Magasépítészet

Sátortető, toronytető fedélszerkezete

A sátortető egy tetőcsúcsba összefutó, négy (vagy öt) háromszög alakú tetősíkokkal határolt tető. Általában négyszög (vagy sokszög) alakú, centrális alap­rajz fölé épített tetőidom. A legelterjedtebbek a négyzetes alaprajzra épített sátortetők: ezeknél a négy tetősíkot egyen­lő hajlásszögű, egybevágó háromszögek alkotják.

A sátortető fedélszerkezete lényegében taréj nélküli kontytetőnek tekinthető, így kialakítására is többnyire az ott leírtak érvényesek. Az élgerincek egy pontban, a tetőcsúcs­ban futnak össze. Szerkezeti rendszerét tekintve legtöbb­ször állószékes (vagy dűltszékes) fedélszékként készül. Az állószékes összetett tetőkhöz hasonlóan a sátortetőknél is minden esetben szelemenkoszorú készül a középszelemen magasságában (1.55. ábra).

Sátortető fedélszerkezeteSátortető fedélszerkezete

1.55. ábra. Sátortető fedélszerkezete

Kis épületszéles­ség esetén elég csak a négy szelemenforduló alatt állószéket elhelyezni. Az élgerinc síkjá­ban átlós főszaruállások biztosítják a megfe­lelő merevséget. Nagyobb méretű tetők ese­tén a szelemenfordulók közötti szelemensza­kaszokat is alá kell támasztani. Itt rendszerint fogópárok nélküli mellékszaruállásokat ala­kítanak ki. Szintén nagyobb tetőknél előfor­dulhat, hogy a tetőcsúcs alatt függesztett vagy teljes magasságú székoszlop helyezkedik el.

A sátortetők a napjainkban jellemző építé­szeti, tervezési elvekhez kevésbé illeszkednek, ezért alkalmazásuk viszonylag ritka. (Manap­ság legtöbbször nem egyszerű négyzet- vagy egyéb centrális geometriai alaprajzú épüle­teket terveznek.) Ebből adódóan elsősorban nem egy teljes épületet, hanem az épület ré­szét képező, de a többi tetőrész fölé emelke­dő, négyzetes alaprajzú épületrészek lefedé­sére alkalmazzák.

Toronytető

A toronytető – geometriáját tekintve – lé­nyegében egy nyújtott sátortetőnek tekinthe­tő. A tető magassága a szélességi méretnek legalább a 2-3-szorosa. A toronytetők nagy meredekségű tetősíkokból (íves vagy forgás­felületekből) álló, egyedi, gyakran bonyolult, összetett szerkezetek. Napjainkban ritkán épí­tenek ilyen tetőszerkezeteket. Alkalmazásuk régen sem kifejezetten az épület (épületrész) lefedése céljából történt, sokkal inkább annak nagyságát, jelentőségét hangsúlyozta.

A hagyományos toronyfedél ún. császárfás szerkezet. Ennek lényege, hogy a toronycsúcs alatt egy függesztett vagy teljes magasságú székoszlop (császárfa) helyezkedik el. A csá­szárfát legalább négy irányból ferde dúcok tá­masztják meg (vagy függesztik). A szarufákat egymás fölött 2-4 m távolságban kialakított szelemenkoszorúk támasztják alá. Ezek föl­felé haladva egyre kisebbek és mindig a fe­délidom adott magasságban lévő metszetéhez igazodnak. Minden szelemenkoszorúnál fogópárokkal merevítik a szerkezetet.

Jegyezzük meg! A toronyfedelek íves vagy összetett felületekkel határolt tetők is lehetnek. Ilyenkor a szelemen­koszorúkat és a szarufákat az adott geometriához igazodó egyedi vonalvezetésű elemekből készítik.

Napjainkban torony fedeleket ritkán készí­tenek. Elsősorban a régi toronytetők felújítá­sa, helyreállítása során van szükség az ezek­kel kapcsolatos ismeretekre.