Szilikátvakolatok kötőanyagai, színtartóssága, maró hatásuk
A szilikátvakolatokat is gyakran sorolják az ásványi vakolatok közé, hiszen ezeknek hasonlóan jó a páraáteresztő képessége, az ásványi alapfelületekkel is jó affinitást mutatnak, valamint összetételüket is egyfajta „ásványi” karakter jellemzi. A szilikátvakolatok kálivízüveg kötésű bevonatok, amelyek tulajdonságait műgyanta hozzákeverésével javítják. A kálivízüveg kötőanyagot hamuzsír és kvarchomok beolvasztásával (1000-1 200 °C-on) nyerik. Hűlés közben üveg képződik, amit magas hőfokon és nyomás alatt vízben oldanak fel. Ezeket a „kolloid”-oldatokat megszűrik és használják kötőanyagként kálivízüveg néven.
Kötőanyagok
A kálivízüveg kötőanyag mellett (az adott gyártótól függően) különböző mértékben diszperziós adalékot is adnak a szilikátvakolatokhoz. Ezekkel a hozzáadott anyagokkal javítják a színtartóságot és a tapadási tulajdonságokat. A diszperziós adalékok adagolásánál a legtöbb gyártó a DIN 18 363 szabvány előírásait követi, amelyben a diszperziós szilikátos vakolatok összetételét szabályozzák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szilikátvakolatok max. 5% szerves adalékszert tartalmaznak (a bevonat anyagának teljes tömegére vonatkoztatva).
A kötőanyag-tartalom átlagban 2,5-5% között van (ez is függ a gyártótól). A szilikátvakolat tulajdonságait alapvetően meghatározza a kiválasztott polimerdiszperzió. A polimerdiszperzió, az adalékszer és a szilikát kötőanyag kiválasztását össze kell hangolni, hogy megfelelően működjenek együtt. így például a diszperziónak nem szabad kicsapódnia a szilikátvakolatban! A diszperzió aránya alapvetően befolyásolja a vízfelvételi képességet, a páraáteresztő képességet, a színtartóságot, a feldolgozási tulajdonságokat, a viszkozitást, az aljzathoz való tapadást és hasonlókat is.
Fehér pigmentként kezelt titán-oxidot használnak. A cink-oxid (horgany) nem megfelelő, mert a szilikát kötőanyaggal reakcióba lép és ez keményedéshez, ill. a viszkozitás változásához vezethet. Különös figyelmet kell szentelni az erőteljes színárnyalatoknak, mert rossz körülmények között (lásd lent) színárnyalatbeli eltérés, foltképződés léphet fel.
Színtartóság
A színárnyalattól való eltéréseket viszonylag egyszerűen meg lehet állapítani, ki lehet értékelni. Ehhez olyan cementkötésű faforgácslapot használnak, amit részben kezeltek a megfelelő szilikátalapozóval, majd szobahőmérsékleten tároltak. Például az építőlemezt az alsó és felső negyedében kívül lealapozzák, majd a szárítószekrényben kb. 60 °C-ra melegítik.
Meleg állapotban aztán a lemez két oldala közül az egyiket lefestik. Miután kihűlt, befestik a másik oldalát is. További 1 nap szobahőmérsékleten való tárolás után analóg módon járnak el, és a lemezt még egyszer befestik, így összesen négy mezőt kapnak. További 24 óra múltán értékelni lehet az eredményt. Akkor jó a színtartóság, ha a négy mező egyikében sem látni eltérést a színárnyalatban.
Szilikátvakolatok előnyei
A szilikátvakolatok jó tulajdonságai közé tartozik, hogy jó a színtartóságuk és ellenállók az időjárás hatásaival szemben, valamint külön ki kell emelni magas páraáteresztő képességüket. A szilikátos vakolatokat csak „kovásodó” alapfelületeken lehet felhasználni. Mindezen tulajdonságuk miatt a szilikátbevonatokat általánosságban, és ezzel együtt a szilikátvakolatokat is elsősorban a műemlékvédelem területén, épületfelújításoknál használják, például könnyű- és/vagy javítóvakolatokon. Az elmúlt években az ásványi dryvitrendszerek záró bevonataként is nagyobb piaci részesedést szereztek.
A szilikátvakolatok fő kötőanyaga, a vízben oldható vízüveg nemcsak a víz elpárolgásának segítségével köt (fizikailag), hanem közben egy kémiai folyamat is végbemegy. A levegőben található szén-dioxidot ennek során felveszi, így kialakul a vízben oldhatatlan polimer szilikát váz, emellett hamuzsír képződik. Ezt a folyamatot nevezik kovásodásnak. Fontos figyelembe venni, hogy az ennek során keletkező hamuzsír vízben oldható! Színezett szili-kátos vakolatokban a hamuzsír fehér kivirágzásokat alkothat, amelyek idővel ugyan eltűnnek, mert az eső kimossa őket, de közben az építtető és/vagy tervező általában panaszt tesz a probléma miatt.
A kovásodás folyamatát a hőmérséklet, a levegő páratartalma és az alapfelület fajtája befolyásolja döntően. +5 °C alatti hőmérséklet esetén már károk keletkeznek, mert a folyamatban zavar következik be, a vízüveg egy része megmarad vízben oldható állapotban. Fagypont körüli hőmérsékleten a folyamat teljesen leáll. A levegő tartósan magas páratartalma is akadályozza a vízüveg átalakulását. A harmat, köd vagy eső hatására a vakolat felszínén víz képződik, ami ebben az esetben a kovásodáson még át nem esett vízüveget a felszínre szállítja. Ha a színezett szilikát vakolatok felszínén fehér kiülések, kiszivárgások keletkeznek, annak oka mindig a kovásodási folyamat zavaraiban keresendő.
Maró hatásuk
A szilikátvakolatok feldolgozás közben erősen maró hatásúak, így a még nem megkötött vízüveg egy másfajta kár lehetőségét hordozza magában: ha a feldolgozás közben a vakolat cseppjei üvegre, fára, eloxált felületekre, fémekre vagy hasonlókra kerülnek, akkor azokat kimarják. A roncsolódott felületeket alig vagy egyáltalán nem lehet eltávolítani! Ezért a szilikátvakolatok kivitelezését gondosan és lelkiismeretesen kell végezni.
A szilikátvakolatok megjelenési formái
A kenhető szilikátvakolatokat kapart, barázdált, ill. mintázóvakolat készítésére alkalmas keverékként, fehér vagy más színben kínálják. Már évek óta kaphatók por alakban is szilikátvakolatok, de piaci részesedésük elenyésző, az elkövetkező években kell bizonyítaniuk alkalmasságukat. A készen kapható vödrös vagy kimért szilikátvakolatoknál mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy erősen hajlamosak az utólagos sűrűsödésre, és ebből következően problémákat okozhatnak a felhordás során. Ezért szinte mindig szükséges a megfelelő mennyiségű víz hozzáadása, a víztartalom beállítása.