• hőszigetelés
• lapostetők
• üveggyapot

Lapostetők csoportosítása és rétegfelépítése

A lapostetők az épületet lefedő vízszintes, több­rétegű, összetett (teherhordó és térelhatároló) szerkezetek. A lapostetők tetősíkja 5°-nál (8,8%-nál) kisebb, de 2%-nál nagyobb lejtésű. Közvetlen térelhatároló szerkezetként elsődleges rendeltetésük, hogy minden esetben biztosítsák a belső tér külső hatásokkal szembeni védelmét. Haszno­sított tetőfelület esetén további feladata, hogy megfeleljen a hasznosítás módja alapján megfogalmazódott egyéb elvá­rásoknak, követelményeknek.

A lapostetők a 20. század elejétől kezdtek elterjedni, amikortól a felhasználható anyagok, az építési és gyártástechnológiák gyors fejlődése következtében lehetővé vált az épületek (közel) vízszin­tes tetősíkkal történő, csapadékbiztos lefedése.

Külső hatások:

• fagy;
• mechanikai;
• vegyi;
• biológiai;
• hő;
• csapadék;
• szél;
• napsugárzás.

Belső hatások:

• nedvesség (pára);
• hő.

A lapostetők szerkezeti rétegei biztosítják az egyes ha­tásokkal szembeni védelmet. Egy-egy szerkezeti réteg több funkciót is betölthet. Az egyes rétegek alkalmazása és el­helyezkedése függ a lapostetőt érő hatásoktól és igénybe­vételektől, a hasznosítottságtól és az egyéb igényektől, kö­vetelményektől. Ezen jellemzők alapvetően meghatározzák a lapostetők rétegfelépítését, rétegrendjét.

Lapostetők csoportosítása

A lapostetőket a kö­vetkező módon osztályozzák.

Szerkezeti felépítésük szerint:

• egyhéjú melegtetők (a szerkezetet alkotó egyes rétegek közvetlenül egymásra épülnek);
• kéthéjú hidegtetők (a hőszigetelés fölött átszellőztetett légréteg található, így a lapostető két egymástól elkü­lönülő szerkezeti részre (héjra) oszlik).

Hasznosítottság szerint:

• nem járható lapostetők (a tetőfelület nem hasznosított);
• járható lapostetők (a tetőfelület hasznosított; ilyenek a terasztetők, parkolótetők, zöldtetők).

Rétegfelépítés szerint:

• egyenes rétegrendű tetők (a csapadék elleni szigetelés a hőszigetelés fölött van);
• fordított rétegrendű tetők (a csapadék elleni szigetelés a hőszigetelés alatt van).

Lapostetők rétegfelépítése

A lapostetők három fő funkcionális rétege (alulról föl­felé haladva) a következő:

• 1.  teherhordó szerkezet;
• 2.  hőszigetelés;
• 3.   csapadék elleni szigetelés.

Az ezekhez kapcsolódó további kiegészítő szerkezeti ré­tegek a következők lehetnek:

• lejtést adó réteg;
• párazáró és páraelvezető réteg;
• gőznyomás-kiegyenlítő réteg;
• felületvédelemi (leterhelő) réteg;
• elválasztó-, védőrétegek;
• egyéb kiegészítő szerkezetek, elemek.

Hasznosított tetők (zöldtetők, terasztetők) esetén további rétegek alkalmazására van szükség: elválasztó-, szűrőréteg; szemcsés ágyazóréteg; víztároló réteg; talajréteg; járólap.

2.1 táblázat

Teherhordó födémek

A lapostetők teherhordó szerkezeti részét a legtöbb eset­ben vízszintes födémszerkezet képezi. Ez rendszerint az adott lapostető terheinek ismerete alapján statikailag mére­tezett szerkezet. Általában ez alkotja a teljes lapostető alj­zatát, fordított rétegrendű tetőknél pedig a csapadék elleni szigetelés közvetlen aljzata.

A födémszerkezet típusa és rétegvastagsága minden eset­ben függ a lapostető tervezett rétegfelépítésétől, a várható ter­helésektől, illetve a tetőfelület geometriájától. A lapostetők ideális teherhordó szerkezetének mindenképpen a monolit vasbeton födémek tekinthetők. Ezek az adott igényekhez igazodva szabadon méretezhetők (tervezhetők), kedvező páratechnikai tulajdonsággal rendelkeznek, jelentős a te­herbírásuk, illetve egységes homogén felületet képeznek.

A napjainkban elterjedt félmonolit födémek szintén ked­vezőek lehetnek; kötöttséget a teherbírási, a méretbeli és a geometriai korlátok jelenthetnek. Kevésbé előnyös a fa és acél anyagú födémek alkalmazása. Ezeknél különös figyelmet kell fordítani a megfelelő páratechnikai védelemre, a korhadás, tűz és korrózió elleni védelemre és a homogén sík felület képzésére.

Lejtést adó réteg

A tetőfelület megfelelő lejtése többféle módon biztosítha­tó. Az egyik leggyakoribb eljárás, hogy csak ebből a célból létrehozott külön szerkezeti réteggel, általában közvetlenül a födémszerkezeten kialakított, lejtést adó helyszíni könnyűbeton réteggel (lejtbetonnal) képezik. (Ez elhelyezhető a hőszigetelés felett a csapadék elleni szigetelés aljzataként is). Legkisebb rétegvastagsága min. 5 cm.

Szintén gyakori megoldás a hőszigetelő réteggel képzett lejtés. Ebben az esetben lépcsősen kialakított vagy ék ala­kúra vágott hőszigetelő lapokkal hozzák létre a lejtést adó ferde felületet. Ügyelni kell arra, hogy a kialakított legki­sebb hőszigetelés-vastagság is megfeleljen a hőtechnikai követelményeknek. Az ék alakú táblákból készített lejtés előnye a kis önsúly, valamint hogy egy réteg két funkciót lát el. (Ez a megoldás fordított rétegrendű tetőknél természete­sen nem alkalmazható.)

Monolit és félmonolit födémszerkezetek esetén a lejtés elvileg önmagával a teherhordó szerkezettel is képezhető. Ilyenkor a födém felső felülete önmagában képezi a lejtést. Ezt a megoldást azonban igen ritkán alkalmazzák a jelentős tömeg és a kivitelezés nehézségei miatt. A lejtést adó réteg megválasztását minden esetben az adott lapostetőnél alkalmazott szerkezeti rétegrend, a lejtés mér­téke, a tetőfelület nagysága és a födémszerkezet teherbírása határozza meg.

Páratechnikai védelem rétege

A párazáró és páraelvezető réteg akadályozza meg, hogy a födém alatti belső térben jelenlévő nedvesség páradiffúzió (vagy légáramlás) útján a szerkezetbe juthasson. Mivel a felső réteget képező csapadék elleni szigetelés párazáró felületet képez, így külön gondoskodni kell az alatta lévő rétegek – belső tér felöli – páratechnikai védelméről, megakadályozva ez­zel, hogy a nedvesség (pára) a belső térből a födém feletti szerkeze­ti részbe bejuthasson és ott megrekedhessen.

A réteg alkalmazása és anyaga függ a beltéri légállapo­toktól és a födémszerkezet anyagától, rétegvastagságától. Ezek ismeretében szükségességét a tervezés során páradiffúziós számítással határozzák meg. A párazáró réteget kizárólag korhadásmentes anyagok képezhetik: PE-fólia, PVC-fólia, üvegfátyol betétes bitumenes lemez, alumínium­fólia betétes bitumenes lemez. Egyenes rétegrendű tetőknél szinte minden esetben szük­séges a beépítésük, fordított rétegrendű tetőknél azonban nincs szükség pára elleni védelemre.

Alátét-, védő-, elválasztó réteg

Alátétréteg: a sérülésre érzékeny szigetelő vagy párazáró lemezek aljzatának felületi egyenetlenségeit, érdességét ki­egyenlítő réteg.

Elválasztóréteg: az egymással összeférhetetlen anyagok (pl. beton és fémlemez, bitumen és PVC, PS-hab és PVC stb.) közé helyezett, ily módon az esetleges káros fizikai vagy ve­gyi jelenségeket megakadályozó réteg.

Védőréteg: a már elkészült szerkezetek további munkák során jelentkező hatásokkal, illetve egyéb felső rétegekből származó szennyeződésekkel szembeni védelmét biztosítja.

Hőszigetelés

A lapostető rétegrendjén belül az épület (a belső tér és az azt határoló szerkezetek) megfelelő hőtechnikai védelmét biztosítja. Vastagságát hőtechnikai méretezéssel határozzák meg. Anyaga elsősorban a lapostető rétegfelépítésétől függ. Általában műanyag keményhab (EPS, XPS, PUR) vagy nagy testsűrűségű szálas (ásvány-, üveggyapot) hőszigetelő táblák­ból készülnek.

Egyenes rétegrendű, egyhéjú tetőkben kizáró­lag nagy szilárdságú (terhelhető vagy lépésálló) hőszigetelés alkalmazható. Fordított rétegrendű tetőkben a hőszigetelés csak egy rétegben fektetett, zárt cellás, extrudált polisztirol­hab (XPS) hőszigetelő elemekkel képezhető. Kéthéjú tetők­ben nem terhelhető hőszigetelés is alkalmazható. Lapostetők hőszigetelése itt!

Gőznyomást kiegyenlítő réteg

A tetőszigetelés alatti zárt térben jelenlévő pára hőmér­séklet-növekedés hatására jelentkező (gőz)nyomását semle­gesítő, a tetőszigetelés alatt teljes felületű, összefüggő vé­kony légréteg. A réteg feladata kettős. Egyrészt biztosítja a szerkezetben lévő nedvesség (pára) felmelegedés hatására bekövetkezett nyomásának a feszültségmentes eloszlását, másrészt lehetővé teszi a csapadék elleni szigetelés és aljza­tának egymástól független, eltérő mértékű mozgását.

A lapostetők építése során a felső csapadék elleni szigetelés ki­alakításával minden esetben lezárul egy adott nedvességtartalmú szerkezeti rész. Nyári időszakban a tető felmelegedése során a belső pára kitágulhat, ami hibás szerkezet esetén növekvő belső nyomást eredményez. Az ebből adódó feszültség általában a szi­getelés felhólyagosodását okozza. A tetőszigetelések károsodását, tönkremenetelét a legtöbb esetben ez az épületfizikai jelenség idézi elő, ezért különösen fontos a lapostetők páratechnikai szempontból történő megfelelő felépítése.

Felületvédelem (leterhelő réteg)

A csapadék elleni szigetelés különböző külső hatásokkal (mechanikai, napsugárzás stb.) szembeni, felületi védelmet biztosító réteg. Ez a lapostető legfelső rétege, amely a tetőlejtésétől, a hasznosítás módjától, a szigetelés típusától, anyagától, terhelhetőségétől, valamint a védelem szükséges mértékétől függően többféle lehet (lemezek, bevonatok, ka­vicsterítés, betonlapok stb.). A nagyobb vastagságú rétegek egyúttal a csapadék elleni szigetelést is leterhelik.

Csapadék elleni szigetelés

A tetőszigetelés vízhatlanságot biztosító rétege. A lapos tető az épületet érő (külső) nedvességhatásoknak leginkább kitett szerkezet, ezért különösen fontos a teljes védelmet biztosító szigetelés megfelelő kialakítása.