• hőszigetelő anyagok
• repedések

Repedések a hőszigetelő rendszerekben

A hőszigetelő hálózatrendszerek repedés-helyreállí­tással szemben mutatott kiváló tulajdonságai mellett ezekhez a rendszerekhez természetesen ugyancsak hozzátartozik a repedésképződés, amit a követke­zőkben valamivel közelebbről megmagyarázunk. A hőszigetelő rendszerek felületén lévő vakolatokra ismereteink szerint jellegzetes termikus igénybe­vételek hatnak.

Ehhez a többi között a DIN 18 550 szabványban a következők találhatók:

„Figyelembe kell venni, hogy a sötét felszínű vakolatokat a napsugárzás termikus értelemben erősebben igénybe veszi, mint a világos vakolato­kat. Ez különösen a hatékony hőszigeteléssel ellátott falak esetén érvényes.”

Ez azért érdemel különös figyelmet, mert a hőszigetelő vakolatok és/vagy az egyesített hőszi­getelő-rendszerek (WDVS) fedővakolatainak va­kolatsérülései és repedései az egyesített rendszerek épületfizikai tulajdonságait általában közvetlenül befolyásolják. A nedvesség halmozódása miatt a hőszigetelő képesség jelentősen csökken.

Az egyesített hőszigetelő-rendszereknél jelleg­zetes kárképek a vakolatfüggő és vakolataljzat-függő repedések. A vakolatfüggő repedésekhez a vakolatban fellépő zsugorodási repedések tartoz­nak. Ez a repedéstípus a vakolat tulajdonságai és összetétele miatt keletkezik, és így gyakorlatilag a vakolat aljzatától függetlennek tekintendő. A repe­dések ugyanabban a vakolatban más aljzat felett is felléphetnek, így nem rendszerfüggők. Az effajta repedések az egyesített hőszigetelő rendszereknél általában nemcsak az erősítőrétegben folytatódnak, hanem nyugvó repedésnek minősíthetők, annál is inkább, minél sűrűbb a repedéskép.

Vakolataljzat-függő repedések jellemzői

A vakolataljzat-függő repedések ezzel szemben általában átlósan, az ablaksarkoktól kiindulva, és a vízszintes és függőleges borítólemezek mentén lépnek fel. Ezek kialakulása arra vezethető vissza, hogy például a hőszigetelő lemezek nem „csikor­gók”, ill. összenyomottak, a lemez elhelyezését nem tartották be, a hőszigetelő lemezek utólago­san összezsugorodtak, vagy ha a hálós erősítés nem szakszerűen került az erősítőrétegbe (vagy adott esetben egyéb szabálytalanságok vannak).

Gyenge „pontok” a rendszerben

A nyílászárók sarkai alapvetőn a rendszer gyenge pontjainak tekintendők, mivel a sarkokból egyfajta feszültséggyűjtő hatás indul ki. Amennyiben a sar­kokból kiinduló repedések a nyílások élei vonalaban futnak, a legtöbb esetben szintén a hőszigetelő borítólemezek vonalát követik. Ha a repedés a sarokban átlósan fut, akkor általában hiányzik a kiegészítő átlós sarokvasalat. Emellett természetesen mechanikai hatásokra is fellépnek repedések. A vakolatrepedéseket a rögzítőcsapok is okozhatják, ha az ún. csapszárak túl merevek és így megakadályozzák a vakolatréteg higrotermikus alakváltozásait.

Abban a kérdésben, hogy az egyesített hőszi­getelő rendszerekben fellépő repedések hogyan értékelhetők, a szakértők véleménye eltérő. A DIN 18 550 szabvány 2. részében található magyarázatokban olvasható, hogy a repedéskároknál arról van szó, milyen mértékben csökkentik a repedések a vakolat „műszaki értékét”. Az optikai értékcsökke­nés megítélése mellett mindenekelőtt a tartósságra és csapóeső elleni védelemre tett hatásokat kell tisztázni.

A repedések kialakulásának hatása a csapóeső elleni védelemre csak abban az esetben ítélhető meg hozzáértő és szakértő módon, ha figyelembe vesszük a vízelvezetés ismérveit a repedés men­tén, és a folyamat végén a behatolt víz kiszárítási lehetőségeit.

Itt a következő tényezők játszanak döntő szerepet:

• a vakolat és az aljzat kapillaritása és víztároló képessége;
• a vakolat párazáró képessége;
• és végül a repedés lefutásának típusa, ahol még az is döntő jelentőségű, hogy vajon a repedés vízzáró rétegben végződik.

Az ablak- és ajtósarkokban és a szelvények találkozásánál található átlós repedések ezért ál­talában elhanyagolhatók, mivel nem kapillárisán vezetőképes hőszigetelő lemezekben végződnek. A hőszigetelő lemezek hézagain keresztülhaladó repedések nagy száma azonban problematikus, kü­lönösen akkor, ha a hőszigetelő lemezeket lépcsős rovátka nélkül, vagy felfelé nyitott lépcsős rovátkával fektették.

Hőszigetelő lemezek illesztései

A hőszigetelő lemezek illesztési hézagai mentén kialakuló vagy a csapokból kiinduló repedések a higrotermikus igénybevételek hatására módosítják a repedésszélességeket, és így elmozduló repedések­ként sorolandók be. Például a polisztirolhab leme­zek esetén, amelyek hőtágulási tényezője jelentősen nagyobb, mint a szokásos vakolatoké, gyakorlatilag önmagukban a hőmérséklet-változások mértékadók az aljzatfüggő repedéselmozdulásoknál. így a ned­vességváltozások a nem higroszkopikus és nem szívóképes hőszigetelő anyagoknál jóformán nem eredményeznek alakváltozást.

Átmenő vakolatrepedések

Az egyesített hőszigetelő rendszerrel ellentétben az átmenő vakolatrepedések szívóképes vakolat­aljzat esetén, mint például a falazat, és gyakori csapadékesemény esetén általában megnövekedett átnedvesedést eredményeznek, különösen a víz­taszító fedővakolatoknál. Ilyenkor a repedésen keresztül a falazatból felvett és továbbvezetett ned­vességet a vakolat lényegében csak a páradiffúzió segítségével tudja kifelé leadni. A nem víztaszító vakolatok esetén a felvett nedvesség egy része ka­pilláris úton is elvezetésre kerül kifelé. A repedések értékelése szempontjából a külső vakolat tulajdon­ságai is fontosak.

Egyesített hőszigetelő rendszerek

Polisztirolhab lemezekből vagy hidrofobizált ásványi szálaserősítésű lemezekből készült egyesített hőszigetelő rendszereknél a hőszigetelő lemezek, meglévő vakolatrepedések nem veszik fel és vezetik tovább a csapadékvizet kapilláris úton. Ezért az említett esetekben alapve­tően semmi szükség víztaszító vakolat felhordására.

Annak azonban, hogy az ilyen vakolatokat ennek ellenére alkalmazzák, az az oka, hogy magát a vakolatot védeni kell az időjárással szemben, továbbá az, hogy a hőszigeteléstől távol tartsa a nedvességet. Megfelelő csapadékesemény esetén a nemhidrofobizált vakolatnál jelentősen erősebben növekszik az átnedvesedés, és ezzel a fagyhatás és annak következményeinek veszélye is, mint hidrofobizált és víztaszító fedővakolatnál.

A nagy páradiffúziós ellenállású és legfőképpen különböző difúziós értékekkel rendelkező műgyan­ta vakolatoknál utalni kell még egy sajátosságra a száraz és a nedves környezetben folytatott mérések közben. Az ilyen záróbevonatokkal készített egyesí­tett hőszigetelő rendszereknél a páradiffuzió miatt a szigetelőanyagban található nedvesség mennyisége megnő, ami az esőáztatta homlokzat – napsugárzás következtében bekövetkező – a folyamatot lezáró szárításnál erősebb diffundálásához köthető. Ezért ügyelni kell valamennyi csatlakozás gondos kivi­telezésére és szigetelésére!

Példák hőszigetelő rendszerek sérüléseire

Ha a fal alkotóeleme vakolatrepedések miatt hő­szigetelő lemezillesztéseken keresztül átnedvesedik, ez általában csak a kivitelezéshez köthető hiányos­ságok miatt fordul elő. Mivel a nedvesség kapilláris-­továbbvezetése nem következik be, légáramlatok feltételezhetők, amelyek a vizet magukkal szállítják.

Ez csak akkor lehetséges, ha a hőszigetelő lemezek nem szakszerű ragasztása miatt háttér-nedvesedés következhet be. így szükségszerűen csorbulna a külső szigetelés hővédelme, és csökkenne a működő­képessége. Még ha a piacon megtalálható egyesített hőszigetelő rendszerek az alkalmazott építőanyagok és a műszaki tulajdonságok tekintetében igen válto­zatosak, a károsodás jellemző okaként több lehetőség is felelősnek tekinthető.

Ezek az okok:

• a ragasztott hőszigetelő lemezek nem rétege­zett polisztirolhabból vannak, így a lemezil­lesztések területén fellépő erős zsugorodási alakváltozás következtében nagyobb húzó­feszültségek jutnak a külső vakolatba;
• igen merev hőszigetelő lemezeket használtak, így a fedővakolat és az aljzat között fellépő ún. viszonylagos alakváltozások nem vihetők át;
• a hőszigetelő lemezeket a falazatra nem a teljes felületen, hanem csak pontszerűen ragasztották. A lemezek rögzítése így nem megfelelő, és elmozdulhatnak;
• a hőszigetelő lemezeket nem közvetlenül egy­máshoz illesztve helyezték el, így hézagok ke­letkeznek, ennek következtében a hőszigetelő lemezek között hiányzik a vakolathordozó a vakolatréteghez;
• hiányzó vagy hibásan kivitelezett erősítőháló. A rendszer nem éri el az erőátvitelt és a vako­lat szakítószilárdságának megnövelését.

0,1 mm-nél nagyobb repedésszélességek esetén a torlónyomás miatt számolni kell a csapadékvíz behatolásával a repedésekbe. Csak a legfeljebb mintegy 0,1 mm-es szélességű hajszálrepedéseknél indulhatunk ki abból, hogy a repedéskeletkezés problémamentes. Ezen finom, vakolatfüggő, emlí­tésre méltó elmozdulások nélküli hajszálrepedések keletkezésekor az összehúzódási, ill. zsugorodási repedések helyreállítására vonatkozó eljárásmód érvényes, amelyek során a repedéseket általában bevonat segítségével tartósan befedjük.

Széles repedések kezelése

Széles repedéseknél, vagy ha a repedés oka nyírásra merev szigetelőlapok alkalmazásában rejlik, az aljzat megfelelő előkészítése után javasolt felhor­dani egy további, hálóerősítéssel ellátott bevonatot. Ehhez mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a szélesebb vakolatfüggő repedések ázott homlokzatokon a repedések peremén lehetséges szennyeződéslerakódások miatt optikailag gyak­ran szélesebbnek látszanak, és olyan hatásuk van, mintha tényleges repedések volnának. Ebben az esetben először a homlokzat hidrofobizálása cél­szerű, miáltal a többi között a repedésperemek víz­felvételét és ezzel a további repedésszennyeződés is lecsökkenthető.

Az egyesített hőszigetelő rendszeren belül készített záróbevonat jóval erősebben ki van téve a higrotermikus terheléseknek, mint a klasszikus, falazatra felhordott vakolatrendszer összehasonlítható fedővakolata. Ezért a gondos, kézi munkával végzett kivitelezés mellett feltétlenül be kell szerezni az egyes WDVS-összetevőket a rendszer forgalmazójától, és azt a gyártó adatainak megfelelően kell bedolgozni. A WDVS-rendszer rendszervizsgálatai az egyes komponensekhez igazodnak, és az egyéb termékösszetevőkkel való csere jelentősen befolyásolhatja a vizsgálatokat.

Ehhez vizsgálatokat végeztek és bírósági ítéletek megerősítették, hogy a kevert rendszerek megbízhatatlanok, és a mechanikailag és épületfizikailag összetett egyesített hőszigetelő rendszer mint szer­kezeti elem anyagtulajdonságait a bedolgozás során nem lehet módosítani.