• anyagok
• oszlopok
• pillérek

Vegyes anyagú pillérek, fa- és acéloszlopok

A vegyes anyagú pilléreket tégla vagy kő anyagú köpeny és monolit vasbeton mag alkotja. Az ilyen pillérek előnye, hogy a bennmaradó zsaluzatként (is) funkcionáló köpenyszerkezet miatt nincs szükség külön zsaluzásra. A külső megjelenésében esztétikus (tégla vagy kő felületű) pillérek a belső vasbeton magnak köszönhetően kellően állékonyak, teherbírásuk jelentős (a keresztmetszeti méretektől, a vasalástól és a betonminőségtől függően).

Az előnyös tulajdonságok ellenére vegyes anyagú pilléreket ritkán építenek. Ennek okai elsősorban a körülményes és időigényes kivitelezés, valamint a kialakítható méretek (kötési szabályokból adódó) kötöttsége.

A téglaköpenyes vasbeton pillérek készítése szakaszosan történik. Először felfalazzák a köpenyfal alsó, 1,00-1,20 m magas szakaszát, a már kialakított üregbe (magba) elhelyezik a pillérvasalást, majd kibetonozzák. A beton „húzása” után a köpenyfal építését folytatva a következő 1,00-1,20 m magas szakaszt, végül a harmadik (általában utolsó) szakaszt készítik el az előbb leírt módon. A pillér építése során az oldalak függőlegességét folyamatosan ellenőrizni kell.

Faoszlopok

A faoszlopok felhasználása igen széleskörű. Elsősorban családi házak, kisebb mezőgazdasági építmények építése során, valamint ideiglenes építményeknél alkalmazzák. A manapság egyre népszerűbb könnyűszerkezetes épületek fa vázszerkezetének függőleges tagozatait is faoszlopok alkotják.

Szerkezeti kialakításuk alapján az alábbi faoszlopokat különböztetjük meg:

• egy elemből álló egytagú faoszlopok’,
• több elemből álló többtagú faoszlopok.

Az egytagú faoszlopok egy fából kialakított, általában négyzet vagy kör keresztmetszetű, ritkábban téglalap alaprajzú szerkezetek.

A többtagú faoszlopok gerendákból, pallókból, deszkákból, kisebb-nagyobb betétfákból tömören vagy hézagosan összeépített szerkezetek. Az elemeket ragasztással, szegezéssel vagy csavarozással kapcsolják egymáshoz. A többtagú faoszlopok előnye, hogy az elemek tervezett kialakításával és összekapcsolásával az oszlopok teherbírása és a felhasznált fa mennyisége szabályozható.

A megfelelő tartósság érdekében a faoszlopokat beépítés előtt minden esetben gombaölő szerekkel kell impregnálni. Korhadás szempontjából a faoszlopok egyik „legérzékenyebb” része az alsó, alaphoz csatlakozó vég. A faoszlopok általában beton, kő vagy tégla alapra támaszkodnak. A támaszkodási pontnak (a fa oszlop alsó síkjának) mindig a terep szintje felett kell elhelyezkednie.

A földbe süllyesztett faoszlopok terepszint alatti részei az impregnálás ellenére is gyorsan elkorhadnak, ezért ez a megoldás – bár esztétikus, de – nem ajánlott. Manapság a faoszlopokat különböző kialakítású fém csatlakozó elemekkel csatlakoztatják (támasztják) az alaphoz (aljzathoz).

Acéloszlopok

Az acéloszlopok kis keresztmetszetű, nagy teherbírású szerkezetek. Elsősorban ipari- és mezőgazdasági épületek, csarnokok építésére alkalmazzák. Az acéloszlopok többféle szempont szerint csoportosíthatók.

Statikai rendszerük szerint lehetnek:

• alul-felül csuklósak;
• alul befogottak, felül csuklósak;
• alul-felül befogottak.

A vízszintes teherhordó szerkezetek kapcsolódása alapján lehetnek:

• egyszintesek;
• többszintesek.

Az egyszintes acéloszlopok esetében a vízszintes gerendák az oszlop tetejére (oszlopfejre) támaszkodnak. A többszintes acéloszlopok több emelet magasak, a vízszintes gerendák az oszloptörzshöz csatlakoznak. Az acéloszlopok három fő része az oszloptalp, az oszloptörzs és az oszlopfej.

Az oszloptalp egy nagy vastagságú acéllemez (talplemez), amely biztosítja az egyenletes teherátadási az alaptestre. Az oszloptörzset hegesztéssel kapcsolják a talplemezhez. A megfelelő állékonyság különböző merevítőkkel biztosítható.

5.111. ábra Különböző kialakítású faoszlopok

5.112. ábra Faoszlopok csatlakozó elemei

5.113. ábra Acéloszlopok

5.114. ábra Acél oszloptalpak

Az oszloptalpat (és vele együtt az egész acéloszlopot) az alaptestbe előre bebetonozott kötőcsavarokkal rögzítik.

5.115. ábra Különböző kialakítású oszloptörzsek keresztmetszetei

5.116. ábra Acél oszlopfej

Az acél anyagú oszlopok kialakításánál külön figyelmet kell fordítani a korrózióvédelemre. Nem megfelelő védelem esetén a korrózió az acéloszlopok gyors tönkremenetelét okozhatja. A korrózió különböző bevonatokkal előzhető meg. A legkedvezőbb hosszú távú védelem az acélszerkezetek horganyzásával érhető el. Az oszloptörzset általában hengerelt acélszelvények alkotják.

Kialakítás alapján megkülönböztetünk:

• egytagú oszloptörzset: egy darab I vagy H szelvényű függőleges acélgerenda alkotja;
• többtagú oszloptörzset: I, U, L és T szelvények összekapcsolásával jön létre;
• rácsos szerkezetű oszloptörzset: ennél a négy sarokpontban elhelyezkedő L szelvényeket vízszintes vagy ferde laposacél hevederek kötik össze.
• csőszelvényű oszloptörzseket vastag falú acélcsövek, vagy I és U szelvényekből összehegesztett zárt szelvények alkotják.

Az oszloptörzseket alkotó különböző szelvényeket általában hegesztett kapcsolattal kötik össze. Ritkábban előfordulhat szegecselt kapcsolat alkalmazása is.

Az oszlopfej kialakítása az oszloptalphoz hasonló. Az oszloptörzs felső végéhez hegesztett acéllemezen (fejlemezen) keresztül történik a teherátadás. A fej lemez mérete a talplemezhez viszonyítva kisebb, az acéloszlophoz kapcsolódó (támaszkodó) acélgerendákhoz igazodik.