• homlokzat

Homlokzatot érő hő és nedvesség romboló hatásai elleni védelem

Hőhatások

A hőhatások közé sorolhatók a hi­deg, a meleg, a fagy, a nap sugárzása, valamint ezek összetett hatásai. A hőmérséklet változása miatt egyes fe­lületképző anyagokban, sőt magában a határoló teherhordó szerkezetben is belső feszültségek keletkeznek, ame­lyek gyakran okoznak károsodáso­kat.

A határoló felületek hőmérsékletét, és ebből adódóan a fellépő hatásokat az épületet burkoló és borító anya­gok színei is jelentősen befolyásolják (3.1. ábra).

Napsugárzás okozta hatások

A fényhatásokon túl az erős felmele­gedés és lehűlés felületi eróziós folya­matokat indíthat meg, amelyek fizi­kai lebomlás, porladás, valamint a színezett vakolatok és a festett felüle­tek színének megváltozásában nyilvá­nulhatnak meg.

Csapadékhatások

Ide tartoznak az eső, a hó, a csapó­eső, a havas lé, valamint a csapadék orkán erejű széllel párosuló hatásai.

Vízhatások

Ezek alatt elsősorban az épület bel­sejéből kifelé ható páradiffúziós víz­mozgásokat értjük, de ide sorolhatók a kívülről befelé igyekvő vizek, pl. a csőtörések, a talajnedvesség, talajvíz hatásai is.

Szélhatások

Az erősebb, akár viharos erejű szél nyomó hatása kevésbé veszélyes, mint az épület másik oldalán fellépő szívó hatás, amely képes a hőszige­telő réteget, a teljes vakolattal vagy burkolattal együtt valósággal „leszív­ni” az épületről.

Mechanikai sérülések

Az ember, az állatok, a növények és a járművek folyamatos mozgása által érintett felületek még a puha, súrló­dásszerű érintésekből adódóan is ko­moly károsodásokat szenvedhetnek. A homlokzatra például nagyon veszé­lyes a lombos fák szél okozta dörzshatása, amely teljesen átalakítja a fe­lület struktúráját, az egyéb, ütésszerű hatások pedig felületi sérüléseket okozhatnak.

Szennyező hatások

A vakolatok, valamint a felületi szí­nező anyagok nagyrészt negatív elek­tromos töltésűek, a levegőben lebegő por pedig többnyire pozitív töltésű. Ez azzal jár, hogy a vakolt felületek vonzzák és lekötik a port és a szennyeződéseket, ami miatt a felületek erősen elszíneződnek. Különösen jól megfigyelhető ez a kőporos és kapart vakolatoknál, ahol az érdes felületek szennyezettségét a pókok bábozódási fészkének hálós csomói még ki is hangsúlyozzák. Tanácsos ezeket a fe­lületeket semleges hatású vízsugárral évenként átmosni.

Az épületek határoló szerkezeteit érő kémiai hatások

Még manapság sem érzékeljük eléggé azt a veszélyt, amely egyre több épü­let rongálódását okozza, eleinte úgy, hogy észre sem vesszük, hogy valami elkezdődött.

A veszély kialakulásá­ban a következő tényezők játszanak közre:

• a szennyezett levegő, a savas eső és a kibocsátott gázok vegyi illóanya­gai;
• a tengerek környezetében a párás sós levegő is jelentős károkat okoz (ezt akkor is jó, ha tudjuk, ha nincs is tengerünk);
• az anyagokban jelen lévő bomlékony részek kémiai reakciói az anyag kémiai rácsszerkezetének megbomlását okozhatják.

3.1. ábra. Hőmérsékletváltozás az épületek határoló felületeinek különféle színei esetén (július hónapban vizsgálva) 1 fekete; 2 szür­ke, barna, zöld, mélyvörös; 3 világos; 4 fehér színek esetén 5 a külső léghőmérséklet.

A homlokzatokkal szemben támasztott követelmények

Az épületek határoló falainak külső és belső felületeivel szemben támasz­tott követelmények között – a külső megjelenésükön túl – a legfontosab­bak a következők:

• megfelelő viselkedés a hőhatások­kal szemben (hő- és fagyállóság);
• ellenálló képesség a csapadékhatá­sokkal szemben:
• ellenállás a külső-belső vízmozgás­sal és a párahatásokkal szemben; szín- és fagy állóság; szennyező hatásokkal   szembeni minél nagyobb ellenállás;
• tűzbiztonság (a tűz tovaterjedésé­nek késleltetése);
• könnyű karban- és tisztántartható­ság;
• tartósság (időtállóság);
• gazdaságos megépíthetőség;
• egyszerű kivitelezhetőség.

Homlokzatok épületfizikája

Az épületek homlokzati felületeinek épületfizikai vonatkozásai a hő- és nedvességvándorlás jelenségéhez kap­csolódnak.

A hő és nedvesség­vándorlás

A hő vándorlás a hőterjedés azon módja, amikor a hő egyik helyről a másikra hővezetés, hőátadás és hősu­gárzás, ül. ezek kombinációjaként megy végbe.

A hővezetés fogalomkörébe tartoz­nak a falszerkezetek belsejében leját­szódó mindazon jelenségek, amelyek hőmérsékletkülönbséggel, illetve a hő kiegyenlítődéssel kapcsolatosak.

A hőszigetelés fogalmán kívül ilye­nek:

• a hőelnyelés;
• a hő tehetetlenség;
• a hő csillapítás és
• a hő késleltetés.

Az utóbbiak télen a fűtés egyenlőt­lenségeit, valamint a rövid ideig tartó csúcs hidegek hatását, nyáron pedig a napsugárzás okozta túlmelegedést csökkentik. A határoló szerkezetek és a levegő között hőátadás jön létre, ami erősen függ a levegő mozgási sebességétől. A szélnek kitett felületeken télen erősebb a lehűlés, mint a szélvédett részeken.

A hősugárzás elleni védekezés az épületek hő védelmét tekintve a nap­sugárzás elleni védelmet jelenti. Ma­gyarország éghajlati viszonyai meg­követelik, hogy ne csak a téli, hanem a nyári időszakot is figyelembe ve­gyük az épületek hőtechnikai terve­zésekor. A határoló szerkezetek megfelelő kialakításával nyáron is kelle­mes hőérzetet megközelítő állapot ér­hető el. Ebben a határoló szerkezet konstrukcióján kívül nem elhanya­golható jelentőségű az épület hom­lokzatképzése (színe, érdessége), amely erősen befolyásolja a napsuga­rak visszaverődését, ül. elnyelését. Igen fontos szerepük van ezen kívül a különböző árnyékoló szerkezetek­nek is.

A nedvességvezetés folyékony halmaz­állapotú nedvességvándorlás, amely akkor lép fel, ha a szerkezet közvetle­nül érintkezik vízzel. Előfordulhat ta­lajvíz, csapóeső, páralecsapódás vagy beázás következtében. A talajvíz és beázás ellen megfelelő szigeteléssel kell védekezni, a páralecsapódás a határoló szerkezetek belső felületén -a kimondottan nedves üzemű helyisé­gek (fürdők, zuhanyozók stb.) kivé­telével – megfelelő hőtechnikai mére­tezéssel kerülhető el.

A csapóeső a függőleges felületekre nézve aránylag rövid ideig tartó terhelést jelent, a víz általában nem szívódik be mélyen, az eső után a nedvesség ugyanazon az úton távozik a falból, ahogyan beju­tott, ezért függőleges falakon általá­ban a közönséges vakolat is elegendő védelmet jelent. Erősen nedvszívó anyagokban azonban nagy károk ke­letkezhetnek, ezért ilyeneket hom­lokzatképzésekhez nem szabad hasz­nálni. A hézagokat és az illesztéseket úgy kell kiképezni, hogy a szél ne préselhesse be az esőt.

Páraduffúzió

A páradiffúzió a határoló szerkezet külső és belső oldala mentén, a kü­lönböző hőmérsékletű levegő miatti páranyomás különbség következtében kialakuló lassú nedvességvándorlás. Fűtési idényben a fűtött helyiségek levegőjének páranyomása mindig na­gyobb, mint a külső levegőé, így be­lülről kifelé irányuló páradiffúzió jön létre. Köznapi nyelven ezt nevezik a falak légzésének (3.2.-3.4. ábra). Az építőanyagok a környező levegő­ből szorpció útján nedvességet vesz­nek fel abban az esetben, ha nedvességtartalmuk kisebb, mint a környező levegő nedvességtartalmának megfe­lelő egyensúlyi állapot.

Ellenkező esetben száradás megy végbe. Ha a nedvességtartalom éppen megfelel az egyensúlyi állapotnak, az építőanya­got légszáraz állapotúnak nevezik. Épületfizikai szempontból, vagyis a hő vándorlás és nedvességvándorlás kialakulásának tekintetében igen nagy különbséget jelent, hogy a hom­lokzatképzés építéstechnikailag a fal­szerkezet külső felületével szerves egészet alkot, vagy pedig attól – vé­konyabb-vastagabb légréssel – elvá­lasztva, külön héj szerkezetként ké­szül. Az utóbbi megoldás olyan hatá­sú, mintha a falszerkezet elé – a kü­lönböző meteorológiai hatásoktól (nap, szél, eső) védő – ernyőt helyez­nénk. A korszerű épületek homlok­zatképzésénél ez a védő (árnyékoló) szerepet betöltő kialakítás igen nagy fontosságú (3.5.-3.8. ábra).

3.2. ábra. Páradiffúzió a homlokzati falon (lehetővé teszi a falak lélegzését úgy, hogy a csapóeső felületi nedvesítő hatása azt nem befolyásolja).

3.3. ábra. Burkolt kéthéjú falszerkezet (a beltéri páratartalom külső hőszigetelő réteg esetén a belső elszíneződést és párakicsa­pódást kiküszöböli, a falak lélegeznek 1 bur­kolat; 2 légrés; 3 hőszigetelés; 4 ragasztó habarcsréteg; 5 téglafal; 6 vasbeton koszorú; 7 vakolat; 8 páramozgás; 9 hő vándorlás; 10 csapóeső elvezetése; 11 sugárzás visszave­rése.

3.4. ábra. Egyhéjú fal a) légzáró (rossz) fe­lületi réteggel; b) légáteresztő konstrukció­ban; A: hőterjedés iránya; B: páradiffúzió iránya.

3.5. ábra. Ablak és légcsere; a) szellőzetlen, belső párakicsapódással; b) szellőztetés és lélegző, jó hőszigetelésű fal esetén az el­színeződés megakadályozható.

3.6. ábra. Korszerű hőszigetelésű ablak hagyományos határoló falban a) falközben, kávával; b) falsíkban (párakicsapódást eredményez).

3.7. ábra. Korszerű hőszigetelő ablak kívül hőszigetelő réteggel burkolt falban elhelyezve a) kávával; b) falsíkban.

3.8. ábra. Fokozott hőszigeteléssel ellátott fal és háromrétegű ablak kapcsolata hőtech­nikai szempontból kiváló a) egyesített ablak elhelyezése; b) kapcsolt gerébtokos ablak elhelyezése.

3.9 ábra. Épület határoló falára szerelt kli­matikus burkolati fal, nyáron jól hűti az épü­let falát. 1 légjárat; 2 burkolat; 3 váz; 4 hőszi­getelő réteg; 5 épületfal; 6 beszellőző rés; 7 kitorkolás; 8 árnyékfal (eresz); 9 kitorkoló tér; 10 nedvesített járdafelület; 11 biológiai árnyékoló;