• kert

Ötletek: tetőkert és kiskert

Bár a tető szembetűnő megváltoztatása a világ egyes országaiban engedélyhez kötött, a tetőkert tervezését nem kell összekapcsolnunk a ház vagy a kert tervezésével. Ez a szabadság azonban nem felhőtlen: a tetőkert művelése korántsem egyszerű. A szél csöppet sem kellemes. A széllökéseket ellenzővel kell kivédenünk. A szilárd ellenző néha többet árt, mint használ, mert örvényeket idézhet elő, és erősen kell rögzíteni, de a kényelem miatt szük­ség lehet rá.

A fából készült rácsokat, palánkokat szakemberrel állítassuk fel. Ne felejtsük el, hogy nem tanácsos a tetőbe lyukat fúrni. „Bambuszellenző” felszerelése azonban szinte semmi szakértelmet nem igényel. Ne­héz gerendába fúrjunk lyukakat, és a bambuszrudakat ezekbe szorítsuk be. A fa sú­lya rögzíti a szerkezetet, a bambuszba pedig belekapaszkodhatnak a feltörekvő kúszónövények. A nagy edényekbe ülte­tett babérfák sora örökzöld sövényt alkot. A hűvösebb éghajlatot kedvelő portugál babér is jó szolgálatot tesz.

Ezt a gyönyörű tetőkertet olyan ember teremtette, akinek eleinte fogalma sem volt a kertészkedésről. Egyszerű elveket követett, a saját kárán tanult – és gyakran szegte meg a szabályokat. Minden növényt dézsába és cserépbe ültetett. Azokat a bokrokat kedveli, ame­lyek tavasszal friss levelükkel, nyáron virágukkal, ősszel színeik­kel és télen bogyóikkal hívják fel magukra a figyelmet.

Azokat a növényeket is szereti, ame­lyeknek vörös virágai gondosan tervezett megvilágításban ragyog­nak fel nyári estéken. A több­szintes, különálló terekre tago­zódó tetőkert roppant mutatós. A látvány építészeti remekei a kis tornyocskák, melyek a Brighton Pavilion tornyait másolják.

A padlózatot alaposan szemügyre kell vennünk

Egy építésszel vagy statikussal meg kell nézetni, hogy elbírja-e a tető a nehéz cserepeket és a földdel teli vá­lyúkat. Az új védőréteg segít a súly eloszlatá­sában, és óvja a tetőt a víztől. Ráadásul szebb, mint a legtöbb tetőfedő anyag. A lécrácsos borítás különböző színekben kapható és impregnálható. A kövezetek többsége túl nehéz, hogy a tetőre rakjuk, de a vékony kőlapok esetleg használha­tók. Jó választás a kerámiacsempe, de a gyeptégla vidámabb.

A tetőn valószínűleg kevés az árnyék

Ezen talán lilaakáccal vagy szőlővel befut­tatott lugas segíthet. Egy nagy cserépbe fát is ültethetünk (például nyírfát), de a magas növényeket könnyen megdönti, megtépázza a szél. A védett, napos tető­kertben sokszor a napernyő vagy a pony­va is elég. Ráadásul ezektől az embernek olyan érzése támad, mintha nyaralna. A hangulatot még kellemesebbé teszi egy-két nyugágy, néhány színes fukszia és muskátli. 3 cm-es csövekből emeljünk vázat a tetőre; a vázra nyáron vászonlepe­dőt erősíthetünk.

Csodálatos bougainvillea-koszorú, nagy muskátlis cserepek és árnyékos szőlőlugas egy napsütötte, görög tetőn.

Kiskert

Ne engedjünk a kísértésnek: ne akarjuk megmutatni a kiskertben összes kertésze­ti tudományunkat, és ne ültessünk el min­dent, ami a közeli kertészetben kapható. Talán unalmas, ha egyetlen motívumot vagy színt viszünk végig, de a kert nagyobbnak és nyugalmasabbnak tűnik, ha ugyanazok a növények és ugyanazok az árnyalatok ismétlődnek mindenütt.

Minél kisebb a hely, annál gondosab­ban kell terveznünk

Azt a legnehezebb eldönteni, hogy mit hagyjunk ki, de a sza­bályos elrendezés segít kordában tartani a fantáziánkat. A geometrikus formájú ágyá­sok elsősorban akkor mutatnak jól, ha a kertet föntről nézzük. Az ágyásokat ala­csony sövénnyel vagy díszes kövekkel ve­gyük körül, és fűszernövényekkel, zöld­ségfélékkel vagy virágokkal ültessük be. Kevésbé hagyományos a különböző színű virágok bokorszerű elrendezése, melynél az ágyásokat semmivel sem szegélyezzük. Még ott is szükség van azonban valami­lyen szabályos alakzatra, ahol kedvenc vi­rágaink össze-vissza nőnek (vágjunk pl. ösvényt két virágágyás között).

Azokat a kerteket, amelyekben egyetlen egyenes vonal sincs, elég nehéz meg­komponálni. A kertet rendszerint úgy ter­vezik meg, hogy az ember változó „tája­kon” sétáljon végig, ám az apró kertekben nehéz ilyen illúziót kelteni. De építhetünk romantikus kis barlangot, egy árnyékos helyre apró „erdőt” telepíthetünk, amely nyáron hűvös, télen zöld – és igazán meg­hökkentő egy városi kertben.

Ügyeljünk a kert meghittségére, zártsá­gára

A fák kizárják ugyan a szomszédok tekintetét, de fölszívják a tápanyagot a ta­lajból, és talán a kelleténél több árnyékot vetnek. Ilyenkor nyessük le a fák koroná­ját. Lassítja a növekedést, ha összefonjuk a fákat: ezzel a módszerrel magas sö­vényt nevelhetünk. A megfelelően gondo­zott tiszafa évente akár 40 cm-t is nőhet. A bükk sem lassú, és elég nagy példá­nyokat is telepíthetünk. A közönséges faj­tákat, például a Cupressus Ieylandii-t ke­rüljük el.

A városi kertekben sokszor túl kevés a hely a függőlegesen és a vízszintesen ter­jeszkedő sövények számára. A falakat és a kerítéseket ilyenkor toldjuk meg ráccsal és egész felületüket borítsuk be örökzölddel vagy egymáshoz közel ültetett kúszónövé­nyekkel. A franciák nagyszerű fortélyokat tudnak a rácsokkal. A rács mintája rend­szerint négyzet vagy rombusz alakú. Ha nem rejtjük növények mögé, túlzottan átlát­szik, de sűrűbb „szövésű”, szokatlan ellenzőt sem nehéz készíteni.

A napos zugot akkor használjuk ki a legjobban, ha megtaláljuk a hozzá­illő széket vagy padot. A régi kémény­fej talapzatul szolgál.

Két rombuszos rá­csot úgy tegyünk egymás elé, hogy a nyí­lások kisebbek legyenek (ettől az ellenző is erősebb), vagy a nyitható rácsot csak félig nyissuk szét: ilyenkor a minta megnyúlik, és a rács erősebb, mintha teljesen ki volna nyitva. A rácsot rögzítsük erős lécekhez, ezeket pedig szögezzük a falhoz vagy a kerítéshez. A léceknek ugyanolyan magas­nak kell lenniük, mint a rácsnak.

Ellenzőt vagy közepes magasságú vá­laszfalat gyékényből, fonott vesszőből, deszkából, bambuszból, örökzölddel, pl. borostyánnal sűrűn befuttatott, nagy sze­mű dróthálóból, lécrácshoz támasztva ne­velt gyümölcsfákból is készíthetünk. Az egy­nyári kúszónövényeket, pl. a szagosbük­könyt, a sarkantyúkát vagy a futóbabot karókra futtathatjuk fel, hogy elkerítsünk egy gyereksarkot, egy zöldségágyást vagy bármi mást, ami megbontja a kert egy­ségét.

A vízinövények fölött vezető híd a lombok közé vész.

Ott, ahol nagyon kevés a hely, mondjunk le a pázsitról, és a járófelületet lássuk el szilárd burkolattal. A tégla télen melegebb­nek tűnik a kőnél. Különböző minták szerint is kirakhatjuk, esetleg kaviccsal vagy kővel kombinálhatjuk, de arra föltétlenül ügyel­jünk, hogy fagyálló téglát használjunk.

Az eltérő méretű és színű kavics szintén kitűnő: a növények ezen a felületen össze­vissza szórják el a magvaikat, és nagysze­rű kertet alkotnak. A kis kertben többnyire útburkoló köveket fektetnek le; a legjobb kö­vek természetes anyagból készülnek, de ezek nem éppen olcsók. A színes csempé­ből kirakott motívum különleges – különö­sen akkor, ha a házbelső csempemintájá­hoz igazodik, de ne felejtsük el, hogy fagy­álló csempét kell használnunk. A csempe a kis előkerthez illik a legjob­ban: az előszobát szinte az utcáig meg­hosszabbítja. Gondosan kell kiválasztani a növényeket, hogy a csempe uralkodó hatá­sát ellensúlyozzuk.

A körbe rakott kövek megtörik a sorház hosszú, keskeny kertjének egyhangúságát. A növények gondos kiválasztásával két év alatt sikerült zöld­be öltöztetni a kertet.

Az ágyásokat azért kell szegélyezni, hogy a földet elválasszuk a kavicstól, de a virágágy is rendezettebb így. A szegélykő helyett használhatunk alacsony növénye­ket, csempét, kovakövet, nagyobbacska kavicsot, palát, impregnált tölgyfalécet vagy akár kagylót.

A kavicsokból kirakott út és a tetőcseréppel szegélyezett virágágyás szokatlan párosítása egy virágokkal teli kertben.

Az Erzsébet kori mintára készült kert föntről a legszebb. A bukszussal szegélyezett ágyásokban bokrok és egynyári növények keverednek egymással.