció jöhet létre.

Érdemes odafigyelni arra, amit Weiner az egyszobás lakások gazdáinak tanácsol: – Az egyszobás lakást ne kényszermegol­dásnak, áldozatnak tekintsék, hanem olyan adottságnak, amelyet képzelőerővel és örömmel aknáznak ki.

Jean Weiner és Paul Shafer a levegős térbe statikai szerep nélküli áthidalókat tervezett; alatta a konyhának és az étkezőnek is jut egy-egy beugró. Az új elemeket összehangolták az épület eredeti stílusával

Az utóbbi években Doug Frank fiatal amerikai belsőépítész annyi egyszobás lakást épített át, hogy lassan attól fél, sem­milyen más megbízást nem fog kapni. A sikeres minimalista tervezők, pl. Joseph Paul D’Urso, Michael Schaible és Róbert Bray nyomdokain haladva Frank nemcsak a bútorokat mozgatja, hanem újragondol­ja az egész teret.

Az egyszobás lakásokban Frank áthe­lyezte a hálóteret, a szekrényeket a nagy ívben kanyarodó falak mögé építette, a konyhát egybenyitotta a szobával, és olyan ülőalkalmatosságokat tervezett, amelyek evéshez is, üldögéléshez is kényelmesek.

Jellegzetes Doug Frank-szoba. A beépí­tett szekrények sok helyet szabadítanak fel.

Ha a kis térrel szemben rengeteg köve­telményt támasztanak, néha olyan szelle­mes enteriőr születik, amely egészen kü­lönleges igényeket is kielégít. Ez a helyzet állt elő, amikor a mindig ott­hon dolgozó Henri Gueron New York-i épí­tészhez odaköltözött a fia, Iván.

Amíg a gyerek csak hétvégeken láto­gatta apját, Gueron még el tudta helyezni a fiú holmiját, de az már szinte lehetetlen­nek tűnt, hogy az egyszobás lakásban elférjen egy felnőtt, egy gyerek és egy dolgozószoba. Ám Gueron megtalálta a megoldást, ami talán nem mindenkinek válna be, neki azonban tökéletesen meg­felelt.

A teret úgy osztották ketté, hogy Iván saját kis birodalmat kapott, a nagyobbik rész pedig az építész dolgozószobája lett (ide került Gueron ágya is). A lakásban egymást követő szinteket alakítottak ki. Ezek a szőnyeggel borított „lépcsők” ta­golják a teret, és tárolás céljára is megfe­lelnek. De Gueron is tudja, hogy rendet kell tartani. – Mindig Iván sarkában va­gyok, és összeszedem a holmiját – mond­ja. – Semmit sem szabad elöl hagyni.

Az ötletes, többszintes térben a meg­emelt beszélgetősarok egy magasságba került az óriási ablakokkal. Az étkező­asztal betolható a magasabb szintű munkahely alá.

A kis teret roppant gazdaságosan rendezték be. Az acélhíd két fölső alkóvot köt össze: az egyik hálószoba, a másik zárt veranda. A természetes és mesterséges megvilágításban tágasabbnak tűnik a lakás.