• tégla
• téglafal

Téglaburkolatok anyagai, szerkezeti sajátosságai

A téglaburkolatok hátfalazata – eltekintve a vasbeton részektől – tégla anyagú. A burkolat, bár kivitelezhető a hátfalazattal egyidejűleg is, mégis majdnem minden esetben ahhoz hozzá­építve, utólag készül.

A téglaburkolat anyaga lehet:

• a) homlokzat­burkoló keresztvágású tégla,
• b) klinker tégla,
• c) mázas tégla.

A burkoló téglákat (438. ábra), hogy könnyebb­ek és jobban kiégethetők legyenek, általában lyukas kivitelben készítik. A költséges anyaggal való takarékosság végett már régóta fél, negyed és fejelő téglákat alkalmaznak. Újabban a negyed és a fejelő téglák is hosszirányú lyukakkal készül­nek, könnyen kettéhasítható módon (438 e-i ábra), aminek következtében a burkolat még vékonyabb és gazdaságosabb lesz. Az utóbbi téglatípust ikernegyed és ikerfejelő tégláknak hív­juk. A sarkokra és kávákra kerülő ½, ¾ és 1/1 méretű fejelő téglák függőleges irányú lyukakkal vannak ellátva.

438. ábra. Burkoló téglák; a) egész, b) ¾ , c) ½, d) egész fejelő, e)-f) iker fejelő, g) ¾-es fejelő, h) ¼, i)-j) ¼-es iker, k) ½-es álló, l) kötényfalhoz alkalmas darab

A téglaburkolatok szerkezeti sajátosságait a) a fal nézetében és b) a fal metszetében tanulmányoz­hatjuk.

A fal nézetében érvényre jutó kötési módokkal a legváltozatosabb homlokzati hatást érhetjük el (439. ábra). Nálunk a téglaburkolatok a legutóbbi időkig szinte kivétel nélkül bekötő kötéssel készültek. Újabban arra is találunk példákat, hogy a burkoló téglákat nem kötésben, hanem álló vagy fekvő helyzetben hálósán helyezik el.

439. ábra. Tégla homlokzatburkolat kötésváltozatai

Álló és ferde helyzetű téglák alkalmazásával, úgy­szintén egyes tégláknak ötletszerű vagy megtervezett minta szerinti előre- vagy hátraugratásával az architektonikus hatás fokozható. Általánosságban megjegyez­hető, hogy túlságosan pontos falazással gépies hatású; kevésbé egyenletes falazással pedig a fény- és árnyék­hatás következtében életteljesebb felületet kapunk. A pon­tosan sík felületű téglák merev hatást eredményeznek; viszont a kevésbé szabályos téglákkal festői hatás érhető el.

Régebben a homlokzati hatás fokozása végett egy­idejűleg többszínű és mintásán rakott burkoló téglákat is alkalmaztak. A felület élénkítése céljából ma is szíve­sen használnak nem egymástól elütő színű, hanem csak többféle árnyalatú és nem mintásán rakott, csak ötlet­szerűen kevert burkoló téglákat.

Bár ismétlésbe bocsátkozunk, mégis hangoz­tatni kell, hogy a téglával burkolt falak tervezé­sénél a legnagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a szabadon álló és a nyílások közti pillérek – sőt lehetőleg a hosszanti falak is – a féltégla vagy legalábbis a negyed tégla egész számú többszörösé­nek megfelelő méretűek legyenek.

A burkoló téglák a hátfalazathoz egyrészt habarcsragasztással, másrészt bekötő sorok révén kapcsolódnak. Minden negyedik-ötödik rétegbe bekötő tégla kerül (440. ábra); éppen ezért utó­lagos burkolás esetében a falazásnál a bekötő sorok részére hornyokat kell kihagyni.

440. ábra. Burkolótéglával burkolt falak

Ikertéglákból készült hátfalazat esetében a 440 c-d ábrák valamelyike szerint vagy ezekhez hasonlóan történik a burkolás.

Utólagos burkolásnál a hátfalazatot meg kell nedvesíteni, és a burkoló téglákat vízbe kell áztatni, hogy el ne szívják a hézagkitöltő és a hátkiöntő habarcs vízmennyiségét. A burkolat falazó, illető­leg hátkiöntő habarcsa H 6 jelű javított falazó habarcs legyen. A burkolás egyébként alulról fel­fele készül.

A sarkokon a 441 a ábra szerinti kötési módokat lehet alkalmazni. Az ablak- és ajtókávákat a 441 b ábra szerint lehet kialakítani.

441. ábra. Téglaburkolati részletek; a) sarok, b) káva, c)- e) süvegmegoldások

Az egyenes boltövek ½, ¾ és 1/1 méretű téglákból készülnek oly módon, hogy a boltöv extradosz felülete egy vízszintes hézaghoz simul, ezért az intradosz felület nem esik egybe egyetlen, vízszintes hézaggal sem (441 c-e ábra).

Kívánatos volna két, három és négy téglarétegnek megfelelő boltöv-téglákat gyártani. A két téglaréteg magasságú téglák az ablakkönyöklő céljára is meg­felelnek. Az egyenes boltöv tégláit a 442. és 444. ábrákon látható módon köthetjük az áthidaló gerendákhoz. Redőnyszekrény esetében a kötényfalhoz kötjük fel a boltöv-téglákat. A nagy görbületű íves boltövek részére esetről esetre kell gyártani ék alakú téglákat.

442. ábra. Vasbetonvázas épület vázrészeinek burkolata

443. ábra. Vasbetonvázas épület sarokoszlopa melletti téglaburkolat

444. ábra. Vasbeton oszlop és gerenda téglaburkolata

A vasbetonvázas épületek vázrészeire (pl. az oszlo­pokra és a gerendákra) kerülő burkoló téglákat bekötés nélkül csak habarccsal ragasztjuk fel (442. ábra). Nagyobb beton- és vasbeton felületek esetén a zsaluzó deszkákra felszegezett lécekkel lehet a bekötő téglák részére szükséges hornyokat előállítani. A vasbetonvázas épületek­nél nehézségek adódnak az épületsarkoknál, a vasbeton oszlopok mellé simuló káváknál, valamint a gerendák burkolásánál is. Ezek megoldására a 442. és 443. ábrák adnak szerkesztői ötleteket.

Vízszintes födémfelületre, úgyszintén a nagy kiülésű párkányok alsó síkjára habarcsragasztással lehet – a csempeburkolásra emlékeztető módon – a 3 cm vastagságú burkoló téglákat felerősíteni (lásd a Könnyűipari Minisztérium. Budapest II. ker. Fő utcai épületét).

Az előzőkből kitűnik annak a fontossága, hogy a téglakötést pontosan meg kell tervezni, és a kritikus helyekről készített részletrajzokkal kell a hézagosztás tekintetében utasítást adni.

Hézagkiképzés

A hézagkiképzés különböző lehet: mélyített, homorú, rézsűs, domborúan kiálló, profilos és teli (445 a-f ábra). A kihézagolásra vh/159h, vh/125 n, vagy vh/100 ö jelű különleges hézagoló habarcsot kell használni. A hézagoló habarcs színezésével érdekes építészeti hatást lehet elérni.

445. ábra. Vakolatlan téglahomlokzat ok hézagkiképzése; a) mélyített, b) homorú, c) rézsűs, d) domborúan kiálló, e) profilos, f) teli hézag, g)-h) hézagkiképző szerszámok

A hézagok egyenletes vastagságát acélpálca segítségével érhetjük el. Lényeges, hogy az egy­más fölé eső álló hézagok egy függőlegesbe essenek. A hézagokat előzetesen 1 ½ cm mélyen, éles szerszámmal ki kell kaparni, mert a kihézagoló habarcs jobban tapad a friss vágású habarcsfelü­lethez. A hézagokat a 445 g-h ábra szerinti különböző hézagoló szerszámokkal alakítják ki.

A rosszul hézagolt fal könnyen szenved fagy­kárt. Ebből a szempontból különösen a mélyített hézag előnytelen, mert benne a csapadék huza­mosabb ideig tárolódni tud.

Fontosabb tudnivalók

Mai felfogásunk szerint nem volt helyes a századforduló évtizedeinek az a gyakorlata, amidőn szívesen keverték a téglaburkolatot vakolt felületekkel. Különösen akkor nem, amidőn nagy sima felületeket téglaburkolattal láttak el, az architektonikus részeket (nyíláskeretezéseket, sarok kvádereket, párkányokat stb.) pedig a burkolatnál silányabb anyagból, vakolatból készítették.

Elvileg csak az helyeselhető, ha a téglával burkolt homlokzat díszítő architektúrája a burkoló téglánál értékesebb anyagból, pl. természetes származású kőből készül. Utóbbi esetben a kövek rétegmagassága, illetve az egyes kőelemek magassági mérete nemcsak szerkezeti, hanem esztétikai okokból kifolyólag is a téglaréteg többszöröséhez igazodjék.