• tulajdonságok
• zöldtetők

Zöldtetők jellemzői, típusai

A zöldfelületben szegény nagyvárosi környezetben a te­tőfelületek egyik legkedvezőbb hasznosítási módját képezik a zöldtetők (növényzettel betelepített tetőfelület). A zöldtető lényegében a tető síkján mesterségesen létrehozott, biológiailag aktív, vegetációs felület.

Az ember számára létszükséglet, hogy minél közelebbi kapcsolatban legyen a természettel. A természetes környe­zet látványa, lélektani (közérzetre gyakorolt) hatása főleg a sűrű beépítésű nagyvárosi környezetben különösen nagy jelentőséggel bírhat.

Napjainkban a lapostetővel készülő lakóházak, irodahá­zak, üzletházak esetében általános igénnyé vált a tetőfelület zöldtetőként (tetőkertként) történő hasznosítása. A zöldtető alapterületével nő az épület és a telek kihasználtsága. A terepszinten lévő zöldterületektől függetlenül a tetőn lét­rehozott zöldterület ténylegesen növeli az épített környezet (település) zöldfelületeinek arányát. (Lényegében úgy te­kinthető, hogy a beépített területen egyébként megszűnő zöldfelület nem veszik el, csak magasabbra kerül.)

Épületek tervezése és engedélyeztetése során az előírásoknak meg­felelő zöldtetők felületét a zöldterület részének tekintik, vagyis a telek zöldfelületi arányának meghatározásánál számításba veszik. A zöldtető léte tehát lényegesen növeli a hozzá kapcsoló­dó lakótér és az egész ingatlan értékét. A zöldtetők tényleges értéke azonban szinte felbecsülhetetlen.

• A zöldtető növényzete az oxigéntermeléssel, a széndi­oxid, illetve a szálló por megkötésével, valamint víz párologtatásával az ember (és minden élőlény) számá­ra kedvező, egészségesebb mikrokörnyezetet biztosít a településen belül. A fenti folyamatok javítják a levegő minőségét, így a városi környezet éppen a napjainkban (és a jövőben is) jellemző egyik legnagyobb problémá­ját orvosolják. A zöldtetők elterjedésével jelentősen mérsékelhető a települések levegőszennyezettsége.
• A zöldtetőn létesített vegetáció a csapadék egy részének „felhasználásával” és a víz visszatartásával csökkenti és lassítja a lefolyó csapadékvíz mennyiségét, részben tehermentesítve így a település csatornahálózatát.
• Épületszerkezeti szempontból a zöldtető olyan ökoló­giai védőréteget képez, amely önmagában hő- és hang­szigetel (ez a hőszigetelés rétegvastagságának megha­tározásánál figyelembe vehető). Emellett védi az alatta lévő szerkezeti rétegeket a hőhatástól, fagytól, a napsu­gárzástól, megfelelő védelmet biztosít a különböző me­chanikai hatásokkal és a szél szívó hatásával szemben.
• Az ember számára kedvező megjelenést nyújtó zöldtetők (tetőkertek) a tető és az egész épület esztétikai értékét növelik.

Számtalan előnye mellett a zöldtetők hátránya a kialakí­tással járó magasabb költség (ezt azonban kompenzálja az ér­téknövekedés), valamint hogy a zöldtetők növényzete jóval érzékenyebb, mint a terepszinten lévő természetes vegetá­ció, ezért folyamatos szakértő gondozást igényelnek.

zöldtető létesíthető bármilyen, megfelelő teherbírással rendelkező lapostető felületen, rétegfelépítéstől függetle­nül. (Léteznek magastetőn kialakított zöldtetők is, melyek főleg skandináv, skót és ír területen elterjedtek, hazánkban azonban nem épülnek.) A gyakorlatban elsősorban egyhéjú tetőkre építenek zöldtetőket. A kéthéjú tetők felső teherhor­dó rétege rendszerint nem alkalmas a nagyobb terhek hor­dására.

Kertészeti (a telepített növényzet) és a tető használati szempontja alapján a zöldtetők két alapvető csoportra oszthatók.

Ezek:

• extenzív zöldtetők;
• intenzív zöldtetők.

Az extenzív zöldtetők (ökotetők) alacsonyabb használati igényű tetőfelületek, melyek létesítése elsősorban ökológiai szempontok alapján, a növényeket (vegetációt) előtérbe he­lyezve történik. Az ilyen tetőfelületek emberi tartózkodásra általában nem alkalmasak, ezért nincs közvetlen (átjárható) kapcsolatban a belső térrel. Közlekedni csak a karbantartás, gondozás céljából kialakított keskeny utakon (tipegőkön) lehet. Az extenzív zöldtető lényegében egy ökológiai védő­réteg a tetőfelületen. Gyakran alkalmazzák részben vagy teljesen a terepszint alatt elhelyezkedő épületrészek (pl. ga­rázsok) lapostetőin.

Extenzív zöldtetők jellemzői:

• a talajréteg vastagsága 10-15-20 cm;
• igénytelen (szárazságtűrő) telepített növényzet, amely minimális gondozást igényel;
• a vegetáció öntözést és mesterséges tápanyag-utánpót­lást (trágyázást) nem igényel;
• kis terhelés (150-200 kg/m²);
• alacsony bekerülési és ráfordítási költség.

Intenzív zöldtetők (tetőkertek) esetében az egyedi hasz­nálati igény határozza meg a telepített vegetációt és a tér­rendezést (kertépítés, kerttervezés). Általában a talajszinti kerteknél is jellemző növényzetet (dísznövények, bokrok, kisebb fák) telepítenek, melyek rendszeres gondozást, öntö­zést igényelnek. Az intenzív zöldtetők emberi tartózkodásra alkalmas (pihenő)kertként funkcionálnak. Jellemző elemei lehetnek a virágosládák, különböző ülőhelyek, esetleg szik­lakertek, gyerekjátszóterek stb. Közvetlen kapcsolatban van a belső térrel.

Intenzív zöldtetők jellemzői:

• a talajréteg vastagsága 25-100 cm (de előfordul 2 m vastag ültetőközeg is);
• a telepített vegetáció igényes (a környezeti hatásokra gyakran érzékeny) díszítő növényzet, amely állandó kertészeti gondozást igényel;
• rendszeres öntözést és tápanyag-utánpótlást igényel;
• jelentős terhelés (400-1500 kg/m²);
• emberi tartózkodásra alkalmas felület, ezért a leesés elleni védelmet meg kell oldani;
• minden esetben közvetlen átjárható kapcsolat a belső térrel;
• jelentős bekerülési és fenntartási költség.

Bár a jellemzőik alapján jelentősen különböznek, kül­ső megjelenésében nem húzható egyértelmű határvonal a két zöldtető típus között. Léteznek olyan egyszerű inten­zív zöldtetők, amelyek megjelenésükben inkább extenzív­nek tűnnek, a telepített növényzet viszont állandó gondo­zást igényel.