• építés
• monolit falszerkezetek

Monolit falszerkezetek és építése

A monolit (vagy öntött) falszerkezetek friss állapotukban képlékeny anyagokból zsaluzatok közé öntött, helyszínen készülő falszerkezetek.

Az öntött falak készítése régóta ismert és alkalmazott építési mód. A mai öntött falak elődje a vertfal volt, amely fazsaluzat közé döngölt vályogból készült. A korszerű öntött falak alapanyaga különböző összetételű beton, vagy vasbeton, a bennmaradó zsaluzatok (kéregszerkezetek) kerámia, polisztirol, fabeton vagy könnyűbeton kéregelemekből készülnek.

Az XX. század elején a társadalmi-gazdasági fejlődés és a gyors népességnövekedés miatti egyre több és nagyobb építkezés az addigiaknál gyorsabb és hatékonyabb építési technológiákat követelt meg. Ekkor alakult ki (többek között) az öntöttfalas építési mód, melynek megjelenését elősegítette a beton és vasbeton egyre szélesebb körű elterjedése.

Az addig alkalmazott kisméretű tégla falazatok idő- és munkaigényes kivitelezéséhez képest a teljes falmagasságban zsaluzatok által megformált, különböző adalékanyagú betonfalak építése sokkal gyorsabb, egyszerűbb és gazdaságosabb volt. A II. világháború utáni újjáépítés az öntött falas technológia további fejlődését és egyre széleskörűbb alkalmazását eredményezte. A következő évtizedekben a beton alapú öntött falas építéstechnológia ipari méretű alkalmazása szinte az egész világban elterjedt.

Hazánkban a 60-as években kezdődött tömeges lakásépítések során többféle öntött falas technológiát alkalmaztak. Az így kialakított köz-, lakó- és ipari épületek a hazai épületállomány jelentős részét képezik. A XX. század második felétől az egyre szigorodó hőtechnikai követelmények az öntött falszerkezetek kialakítását is jelentősen befolyásolták.

A könnyű adalékanyagok már nem feleltek meg az elvárásoknak. Ekkor jelentek meg a különböző kéregszerkezetű, (bennmaradó zsalus) többrétegű monolit falak, majd a fokozott hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező kézi zsaluzó elemekből épített falak. A napjainkban a legújabb – öntött technológiával készülő – polisztirol vagy faapríték anyagú kézi zsaluelemekből épített többrétegű monolit falakkal találkozhatunk.

A technológiáktól függően az épületek szinte összes falazata kialakítható monolit falszerkezetként. Ezenkívül az öntött falas technológia kiválóan alkalmazható gátak, tornyok, gyárkémények, silók stb. építésére. A monolit falaknak – a zsaluzatok kialakítását és az építési technológiákat figyelembe véve – a szerkezeti rétegződés alapján két nagy csoportját különböztethetjük meg. Az egyrétegű öntött falazatok különböző zsaluzási móddal készülő monolit vasbeton szerkezetek. A beton szilárdulása után a zsaluzatokat minden esetben elbontják (vagy áthelyezik).

A zsaluzási technológia alapján a következő egyrétegű öntött falazatokat különböztetjük meg:

• táblás zsaluzatokkal készülő falak;
• alagútzsalus falak;
• kúszózsalus falak;
• csúszózsalus falak.

A többrétegű öntött falszerkezetek különböző anyagú és kialakítású kéregszerkezetből (bennmaradó zsaluzatból) és a közé tömörített vasbetonból álló szendvicsszerkezetek.

A kéregszerkezetek kialakítása alapján a következő többrétegű öntött falszerkezeteket különböztetjük meg:

• kéregfalas,
• kézi zsaluzóelemes monolit falszerkezetek.

Táblás zsaluzatokkal készülő monolit falak

A monolit falak kialakításához alkalmazott egyik legrégibb eljárás a táblás zsaluzatos építési mód. A nagyméretű zsalutáblákból az építés helyszínén a fal teljes méretével megegyező méretű zsaluzatot készítenek.

A vasalás elhelyezése után egyidejű betonozással az egész falszerkezet egyszerre kialakítható. (Ennek azonban határt szab a technológia, mint például a szétosztályozódás, a betonacél szerelése stb.) A beton megszilárdulása után elbontott zsaluszerkezet (tisztítás után) újra felhasználható.

Az eljárás régebbi (hagyományos) és a mai korszerű változata között csak a zsaluzatok anyagában és kialakításában van különbség. A régebben, az ácstelepeken zsaluzási tervek alapján készített és az építési helyszínen összeállított fatáblás zsaluzatokat mára felváltották az üzemben előreszerelt, fém nagytáblás zsaluzatok. Ezek a zsaluszerkezetek gyorsan és egyszerűen összeállíthatók, elbonthatok, így a falszerkezetek kivitelezése is hatékonyan végezhető.

5.58. ábra Hagyományos táblás falzsaluzat

Alagútzsalus építési móddal készülő monolit falak

Az alagútzsalus építési mód iparosított, monolit építési eljárás. Az építés során a függőleges és vízszintes teherhordó szerkezetek adott építési ütemen belül, szintenként egyszerre készülnek. Az építés eljárás alapvető eszköze a térzsaluzat. A különböző méretű és kialakítású zsaluzatok harántirányban összeállítva és mechanikusan összekapcsolva sejtszerű szerkezeti rendszert eredményeznek.

Hazánkban a 60-as, 70-es és 80-as években elsősorban többlakásos társasházakat, sorházakat, középületeket építettek ezzel a technológiával. Az építési mód egyértelmű előnye, hogy gyors kivitelezést tesz lehetővé. Kizsaluzás után teljes épületszélességű fal- és födémidomok keletkeznek, melyek sarok merev kapcsolattal rendelkező egységes, összefüggő térelemek sorát alkotják. A zsaluzatok elbontása után a falszerkezet nem igényel vakolatot, a sima vasbeton felületre csak egy glett réteg kerül.

5.59. ábra Alagútzsalus épület kialakítása

Kúszó- és csúszózsalus építési móddal készülő falazatok

A kúszó- és csúszózsalus technológiával elsősorban többszintes és magas épületek, építmények falait készítik. Kúszózsaluzásos eljárással az adott szinten teljes szintmagasságú falak egy ütemben, egyszerre készülnek. Az egyik zsaluhéj fixált helyzete mellett elkészül a vasszerelés, majd a másik oldali zsaluzat fixálása után történhet a betonozás.

A szilárdulás után a következő szint zsaluzatát a meglévő vagy már az elkészült szintre kell támasztani, illetve ahhoz kell merevíteni. A kúszózsalus eljárásnál a nyílások kialakítása kirekesztő keretekkel oldható meg, melyeket a zsaluzat készítésekor kell felcsavarozni. A kúszózsalus eljárással nemcsak függőleges, hanem ferde és íves szerkezetek is építhetők. Az építési eljárás változó keresztmetszetű falak készítésére is alkalmas.

A csúszózsaluzásos eljárás lényege, hogy a falszerkezetet az építmény alaprajzát követő 1,20-1,80 m magas – hidraulikus berendezésekkel folyamatosan mozgatható – zsaluzattal építik. A zsaluzatot és a kapcsolódó munkaszintet a betonba ágyazott támrúd és a rajta fel-le mozgást létrehozó emelőgép hordja. A betonacél szerelését és a betonozást emelés közben végzik. A csúszózsalus eljárással kialakítható falvastagság min. 12 cm. A technológia fejlődésével lehetővé vált változó falvastagságú szerkezetek zsaluzása is, így víztornyok, mezőgazdasági tárolók, televízió adótornyok is készülhetnek ilyen eljárással.

Kúszózsalus építés

5.61. ábra Csúszózsalus építés

Az egyrétegű öntött falazatok építésénél alkalmazott zsaluzatok típusait és kialakításait a 9. fejezetben tárgyaljuk részletesen.

Vasbeton kéregfalak

A vasbeton kéregfalak két, kb. 5-6 cm vastag vasbeton rétegből állnak, melyeket acél rácsos tartók kapcsolnak össze. A két (külső és belső) réteg a statikailag szükséges vasalást tartalmazza, amelyet az őket összekötő rácsos tartókkal együtt a gyártóüzemben alakítanak ki. A két réteg között szabadon maradt részt a statikai terven megadott minőségű betonnal kell a vasszerelés után kitölteni. A fal a mag megszilárdulása után éri el végső szilárdságát.

A falelemek oldalsó és felső kialakítása lehetővé teszi az adott építési rendszerhez tartozó egyéb fal- vagy födémelemek csatlakozását. A jobb hőszigetelés érdekében, külön ebből a célból létrehozott – a külső kéregelem belső oldalán gyárilag kialakított – hőszigetelő réteggel ellátott falelemek is alkalmazhatók. A kéregfal elemekkel kialakítható falvastagság 18, 20, 25, 30, 35 és 40 cm lehet.

A vasbeton kéregfalak ipari épületek, lakóházak, mélygarázsok építésénél elsősorban merevítő falként, lépcsőházi falként, liftakna falaként vagy faltartóként alkalmazhatók.

A falazat kialakítása

A kéregfalakból készülő öntött falszerkezetek építésének menete:

• fogadószerkezet előkészítése;
• kitűzés;
• beemelés, rögzítés;
• összeállítás, szerelés;
• betonozás;
• utómunkálatok.

Az elemek nyerges vontatón érkeznek a helyszínre. Az elemeket mobil daru emeli helyükre, ezért figyelembe kell venni az épület megközelítésének lehetőségeit. Daruzáskor a munkát akadályozó, a daru fordulási sugarába eső tárgyakat, vezetékeket el kell távolítani. Ha az elemek építéshelyi tárolása szükséges, az csak állított helyzetben, külön erre a célra készített tartókeretben történhet.

A kéregfal fogadószerkezete egyaránt lehet lemez- vagy sávalap. Az alapok mérettűrése azonban nem haladhatja meg a ±1 cm-t. Az alapba méretezett, kiálló csatlakozó vasalást (tüskézést) kell beépíteni. Nedvesedésnek kitett helyen vízzáró szalag elhelyezése is szükséges, vízszintes szigetelés az alap és a fal közé nem készíthető. A falelemeket megtámasztó ideiglenes támaszokat elmozdulás-mentesen az aljzathoz kell rögzíteni.

A szerelés megkezdése előtt minden teherhordó szerkezetet, valamint a nyílásokat, sarkokat pontosan ki kell tűzni és jelölni kell az alaptesteken. A szerelés csak portól, nedvességtől, egyéb szennyeződésektől mentes, tiszta fogadófelületen végezhető. A szereléséhez szükséges segédanyagokat, kisgépeket, az emelés láncait, köteleit elő kell készíteni.

A fogadószerkezet előkészítése és a kitűzés után a falelemeket daruval pontosan a helyükre kell emelni. Az elhelyezett és pontosan beállított falelemeket az előre elhelyezett támaszokkal kell rögzíteni. A falelemek összeállítását, szerelését csak szakember végezheti a gyártó által megadott szerelési terv alapján. Az elemeket a tervtől eltérő, más helyre beépíteni nem szabad. A falelemek együttdolgozása érdekében az elemek csatlakozásánál a kitöltő betonba összekötő, kengyeles vasalást kell kialakítani.

Ezeket statikai számítás alapján vagy a gyártó által megadott minőségben és mennyiségben kell megépíteni. A falelemekbe gyárilag kialakított nyílásokat és esetleges áttöréseket a betonozás előtt ki kell merevíteni. A falsarkokat ideiglenesen L alakúra hajtott laposacéllal össze kell fogni. Olyan helyeken, ahol statikai vagy gyártástechnikai okokból a kéregfal elemek kivitelezése nem oldható meg, monolit szerkezetet kell építeni. Az ehhez szükséges zsaluzat csak a már megszilárdult falelemekhez kapcsolódhat.

Betonozás előtt a kéregfal elemeket belülről be kell nedvesíteni. A beton minősége a statikai számítás szerinti vagy a gyártó által megadott, de legalább C20-16/KK kell, legyen. A betonozás egy ütemben történik, de függőleges irányban a mértéke nem haladhatja meg a 3 métert, a sebessége pedig az 1 méter/órát. A beton szemnagysága 20-40 cm falvastagság esetén legfeljebb 16 mm lehet. A betonozás előtt és után a méreteket ellenőrizni kell, eltérések esetén pedig korrigálás szükséges.

A támaszok (az alkalmazott adalékszerek és az időjárás függvényében) 3-14 napon belül bonthatók el a műszaki vezetővel való egyeztetés után. A falak kitámasztásához használt dübeleknek a falfelületben lévő részét el kell távolítani, majd ezek helyét be kell glettelni. A függőleges falfugákat rugalmas glettanyaggal kell kitölteni. A falfelület a rugalmas kitöltő anyag szilárdulása után glettelhető.