Télikertek

Áram a tetőről a télikerteknél

A napenergiának melegítésre való felhasz­nálása régóta ismert módszer, amelyet a napenergia passzív hasznosításának is ne­veznek. A napenergia aktív hasznosítása el­lenben nem olyan régi technika, és ma még sajnos meglehetősen költséges megoldás­nak számít. Ez nem más, mint a napfény energiájának árammá alakítása, ami nap­elemek és szolármodulok segítségével való­sítható meg.

Tájalás ás áram termelése

Délkeleti, illetve délnyugati tájolás, valamint kis mértékű árnyékoltság mellett (a szom­szédos házak, fák nem árnyé­kolják le) jelentős energiahoza­mot biztosíthat. Amennyiben ezt a környezetbarát megol­dást szeretnénk alkalmazni az építendő télikertnél, „ener­giafalként” elsősorban a tetőrész ajánlható.

Ideális esetnek az ne­vezhető, ha a tető dő­lésszöge 30-45° kö­zött mozog, ugyanis a napsugarak ebben az esetben szinte merő­legesen érkeznek a fe­lületre, azaz ilyenkor legkisebb a napsugarak visszaverődése.

Az „energiafalban” a következőképp ter­melődik áram:

A napelemekben vagy szolármodulokban a napfény hatására elektro­mos egyenfeszültség keletkezik. Az egyes modulokat sorba kapcsolva elérhető a szükséges rendszerfeszültség, amelynek se­gítségével a rendszerbe kapcsolt váltóirá­nyítóval váltóáram hozható létre, amely a ház villamos rendszeréhez már csatlakoztatható.

Annak érdekében, hogy ezek a modulok a télikertek építésekor is felhasználhatók le­gyenek, a kereskedelmi forgalomban kap­ható, többrétegű, hőszigetelt, megfelelő k-értékű üvegekkel építik össze és takaróüveggel borítják be őket. A költségek csök­kentése érdekében az üvegtáblák méreteit igazítsuk a modulokhoz. Ezek méretei gyártótól függően eltérők lehetnek, és a napelemek elrendezésétől is függhetnek. A napelemeknek – a szolármodulban való belső elrendezésük szerint – különböző le­het a teljesítménye, külső formája és a leárnyékoltság foka is.

Szolár-szilíciumlapok

Nemzetközi együttműködésben egy japán cég német gyártmányú szolár-szilíciumlapokból színes fotoelektromos-modulokat készít.

A modulok általában mono- vagy multikrisztallin szilíciumcellákból épülnek fel. Mivel a cellák között néhány milliméter­nyi távolság van, némi fény is be tud jutni köztük a télikertbe. A napelemek hátoldala, vagyis a télikertből alulról látható része ezüst színű, külső felülete pedig sötétkék.

Az amorf ASI-szilícium vékonyrétegű mo­dulok az előzőekben említettekhez képest sokkal kisebb hatásfokúak, felületük viszont homogén. Ezek színe kívül sötét, vöröses­barna és enyhe sötétzöld között váltakoz­hat, hátoldaluk pedig fémes csillogású. A fényt át nem eresztő (opak) modulok mellett alternatívaként kínálkozik a meg­lehetősen költséges, részben fényáteresztő modul, amely a beeső fénynek kb. 10%-át engedi át. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a télikertből csak a felhők kontúrjait láthatjuk.

Műszaki tipp

Annak érdekében, hogy legalább körülbelül tájékozódni tudjunk, a táblázat adatai azt mutatják be, mekkora felületre van szükség a különböző modul- vagy napelemfajtákból ahhoz, hogy teljes napsütés esetén kb. 1 kW teljesítményt érhessünk el (az átlagos telje­sítmény ennél alacsonyabb).

  • multikrisztallin cellák kb.10 m2
  • monokrisztallin cellák kb.10 m2
  • opak ASI-borítás kb. 20 m2
  • részben fényáteresztő ASI-borítás kb.25 m2