• építés
• tető
• tulajdonságok

A tetők részei, tetőformák (fedélidomok)

A tetőszerkezetek részletesebb tárgyalása előtt elenged­hetetlen a tetők részeinek és a tetővel kapcsolatos megneve­zéseknek az ismerete. Ezeket az 1.1. ábrán foglaltuk össze. A tető az épület tömegét meghatározó formaképző elem. Formai szempontból a lapostetők egyszerűen megadhatók, hiszen (közel) vízszintes tetősíkok alkotják. A magastetők formái (fedélidomai) azonban többfélék lehetnek (1.2. ábra).

1.1. ábra. Tetőkkel kapcsolatos megnevezések
1. a vízelvezetés iránya; 2. eresz (párkány) 3. oromfal; 4. tűzfal; 5. macskarámpa;
6. tetősík; 7. élgerinc; 8. konty csúcs; 9. gerinc; 10. vápa;
11. kémény; 12. kéményszegély; 13. antenna-kivezetés; 14. tetősíkú ablak; 15. tetőkibúvó

1.2. ábra. Fedélidomok (tetőformák) típusai
a) sátortető; b) nyeregtető; c) félnyeregtető; d) kontytető; e) csonka kontytető; f) oromzatos kontytető; g) manzárdtető; h) toronytető; i) kúptető; j) kupolatető

A legelterjedtebb alapvető tetőformák:

• sátortető;
• nyeregtető;
• félnyeregtető;
• kontyolt tető (kontytető);
• manzárdtető;
• toronytető;
• kúptető;
• kupolatető.

A sátortető egy tetőcsúcsba összefutó, négy (vagy öt) há­romszög alakú tetősíkkal határolt tető. Általában négyszög (vagy sokszög) alakú alaprajz fölé épített tetőidom.

A nyeregtető az egyik legegyszerűbb és legrégibb te­tőidom. Két azonos, vagy eltérő hajlásszögű tetősíkkal ha­tárolt tető, melynek végeit oromfalak zárják le. Általában téglalap alakú alaprajz fölé építik.

A félnyeregtető a gerincvonal mentén megfelezett nye­regtetőnek tekinthető. Egyetlen tetősíkkal és egy tűzfallal, a végein oromfalakkal határolt tető.

A kontyolt tető (kontytető) olyan nyeregtető, melynek oromfal felőli végeit háromszög alakú tetősíkokkal zárják le. Csonka kontytető esetén a kontyolt tetőrész nem teljes tetőmagasságú, a háromszög alakú lezáró tetősíkok eresz­vonala magasabban van, alatta oromfal határolja a tetőt. Oromzatos kontytető esetén a kontyolt tetőrész a tetőgerinc alatt kis oromfalakhoz kapcsolódik.

A manzárdtető tört felületű tetősíkokkal határolt nyereg-, illetve kontytető. Régebben alkalmazták tetőtér-beépítések esetén a hatékonyabb helykihasználás miatt.

A toronytető nagy magasságú sátortető. A tető magassá­ga a szélességi méretnek legalább a 2-3-szorosa.

A kúptető kör alaprajzú sátortető.

A kupolatető kör vagy sokszög alaprajzú, íves felületű sátortető.
A felsorolt fedélidom-típusok jellemzően egyszerű geo­metriájú alaprajzokra illeszkedhetnek. A gyakorlatban leginkább előforduló, összetettebb geometriájú alaprajzokra azonban összetett tetőformák illeszthetők (1.3. ábra).

1.3. ábra. Összetett tetőforma

Ezek az alapvető fedélidomok együttes alkalmazásaként is szár­maztathatók (pl. több egymásba épített nyeregtető áthatá­saként). A tetőidom összetettségét elsősorban az alaprajz geometriája határozza meg. Az adott alaprajzra illeszthető összetett tetőformák szer­kesztéssel határozhatók meg.