Ragasztott homlokzatburkolatok előnyei
A ragasztott homlokzatburkolatok közvetlenül a külső falfelületre rögzített, általában kisméretű, fagyálló kerámiaelemekből, lapokból készülnek. Három alapvető típusát különböztetjük meg: ragasztott tégla, kerámialap és kőlap homlokzatburkolatok.
A burkolat a ragasztás módjától függően (hagyományos habarcságyazatú vagy vékonyágyazatú ragasztás) nyers vagy vakolt felületre egyaránt készíthető. A ragasztott homlokzatburkolatok készítése csak az épület „ülepedése” (szerkezeti mozgásainak megszűnése) után kezdődhet meg. Az alapfelület hasonló előkészítést igényel, mint a beltéri ragasztott kerámia falburkolatok.
Ragasztott tégla homlokzatburkolatok
Ragasztott téglaburkolatokat rendszerint a homlokzat teljes felületen (esetleg csak lábazaton) alkalmaznak. A homlokzati (hasítható) falburkoló klinker téglaelemek lapmérete többnyire a hagyományos kisméretű tégla oldallap méreteihez igazodik (120×65, illetve 250×65 mm). Ennek megfelelően az elemeket rendszerint kötésben, a kisméretű téglafalak jellemző felületi struktúráját utánozva, 10 mm széles hézagképzéssel rakják fel a falfelületre. A sík burkolótéglalapok vastagsága 8-11 mm, a hasítható burkolótégla-elemek 55, illetve 27,5 mm szélesek (5.65. ábra). A kétféle téglaburkolat megjelenésében azonos képet ad, kialakításuk azonban lényegesen különbözik.
5.65. ábra. Tégla homlokzathurkoló elemek
a) sík burkolótégla-lapok; b) hasítható burkolótégla elemek
Sík burkolótégla lapok
A sík burkolótégla lapokat vékonyágyazatú technológiával ragasztják a megfelelően előkészített, sima, egyenletes, sík falfelületre. A burkolásra alkalmas alapfelület többnyire új vakolat készítésével biztosítható. Megfelelően sík betonfelületre a lapok közvetlenül (vakolás nélkül) is felrakhatok. A gyártói ajánlásnak megfelelő flexibilis, fagyálló hidegburkolat-ragasztót fogas kenővassal hordják fel a felületre. A burkolat készítése a téglalapsorok kitűzésével kezdődik. A burkolandó felület adott részein függőleges vezetősorokat raknak fel, majd a köztes felületen kifeszített zsinór mellett haladva rakják fel a lapokat (5.66. ábra).
5.66. ábra. Sík burkolótégla lap homlokzatburkolat kialakítása
A lapokat mindig a falsaroktól, falnyílástól kiindulva kell kiosztani, a téglakötési szabályoknak megfelelően. A kisméretű, szabott elemek alkalmazását kerülni kell; felesnél kisebb elemekre lehetőleg ne legyen szükség. A különböző falsíktöréseket, sarkokat (káva, szemöldök stb.) az erre alkalmas (rendszerhez tartozó) sarokelemekkel vagy vágott elemekkel képezik. A burkolás közben az elkészült felületet folyamatosan tisztítják.
Hasítható burkolótégla
A hasítható burkolótégla elemeket 10-12 mm vastag habarcságyazatba rakva rögzítik a falfelületre, 3-4 soronként csorbázatos bekötéssel a falba (5.67. ábra). A burkolat közvetlenül a vakolatlan nyers falfelületre felrakható, legfeljebb a felület gúzolására lehet szükség.
5.67. ábra. Téglaelemekből képzett homlokzatburkolat
A burkolás menete ebben az esetben is az elemsorok pontos kitűzésével kezdődik. Ezután (3-4 soronként) kialakítják (kivésik) a csorbázatos bekötéshez szükséges hornyokat. A burkolást függőleges vezetősorok készítésével kezdik, majd a köztes felületen kifeszített zsinór mellett haladva rakják fel az elemeket. A szükséges habarcsmennyiséget a burkolótégla elemek hátlapjára hordják fel. A kis méretű vágott elemeket lehetőleg kerülni kell.
Hézagolás
A homlokzati klinker téglaburkolatok hézagolását célszerű a kifejezetten erre a célra készülő klinkerhabarccsal végezni. Ezek az anyagok nem tartalmaznak oldható sókat, bedolgozásuk fugázóvassal történik, így a lapok felülete nem szennyeződik a munka során. A földnedves konzisztenciájúra előkevert fugázóanyagot fugázóvassal dolgozzák be a hézagokba.