• építés
• tető
• tulajdonságok

Tetőszerkezetek osztályozása

A tetőszerkezetek többféle szempont szerint csoporto­síthatók. A legjellemzőbb szempontok: a tető hajlásszöge, szerkezeti rétegfelépítése, használhatósága és formája. Ezek részletes tárgyalása során megismerhetjük a gyakor­latban használatos tetőmegnevezéseket.

A tető hajlásszöge szerint

A tető hajlásszöge (1.4. ábra) a tetőt meghatározó tetősí­kok vízszintessel bezárt szöge (□).

Ezek alapján a tető lehet:

• alacsony hajlású tető (lapostető): □- 5° (8,8%)
• kis hajlású tető:5° (8,8%) < □< 16° (28,7%)
• közepes hajlású tető: 16° (28,7%) < □< 45° (100%)
• meredek hajlású tető: 45° (100%) < □

1.4. ábra. Tetőhajlásszög-tartományok

A tetők hajlásszöge fokban (°) vagy százalékban (%) adható meg. Általánosan elfogadott, hogy az alacsony haj­lású, illetve lapostetők hajlásszögét (lejtését) százalékban, a magastetők hajlásszögét általában fokban (ritkábban szá­zalékban) adják meg.

A tetőhajlásszög kialakítható legkisebb mértékét az al­kalmazandó héjazat (tetőfedés) típusa határozza meg.  A leggyakrabban alkalmazott hajlásszögtartomány or­szágonként (területenként) változó, általában az adott területre jellemző éghajlattól és az építészeti kultúrától függ.

Hazánkban az utóbbi időszakban valamelyest csökkent az alkalmazott hajlásszögtartomány A korábban jellemző 35-45 ° közötti tetőhajlásszögek helyett napjainkban már a 25-35 ° hajlásszögű tetők építése a legelterjedtebb. Ennek legfőbb oka az esztétikai igények változása. (A mediterrán területeken jellemző tetőformák kedvelté váltak hazánkban.)

A tető szerkezeti rétegfelépítése szerint

A tetők több szerkezeti rétegből álló, összetett szerkeze­tek.

Ezen szerkezeti rétegek kialakítása alapján az alábbi két tetőtípust különböztetik meg:

• egyhéjú tető („melegtető” vagy kiszellőztetés nélküli tető);
• kéthéjú tető („hidegtető” vagy kiszellőztetett tető).

Többrétegű héj esetén az egyes rétegek szorosan egy­másra épülnek, nincs közöttük légréteg, legfeljebb a szer­kezetbe jutó pára összegyűjtésére és elvezetésére szolgáló 1-2 mm vastag légrés.

Az egyhéjú tetőket melegtetőknek (vagy kiszellőztetés nélküli tetőknek) is nevezik, mivel szellőző légréteg hiá­nyában nem keletkezik a fedés alatti teret hűtő légáram­lás. Egyhéjú tetőként elsősorban lapostetőket készítenek, magastetők esetén ritkán alkalmazzák ezt a kialakítást.

A kéthéjú tetőket hidegtetőknek (vagy kiszellőztetett tetőknek) is nevezik: a két héj közötti légréteg közvetlen kapcsolatban van a külső légtérrel, és az ott áramló levegő folyamatosan hűti az alsó héjat, az ahhoz kapcsolódó egyéb szerkezeteket és a belső teret. (Emellett páratechnikai sze­repe is van.) Kéthéjú tetőként főleg magastetőket alakíta­nak ki. Lapostetők esetén csak ritkán találkozhatunk ezzel a móddal.

1.5. ábra. Tetőtípusok sémája
a)  egyhéjú magastető; b)  kéthéjú magastető; c)  egyhéjú lapostető; d) kéthéjú lapostető

Az elmúlt évtizedekben az anyagok és technológiák fejlő­désével a fenti fogalmak értelmezése is változott. Régebben a magastetőknél a kéthéjú tetőket úgy (is) értelmezték, hogy a felső héjat a tetőhéjazat, az alsó héjat a födém képezi, a két héj közötti légtér pedig a padlástér. Akkoriban a héjazatok alá még nem került külön alátétfólia, napjainkban azonban ez utóbbit értjük az alsó héj alatt (alátéthéjazat). Önmagában az alátétfólia nélküli tetőszerkezet egyhéjú tetőnek tekint­hető. Egyhéjú magastetőket ma már csak melléképületeknél alakítanak ki.

A tető hasznosítottság szempontja szerint

A tetőfelület hasznosítottsága szempontjából kétféle te­tőtípust, a járható és a nem járható tetőket különböztetjük meg. Ezt a két értelmezést elsősorban a lapostetőknél alkal­mazzák.

Járható (hasznosított) tetők esetén a tetőfelület huzamosabb emberi tartózkodásra és egyéb for­galomra, valamint növényzet telepítésére vehető igénybe.

Ilyen hasznosított lapostetők közé tartoznak a teraszte­tők, a parkolótetők és a növényzettel telepített tetők (zöldtetők). Hasznosított tetők esetén gyakori a hasznosítás módjá­nak együttes alkalmazása. Ilyen pl. a tetőparkoló és zöldtető kombinálása, vagy bármilyen járható tetőn a közlekedő fe­lület mellett történő zöldfelületek kialakítása.

Nem járható (nem hasznosított) tetőknél a tetőfe­lület huzamos, rendszeres emberi tartózkodásra, egyéb forgalomra, növénytelepítésre nem vehető igénybe.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ilyen tetőkön egyáltalán nem lehet közlekedni a tető és az azon található egyéb szerkezetek időszakos karbantartása, javítása, ellen­őrzése céljából. A terhek nagysága és az abból adódó igény­bevételek azonban nem lehetnek számottevőek.

Az igényektől és lehetőségektől függően a lapostetők egyaránt kialakíthatók hasznosított és nem hasznosított tetőkként, a magastetők viszont csak nem hasznosított (nem járható) tetők lehetnek. A hasznosított lapostetők kialakí­tásának előnye többek közt, hogy a terepszinten az épület által elfoglalt terület – a manapság oly fontos parkolás és parkosítás szempontjából – „nem vész el”, hanem az épület tetején lesz kihasználva. Hátrányuk viszont, hogy költséges a kialakításuk.

A tető formája szerint

Elsősorban a magastetőkre jellemző a tető formája (fedél­idom típusa) szerinti csoportosítás.