Hő és nedvességvándorlás, páralecsapódás okozta károk, kéthéjú homlokzati burkolat
Az épületek homlokzatfelületeinek épületfizikai problémái a hő- és nedvességvándorlás jelenségéhez kapcsolódnak, de igen jelentős a meteorológiai tényezők, pl. a szél és a csapadék hatása is.
Hő- és nedvességvándorlás
A hő vándorlás a hőterjedés azon módja, amikor a hő egyik helyről a másikra hővezetés, hőátadás és hősugárzás formájában, ill. ezek kombinációjaként jut el. A hővezetés fogalomkörébe tartoznak a falszerkezetek belsejében lejátszódó mindazon jelenségek, amelyek hőmérséklet-különbséggel, illetve hő kiegyenlítődéssel kapcsolatosak.
A hőszigetelés fogalmán kívül idetartozik:
- a hőelnyelés,
- a hő tehetetlenség,
- a hő csillapítás és
- a hő késleltetés.
Az utóbbiak télen a fűtés egyenlőtlenségeit, valamint a rövid ideig tartó csúcs hidegek hatását, nyáron pedig a napsugárzás okozta túlmelegedést csökkentik. A határoló szerkezetek és a levegő között hőátadás jön létre, ami erősen függ a levegő mozgási sebességétől. A szélnek kitett felületeken télen erősebb a lehűlés, mint a szélvédett részeken. A hősugárzás elleni védekezés az épületek hő védelmét tekintve a napsugárzás elleni védekezést jelenti. Magyarország éghajlati viszonyai megkövetelik, hogy az épületek hőtechnikai tervezésekor ne csak a téli, hanem a nyári időszakot is figyelembe vegyük.
Megfelelő határoló szerkezetek kialakításával nyáron is kellemes hőérzetet közelítő állapot érhető el, ebben a határoló szerkezet konstrukcióján kívül nem elhanyagolható jelentőségű az épület homlokzatképzése (színe, érdessége), amely erősen befolyásolja a napsugarak visszaverődését, ill. elnyelését. Igen fontos szerepük van ezenkívül a különböző árnyékoló szerkezeteknek is. A nedvességvándorlás a határoló szerkezetekben nedvességvezetés, lassú szétterjedés (páradiffúzió) és elnyelés (szorpció), valamint e jelenségek társulásával jön létre.
Nedvesség
A nedvességvezetés folyékony halmazállapotú nedvességvándorlás, amely akkor lép fel, ha a szerkezet közvetlenül érintkezik vízzel. Előfordulhat talajvíz, csapóeső, páralecsapódás vagy beázás következtében. A talajvíz és beázás ellen megfelelő szigeteléssel kell védekezni, a páralecsapódás pedig a határoló szerkezetek belső felületén – a kimondottan nedves üzemű helyiségek (fürdők, zuhanyozók stb.) kivételével – megfelelő hőtechnikai méretezéssel kerülhető el.
- Hogyan válasszunk homlokzati hőszigetelést
- Homlokzati szigetelés
- Szerelt homlokzatok: műpala, hátsó szellőzésű polisztirol hőszigetelés
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Csapóeső, eső
A csapóeső a függőleges felületekre nézve aránylag rövid ideig tartó terhelést jelent, a víz általában nem szívódik be mélyen, az eső után a nedvesség ugyanazon az úton távozik a falból, ahogyan bejutott, ezért függőleges falakon általában a közönséges vakolat is elegendő védelmet jelent. Erősen nedvszívó anyagokban azonban nagy károk keletkezhetnek, ezért ilyeneket homlokzatképzésekhez nem szabad használni. A hézagokat és az illesztéseket úgy kell kiképezni, hogy a szél ne préselhesse be az esőt. Látszó hézagok esetén a burkolati réteget úgy kell kialakítani, hogy az esetlegesen bejutó csapadék vize tökéletesen kivezethető legyen, mielőtt károsodást, roncsolást okozhatna (3.4. ábra). A páradiffúzió a határoló szerkezet külső és belső oldala mentén, a különböző hőmérsékletű levegő miatti páranyomás-különbség következtében kialakuló lassú nedvességvándorlás.
Páradiffúzió a lakásba
Fűtési idényben a fűtött helyiségek levegőjének páranyomása mindig nagyobb, mint a külső levegőé, így belülről kifelé irányuló páradiffúzió jön létre. Köznapi nyelven ezt nevezik a falak lélegzésének (3.6.-3.7. ábra). Az építőanyagok a környező levegőből páraelnyelés (szorpció) útján nedvességet vesznek fel abban az esetben, ha nedvességtartalmuk kisebb, mint a környező levegő nedvességtartalma. Ellenkező esetben száradás megy végbe. Ha a nedvességtartalom éppen megfelel az egyensúlyi állapotnak, az építőanyagot légszáraz állapotúnak nevezik.
Épületfizikái szempontból, vagyis a hő vándorlás és nedvességvándorlás kialakulásának tekintetében igen nagy különbséget jelent, hogy a homlokzatképzés építéstechnikai szempontból a falszerkezet külső felületével szerves egészet alkot, vagy pedig attól – vékonyabb-vastagabb légréssel – elválasztva, külön héj szerkezetként készül. Az utóbbi megoldás olyan hatású, mintha a falszerkezet elé a különböző meteorológiai hatásoktól (nap, szél, eső) védő ernyőt helyeznénk. Korszerű és igényes épületek homlokzatképzésénél ez a védő (árnyékoló) szerepet betöltő kialakítás igen nagy fontosságú.
3.6. ábra. Burkolt kéthéjú falszerkezet, ahol a külső hőszigetelés kiküszöböli a belső elszíneződést és a párakicsapódást 1 burkolati fal; 2 szellőztetett légrés; 3 szálas hőszigetelés; 4 főfal; 5 vasbeton koszorú; 6 belső vakolat; 7 páravándorlás; 8 hő vándorlás; 9 visszavert napsugárzás; 10 csapóeső-elvezetés.
3.7. ábra. Határoló falak ún. réteg hőmérséklete télen, fűtött helyiség esetén a) hagyományos téglafalazat korszerű ablakkal; b) kéthéjú hőszigetelt téglaburkolattal; c) kéthéjú fémlemez homlokzati burkolattal.
3.8. ábra. Ablak, fal és homlokzati burkolat légzáró és hőszigetelt csatlakoztatása a) normál ablakbeépítés; b) kávaképzés homlokzati burkolattal; (a nyilak a terhelési irányt határozzák meg).
Homlokzati rétegek
A falszerkezet külső felületével szerves egészet alkotó homlokzatképzések a hővándorlás jelenségét annyiban befolyásolják, hogy különböző színük, érdességük, ill. simaságuk miatt a napsugarakat különböző mértékben verik vissza, nyelik el, esetleg bocsátják át, emiatt különböző mértékben melegednek fel. Ettől eltekintve azonban a falszerkezet hőtechnikai viselkedését csak kismértékben változtatják meg (az alkalmazott rétegek hőtechnikai jellemzőitől és vastagságuktól függően). A nedvességvándorlás szempontjából döntő fontosságú a falszerkezet külső felületének kialakítása. Alapvetően ezen múlik, hogy a falszerkezet kellően védett lesz-e a külső csapadékhatásoktól (csapóesőtől).
A külső csapadék elleni védelem elsősorban az illesztések és a hézagok megfelelő kialakítását jelenti, páradiffúzió szempontjából pedig akkor megfelelő, ha a határoló szerkezet belsejében nem csapódik le nedvesség. A vízgőz nyomása a határoló szerkezet belsejében a kisebb nyomású oldalról (általában kívülről) a nagyobb nyomású oldal felé (általában befelé) haladva fokozatosan emelkedik. Előfordulhat az eset, hogy eközben kialakul az adott hőmérséklethez tartozó telítési nyomás, ilyenkor a szerkezet belsejében a pára lecsapódik. Különösen veszélyesek ebből a szempontból az olyan többrétegű szerkezetek, amelyeknek külső oldalán a belsőhöz képest nagy páradiffúziós ellenállású réteg van, mert ebben a rétegben a páranyomás erősen megváltozik (nagy páranyomás-különbséget tart fenn), ugyanakkor a hőmérséklet és az ehhez tartozó telítési nyomás alig különbözik a réteg két oldalán.
Páralecsapódás okozta károk
A páralecsapódás nagy károkat okozhat a falszerkezetekben. A homlokzati rétegek alatti lecsapódás kifagyást, repedezést, leválást okozhat, így ezt feltétlenül meg kell akadályozni. A lassú nedvességvándorlás miatt ezek a káros jelenségek esetleg csak több év múlva válnak láthatóvá, ezért különösen fontos a megfelelő minőségű munka. A falszerkezetek helyes kialakításának egyik alapelve, hogy a kívülről befelé haladó vízmozgás következtében a falba jutó nedvesség, valamint a belülről kifelé vándorló pára a falon keresztül kifelé haladjon, és elpárologjon, tehát a külső falbevonat vagy burkolat páraáteresztő legyen.
Hagyományos egyrétegű, viszonylag nagy vastagságú falak esetén a páradiffúzió azért nem probléma, mert a pára a falban egyrészt lecsapódás nélkül szétterjedhet, és maga a faltömeg – a nagyobb belmagasság és a nagyobb helyiségméretek miatt – képes addig tárolni a párát, amíg a megváltozott páraviszonyok következtében a nedvesség távozhat (3.9. ábra).
3.9. ábra. Kettőzött rétegű homlokzati burkolat szorosan elhelyezett közbenső hőszigetelő réteggel; 1 burkolat; 2 hőszigetelés; 3 főfal; 4 koszorú; 5 légrés; 6 légjárat; 7 cserépfedés; 8 süllyesztett ereszdeszkázat; 9 szaruzat.
Nagy páradiffúziós ellenállású homlokzatburkolatokat (kő, kerámia, műanyag stb.) vagy párazáró burkolórétegeket (üveg, fém stb.) feltétlenül ki kell szellőztetni. A kiszellőztetésnek köszönhetően a páranyomás-különbség a burkolat két oldala közt erőteljesen csökken (a burkolat mögött a külső páranyomásnál csak valamivel nagyobb páranyomás alakul ki), és a burkolat mögötti nedvesség lecsapódás veszélye gyakorlatilag megszűnik (3.10.-3.11. ábra).
3.10. ábra. Egyrétegűtől a kéthéjú falszerkezetig (a szaggatott nyíl az épületet terhelő meteorológiai hatásokat jelöli) a) téglafal külső vakolattal; b) vegyes fal külső kőfelülettel; c) nyerstégla tömör fal; d) kettőzött és helyenként téglával átkötött; e) kettőzött (kéthéjú) téglafal huzalos átkötéssel; f) kőburkolat szerelőkonzol-kapcsolással; g) kiselemes burkolat favázzal; h) fémvázra szerelt vékony homlokzati burkolatokkal.
3.11. ábra. Energiatakarékos épület kettőzött határoló falakkal, ahol a falak közbenső légrétegei zárt áramkörön belül szellőznek (elméleti modell). E megoldással télen és nyáron is szabályozott klíma hozható létre.
Homlokzati burkolat mint kéthéjú homlokzat
A falszerkezet külső felületétől légréssel elválasztott homlokzatképzések, ül. burkolatok mind a hő vándorlás, mind a nedvességvándorlás szempontjából előnyösek a falszerkezet hőtechnikai tulajdonságainak szempontjából (3.12-3.13. ábra).
3.12. ábra. Az épület falának héjburkolata mint klimatikus fal 1 légrés; 2 burkolat; 3 burkolathordozó váz; 4 hőszigetelés; 5 határoló fal; 6 levegő bevezető szabad nyílás; 7 szellőzőrés-kitorkollás; 8 záró fedés (eresz); 9 szellőzőlevegő útja; 10 talaj-tömörségű kavics; 11 biológiai hűtő (növényzet), v: légrés, 2-4 cm; h: hatékony szellőzési.
3.13. ábra. Homlokzati burkolat kéthéjú falszerkezetnél 1 burkolat; 2 hordozó lécváz; 3 hőszigetelés; 4 biológiai és (vagy) hűtött lábazati rész; 5 hűtő- és szellőző légjárat.
A légréssel elválasztott homlokzatfelület megvédi a falszerkezetet a napsugárzástól, és erősen csökkenti a nyári hő terhelést. Ennek köszönhetően a falszerkezet hő csillapítása jobb lehet, mint egy hagyományos, egyrétegű falé. Az árnyékolt homlokzatok télen is kedvezőek a falszerkezetre nézve, mert csökkentik a szél hűtő hatását. A hőtechnikai méretezésnél a jelenség a külső hőátadási tényező számértékének csökkenésében jelentkezik (3.14. ábra). További előny, hogy miután az árnyékolás a csapóesőtől is megvédi a falszerkezetet, így a szárazabb külső felület miatt hőtechnikai jellemzői is kedvezőbbek, ami a hőátbocsátási tényező (k) értékének 2-5%-os javulását jelenti (3.15. ábra).
A nedvességvándorlás szempontjából a légréssel elválasztott homlokzatképzés azért előnyös, mert a fal külső felületét nem kell az eső ellen külön védeni, vagy vízzáró bevonattal ellátni. A páradiffúzió igen kedvező körülmények közt megy végbe, mert a fal a légrésen keresztül szabadon lélegzik kifelé (3.16-3.17. ábra).
3.14. ábra. A homlokzatburkolat légréssel és tökéletes légcserével minőségi épületklímát biztosít.
3.15. ábra. Kéthéjú mellvédfal szalagablakos épületnél a) – b) fix építésű mellvéd burkolattal, minimális kiegészítő árnyékvetővel; c) – d) mellvédfalburkolat csuklós és teleszkópos (mobil) árnyékvetővel kiegészítve; 1 homlokzati héjburkolat; 2 légrés; 3 fix árnyékvető; 4 csuklós árnyékoló; 5 teleszkópos árnyékoló berendezés (benapozási szög a nyári átlag és csúcs.
3.16.ábra. Kettőzött (kéthéjú) homlokzati fal, ahol a hőtechnikai igényt a határoló fal egyedül képes teljesíteni 1 nyerstégla burkolat; 2 beszellőző nyílás; 3 kiszellőzőnyílás; 4 légrés; 5 YTONG-fal; 6 ablak könyöklő; 7 vízorr; 8 ablak; 9 lábazat; 10 vízszigetelés.
3.17.ábra. Kéthéjú és hőszigetelő réteggel kiegészített homlokzati fal részlete a bejárati ajtónál. Az ajtótok fölött vízterelő szigetelőlemezt helyeztek el.
A légréteg szélessége gyakorlatilag a burkolati fal szélességének 50-90%-ával legyen azonos, vastagsága (v) pedig legalább 2-3 cm legyen (egy- és kétszintes épületeknél). A légrés vastagsági méretének, valamint egybefüggő magassági méretének növekedése fokozott szellőzést tesz lehetővé. Gyakorlatilag tökéletes megoldást jelent, ha a szellőzőlevegőt pincéből vagy biológiailag hűtött tér felől, például az épületet körülvevő, zöld bokrokkal árnyékolt térből biztosítjuk. Érdemes tudni, hogy a napsugárzás több mint 2/3 részét a növények kötik le, így a hűvös levegő utánpótlása a legnagyobb nyári melegben is megoldható. Tájékoztató adatként jegyezzük meg, hogy 10 m2 burkolati falhoz 1,5-2 m2 biológiailag tömör árnyékot adó növényzet szükséges.
A légrések beszellőzési keresztmetszete akkor megfelelő, ha az sávszerű, ellenállásmentes, és a szellőző keresztmetszettel közel azonos. Pontonkénti és sávszerű, tehát szűkített beszellőzés esetén a légrés mérete homlokzati vetületi méterenként legalább 50 m2 legyen (3.18.-3.22. ábra).
A szellőztetés intenzitásának növelése a nedvességvándorlás, ill. a felület szárazon tartásának szempontjából mindenképpen kedvező, hiszen a szellőztetés megakadályozza a belülről kifelé terjedő pára lecsapódását a burkolat belső oldalán. Bizonyos mértékű légmozgás nélkül viszont a pára a burkolat hideg felületén lecsapódik. A hő-vándorlás szempontjából azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet, mert az erős légmozgás télen túlságosan sok hőt szállít magával a falfelületről, nyáron pedig – bizonyos esetekben – feleslegesen juttat hőt a homlokzat mögé, ha nincs meg a biológiai (hűtött-) levegő-utánpótlás.
3.18. ábra. Kiselemes burkolatú „szellőztetett” homlokzati fal.
3.19. ábra. Tömör felületű elemes homlokzati burkolat vázszerkezete közötti légrés kialakítása a) fúrt és fogazott hézagú hevederrel; b) kiemelt tartóvázzal (leggyakoribb megoldás); c) álló helyzetű hevederek közötti légjárattal szellőztetve.
3.20. ábra. Kiselemes és szerelt homlokzati héjfelület légréseinek lábazati indítása a) normál; b) lábazati peremes; c) zsalus burkolat esetén.
3.21. ábra. Kiselemes és szerelt homlokzati burkolat alátét-hevederezése a szabad szellőzés biztosításához a) függőleges; b) fogazott réskialakítással.
3.22. ábra. Szerelt homlokzati burkolat légjáratának felső vízmentes kitorkollása a) közvetlen; b) bukójárattal; c) szórt kitorkollással.