• falak
• falszerkezetek

Falszerkezetek osztályozása

Eddig a teherhordó falszerkezeteket a felhasználható anyagok és az alkalmazható technológiák alapján tárgyaltuk. A következőkben az épületben megtalálható különböző falszerkezeti típusokat mutatjuk be.

Az épületen belül elfoglalt helyük, illetve szerkezeti szerepük szerint a falszerkezetek a következő csoportokba sorolhatók.

Ezek:

• pincefalak;
• lábazati falak;
• felmenő falak;
• oromfalak, tűzfalak, attika falak, térdfalak;
• vázkitöltő falak;
• merevítő falak;
• mellvédfalak;
• válaszfalak.

Pincefalak

Alápincézett épületeknél az alapokra támaszkodó és a pince feletti koszorúig terjedő falszakaszt pincefalnak nevezzük.

A pincefalak több szempontból különböznek a többi teherhordó falszerkezettől. Nagy teherbírásúak, hiszen az épületek falszerkezetei közül a pincefalak viselik a legnagyobb terheket, ezért csak nagy szilárdságú építőanyagokból építhetők.

5.90.ábra Pincefalak, lábazati falak, felmenő falak elhelyezése

5.91. ábra Tégla pincefal

5.92. ábra Zsaluzóelemes öntött beton pincefal

A pincefalak készülhetnek terméskőből, kisméretű tömör téglából, nagy szilárdságú vázkerámia falazóelemekből, beton vagy kerámia zsaluzóelemekből helyszíni kibetonozással, monolit vasbetonból, valamint a különböző építési rendszerek erre a célra kialakított pincefalazó elemeiből a gyártói és tervezői előírások szerint.

A függőleges irányú terheken kívül további vízszintes és ferde erőhatások is érik a pincefalakat. Állandó oldalirányú terhelést jelent a földnyomás. A pincefalak talajvízszint alatti részére a talajvíz nyomása is hat. Ezen a falszakaszon a földnyomás és a talajvíznyomás összeadódik.

A pincefalak részben vagy teljes egészében a talajszint alatt helyezkednek el. A talajszint feletti falrészbe ablakok helyezhetők, amelyek biztosítják a pincetér természetes megvilágítását és szellőzését. Ha ehhez nem áll rendelkezésre elegendő hely, akkor angolaknák kialakítására van

Lábazati falak

Lábazati falnak nevezzük a járdaszint és földszinti padlóvonal (pontosabban az alaptest felső síkja és a felmenő falak alsó síkja) közötti teherhordó falszerkezetet. A lábazati falak magassága épületenként eltérő lehet: általában 40-160 cm közötti. Készülhetnek kőből, kisméretű tömör téglából, zsaluzóelemes öntött betonból, valamint vasbetonból. Manapság utóbbit alkalmazzák leggyakrabban.

A lábazati falak helyzete a homlokzat síkjához viszonyítva háromféle kialakítással készülhet. A lábazati fal külső síkja megegyezhet a homlokzatéval, de elhelyezkedhet a homlokzat síkja előtt, és lehet néhány centiméterrel a homlokzat síkja mögött is. A lábazati falaknál csak fagyálló (vízzáró) burkolat alkalmazható. A burkolatok anyaga általában kő, műkő, klinkertégla vagy műgyanta vakolat lehet.

5.93. ábra Terméskő-tégla lábazati fal

5.94. ábra Lábazati falak kialakítása

A hőhídmentesség biztosítása érdekében a lábazati falakat hőszigetelni kell. A hőszigetelés a lábazati fal külső és belső oldalán egyaránt elhelyezhető. A lábazati falak az anyaguktól és az alkalmazott rétegektől függően lehetnek fagyállóak és nem fagyállóak

A fagyálló és nem fagyálló lábazati falak között a legnagyobb különbség (az alkalmazott anyagokon kívül) a talajnedvesség elleni szigetelés kialakítása. A nem fagyálló lábazat szigetelését úgy kell elkészíteni, hogy a víz hátsó oldali felszívódását a szigetelő réteg megakadályozza. Ezért a lábazati fal mögött a vízszintes padló- és falszigetelést összekötő függőleges falszigetelést kell végigvezetni. Fagyálló lábazat esetében a szigetelés a lábazati fal felett átvezethető. Ennél a megoldásnál a vízszintes falszigetelés és a padlószerkezet szigetelése egy magasságban helyezkedik el.

5.95/a. ábra Nem fagyálló lábazat

5.95/b. ábra Fagyálló lábazat

Felmenő falak

Az épületek lábazati (vagy a pince) fal- és zárófödém közötti teherhordó falait felmenő falaknak nevezzük. A felmenő falak részét képezik a külső és belső teherhordó falszerkezetek.

Az épületek legjellemzőbb falszerkezetei, a felmenő falak hordják és továbbítják az épület terheit az alsó teherhordó szerkezetek felé. Ellenállnak a különböző igénybevételeknek (szél, csapadék stb.). Fontos, hogy megfeleljenek a mindenkori épületfizikai követelményeknek. A korábban bemutatott falszerkezeti típusok szinte mindegyike alkalmazható felmenő falazatként.

Oromfalak, tűzfalak, térdfalak, attikafalak

Az épületek zárófödém feletti falszerkezetei az oromfalak, a tűzfalak, térdfalak és az attikafalak. Az oromfalak a magastetős épületek tetősík alatt végződő határoló falszerkezetei.

5.96. ábra Oromfal és erősítőpillérezés

Legtöbbször a szabadonálló nyeregtetős épületek padlástéri külső, háromszög alakú zárófalai. A tető 30-70 cm-rel túlnyúlik az oromfal síkján, így védi a falszerkezetet. Az oromfalak anyaga általában (tetőtér-beépítés esetén mindig) megegyezik az alattuk lévő felmenő falszerkezet anyagával, beépítetlen padlástér esetén előfordulhat 1/2-1 tégla vastag kisméretű téglafal kialakítása. A nagy magasságú (nagy felületű) oromfalakba a rájuk ható szélnyomás miatt 2,00-2,50 m-ként erősítő pilléreket kell beépíteni. A tűzfalak a magastetős épületek 30-40 cm-rel a tetősík fölé emelkedő határoló falszerkezetei.

A tűzfal a zártsorú beépítésű épületek tetőszerkezeteit és padlástereit tűzvédelmi szempontokból megfelelően elválasztó falszerkezet. Anyaga általában megegyezik az alatta lévő felmenő falak anyagával, de gyakran kisméretű tömör téglából készül.

Esetenként a falszerkezet anyagtakarékossági okokból elvékonyodhat (egy tégla vastag km. téglafal bizonyos magasság felett féltégla vastag falként folytatódik. A nagy magasságú (nagy felületű) tűz-falakat szintén pillérek beépítésével kell erősíteni. A tűzfalak tetősík feletti részét általában díszítő klinkertéglából alakítják ki vagy bádogozással fedik le.

5.97. ábra Tűzfal

A térdfalak a tetőtér beépítéses épületek ereszvonal mentén futó, födém feletti falszerkezetei. A tetőtér jobb kihasználtságának érdekében különböző magasságú térdfalakat alakítanak ki. így a tetősíkok magasabbra kerülnek, növelhető a belmagasság, jobban kihasználható a belső tér. A térdfal tetejére koszorú kerül, amely felveszi a fedélszerkezetről átadódó vízszintes erőket. A koszorút 2 m-ként pillérek kötik össze a födém koszorújával.

Az attikafalak a lapos tetős épületek 30-90 cm-rel a tetősík (zárófödém síkja) fölé emelkedő falszerkezetei.

5.98. ábra Attikafalak

Anyaga általában megegyezik az alatta lévő felmenő fal anyagával (a felmenő falak folytatásának is tekinthető). A tető rétegrendjének megfelelő szigetelést függőleges irányban a födém és a fal csatlakozásánál az attikára hajtják fel. A fal tetejére záró bádogozás kerül.

Vázkitöltő falak

Vázkitöltő falaknak nevezzük a vázas épületek pillérei között utólag készített falszerkezeteket. A vázkitöltő falak terheletlenek, csak saját tömegüket és (külső falak esetén) a szélterheket hordják. Építésükhöz elsősorban olyan anyagokat alkalmaznak, amelyek könnyűek, jó hő- és hangszigetelők (pl. különböző üreges falazóelemek, blokkok).

A falazást a már ismert kötési szabályoknak megfelelően kell végezni. A vázkitöltő falazatot merevíteni kell a vázszerkezethez való bekötéssel. Ez legegyszerűbben bebetonozott acéltüskékkel, a vázszerkezetben készített hornyokkal, esetleg a váz körülfalazásával biztosítható.

A vázszerkezetek anyagukból adódóan (vasbeton, acél) a vázkitöltő falazatoknál jóval gyengébb hőtechnikai tulajdonsággal rendelkeznek, ezért a vázelemeknél (pilléreknél) a hőhídmentességet külön hőszigeteléssel kell biztosítani.

5.99. ábra Vázkitöltő falazat

Vázkitöltő falazatnak tekinthetők a kívülről a vázszerkezetre mechanikusan rögzített nagyméretű, többrétegű falpanelok is. Ezek anyaga lehet beton, pórusbeton stb. A panelok gyártása során a nyílásokat előre kialakítják.

5.100. ábra Vázkitöltő falazat merevítési lehetőségei

Merevítőfalak

A merevítőfalak a vázas épületek előre gyártott vázszerkezeteinek hossz- és keresztirányú merevítését biztosító vasbeton falszerkezetei. Építésük úgy történik, hogy a vázpillérek közé monolit vasbeton falat vagy falakat készítenek.

A merevítőfalak vasalását a pillérek oldalain kiálló acélbetétekhez kapcsolják (a pilléreket kiálló tüskékkel gyártják). A betonozás kétoldali zsaluzással történik. A merevítőfalakat gyakran a vázas épületek lépcsőházi falaként készítik el, esetleg a liftaknát határolják. Nagyobb alaprajzú épületek esetén több merevítő szerkezeti rész is készülhet.

5.101. ábra Merevítőfalak

5.102. ábra Válaszfalak elhelyezkedése

Mellvédfalak

A mellvédfalak 80-120 cm magas falszerkezetek. Elsősorban biztonsági okokból lépcsők, erkélyek mentén vagy belső terek részleges (nem teljes magasságú) térelválasztóiként készülnek. A felsoroltakon kívül mellvédfalnak tekinthetők a külső teherhordó falszerkezetek ablakok alatti részei is, aparapet-falak.

Válaszfalak

A válaszfalak a felmenő falakkal (főfalakkal) és födémekkel határolt belső tereket kisebb terekre osztó, nem teherhordó falszerkezetek (térelválasztó falszerkezetek). A válaszfalak anyagait, kialakításukat, az építésükhöz alkalmazható különböző technológiákat a 6. fejezetben tárgyaljuk részletesen.