• épületszerkezetek
• ház
• nap

Épülettájolás és napos ház

Az építendő házat az adott klímát, illetve mikroklímát figyelembe véve úgy kell elhelyezni a telken, hogy automatikusan kialakítsa saját „vé­dőrendszerét” a lehűlés és a túlzott felmelegedés ellen. Ha erre gondo­lunk, ez már egy igen fontos lépés az energiatakarékosság és a megfe­lelő belső benapozottságú lakótér elérése felé.

Egy épület annál jobban illeszke­dik környezetébe, minél jobban ké­pes a saját természetes hőegyensú­lyát fenntartani télen és nyáron, vagyis minél kevésbé szorul a nap melegére. Az épület tájolása első­sorban a napsütés és a szél miatt be­folyásolja az energiaforgalmat. A napsütés hatására az épület napsü­tötte homlokzatain túlfűtés mutat­kozik, ezért ilyenkor ezekben a he­lyiségekben a fűtést csökkenteni kell. A tájolás a nyári hővédelem, illetve hő terhelés szempontjából is igen nagy jelentőséggel bír. Nyáron ugyanis kelet és főként nyugat felől érkezik a függőleges felületre a legnagyobb hő terhelés, észak felől ter­mészetesen a legkevesebb, dél felől pedig viszonylag kevés (a meredek beesési szög miatt). Ha ehhez hoz­zátesszük, hogy télen viszont dél fe­lől érkezik a függőleges felületre a legtöbb napenergia, akkor nyilván­való, hogy a dél és melléktájai felé való tájolás a legelőnyösebb.

(Kép fent) Ikerjellegű épületek valamelyik lakó­egysége bármilyen tájolású telken kedvezőtlenebb benapozottságú. Ennek ellensúlyozása az épületka­rakter formálásával lehetséges, pl. az árnyékos oldalon a) hagyományos épületkapcsolás­nál két homlokzatot; b) oldalt kap­csolt garázsnál ugyancsak két homlokzati falat; c) két épületegy­ség közé helyezett garázs esetén már akár két és fél homlokzatot is ablakozhatunk a benapozáshoz, míg az árnyékos oldal ablakain át egyébként csak a normál nappali fény jut a lakótérbe.

(Kép fent) Zárt sorban épülő – telepszerű – la­kóépület-együttes helyszínrajza. A szemközti házak egyikénél a kerti, a másiknál az utcai homlokzat a legbenapozottabb 1 sarok-lakóépület; 2 közbenső la­kóépület; 3 belső kert.

(Kép fent) Napfényes, tetőtér-beépítéses, egylakásos családi ház. A déli tájolású nappali tér nagy üvegfelületén keresztül télen tökéletes a benapozás, míg nyáron a külső zsaluzia és az árnyékoló (sötét) üvegtető tökéletesen szabályozhatóvá teszi a belső tér felmelegedését.

(Kép fent) Favázas, kívül is faburkolatú kétszintes lakóház átlagon felüli ablakfelülettel, külső és belső árnyékolóval.

Az uralkodó szélirány ugyancsak meghatározó jelentőségű a tájolás szempontjából. Az uralkodó szélirányba minél kevesebb ablakot, aj­tót tervezzünk, még akkor is, ha ez a napsütés szempontjából kedvező lenne, mert ezek a nyílások télen nagymértékben fokozzák az épület lehűlését.

Mielőtt azonban az épület pon­tos elhelyezkedését rögzítenénk a telken, meg kell fontolni a tömegarányait. Azok az épületek, ame­lyek tömegformálása figyelmen kí­vül hagyja az előbb említett főbb klimatikus tényezőket, jelentős mennyiségű energiát pazarolnak fűtésre, illetve hűtésre. Az épület tömegalakításakor tehát ne feled­kezzünk meg arról az igen kézen­fekvő dologról, hogy a napsugár­zásnak minél szabadabb utat biztosítsunk a házba. Egy épület tömege tehát akkor optimális, ha télen kicsi a hővesztesége, nyáron pedig kicsi a „hő nyeresége”.

Telkek beépítése az adottságok és a benapozás figyelembevételével mellett

A régi foghíjtelkek adottságai erő­sen korlátozottak – főként a belvá­rosokban, a szomszédságukban lévő hatalmas tűzfalak által övezve. A kertvárosi és falusi foghíjakkal kapcsolatos lehetőségek jóval ked­vezőbbek egy sűrű beépítésű terüle­téhez viszonyítva. Benapozottság vonatkozásában legkedvezőbb a szabadon álló, legros­szabb a zárt sorú épület elhelyezés.

Oldalhatáron elhelyezendő épületek

Az oldalhatáron elhelyezendő épületek a tervszerű utcai beépíté­seknél a telek északi, északkeleti, esetleg északnyugati oldalára ke­rülnek. Ezáltal a benapozás – sor­rendben – a hátsó kert, az előkert és az oldalkert irányából lehetsé­ges. Hátrányos a szomszédos épü­let árnyéka, mely bizonyos órákban az oldalkerti homlokzat mögötti helyiségeket árnyékolhatja be vala­melyest.

A szabadon álló épület elhelyezés egylakásos lakóépület számára szin­te tökéletes, mert a ház mind a négy irányban ablakozható, így könnyebb a nagyobb napfényigé­nyű helyiségeket a megfelelő égtáj irányában elhelyezni. Többlakásos házaknál a helyzet bonyolultabb, mert egyes lakások délelőtti, másikak dél közeli vagy éppen délutá­ni benapozottságúak lehetnek.

Ikerházak

Az iker-épületelhelyezés tulajdon­képpen azonos a szabadon állóval, csak itt az egyik lakóegység vagy ház benapozottsága mindig a másikénak alárendelt. Fontos, hogy a ház terve­zésekor a benapozottság legyen a fő szempont, mert a kevesebb napfényt kapó épületegység lakóját idővel kellemetlenül érintheti az előnyte­len helyzet. Zárt sorú elhelyezésnél az épüle­tek szorosabb egységet alkotnak, ezért a lakás belső funkcióinak irá­nya már eleve meghatározott, mert nem mindegy, hogy az éltető napsu­garak az utcai vagy éppen a kerti homlokzatot érik.

Zárt sorú épületegyüttesek

Zárt sorú épületegyüttesek azon telkeinél, ahol az övezeti előírás megszakított zárt sorú, a beépítési kötelezettségek lehetnek az ikerbe­építés szerintiek, például zárt sor megszakítása épületközzel. Ha a két szomszédos telken ez lehetséges, az oldalkert a épületköz szerepét tölti be, így az épület a tömegalakítás, valamint a nyílászárók elhelyezése szempontjából már nem két hom­lokoldallal, hanem hárommal ren­delkezik, feltéve, hogy az épületek között előírt legkisebb távolság (a megengedett legnagyobb épít­ménymagasság) ezt lehetővé teszi. A telekhatáron álló tűzfalra ez eset­ben sem nyitható semmi! A zárt sorú beépítés előnyei azo­nosak az ikerbeépítésnél felsorol­takkal. Hátránya, hogy az épület négy főhomlokzatából csak kettőn helyezhetők el ablakok.

Zárt sorú beépítésben a kedvező tömegalakításnak köszönhetően úgy az utcai, mint a kerti oldalon egyébként ablakozható két homlok­zati hossz akár félhomlokzatnyival is növelhető, és a kialakult kép is kedvezőbb lehet. További előnyt je­lenthet a szomszédos épületek tűz­falának betervezése a nyári magas napálláshoz árnyékvetőként, illetve a halvány téli napfény minél jobb kihasználása.

Csoportos beépítés

A csoportos épület elhelyezés a legváltozatosabb beépítési mód hazánkban, ennek ellenére ezt alkalmazzák a legritkábban. Idetartoz­nak a sorházak, a láncházak és az átrium házak. A sorház önálló telken álló, a telek beépítési vonalán létesülő és a telek oldalhatárain egymáshoz önálló ha­tárfalakkal csatlakozó épületsor egy önálló rendeltetési egységet tartal­mazó épületegysége. Ez a meghatá­rozás nagyon hasonlít a zárt sorú beépítéssel kapcsolatban elmondot­takhoz, a különbség az, hogy ott egy- vagy többlakásos, ez esetben pedig kizárólag egyegységes (egylakásos) lehet az egy-egy teleksávon elhelyezhető épület. A homlokzati egysíkúság a beépítési vonaltól mért visszaugratással vagy – ferde vonalú telekhatár esetén – az épületsíkok elcsúsztatásával csökkenthető.

A sorházas beépítés előnyei a kö­vetkezők:

• kisebb telekméret és terület ele­gendő;
• kevesebb a fajlagos út- és közmű létesítési költség;
• kedvezőbb benapozhatóság, mert a lépcsőzötten eltolt épület­egységek a szomszédos kert felé is ablakozhatok.

A láncház csak abban különbözik a sorháztól, hogy az utcai homlokzati megjelenésében fő tömegét adó – általában kétszintes – lakást egy földszintes (pl. a gépkocsi tárolót és a kerti áthajtót tartalmazó), ún. láncelem kapcsolja a szomszédos telken álló hasonló megjelenésű és tömegű épülethez.

Lapos tetős nyaktagon kialakítha­tó tetőterasz is, közvetlen kapcsolat­tal a padlástéri lakótérhez. Erre sok helyen úgy kínálkozik megoldás, hogy az utcáról „nyeregtetős” képet mutató homlokzat mögött van a te­tőterasz. Ezt azonban a tűzrendé­szed előírásoknak megfelelően minden esetben el kell különíteni a szomszédos épület tetőzetétől (pl. tűzfallal).

Ebből általában az is következik, hogy míg a sorház elemek egyen­ként is megtervezhetők, a láncház elemeket egy utcán belül indokolt egységesen megtervezni és megépí­teni. Feltehetően ez is egyik oka an­nak, hogy ilyen típusú lakóépületek ritkán épülnek. A láncházak benapozottságát szintén a karaktermegválasztás, a megnövelt homlokzati fal és annak ablakozhatósága határozza meg.

Az átrium ház a mediterrán tájak jellemző beépítési formája, mely­nek több ezer éves múltja van (pl. Pompeji). A Közép-Európától észak­ra fekvő vidékeken a hidegtől, hó­tól, esőtől, széltől védve, de nyílása­ival kifelé fordul; az udvart a kert kívülről övezi. Az éghajlati különb­ségekből adódóan keleten és délen ez éppen ellenkező; az épület lakó­ja a forró napsütés ártalmaitól vé­dekezik. A mediterrán ember háza kifelé zárt és ablak nélküli, többnyi­re fehér falai jól visszaverik a napsu­garakat, az intim belső udvar ezáltal kellemesen hűvös. Az ápolt környe­zetű átrium – belső udvar – a lakás, ül. lakótér olyan szervesen kapcso­lódó része, amely semmilyen egyébépítési módnál nem létező élmény­ben részesíti használóját.

Az átriumos beépítés hazánkban eddig nem nagyon terjedt el, a meglévők is általában a kényszerűség miatt jöttek létre. Újabban vi­szont, az önerős telekalakítások idején, előtérbe kerülnek, főleg gazdaságosabb telekalakítási, építé­si és használati lehetőségeik miatt. Átriumos beépítésnél általában a telek és egyúttal az épület egy olda­la, sarokteleknél pedig két oldala találkozik közterülettel, azaz használható szabadon nyílászárók be­építésére és a főbb lakóhelyiségek benapozásának biztosítására. Az át­rium, vagyis a belső udvar felé a külső határoló falon lévőkhöz hasonlóan helyezhetők el az épület nyílászárói, közvetlen belső kert­kapcsolattal. Az épület leggyakrab­ban L vagy U alakú, és lehet mind a négy telekhatárra épített is. Elő­fordulnak még T, H, Z, S és I alak­zatok is, de nagyon ritkán.

(Kép fent) Zárt sorú épület elhelyezések és épületkarakter-formálás a minél tö­kéletesebb benapozhatóság figyelembevételével a) zárt sorú épület elhelyezés oldal­kerti törzsszakasz közbeiktatásával; b) belső oldal-szárnyépületrésszel; c) közép-szárnyépületrésszel (Ek = előkert; Ok = oldalkert; Hk = hátsó kert; t1, t2 = épületmélység min., max.)

Az átrium házak benapozási kérdései

Mivel az átrium házas telepítés elő­nye a sűrű beépíthetőségben, vala­mint a lakás és a mikrokörnyezet in­tenzív kapcsolatában rejlik, az egyik legfontosabb tényező, amelyre ter­vezésekor ügyelni kell, hogy mind az átrium udvar, mind a hozzá kap­csolódó helyiségek benapozása fizi­ológiai és pszichológiai okokból biz­tosított legyen.

Az átrium házak telepítésekor há­rom tényezőt kell feltétlenül figye­lembe venni:

• A lakóterek tájolását. A leg­gyakrabban előforduló L alakú átrium házaknál az udvar köré cso­portosított helyiségek benapozása kedvezően megoldható, ha az ud­vart és a körítő falak magasságát he­lyesen méretezték.
• Az udvar formáját, nagyságát, hosszúsági és szélességi méreteit, valamint tájolását.
• Az udvari körítő épületszár­nyak vagy határoló falak magassá­gát.

Az átrium házak hiányossága, hogy az épület nem, vagy csak ne­hezen bővíthető, mivel a telepítés struktúrája, a telek vagy telekrész maximális beépítettsége erre nem ad lehetőséget. A tetőtér beépíthe­tősége a benapozás biztosítása miatt korlátozott. Az udvart körülvevő fa­lak magassági viszonyai és a tető hajlásszöge befolyásolja az udvar és a körülötte elhelyezkedő helyiségek benapozását. Korábban az átrium házas telepek általában egyszintes, lapos tetős épületekből álltak. Újabban olyan átriumos együttesek léte­sülnek, amelyeknél a magas tetőket tördelik, bontják, tetőterasszal, zöld­tetővel vegyítik úgy, hogy a benapo­zási feltételeknek az egyes egységek és a teljes komplexum egyaránt megfeleljen.

(Kép fent) Átrium ház az egyik utca felőli elő­kerttel, a másik utcavonalon való épület elhelyezéssel. A tökéletes benapozás a szomszéd telkén ke­resztül, valamint ugyancsak a szomszéd nyereg- (vagy lapos) tetője kedvező fekvésének köszön­hetően csaknem a nappali időszak felében megoldható.

(Kép fent) Átrium házas tömbbeépítés -1. 1 L alakú épület; 2 T alakú ház; 3 belső udvar.

(Kép fent) A kert, a környezet, a NAP a ház külsőjén túl a benapozás vonatkozásában is fontos tényező.

Átrium házaknál a tökéletes benapozást leginkább az alacsony építés, az alacsony szögű tető biztosítja. Te­tőtér-beépítést szélesebb és könnyebben benapozható udvar megléte esetén alkalmazunk, ott is legfeljebb az egyik szárnynál. A tetőtér-beépíté­ses szárny tájolását lehetőleg a nap pályáját alapul véve határozzuk meg az észak-északkeleti, esetleg észak- nyugati irányban úgy, hogy a déli ol­dal alacsonyabb épületrésze a mién­ken kívül a szomszéd benapozhatóságát se zavarja.