Csomópontok – nádfedés ereszeknél, kéménynél
A szegés (gerinc mellett)
A nád növényi jellegéből adódóan a nád szálvastagsága a buga mellett vékonyabb, emellett gerincközeiben a kéveduplázás sem lehetséges, ezért a gerinc két oldalán egy erősítő nádszegés készül. A szeges anyaga minden esetben szegő (export) minőségű nád. A nádat a gerinc két oldalától kb. 1,5 m – van, ahol ennél kisebb – távolságban lévő doronghoz, zárléchez támasztják. A szeges vastagsága 10-15 cm. Elhelyezés előtt a nádat beáztatják, hogy a két oldalról a gerinc fölé nyúló nádat törésmentesen tudják befonni. A fonóember lovagló ülésben ül a gerincen.
Az ereszképzés
A hagyományos ereszeknél a hazai és külföldi gyakorlat az eresznél induló kévék tövét egy síkban hagyja, így a nádazás vastagságának megfelelően a lejtésre merőlegesen jelenik meg a tetőél, az eresz. Nyugat-Európában és az újabb hazai tetőkön vízszintes ereszt képeznek. Korábban ezt úgy készítették, hogy az indító palló vízszintes helyzetű volt, újabban „felveréssel” alakítják ki (I. 36., 37. és 56. kép).
A taréjképzés
A taréj a fedő nádréteg elvékonyodása miatt beázás veszélyes. Kialakításra számos módszer, számos csomópont alakult ki Magyarországon és más országokban is.
Fenyőmulcs
Az egyik hagyományos, ma már igen ritkán használt taréj volt Németország északi részén a „fenyőmulcs”, amely nem más, mint vékony fenyőgallyak kicsire aprítva, összetömörítve. A fenyőgyanta egyrészt összeragasztja a törmeléket, másfelől tökéletesen kizárja a vizet a taréj felett.
Kettős fonás
Balaton-felvidék). A 47. kép egy mintaszerű Balaton-felvidéki kettős fonást mutat.
Fonás + korc (Kelet-Dunántúl, Velencei-tó környéke).
Az ábrák bemutatják a szegély és orom korcos kialakítását. A kétoldali szegest a gerincen egyszeres fonással dolgozzák össze, a szeges alsó negyedében elhelyezik a leszorító köracélt, majd a szeges végét egyenesre vágják. Ezután kerül a gerincfonás fölé a „korc” (nádkorc), amely kb. 20 cm átmérőjű folyamatos hosszúságú nádköteg körkörös huzallal összekötve. A teljes gerinchosszúságú korcot ezután rögzítik a gerincfonás fölé, huzallal erősítve a tetőlécekhez.
A csapó (Tiszántúl).
Az 50. képen jól látható, hogy a fonott szeges felett, a gerincen, két oldalon egy-egy 10-12 cm széles deszka fekszik, az élben egymáshoz szegezve, derékszöget alkotva. Ezeket a deszkákat, valamint a szeges alsó leszorító lécét a csapók szorítják le, egyben sajátos formát adnak a tetőlezárásnak I. 50. kép.
A kettős deszka (Fertő-tó környéki hagyományos kialakítás).
A csapóhoz hasonlóan a gerincen kettős deszka van 16-18 cm szélességben, közvetlenül lekötve az alátámasztó gerinclécezéshez, tehát deszkák csapók nélkül. A deszkákat favédő impregnálással látták el; újabban vízálló forgácslemezt használnak.
A cserepezés (Nagyalföld).
A Tiszántúlon gyakran 3-4 sor égetett cseréppel és kúpcseréppel zárják a taréjt. A gerinctaréj mentén elvékonyodó nádon keresztül rögzítenek a nádtartó lécek felett cserépléceket.
Kúpcserép (Hollandia).
A kúpcserepezés Hollandiában elterjedt módszer. Az 52. képen jól látható, hogy a kúpcserép szükség esetén áttörhető antenna, cső vagy kémény jellegű elemekkel.
Taposott szalma taréj csirkeháló-lefogással (Hortobágy).
Ez a hagyományos észak-német megoldás is. Ellentmondásossága miatt ezt a megoldást nem lehet ajánlani korszerű felhasználásra. Természetesen a megjelölt vidékek nem kizárólagos előfordulásra utalnak.
43. kép. Taréjfonás egy felújítandó épületen.
44. kép. Taréj képzés visszatéréssel.
45. kép. Változó síkban futó vízszintes eresz.
46. kép. Fenyőmulcs taréj Bánhegyi úr kertjében egy madáretetőn (csak érdekességként).
47. kép. A kép egy mintaszerű Balaton-felvidéki kettős fonást mutat.
48. kép. Fonás és korc.
49. kép. Keskenyszegés kis nádkorccal (Fertő tó vidéke);
az erős alpesi szelek miatt a szegélykötés háromsoros.
50. kép. A csapó.
51. kép. A Tiszántúlon gyakori cserepezés.
52. kép. Kúpcserepezés a Bánhegyi-féle mintatetőn.
53. kép. Pontszimmetrikus fedés kontyolása kúpjellegű fedéssel és egyetlen koronával
Az oromszegély készítése
A kéveverés oldalirányú elmozdulásokat is okoz, ami a közbenső szakaszokon nem jelent problémát. Az oromszegély mentén az oldalirányú elmozdulás lazává tenné a fedést, ezért valamilyen keményebb, vízszintes erőt is felvevő támasztást kell alkalmaznunk.
Lépcsős kévesor
(Ez a megoldás inkább a zsúpfedéseknek a sajátja.) A szélső kévére ráterítenek egy másik kévét, amely egy fél körgyűrű formára emlékeztető módon fogja át a szélső nádazást. Ezeket a kévéket huzalokkal leszorítják a szélső szarufához, de nem verik fel, ebből adódik a lépcsőzetes forma. Formailag a 8. képen látható zsúpfedésre hasonlít.
„Kígyóborítás”
A lépcsős kévére emlékeztető oromzárás.
Fertői „kistoromba”
A lépcsős kévére emlékeztető kialakítás, de 14-15 cm vastag kis kévékkel. Egymás felett 3-4 sort elhelyezve kötik le a szélső szarufához.
Legömbölyítés
A szélső nádkévesort erőteljesen lekötik a lécezéshez, illetve egy keskeny oromléchez, és a felület széle legömbölyödő formát vesz fel. A kévék erőteljesebb megtámasztása céljára hajlékony vesszőket alkalmaznak kb. méterenként, a jobb rögzítés kedvéért.
A velencei nagy toromba és a gicák
Az oromfalszegélyen a nádfedés vastagságával azonos átmérőjű (25-30-40 cm), az eresztől a párkányig futó, a földön előre elkészített „nádköteg” található, amelyet a lécezéshez huzalozással rögzítenek. Ezt a torombát a földön sűrű huzalozással, a kötegbe bevert náddal nagy tömörségűre készítik. Az állandó vastagság érdekében a kötöző huzalokat előre elkészítik, körülbelül 30 cm átmérőjű kör alakban, így az utólag bevert nád feszítőereje adja meg a kör alakú formát.
A torombát „gicákkal” díszítik. A gica 10-12 cm átmérőjű, huzallal rögzített rövid nádköteg, amelyet előre összekötnek és beültetnek a torombába. A gicasor tipikusan a velencei-tavi nádfedések eleme. A gicák dekoratív szerepén túl fontos az aerodinamikai funkciójuk is (amelyre az ősök spontán jöttek rá). A szegélyeken mindig többszörös intenzitású szélszívás örvényleválását segítik, és ezáltal csökkentik a szél feltépő erejét.
A „pap” vagy „korona”
A gerinc és a két oldali oromszegély találkozása (hármas találkozás); szerkezeti és vizuális bizonytalanságokat hordoz, ezért itt egy 20-40 cm vastag nádköteget készítenek a következő módon. A földön a nádköteg tövét huzallal szorosan átkötik, majd maroknyi nádcsutakokkal erősen tömörítik, hogy akadályozzák, vagy legalábbis minimalizálják a víz beáramlását. Újabban a tömör fejet tagolják, maroknyi vastag külön kötegekből kötözik össze, ezáltal ez az elem koronajellegűvé válik.
Egyes helyeken a koronát nem nádtővel, hanem nádheggyel készítik, a nád szárazvirágát kötik egybe, a neve: „bóbita”. A nádköteg nem kötözött részét kettéosztják, az egészet a torombára terítik, majd lágyhuzallal lekötik. A kettéosztott kéve mint egy papi palást terül a torombára és a szegélyre, innen ered a „pap” kifejezés. A kontyolt tetőmegoldásnál a „papi palástot” a beforduló szegesre fektetik rá. Végül a szegest és a palástot együtt vágják az alsó szélen egyenesre. (Lásd a 48., 58. és 86. képeket.)
Az oromdeszka
A nyeregtető végén, szarufákkal párhuzamosan, a lécezésre merőlegesen állított deszka, amelyet ékekkel vagy kovácsoltvas kengyellel rögzítenek a tetőszerkezethez. Az oromdeszka általában a nádazás teljes vastagságával azonos szélességű, de gyakran ennél keskenyebb. Míg korábban ez egy széles deszka vagy palló volt, addig napjainkban lambéria anyagból állítják össze. Keskeny oromdeszkát alkalmaznak egyes torombás oromkialakításoknál is.
A Balaton-felvidék egyik megoldása a keskeny oromdeszka díszítése kiskévékkel. A kiskévéket huzallal rögzítik egyik oldalon a tetőléchez, a másik oldalon az oromdeszkába bevert szeghez. (L. a 59., 63. képeket) Falazott oromfal (Balaton-felvidék). Ez esetben az oromfal belső síkjáig fut a nádazás.
Diagonálszálas ereszképzés. Itt az oromszegély úgy néz ki, mint egy alsószegély. A stabilitáshoz a nádat az esésvonalra 45°-os szöget bezáró diagonál vonalban verik fel.
54. kép. Kígyóborítás.
55. kép. Fertői „kistoromba”. A képen látható vízszintes ereszkialakítás mintaszerű.
56. kép. Legömbölyítés.
57. kép. Óriás toromba szállítása, beépített torombát I. még képeken.
58. kép. Toromba és gerinctaréj csatlakozása egy kisebb méretű tetőn.
59. kép. Egyszerű oromdeszka.
60. kép. Míves oromdeszka lambériával.
61. kép. Oromfal és oromdeszka-kiegészítés, az oromdeszkán díszítő kiskévék.
62. kép. Oromfal és oromdeszka-kiegészítés, az oromdeszkán díszítő kiskévék.
63. kép. Ereszből ívesen átforduló felvert orom díszítő kiskévés oromdeszka-találkozása.
64. kép. Vízszintes eresz és felvert oromszegély átfordulása alulról és felülről.
Kéményszegélyek
A kéményáttörés körül a lejtésvonalba eső nádkévék elmennek a kéménytest mellett. A gerinc felé eső kéményoldalon a nádazás nekifut a kéménynek. Időnként látható, hogy itt egy-egy kb. 10 cm vastag, huzalokkal összefogott nádköteget helyeznek el ugyanúgy, mint a tetőablakok alatt. Az ereszoldalon a nádazás lentről fölfelé a kéményig tart, azonban a beázás mentesség érdekében egy nádkötényt helyeznek el, ugyanúgy, mint a tetőablakok alatt.