Magasépítészet

Téli falazás – lehetséges?

A téli időszakban való falazás nálunk régebben jóformán ismeretlen volt. Újabban azonban gyak­ran kerül téli falazásra sor. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor a munkának a munkásvédelem szempontjából való végrehajt­hatósága és a habarcs megfagyása okoz problémát.

Téli falazás

Az alacsony hőmérsékleten történő falazás alapelvei Schleicher összefoglaló megállapításai szerint a következők.

Alapelvek:

  • Minél gyorsabban el kell érni a habarcs 28 napos szilárdságának 20%-át, illetőleg a falazat végleges szilárdságának 25%-át.
  • A falazáshoz csak cementhabarcsot vagy cementtel javított mészhabarcsot szabad használni. A tiszta mészhabarcs és a kevés cementet tartalmazó mészhabarcs, ha átfagy, tönkremegy, és az olvadás után már nem köt.
  • A kötés közben megfagyott tiszta cementhabarcs szintén tönkremegy, tehát cementhabarcs esetében minden körülmény között biztosítani kell, hogy az a bedolgozástól számított 4-12 óráig terjedő időtartam alatt meg ne fagyjon. Egyébként a kötés kezdete a habarcs kezdeti hőmérsékletétől és a hőveszteség elleni megvédésétől függ.
  • Meg kell akadályozni, hogy a falazatot érő hideg a habarcsot megfagyassza, és így a habarcs szilárdulását előidéző vegyi folyamatot megállítsa.
  • A falazat elkészülte után gondoskodni kell: a) a habarcs kötéséből esetleg származó hőmennyi­ség magatartásáról, b) vagy annak a hőmennyiség­nek más módon való biztosításáról, amelyre a habarcsnak szüksége van ahhoz, hogy a megkívánt szilárdságot elérje.
  • A habarcs konzisztenciája tekintetében lé­nyeges az, hogy csak annyi vizet szabad adagolni, mint amennyivel a habarcs éppen bedolgozható. A felesleges víz a habarcs pusztulására vezethet, csökkenti annak szilárdságát. Túl kevés víz sem célravezető, mert a tégla részben elszívja a vizet. Legmegfelelőbb a lágyan plasztikus konzisztencia. Kívánatosnak látszik azonkívül olyan szerek (pl. plasztiment) adagolása, amelyek javítják a habarcs bedolgozhatóságát, anélkül, hogy a víz/kötőanyag tényezőt emelnénk.
  • A hőmérséklettől függően be kell tartani bizonyos – a továbbiakban részletezendő – szerkezeti és technológiai követelményeket.

Szerkezeti és technológiai követelmények

A tégláknak nem szabad jegesnek lennie, mert ez esetben a habarcs és a tégla nem tapadnak egymáshoz, -8 C° alatti hőmérsékletnél a téglát melegíteni kell, mégpedig:

  • – 8 C°-os hőmérséklet mellett 0 C°-ra
  • -10 C°-os hőmérséklet mellett +  4 C°-ra
  • -12 C°-os hőmérséklet mellett +  8 C°-ra
  • -15 C°-os hőmérséklet mellett + 15 C°-ra

A téglát, noha cementhabarccsal dolgozunk, mégsem szabad locsolni vagy vízbe mártani, mert ez azonnali jegesedést idézne elő. A habarcsnak a téli munkánál bizonyos mini­mális hőmérsékletének kell lennie. A habarcs kívánt hőmérsékletét a víz és esetleg a homok felmelegítése révén érjük el.

A fagyban történő falazáskor vékony (10 mm-es) habarcsrétegekkel, un., szorított hézagokkal kell dolgozni. Ezáltal az ülepedés mértékét csökkentjük. A falazást gyors ütemben kell végezni, hogy a habarcs a felsőbb sorok súlya alatt minél előbb összetömörüljön.

Az egyes habarcsrétegeket vibrálással lehet tömörí­teni, aminek következtében a habarcsnak nagyobb lesz a kezdeti szilárdsága.

Fagygátló adalékok. Len­gyelországban jó eredményeket értek el azzal, hogy a habarcshoz kalcium-kloridot (CaCl2) adagol­tak. Utóbbi emeli a kötési meleget, gyorsítja a kötési folyamatot, és csökkenti a kifagyás! veszélyt. A kalcium-klorid mennyisége a kötőanyagnak kb. 2 súlyszázaléka legyen. A kalcium-klorid-adagolás enyhe fagyban gazdaságos, mert ilyenkor számíthatunk arra, hogy a habarcs kezdeti szilárdságát fokozva, mentesülünk a költséges különleges hő védelmi eljárások alkalmazásától. A kalcium-klorid alkalmazásának hátránya, hogy túl erős adagolás esetén kivirágzást okoz, azonkívül higroszkópikus voltánál fogva a habarcs kiszáradását meglassítja.

Az elkészült falazat hővédelmi eljárásai

A fal­testet a habarcs kötésének időtartama alatt, illetve a falazat végleges szilárdsága 25%-ának eléréséig a fagyhatástól valamilyen módon meg kell védeni. Erre a hőmérséklet függvényeképpen többféle mód van.

1. Cementhabarcs alkalmazása esetén kihasz­nálhatjuk a cement kötési hőjét (az ún. exotermikus hőt). Lengyelországban éppen ebből a meggon­dolásból kifolyólag a téli falazáshoz az egyébként szükségesnél több cementet használnak. Általá­ban 1 : 4, erősebben terhelt falakhoz és pillérek­hez 1 : 3, alapokhoz és gyengébben terhelt falakhoz 1:5 keverési arányú cementhabarcsot írnak elő.

2. Enyhe télben, tél elején és végén -10 C° hőmérsékletig az elkészült falat nappal is, de különösen éjszaka letakarva és beburkolva kell védeni hőveszteségtől és gondoskodni a tégla, valamint a habarcs saját hőmérsékletéből, úgy­szintén az exotermikus hőből származó hőmennyi­ség megtartásáról. A falakat felülről homok-, szalma-, vagy nádpalló takarással, oldalról pedig nádpallókkal védhetjük meg a hideghatástól.

Azt a módszert, amidőn az oldal és felső takarást nem helyezzük közvetlenül a fal mellé, illetve a falra rá, hanem a faltest és a burkolat közötti vékony légréteg fokozott hőszigetelő képes­ségét is kihasználjuk, termosz-eljárásnak nevezzük.

3. A -10 C°-on aluli hőmérsékletnél az elkészült faltestet deszkaburkolattal vehetjük körül, majd a fal­test és a deszkaburkolat közötti légtérbe gőzt vagy meleg levegői juttatva gondoskodhatunk a kellő hőmér­sékletről. Ez az eljárás igen költséges, azért csak pillé­reknél és nem nagy kiterjedésű felmenő falaknál jöhet számításba.

4. Alacsony hőmérsékletre számítva, a fala­zást védő burkolat (fal és tető) alatt végezhetjük. Ez a téli körülburkolás lehet részleges vagy teljes. Mivel a védő burkolat általában kellő állékonyságú és szilárdságú favázas létesítmény, azért ilyen megoldásra a mai faanyag-helyzetünkben csak egészen kivételes alkalommal kerül sor. Az építési hatóságok egyenesen tiltják a faváz deszkával történő zsaluzását, és csak nádpallót engednek erre a célra felhasználni. A felső elhatárolást leg­gyakrabban ponyvatakarással érik el.

A védőburkolat alatti munkatérséget fűteni kell. Az erre alkalmas kaloriferekkel termelt levegőt vaslemezekből készült kb. 30 cm átmérőjű csöveken át juttatják azokra a helyekre, ahol magasabb hőfokra van szükség.

Fagyasztásos módszer

A fagyasztásos eljárásnál lényeges, hogy a habarcs már a kötés megindulása előtt megfagyjon. Az olyan habarcs, amely a kötés közben vagy a szilárdulási idő kezdetén fagy meg, mielőtt még egy bizonyos szilárd­ságot elért volna, elveszti azt a képességét, hogy az olvadás titán tovább szilárduljon.

A habarcs azonnali megfagyása után a falazatnak kb. 75 kg/cm2-ig terjedő szilárdsága lesz. A felolvadás után a habarcs szilárdsága 0-val egyenlő. Ez a legveszé­lyesebb idő a fal állékonysága tekintetében.

A habarcs hőfoka téli munkáknál

Külső hőmérsékletHabarcs minimális hőfoka C°-ban 
csendes időbenszeles időben
0-tól -5°-ig+10°+15°
-6°-tól -10°-ig+15°+20°
-11°-tól -15°-ig+20°+25°
-16°-tól -20°-ig+25°+30°
-21°-tól -25°-ig+30°+40°
-26°-tól -30°-ig+35°+45°

A fagyasztásos eljárással készült falazat esetében az átmeneti vagy a korai felmelegedés végzetes lehet a fal állékonyságára. A mi téli hőmérsékleti viszonyaink mellett a megfagyott habarcs a tél folyamán többször is felengedhet és újra megfagyhat, ezért a fagyasztásos eljárás nálunk nem alkalmazható.

Különösen veszélyes lehet a fal állékonyságára az a körülmény, ha a fal az egyik oldalán olvad fel, és a habarcsrétegek itteni részeinek hirtelen megülepedése következtében a fal kimozdul. A fal egyik oldalának fel­olvadása előállhat erős napsütés hatására, de azonkívül a belső munkák elvégzése miatti fűtés következtében is.

Ellenőrző intézkedések

Az egyes faltesteken a falazással egyidejűleg – pontosan függőzött – ellenőrző léceket kell elhelyezni, amelyeket naponta meg kell vizsgálni, hogy elmozdulás, ülepedés vagy kihajlás eseten a további mozgást gátló intézkedések (pl. a veszélyeztetett falak kidúcolása vagy kihorgonyzása stb.) azonnal megtehetők legyenek.