A falfelületek fajtái, vakolathabarcsok
A leggyakoribb kül- és beltéri falfelület a vakolat. A kül- és beltéri vakolatok különféle habarcsfajtákból készülhetnek, leggyakrabban mészcement habarcsból. A beltéri falakon gyakran használnak vakolat helyett gipszkartont, ritkábban faforgács lemezeket. A házgyári betonpanelekből készült házak belső és külső falfelülete egyaránt beton. A vakolási munkákat a kőműves végzi, de vakolatjavításokat, vakolatdíszítéseket (stukkómunkák) a festő is készít.
Különféle vakolathabarcsok
A habarcsokat falazásra és vakolásra használjuk. A falazóhabarcs feladata, hogy a téglák (vagy más falazóelemek) egyenetlenségeit kiegyenlítse és azokat szilárdan összekösse egymással. A vakolathabarcs védi a falazatot a külső hatásoktól és eltakarja, elsimítja a falszerkezet egyenetlenségeit. A habarcs nyersanyagai: a kötőanyag, a homok és a víz. A kötőanyag mész, gipsz és cement lehet. A gipsz nem időjárásálló, csak beltéri munkákhoz alkalmas. A homok földtől, agyagtól és szerves anyagoktól mentes legyen.
A szemcseátmérő falazóhabarcsoknál max. 4 mm, finom vakolathabarcsoknál max. 2 mm, nagyon finom vakolathabarcsoknál max. 1 mm lehet. A víz hatására keményedő, ún. hidraulikus kötőanyagokat (gipsz, cement, hidraulikus mész) mindig szárazon kell tárolni. Az oltott mésszel és mészhidráttal készített habarcsok a levegő szén-dioxidjának felvételével keményednek.
A habarcsok készítésénél az alkotórészeket pontosan mérni kell, hogy a vakolat tulajdonságai ne változzanak, a vakolat homogén legyen. Túl sok kötőanyag „zsíros” és kemény vakolatot eredményez, amely repedezésre hajlamos. A túl kevés kötőanyag „sovány”, puha és porhanyós vakolatot ad, a lemállás veszélyével. A legelterjedtebben használ mészcementhabarcsok is többféle összetételben készülhetnek az alábbi táblázat szerint:
A vakolóhabarcs összetétele 1 m3 homokhoz
| Habarcs Jelölése | Mészpép m3 vagy | Mészhidrát kg | Cement kg |
|---|---|---|---|
| Hvb4 | 0,33 | 125 | 30 |
| Hvb8 | 0,33 | 125 | 70 |
| Hvh5 | 0,33 | 125 | 60 |
| Hvh10 | 0,33 | 125 | 100 |
A vakolóhabarcsok készítése
Cementhabarcs készítése esetén a cementet és a homokot szárazon keverjük össze, majd vizet adunk hozzá. Ha a homok száraz, mészhidráttal a mészhabarcsot ugyanúgy készítjük. Vizes, nedves homok ill. mészpép esetén előbb a meszet keverjük össze vízzel, és azután adjuk a homokot a mészpéphez. Gipszhabarcs esetén a gipszet szórjuk a vízbe, fokozatosan adagoljuk, különben csomós lesz. A gipszhabarcsot csak kis adagokban készítjük, mert a felhasználási ideje csak 15 perc.
A vakolóhabarcshoz habarcsjavító műanyag diszperziót is adhatunk, amelyet a vízhez keverünk. Ettől a vakolat lágyabb lesz, és tapadása lényegesen javul. Különösen vakolathibák foltjavításához készített habarcsokhoz célszerű használni.
A vakolási munkák
A belső vakolásra a nyers építési munkák befejezése és a szükséges szerelések elkészítése után kerül sor. A külső vakolat a falazatot az időjárás ellen védi. Ezt általában a belső munkák befejezése és az épület kiszáradása után készítik el.
Vakolásra legalkalmasabb az érdes, ki nem töltött hézagokkal rendelkező falazat. A port és a piszkot söpörjük le. A túl száraz falat a habarcs jobb tapadása céljából nedvesítsük be. A fa- és vasrészeket alkalmas vakolattartóval kell ellátni. Vakolattartóként használható nádszövet, rabicháló, téglafonat, terpeszháló stb. A vakolattartó rögzítésére csak horganyozott szegeket szabad használni. A habarcs jobb tapadása érdekében a sima, kevéssé tapadó alapra készítsünk a PII, ill. PIII habarcscsoportba tartozó vékony, azaz híg anyaggal fröcskölt alapvakolatot.
A híg habarcsolással (guzolás) képzett fröcskölt alapvakolat tapadásjavító előkezelésnek tekinthető. A fröcskölt alapvakolathoz alkalmas habarcs olyan híg legyen, hogy a vakolókanálról folyjon le. A hígfolyós habarcsot nagy lendülettel kell felcsapni a falra. Gyengén szívó alapokra vékonyabb, erősen szívó falazatra vastagabb (néhány mm) réteget kell felhordani. Az így előkészített falazat 12 óra múlva vakolható.
A vakolás
Egy vagy két rétegben vakolhatunk. A külső vakolat két rétegben kb. 2 cm, a belső vakolat kb. 1,5 cm vastagságban készül. A túl vékony vakolat a nedvesség és hőmérséklet-különbségek hatására keletkező feszültségeket nem tudja kiegyenlíteni.
Az egyrétegű vakolatok többnyire gyári szárazhabarcsból víz hozzákeverésével készített habarcsokból gépi (vakológép) felszórással készülnek. A folyamatosan és egyenletesen felszórt habarcsot vakolóléccel szétterítik, majd simítják. A kétrétegű vakolatok hagyományosan készülnek, alsó vakolatból (alapvakolat) és felső vakolatból (simítóvakolat) állnak.
Az alsó vakolat kiegyenlíti az alap egyenetlenségeit, ezért vastagabb rétegben kell felhordani, mint a felső vakolatot. Alapelv, hogy a vakolórétegek szilárdsága és keménysége belülről kifelé csökkenjen vagy maradjon azonos, ezért az alsó vakolatnak „kövérebbnek” azaz kötőanyagokban dúsabbnak kell lennie a felső vakolatnál. Az alsó vakolatnál a jó tapadás és a megfelelő szilárdság a fontos, ugyanakkor érdesnek kell lennie, hogy a felső vakolat jól tapadjon hozzá.
A felső vakolat sima vakolt felületet biztosít. Akkor készítjük, amikor az alsó vakolat már megkeményedett, de még nem száraz. A felső vakolat anyaga „soványabb”, ezért jól alakítható, simítható vagy strukturált felület is képezhető. Homlokzatok számára a vakolatnak jó időjárásállónak kell lennie. Ha a külső vakolat még időjárásálló festést kap, akkor a sima vakolat a legcélszerűbb. Ellenkező esetben különböző fajta külső vakolatot lehet készíteni: fröcskölt vakolat, csapott vakolat, cuppantott vakolat, kapart vakolat stb.
Falfelületek gipszkarton lemezekből
A gipszkarton lemezeket ma belső falakon gyakran használják vakolat helyett. Ezek stabil, hajlításra szilárd lemezek, melyek magassága 2,00 és 4,00 m között lehet, szabványos szélességük 1,25 m. A lemezek vastagsága különböző, a legnagyobb vastagság 25 mm. Ezeknek az építőlapoknak a magvát gipsz alkotja, amelyet két oldalán erős, szívóképes kartonborítás fog össze.
Használatuk
A falra való fektetést gipszmassza pontonkénti felhordásával vagy lécrácsra való szegezéssel, ill. csavarozással végezzük. A mennyezet borítását szegezéssel vagy csavarozással lehet elkészíteni. A fektetés után a csavarozási és szegezési helyeket, valamint az illesztési hézagokat gipsz-, kazein- vagy diszperziós alapú fugakitöltő masszával (mélyedésglett) tapaszoljuk el. Az illesztési hézagok fölötti tapaszrétegbe a jobb kötés (áthidalás) érdekében többnyire célszerű textilcsíkot betenni. A lemezek ebből a célból hosszanti oldaluk mentén hornyoltak.
A hornyot fugázóanyaggal töltjük ki, kétoldalt átfedéssel betesszük az erősítőcsíkot, és a spatulával egyenletesen rányomjuk. Száradás után még kétszer tapaszoljuk, míg a horony teljesen fel nem töltődik. Horonycsapos hosszanti élű lemezeknél az erősítőcsíkra nincs szükség, itt csak tapaszolni kell. A szabadon álló éleket bélésfalaknál, kiugrásoknál sarokvédő sínekkel kell erősíteni.
A gipszkarton lapoknak a vakolattal szemben több előnyük van: nagy hőszigetelés, jó lélegzőképesség, tűz és zaj elleni védelem, rövid száradási idő. A gipszkarton lemezekből kialakított falfelületek festhetők vagy tapétázhatok. Készülnek impregnált gipszkarton lemezek is, melyeknek szívóképessége kicsi, ezáltal nedves helyiségekben is használhatók.