• szem
• színlátás

A színlátás folyamata, színérzékelő sejtek

A retina szerkezete, ezen belül a csapok száma, amely átlagosan 6 millió körül van, és a csapok érzékenysége egyénektől függ. Nincs két olyan ember, aki pontosan ugyanúgy látja a színeket. Joggal tehetjük fel a kérdést: hihetünk-e a szemünknek? Azok a színek, amiket érzékelünk és megítélünk, vajon, ugyanazok-e, mint amit mások érzékelnek és megítélnek?

A recehártya

A szemünk belső rétegét képező retina egyik arca előre néz, míg a másik hátra, tehát egyrészt a fény felé fordul, hogy felfogja a kül­világból érkező fénysugarakat, másrészt az ezek által keletkező „kép” hatását az agyközpont felé közvetíti, továbbítja. Ez a terület a szemfenék, ahol a kicsinyített, fordított állású fizikai kép létrejön.

Az emberi szem a sötét környezetben, éjjel csak a kis fényér­zékenységű pálcikákkal lát, ez a pálcikás vagy szkotopikus látás. A pálcikák nem érzékelnek színeket, csak a fény intenzitását, ezért kis fényerő esetén fekete-fehérben látunk.

Ezzel szemben az emberi szem világos környezetben (nagyobb, mint kb. 30 cd/m² átlagos fénysűrűségű), nappal csak a nagyobb fényérzékenységű csapokkal lát, ez a csapos vagy fotopikus látás. Közbenső helyzetben, szürkületkor a látásban mindkét fényérzé­kelő szerepet játszik, ennek neve a mezopikus látás.

A pupillával szemben fekvő, ellipszis alakú sárgafolt közepén a kis mélyedés a látógóc (fovea centralis), az éles látás helye. A látógödörtől az orr felé kb. 0,4 mm-re találjuk a látóideg kilépési helyét, a vakfoltot, ahol idegvégződésekkel nem találkozunk, tehát ezzel a résszel nem látunk. A sárgafolt felületén kizáró­lag színekre érzékeny, egymáshoz simuló csapokat találunk, amelyek a retina széle felé fokozatosan csökkennek, ahol már csak a fényerősség-különbségre érzékeny pálcákat találjuk. Pálcákat a sárgafolt területén nem találunk, de a szem széle felé sűrűsödnek. Fokozatosan sűrűsödve a retinának ezen a részén 20 pálcikára már csak 1 csap jut. A pálcikák száma kb. 130 millió, míg a csapok száma 7 millió.

Világos környezetben, azaz a csapos látás esetén a látótér azon kb. 2°-os kö­zépső részéről, amelyre a szem fókuszál, esik a fény a sárgafoltra, ahol a csapok sűrűsége a legnagyobb, lehetővé téve a részletek pontos érzékelését. Ha a látó­tér nem központi részéről a fény a retina olyan részére esik, amelyen a csapok ritkábban helyezkednek el, akkor a látás felbontóképessége kisebb. Sötét kör­nyezetben, azaz a pálcikás látás esetén a látótér közepéről nem kapunk tiszta képet, hiszen a sárgafolton nincsenek kis érzékenységű pálcikák, így sötétben perifériás a látás.

(Kép fent) A retina vázlatos metszésben; az idegsejtek elrendezésének szerkezeti vázlata, A az érzékeny hámréteg, B az agyvelőréteg Az emberi szemben lévő kétféle receptor: arányuk nem egyenlő. Csapokkal hozzuk kapcsolatba a jól megvilágított tárgyak részleteinek és színeinek látását. A pálcikák útján történik a szem fényhiányos környezethez való alkalmazkodása.

A csapok és pálcikák különböző utakon, a bipoláris rejteken keresztül csatla­koznak a ganglionsejtekhez. A ganglionsejtek az agyba továbbítják a pálcikák és a csapok által felvett látási információt. A horizontális sejtek ugyanakkor köz­vetlen keresztirányú kapcsolatokat létesítenek a csapok és a pálcikák között. Ezzel elkezdődik a látási információ feldolgozása. A bipoláris sejtek is további keresztirányú kapcsolatokat hoznak létre.

A színérzékelő sejtek

Világosban a csapokkal látunk, és a színlátásért is a csapok fele­lősek. Bár működésük még napjainkban sincs egyértelműen meg­határozva, valószínűsítik, hogy háromféle érzékenységű csap léte­zik. A vörös, a zöld és a kék színekre érzékeny csapok a fény eltérő hullámhossztartományára érzékenyek, és a különböző ingerületek keverékéből származnak többi színérzeteink.

A vöröstartományra érzékeny csapokat protosnak, a zöldre érzékenyeket deuterosnak, a kékre érzékenyeket pedig tritosnak nevezzük. A csapokra érke­ző fény lebontja a csapok fényérzékeny pigmentjét, a bomláster­mékek ingerlik a csapokhoz csatlakozó idegvégződéseket, így jön létre az ingerület. A bomlástermékek az inger elmúlásával rövid idő alatt visszaalakulnak eredeti formájukba. így a létrejött három jellemző olyan információ, amelynek segítségével a látott részlet színe az agyban tudatosul.

Az agy szerepe

A szem érzületeit az agy rakja össze színes képpé, és korrekciókat végez a hibák kijavítására. Ilyen hibajavító korrekció történik, ha nem tökéletes valamely okból a fű, az erdő zöldje, vagy az ég, vagy a tenger kékje. Az agy kijavítja, hiszen (memoer colors) tudja, hogy milyennek kellene lennie. Ezt a jelenséget nevezzük színemléke­zetnek. Az emberi agy nem tud minden észlelt hibát korrigálni. A színtévesztés is ilyen, amikor már olyan nagy a bejövő informá­cióvesztés, hogy a látott kép színeinek rovására megy. Normális nappali fényviszonyok között könnyen meg tudjuk különböztetni a színeket, míg szürkületben és sötétben szinte teljesen elveszít­jük ezt a képességünket.

A színek érzékelésének kiterjedése a szem látómezőjében

Azt, hogy mégis látunk szürkületben, sötétben, még ha nem is színesen és élesen, a pálcikáknak kö­szönhetjük. Gyenge fényviszonyok között a szem áttér a pálcikák használatára. Farkasvakságról beszélünk, amikor a pálcikák nem megfelelően működnek, ebben az esetben szürkületkor megszű­nik a látás. Az ember szeme és alkata nagymértékben befolyásolja a színek érzékelését, ezért színlátásunk csupán objektív megíté­lés, mivel minden ember esetében más és más.