Fontosabb színrendszerek
Ma már több olyan nemzetközileg ismert színrendszer van, amelyeket különféle kultúrkörök ízlés- és színvilágához, valamint különböző felhasználási területekhez igazítottak a színnel foglalkozó kutatóintézetek. Az elfogadott nemzetközi színrendszerek, mint az amerikai Munsell, OSA vagy Európában a német DIN, a svéd NCS és a magyar Coloroid, az iparban használatosak.
Valamennyi fontosabb színrendszer a színérzet szerinti színjellemzőkkel (színezet, telítettség és világosság] határozza meg a színeket, ezek segítségével rendszerez. Így szemléletes és egyszerű térbeli modellek jöttek létre. A hasonlóságok mellett lényeges különbségek is vannak. Különbözőségüket első látásra formájukban látjuk, amely a rendszerezési elvekre utalnak, ezek a rendszerezési elvek döntően meghatározzák azt a térbeli alakzatot, amelyben a színeket ábrázolják. Ez lehet gömb, kocka, kúp, gúla vagy egy szabálytalan formájú test.
Különbözőségük azonban abban áll, hogy míg a Munsell-, DIN-és az NCS-színrendszerekben a színek közötti távolságokat az emberi szem érzékenységére, addig a Coloroid-színrendszerben az emberi ítéletalkotó képességre vonatkozó kísérletekkel határozták meg. A Munsell-, DIN-, NCS-színrendszer csak a testszínekre, addig a Coloroid-színrendszer a fényszínekre is vonatkozik, így lefedi a teljes színteret.
A színrendszereket színatlaszok reprezentálják. A színatlasz színminták meghatározott színrendszer-eIvek szerint válogatott és színjelekkel ellátott gyűjteménye. E színjelek alapján meghatározható a szín színrendszerbeli helye, a többi színhez való viszonya. E színjelek alapján megbecsülhetők az atlaszban nem szereplő színek jellemzői.
Színek leírása
A tudósokat (matematikusokat, fizikusokat, kémikusokat), művészeket mindig izgatták azok a jelenségek, amelyeket nehezen lehet kifejezni, ábrázolni, leírni. Szinte lehetetlen feladatnak tűnt betűkkel, számokkal, képletekkel ábrázolni érzéseket, érzületeket. Igen izgalmas terület volt – és még ma is az – a fény , és ezen belül is a színek egyértelmű, pontosan meghatározott leírása, fizikai, matematikai rendszerbe foglalása. Egy tárgy színének megfogalmazásánál mindenki másként próbálja pontosítani, valamihez hasonlítani amit lát. Legáltalánosabbak a természettel való, mindenki által ismert hasonlítások, mint az ég kékje, a tenger zöldje, de mondjuk azt is, hogy narancssárga vagy banánsárga. Ezen a fogalmakhoz társított színek ezen belül is sokféle árnyalatban pompáznak, így az a rendszerezés korlátozottnak bizonyult, a színek rendszerezésére alkalmatlanná vált.
- Színek az európai építészetben
- A színek és elemek (színkörök)
- A színkeverés alapjai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A színek objektív leírását a zseniális fizikus, Newton 1660 körül alkotta meg, az első olyan használható modellel, amely a színek rendszerezésére törekedett. Különböző színű porokkal kísérletezett, a prizmával felbontott fehér fénnyel és egy kétdimenziós körlap segítségével létrehozta a Newton-színkört. Ezzel az eszközzel próbálta az összes érzékelhető színt ábrázolni és valamilyen rendszerben a színeket meghatározni. A magába visszaforduló szivárványhoz hasonló körlap közepére fehér szín került, a széleire pedig olyan könnyen leírható színek, mint a piros, sárga vagy kék.
Ez volt az első próbálkozás, amely modellezéssel a színeket színtérben (három dimenzióban) helyezi el. Az ismert kétdimenziós változatok a háromszög, a különféle négyszögek, félkörök, körök. Ezek után jöttek az új térbeli ábrázolások, amelyekkel a színeket már háromdimenziós ábrázolással, három paraméterrel lehetett meghatározni. Ezek az új geometriai, térbeli alakzatok: a piramis, a kúp, a félgömb, a gömb, a henger és a Coloroid-színtér.
A gömb alakú színtér csak 1875-ben jelent meg Wilhelm Wundt modellezése alapján, és csak azután tökéletesedett Albert-Henry Munsell 1905-ben közzétett modelljével. A vizuálisan homogén színtér fogalmát Judd (1968) Wyselki és Stiles (1967) a ds-elemre vonatkozó elméleti és kísérleti megállapításai alapján rögzítették. Ezt használták fel az érzet szerinti színtér gondolatán alapuló Munsell-színrendszer korrekciójánál. A korrekció eredményeként létrejött Munsell-Renotationt tekintik modellnek a különböző U.Cs-színterek.