• belsőépítészet
• lakberendezés

Milyen legyen a lakóhelyiségek belső elrendezése? [ÁBRÁKKAL]

Az OTÉK előírása szerint minden önál­ló rendeltetési egységet (helyiséget vagy egymással belső kapcsolatban álló fő- és mellékhelyiségek műszakilag is összetar­tozó együttesét), amelynek a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárata van, meghatározott rendeltetés céljára önmagában is alkal­mas és függetlenül üzemeltethető – pl. üzlethelyiség, lakás vagy akár egy szál­lodaépület – tervezési program, üze­melési leírás, üzemelés technológiai terv alapján kell tervezni és megvalósítani.

Erre a lakóház megvalósítása esetén is szükség van, ugyanis csak ennek alap­ján tudja az engedélyező hatóság tétele­sen ellenőrizni, megítélni az egyes rész­letelőírások jogszerű alkalmazásának, megtartásának tényét. Az építtetőnek, a tervezőnek kell arról nyilatkoznia, hogy a tervezett lakóháznak mekkora a leg­nagyobb befogadóképessége, milyen a – nem pihenési célú – egyéb tervezett használati módja. (Ezek általában füg­getlenek attól, hogy a konkrét építtető csak családtöredék – egy vagy két sze­mély -, de a lakás pl. ötszobás. A lakás befogadóképességét félszobánként egy, szobánként pedig két fővel kell számí­tani.)

A tervezőnek a tervezési program alapján kell igazolnia a tervezett épít­mény állékonyságát, tűzbiztonságát, tűzállóságát és a biztonságos mentés le­hetőségét, megfelelő higiéniai, egészségvédelmi kialakítását, használható­ságát, a zaj- és rezgésvédelmi, az ener­giatakarékossági és hővédelmi előírások betartását, valamint az egyes hatások elleni védelem kialakításának szabályos­ságát. Sok előírás ugyanis annak függ­vénye, hogy milyen a tervezett rendel­tetésszerű használat módja.

Lakóhelyiségek

A lakótér a lakás nappali tevékenysé­gekre és pihenésre használt helyiségei­nek csoportja, melyet az egészségügyi és gazdasági helyiségekkel közleke­dők kötnek össze.

Nappali vagy lakószoba

Mindkét elnevezés lényegében ugyan­olyan használatú helyiséget takar. A la­kásban minden esetben kell nappali tartózkodásra alkalmas lakószobát lé­tesíteni; ez nemcsak előírás, hanem alap­vetően ésszerű dolog is, függetlenül a lakás szobaszámától és területének nagyságától.

Egy család „egyénisége” elsősorban a lakás nappali terein mutatkozik meg. Kialakításuk a család összetételétől és az egyének igényeitől függően változó. Mai életünkből adódik, hogy a család­tagok a nap egy részét lakásukon kívül, munkában, a gyermekek pedig óvodák­ban, iskolákban töltik. Nagyon fontos, hogy legyen a lakásban egy helyiség, a nappali szoba, amely – a családi összetartozás jegyében – az egész család rendelkezésére áll. A lakásnak ez a ré­sze olyan otthonos és meghitt kell legyen, hogy benne a napi elfoglaltság után a család szívesen gyűljön egybe, és éljen közös életet.

Sok lakásban sajnos hiányzik ez a nappali szoba, aminek gazdasági okai vannak. Nem jó, ha a nappali helyiség egyben háló is. Ha a lakás minden szo­bája egyúttal hálószoba, akkor a nappa­li fontos szerepét természetesen a szülői háló tölti be, így a legfáradékonyabb (és legidősebb) családtagoknak kevesebb idejük marad egymásra és pihenésre. Ez ingerültséghez, az otthontól való távolodáshoz, és (sajnos) sok esetben a családok szétszakadásához vezethet.

A nappali sok funkciója között van­nak közös és egyéni jellegű foglalatos­ságok. Ilyenek a zenehallgatás, a társal­gás, a vendégfogadás, a játék, és nagyon fontos az étkezés. A közös helyiség tere vagy esetleg más helyiség lehet ebédlő, dolgozószoba, dohányzóhely, kártya­szoba, zeneszoba együtt vagy külön-külön is, a helyi adottságok figyelem­bevételével. Azt, hogy mikor és mihez kell külön helyiség, az anyagi forrásokon túl az dönti el, hogy a különböző igények egyidejű kielégítése a családi körülmé­nyek és adottságok figyelembevételével mennyire zavaró, ill. lehetséges. A laká­sában intenzív munkát végző alkotó em­bernek olyan helyiség szükséges, mely a nappali szobától független, és lehetővé teszi a zavartalan munkavégzést, magá­nyos ember vagy gyermektelen házaspár esetében viszont a nappali egyik szeg­lete akár a dolgozórész is lehet.

Funkciók

A mai korszerű lakásokban mindig van egy nagyobb, közös nappali, amely egyesíti az egymást nem zavaró igényekhez kapcsolódó funkciókat: a kol­lektív jellegűeket, az egyéni jellegűek közül pedig azokat, amelyek a család adottságainál fogva egymás zavarása nélkül megférnek benne. A nappali kialakításakor fontos szabály, hogy világosan kiemelkedjék központi része, amely körül a család élete zajlik. Ez általában az ülőgarnitúra körüli tér a té­vével és zenesarokkal, esetleg kandal­lóval, de lehet a külön társalgó- vagy a kártyasarok is.

A nappali terének megosztását a bútorcsoportok helyigénye és a közöttük szükséges közlekedési sávok határozzák meg. A társalgóhely – az ülőgarnitúra – mint a nappali fő bútorcsoportja elhelyezkedésével uralja a tér használati központját, és úgy szol­gálja kényelmével tulajdonosát, hogy e helyről a nappali tér és funkciói ha áttételesen is, de jól áttekinthetők, és egy helyen többféle kellemes dolog művel­hető. Például kandallótűznél zenehallgatás, poharazgatáskor videózás, kár­tyázáskor dohányzás stb.

A nappali berendezésénél van néhány olyan szempont, melyeket még a terve­zés fázisában tanácsos figyelembe venni.

• Előtérből a nappaliba lépőnek az ülőgarnitúra ne háttal álljon, hanem tá­rulkozzék ki feléje.
• A természetes megvilágítás fénye, tehát az ablak, akkor a leghatásosabb, ha a társalgó-ülő sarkot oldalról éri.
• Ha van kandalló, akkor arra az ülő­helyek átrendezése nélkül is rá lehes­sen látni.
• A belső növények úgy kerüljenek az ablakok elé, hogy ne uralják, hanem szolgálják a lakást.
• Ha mód van rá, akkor inkább ülő-és kiegészítő bútorokkal rendezzük be a nappalit, ne pedig szekrénysorral, ki­véve a könyvespolcot, amely lehet a nappali dísze is.
• Ha a szekrénysor az igény miatt mindenképpen szükséges, az a bejárat­tal átellenes vagy oldalsó falon, lehető­leg egy egységbe kerüljön. A szétszórt, magas bútorok riasztó képet nyújtanak, és úgyszólván „összenyomják” a belső tér koncepcióját.
• Kisebb alapterületű nappaliknál az ülőbútorok fal vagy ablak mellé is helyezhetők, hogy a szabad tér leg­alább három oldalról egyensúlyban le­gyen.
• Osztott terű nappaliknál, vagy ahol nagyobb méretű felnyitható ajtó van, a bútorzat és a színek harmóniát alkos­sanak, ne egy-egy különálló egyveleg benyomását keltsék (pl. keleti bútorral berendezett sarok, barokk ülőgarnitú­ra és a nagymama szekrénysora).
• Osztott szintű nappali közbenső lép­csője ne vágja ketté a teret, hanem a funkciók természetes választóeleme le­gyen, pl. kiemelt étkezőnél, süllyesz­tett zene- vagy kandallósaroknál stb.
• A berendezés ne bútorkiállítás vagy – raktár látszatát keltse, hanem díszlet legyen a család békés és nyugodt éle­tének színterén.

A tervezéskor a lakószobák vonat­kozásában figyelembe kell venni a kö­vetkező szempontokat:

A lakásnak legalább egy szobája

• központi és etázsfűtés esetén legalább 17,00 m²;
• egyedi fűtés esetén legalább 18,00 m² területű legyen.

Ha a nappalihoz szabad falnyílás­sal hálófülke kapcsolódik, a lakóterü­let 16,00 m²-re csökkenthető, mivel a fülke kiegészítő alapterülete a nappali alapterületébe beszámít (egy helyiség). A lakószobák alapterülete min. 6,00 m² legyen (a 12,00 m²-t meg nem haladó szoba fél szobának minősül). A lakás nappali tartózkodásra szol­gáló helyisége, lakószobája közvetle­nül az előszobából, szélfogóból vagy lakóelőtérből nyíljon.

A nappalit úgy kell kialakítani, hogy abban lakószobajelleggel is legalább két (2,00×0,90 m méretű) fekhely és egyéb kiszolgálóbútorok elhelyezhe­tők legyenek. A fél szoba berendezése az előzőhöz hasonló legyen, de min. 1 fekhelynek, 1 ülőhelynek és dolgozóasztalnak el kell férnie. A lakás minden lakója számára – ha külön ruhatároló (pl. gardrób) vagy be­épített szekrény nincs – egy-egy ruhás­szekrény helyét kell számításba venni. A nappali jellemző méretei:

Az elmúlt évtizedekben:

A jelenlegi ajánlás:

4.68. ábra Osztott vagy eltolt szintű ház­ban a nappali szoba tere 1-2 szintre ta­gozódhat, valamint hozzákapcsolódhat a galéria, mely növeli a látványértéket.

Az utóbbi eltérő területarány legin­kább abból adódik, hogy a közös sza­badidő-eltöltés, a tévézés és zenehall­gatás intenzívebb, mint 2-3 évtizeddel ezelőtt. Sokakban felmerül a kérdés, hogy nem túl nagy-e a 30-40 m²-es nappali? A válasz egyértelműen nem, amit az is alátámaszt, hogy ha a nyu­gat-európai polgárok házait – akár fél évszázadra visszamenőleg – vizsgáljuk, sok helyen a lakterület 40-50%-át ép­pen a nappali adja, ott zajlik ugyanis a család teljes közösségi élete, ill. kikap­csolódása, valamint a vendégek foga­dása.

A nappali és egyéb lakószobák leg­kisebb méretei a következők:

• étkező vagy kapcsolódó hálófülke esetén: 3,20 m²;
• központi és etázsfűtés esetén: 3,40 m²;
• egyedi fűtés, kályha esetén: 3,60 m².

4.69. ábra Nappali szoba a ház padláste­rében, oromzati falbani ablakozással.

Hálófülke

Kisebb alapterületű lakások hálófülkéje, területgazdálkodási meggondolásokból, a nappalihoz kapcsolható. Esetenként dolgozószobával vagy dolgozótérrel is érintkezhet, de ez kevésbé jellemző. A hálófülke lakószobához kapcsolá­sának feltétele az, hogy a két helyiség közötti határfalnak legalább a fele sza­bad falnyílás legyen, ami természete­sen függönnyel elválasztható.

A hálófülke legkisebb alapterülete 4,00 m², ezentúl igény szerinti. Egy vagy két fekvőhely – legalább két oldal­ról körüljárhatóan – elhelyezhető kell legyen benne.

A hálófülke a következő feltételek kielégítése esetén kapcsolható a lakó­szobához:

• ha nincs közvetlen szellőzést és ter­mészetes megvilágítást biztosító ab­laka, akkor legfeljebb 6,00 m² alap­területű lehet;
• ha az előző eset áll fenn, akkor a nappali természetes fénnyel bevilá­gított felületeit a hálófülke alapte­rületét is beszámítva kell megha­tározni;
• ha a hálófülke időszakosan, pl. tol­ható ajtóval, önálló légterű helyiség­gé alakítható, akkor gondoskodni kell a természetes megvilágításról és szellőztetésről.

A hálófülke legkisebb falmérete 2,05 m, belmagassága tetőzáradékban való elhelyezés esetén átlagosan 2,20-2,50 m lehet. Ferde tetőfödém esetén a legkisebb falmagasság 1,20 m, egy fek­vőhely elhelyezéséhez (párhuzamosan vagy merőlegesen).

A hálófülke szélessége a bútorozhatóság miatt:

• kétoldalt egy-egy fekvőhely esetén minimum 2,40 m;
• kettős (francia)ágy esetén minimum 2,80 m legyen.

4.70. ábra Általában kis lakásokban kiala­kított hálófülke, mely a nappalihoz, a gye­rek-, esetleg a dolgozószobához kapcso­lódhat szabad nyílással, ablakozás nélkül.

Hálószoba

A lakások hálószobáinak számát, típu­sát, ill. megoldásuk módjait a család létszámösszetételétől függően kell megtervezni. A hálószobák – beleértve a gyerekszobát is – a lakásterület 40-50%-át teszik ki, tehát területgaz­dálkodási szempontból is mértékadó­nak tekinthetők.

A hálószoba az éjszakai pihenés he­lye, a lakás intim része. Elrendezése egyszerűbb a nappaliénál, mert csak a fekvőhelyet (ágyneműtárolóval), eset­leg ruhatároló szekrényt kell elhelyez­ni benne. Egy tágasabb hálószoba az éjszakai pihenésen kívül egyéb fogla­latosságnak is helyszíne lehet (pl. olva­sás, tévézés, rádiózás, esetleg idősza­kos munka, tanulás stb.).

A hálószobák bútorozásakor figye­lembe kell venni a minimális közleke­dési sávot vagy űrszelvényt – általá­ban 60 cm – mind középütt, mind a falak mentén. A hálószobák méretét és területét úgy kell meghatározni, hogy abban legfeljebb két személy számára legyen elhelyezhető fekvőhely. Érde­mes inkább kisebb alapterületű háló­kat tervezni, mint fiú- és lánygyermek számára egy közös nagyobbat.

A háló­szoba tervezéséhez az is hozzátarto­zik, hogy a tervezővel tudassuk:

• közvetlen fürdőszoba-kapcsolat szükséges-e;
• a szülői hálóban két egy- vagy egy kétszemélyes (francia)ágy legyen-e;
• a szülők külön-külön hálót kíván­nak-e.

A hálószobák legkisebb alapterülete a következő:

• egyszemélyes: 6,00 m²;
• kétszemélyes (szülői): 12,00 m².A szülői háló optimális alapterülete azonban 14,00-16,00 m², sőt a kettős ágy és a körülötte lévő közlekedőterü­letek, éjjeliszekrények, valamint az aj­tó nyitási űrszelvénye, az ágynemű- és ruhatárolók (szekrények) helyigénye miatt még a 16,00 m² is kevés lehet.

Az ágyak elhelyezése és a belma­gasság összefüggése azonos a hálófül­kénél ismertetettekkel. A természetes megvilágítást és a szellőztetés lehető­ségét közvetlenül biztosítani kell. A te­tőtéri helyiség 6,00 m²-es minimális alapterületi előírását a hasznos alapte­rülettel (1,90 m-nél nagyobb belmagas­ságú rész) kell teljesíteni; ennél a tel­jes terület lényegesen nagyobb lehet.

4.72. ábra Fekvőhely egy sze­mélyre a) – c) különböző elhelyezési formák.

4.73. ábra Fekvőhely két sze­mélyre a) külön-külön; b) kettős; c) dup­la ággyal.

4.74. ábra Fekvőhely gyerek­szobában két személynek a) vég ütköztetéssel; b) sarokelfordítottan; c) emeletes.

4.75. ábra Fekvőhelyek, fekvő­alkalmatosságok lakószobában a) szekrényfalból lenyitható; b) ka­napé; c) kettős kanapé.

Gyerekszoba

A családban élő gyermekeket minden korban önálló egyéniségnek kell tekin­tenünk, és lehetőség szerint gondos­kodnunk kell külön birodalmunk zavar­talanságáról. A gyerekszobát az élet három szakasza, a csecsemő-, a kis­gyerek- és az iskoláskor sajátos köve­telményei szerint kell megtervezni.

A csecsemő gondozásához általá­ban nem szükséges külön szoba, a kis­ágy elhelyezhető a szülői hálóban is. Ez természetesen egyéni dolog; sok helyen az egy-két hónapos csecsemőt már kü­lön fektetik. (A gyermekpszichológu­sok szerint a későbbiekre való tekin­tettel ez a legszerencsésebb megoldás, ugyanis nincs elszakadásélmény, mely nemcsak a gyereknek, hanem a szü­lőknek is konfliktusokat okoz.)

A gyerekszoba léte kisgyermekkor­ban a legnagyobb jelentőségű, amikor a gyermek az otthoni idő legnagyobb részét itt tölti. Az iskolás gyermek már kevesebbet tartózkodik a szobájában – az iskolába járás miatt szabadidejét is egyre inkább a többlettanulás és az otthoni munka tölti ki. Idősebb gyermekkorban igényei egy­re inkább közelítenek a felnőttekéhez.

A gyerekszoba mérete a szülői háló és a lakószobák közötti legyen, a na­gyobb mozgástér (és játéktér) érdeké­ben. Ennélfogva, vagyis a nagyobb szabad padlófelületek miatt az emeletes ágy ma ugyanúgy igény a kisebb laká­sokban, mint a nagyobbakban.

4.76. ábra Gyerekszoba emeletes ágyak­kal és ablak alatti dolgozóasztallal.

A gyerekszoba tervezésekor minden­képp érdemes a következő néhány ap­róságot figyelembe venni:

• egyedi (hagyományos) vagy köz­ponti fűtésnél a fűtőtest előtti rá­csozat elhelyezhetősége;
• lehetőleg puha (szőnyeg) padló­burkolat;
• csak bukóablakokat építsünk be, mert a nyílószárny nyitott helyzet­ben nagyon veszélyes;
• amennyiben mégis nyílóablakot építenek be, annak parapet fala:
• földszintes épületnél min. 80 cm;
• 8,0 m szintmagasságig min. 90 cm;
• 8,0 m szintmagasság felett min. 100 cm legyen;
• egynemű gyerekek szobája vagy gyerekszoba és játszószoba közé aj­tót csak külön igény esetén tegyünk;
• több gyerekszoba a lakáson belül egy csoportot alkosson;
• gyerekszobákkal azonos szinten mindenképpen legyen WC kéz­mosóval.

Ebédlő-étkező

A múltban az étkezés a felsőbb rétegek­nél központi ebédlőhelyiségben, a pol­gári családoknál a lakókonyhában, a pa­rasztságnál pedig – miután a pitvarban megfőzték az ebédet – magában a lakószobában zajlott. A századelőn a középréteg is igyekezett a gazdagok módjára úgy étkezni, hogy a középre helyezett nagy asztal és díszes tálalók töltsenek ki egyetlen helyiséget, az ebéd­lőt vagy a nappali tartózkodásra szol­gáló szobát. Ez volt általában a lakás egyetlen reprezentatív helyisége, itt zaj­lott minden közös családi esemény. A hétköznapokon sok esetben megma­radt a konyhában való étkezés, az ebéd­lőt ünnepélyes alkalmakkor használták.

Ma, amikor a konyhai munkát a csa­lád felnőtt tagjai munkájuk mellett vég­zik, egyszerűsödik a berendezés, előtér­be kerülnek a praktikumok.

Már a tervezéskor meg kell határoz­ni az étkezés helyét és a bútorzat elren­dezését. Az étkező elhelyezhető:

• magában a főzőkonyhában, azaz a 6,00 m²-nél nagyobb alapterületű, ún. étkező- vagy lakókonyhában;
• külön étkezőben;
• a lakóelőtérben;
• a nappali főzőhelyiség felőli szeg­letében;
• alternatív megoldás, ha a „gyors­reggeliző” egyben előkészítő asztal a főzőhelyiségben, de a családi ét­kezés helye az előzőek valamelyike.

Lényeges szempont, hogy az étke­zőhely, ill. – asztal szoros kapcsolatban legyen az előkészítővel, ill. főzőkony­hával. A kapcsolat többféle lehet:

• közvetlen ajtós;
• átadóablakos;
• bár jellegű, ahol az étkező- és fő­zőtér között mobil, könnyen moz­gatható fal vagy belső ablak van.

Az ajtós kapcsolatnál nagyon lénye­ges az ajtószárny nyílási vagy működé­si űrszelvénye, mert egy kedvezőtlen irányba nyíló ajtó sok bosszúság for­rása lehet. Az átadóablak légmentesen zárható és könnyen nyitható legyen. Lényeges kiegészítő eleme a rakodóasztal, mely az étkezőasztaltól jól elérhető kell legyen. Igen ötletes megoldás, amikor az átadóablakra végével rátolt étkezőasztal másik oldala maga a konyhai alsó szek­rény, tároló pult.

A bár jellegű étkezés a mai életritmus civilizációs velejárója, amennyiben so­kan az étkezést nem a meghitt családi együttlét egyik fázisának, hanem gyor­sított emberi táplálékpótlásnak tekin­tik csak. Kis alapterületű lakásoknál ter­mészetesen nem annyira igényről, mint kényszerről beszélhetünk. Van, ahol még maga az étkezőpult is kétszintű; alul a főételek, fölül a köret és az üres edé­nyek foglalnak helyet. Azt javasoljuk, hogy ha lehet, az ilyet csak alternatív étkezőhelynek tervezzük be, alkalmi és futó étkezésre.

Igen lényeges az ülőalkalmatosság, hogy az étkezés élményére koncentrá­ló ember legalább háttámlás, de ha le­het, karosszékben foglaljon helyet. Az étkezés közbeni kis pihentetés a szék karjára könyökölve – a tökéletesebb emésztésen túl – a nap hátralévő részé­ben erősen meghatározza az ember han­gulatát. E szempontnak erősen ellent­mond a bárszékek kényelmetlensége.

Az étkezőasztal elhelyezhető:

• a sarokban, ülőgarnitúrával;
• a végével falra ütköztetve;
• a falnál, de körülülhetően;
• a helyiség közepén.

Legkényelmesebb az utóbbi két el­rendezés, viszont ezekhez kell a legna­gyobb tér. Szokás még az étkezőasztalt falhoz, ablak alatt elhelyezni, emiatt már a terve­zés stádiumában se válasszunk „csak” nyílóablakot. Legjobbak a bukó- vagy a vízszintes osztóbordázatú bukóablakok, amelyeknél a szellőztetéshez elegendő csak az egyik ablakszárnyat megnyitni. A nyíló szárnyú ablak – függetlenül at­tól, hogy az étkezőhely az ablakmellvéd­hez asztallal vagy székkel kapcsolódik – szinte használhatatlan szellőztetésre.

4.77. ábra Étkezőasztalok 4-10 személyes ülőhellyel.

4.78. ábra Étkező nappali kapcsolattal.

4.79. ábra (bal oldalt) és 4.80. ábra (jobb oldalt) Kerek étkezőasztalok 2-8 sze­mélyes ülőhellyel, Szögletes étkezőasztalok 2-8 személyes ülőhellyel.

Dolgozószoba, dolgozóhely

Külön dolgozószoba létesítése ott in­dokolt:

• ahol a speciális alkotómunka meg­követeli a zavartalanságot (írók, orvosok, zenészek munkája stb.);
• ahol a munkával járó szennyező­dés és zaj zavarná a lakás életét (szobrászok munkája stb.);
• ahol ügyfélforgalom van, amihez esetleg járulékos helyiségek is szük­ségesek (kozmetikus/gyantázó, sza­bó/próbafülke stb.).

Idesorolható az ún. háztartási szoba is, ahol pl. a vasalás, a házi szabás-var­rás, ruhajavítás, ill. a barkácsolás végez­hető. A lakásétól erősen eltérő funkciójú ipari és egyéb tevékenység, amelyet a tulajdonos főfoglalkozás-szerűén végez, esetleg alkalmazottakkal, már nem foly­tatható külön szobában; ennek helyét a lakástól függetlenített üzemként kell kezelni, ill. figyelembe venni.

Fontos tudni, hogy a lakóépülettel egybeépített vagy attól elkülönített épü­letrészbe telepített ipari tevékenység kü­lön kategóriába tartozik. Létesítéséhez – függetlenül attól, hogy esetleg egy már meglévő épületbe települ – nem­csak építési, hanem külön szakhatósági engedélyek is szükségesek. Tárgyalásuk és szakágankénti ismertetésük hossza­dalmas, így cikksorozatunk lakóház centrikussága miatt eltekintünk ezek – talán keveseket érdeklő – részletezésétől.

A lakáson belüli dolgozószoba vagy dolgozóhely ennél szűkebb, de a lakás szempontjából részben vagy teljesen kapcsolódik, ill. kapcsolódhat vala­mely más helyiséghez. A helyiségek közötti kapcsolatot a közlekedők je­lentik, de kizárólag szellemi foglala­tosságok helye akár közvetlenül a la­kó- vagy a nappali szobára is nyílhat. Dolgozóhely a lakás lakóhelyiségétől elkülönített vagy fülkeszerűen kapcso­lódó – de azonos légterű – részében lé­tesülhet. A dolgozóhely lehet a nappali vagy valamely szoba térráccsal vagy szekrénnyel elkülönített szeglete is, sőt akár csak egy íróasztal is. Kedvelt meg­oldás a galérián lévő művészien rendet­len alkotói fészek, azonos légtérrel ki­alakítva. Az oldott, feszültségmentes munkatérben az alkotó ember szelleme szabadon szárnyalhat, teljesítményét szinte semmi nem korlátozza.

Dolgozóterek méret- és helyigényére külön szakmai követelmények nincse­nek. E helyiségek a lakásban – függet­lenül elnevezésüktől, használatuktól – lakószobának minősülnek, és az ezek­re vonatkozó előírások érvényesek rá­juk. A természetes megvilágítási felté­tel azonban általában szigorúbb, mint a lakószobáké (1:6), de vannak kivéte­les esetek, amikor csak a szellőző is ele­gendő (pl. fotóműterem és labor).

4.81. ábra Dolgozószoba belső képe.

4.82. ábra Dolgozószoba téli kertkapcso­lattal.

A lakótér környezetkapcsolata

A lakások természetkapcsolatát az ab­lakok és az erkélyajtó közvetítésével az erkély, a terasz, a tornác és az átrium jelentik.

Az erkély a födém konzolos meg­hosszabbításával kialakított vagy a földszinti lábazati falhoz „gyámolított”, az épület tömegsíkja elé ugratott épületrész. Minimális mérete a falra merőlegesen 1,20 m, területe nincs meghatározva, csakis a funkció és az épület­karakter befolyásolja. Nagyobb erké­lyeknél az esetleges „pihenőbútorokat” is figyelembe kell venni. Igen előnyös az olyan erkély, amely nyaranta a csa­lád étkezésének tere lehet.

Erkélyek előkertbe való benyúlásának mértéke, ha az erkély alja és az alatta lévő terep között legalább 2,00 m-es szintkülönbség van, nincs szabá­lyozva. Utcavonalon való építéskor a járdától mérten legalább 3,00 m magasságban és max. 1,50 m-t nyúlhat be a közterület fölé. Az oldalkert előírt legkisebb méretébe erkély nem nyúlhat be, függetlenül anyagának, ill. szerke­zetének tűzrendészeti besorolásától. A franciaerkély nem más, mint egy padlószintig üvegezett nyitható ablak (erkélyajtó) áttört mellvédráccsal.

4.83. ábra A többszintes házak erkélyei nagymértékben befolyásolják az épületet érő szél hatását a) tömör erkély kosárral; b) áttört korláttal; c) áttört erkély padozattal; kedvező klíma alakul ki.

4.84. ábra Többszintes házak természetkapcsolata a) – g) ablaktól a kiülő erkélyekig.

4.85 ábra Különböző alaprajzú erkélyek a) négyszögletes; b) ívelt.

4.86. ábra Egyszerű franciaerkély egyszár­nyú erkélyajtóval a) nézet; b) metszet.

A teraszok szerepe a lakásoknál sok­kal nagyobb, mint az erkélyeké, telje­sebb és kényelmesebb bútorozhatóságukkal jobban szolgálják az embert.

A legnagyobb méretű teraszok a föld­szinti lakóterekhez tervezhetők, általá­ban a kedvező égtáj felőli és védett ol­dalon. Utcai előkertben nagyobb terasz létesítésére kevésbé van lehetőség, mint az oldalkertben, sőt még inkább a bel­ső kertben. A kert felőli, nagyobb intimitású terasz felé a család télen és nyáron egyaránt szabadon kitárulkozhat. A teraszokat vagy feltöltésre vagy gaz­dasági, ill. egyéb helyiségek fölé épí­tik. Építési költségük nagyon eltérő; egy építési törmelékből feltöltött teraszal­építmény természetesen lényegesen ol­csóbb, mint egy járható tető korláttal és vízelvezetéssel stb. A jól funkcio­náló terasz azonban előbb-utóbb meg­hálálja az építésére fordított pénzt és időt, csak jól kell tudnunk használni.

4.87. ábra Alátámasztással gyámolított nyi­tott oldalú erkély a) távlati kép; b) alaprajz.

4.88. ábra Lodzsa alaprajzi kialakítása a) épületsík mögé kerülő lodzsa; b) részben süllyesztett lodzsa.

4.89. ábra Az erkély hőtechnikai szempont­ból kedvezőtlen épületszerkezet a) télen hűti a lakást, a meleg kifelé áramlik; b) nyáron a forróság az erkélylemezen ke­resztül a lakás felé áramlik.

4.90. ábra Hőhídmentes erkélyek a, b, d, e) négy ponton falhoz függesztve; c, f, h) két ponton falhoz, két ponton oszlophoz gyámolítva; g) három ponton falhoz, egy ponton oszlophoz gyámolítva; j) három ponton falhoz, két ponton oszlophoz gyámolítva.

4.91. ábra Fémszerkezetű rácsos erkélyes teraszkorlátok (v = max. 12 cm).

4.92. ábra Faanyagú korlátmezők méretjellemzői M: mellvédmagasság; v = max. 12 cm.

4.93. ábra Különböző anyagú és szerkezetű erkélyek a) tömör, mellvédfallal; b) konzolos, tömör korlátmezővel; c) fémvázas, mellvéddel; d) kor­látba épített virágvályúval.

4.94. ábra Hőhíd mentes erkély fal- és gyámolító oszlop kapcsolattal a) alaprajzrészlet; b) nézetrajz; 1 alap; 2 talp­lemez; 3 szintbeállító; 4 fémoszlop; 5 kap­csolósaru; 6 keretelem; 7 korlátmező keret; 8 akril; 9 borda; 10 erkélylemez-kereszttartó; 11 neoprén; 12 befogókarmok; 13 főfal; 14 hőszigetelés.

4.95. ábra Hőhídmentes erkély korláttal; részlet.

4.96. ábra Hőhíd mentes erkély csomóponti részletei a) korlát/oszlop; b) erkélylemez; c) oszlopalap; 1 alap; 2 neoprén; 3 talp; 4 csa­var; 5 szintbeállító; 6 végelem; 7 biztosítócsavar; 8 oszlop; 9 kupak; 10 fel konzol; 11 kapcsolócsavar; 12 patent; 13 korlátelem; 14 plexi (v. üveg); 15 borda; 16 űr; 17 rugalmas szalag; 18 sziloplaszt; 19 kapcsoló- és soroló konzol; 20 toldó elem; 21 peremes ütközés; 22 erkély kerettartó; 23 járófelület; 24 faltő szegő; 25 be­építhető karmok; 26 persely; 27 nyersgumi; 28 neoprén; 29 beállító csavar; 30 biztosítócsavar; 31 C borda; 32 popszegecs; 33 épületfal; 34 hőszigetelés.

4.97. ábra Különböző alakzatú, kombinált szerkezetű erkélykorlátok.

Az emeleti, valamint minden beton- és kőanyagú teraszt nyáron a forróság el­len mindenképpen védeni kell (főként az épület közelében) növényi vagy mes­terségesen épített árnyékolókkal.

A tetőteraszok ma nálunk is terjedő változata, a tetőkert vagy bio tető, funk­ció szempontjából azonos a hagyomá­nyos tetőterasszal, mégis sokkal prak­tikusabb annál. A tetőkert használati értékét növeli, hogy az emelet vagy felsőbb lakószint „zöldterülettel” kap­csolódik a lakáshoz. A tetőkert talaját a teherhordó szerkezet fölötti 20-30 cm vastag bio talaj kultúr réteg jelenti. Hát­ránya tulajdonképpen csupán az, hogy a zárófödémet a talajréteg (és növény­zet) miatti többletteherre kell méretezni. Ez a többletköltség azonban a tetőkert alatti lakótér esetében a fűtési költségben megtérülhet. Figyelem! Ez a megoldás különleges tetőszigetelési rendszert és kifogástalan minőségű ki­vitelezést követel!

A fedett terasz, a lodzsa, abban külön­bözik a nyitott terasztól, hogy az épület tömegén belül, visszaugratva áll, tehát fölülről és legalább két oldalról épület­fal határolja, továbbá közvetlen kapcsolatban van a mögötte lévő helyiséggel.

Azokat az erkélyeket és teraszokat, amelyek az előttük lévő terepnél vagy épületrésznél 1,00 m-rel magasabban vannak, védőkorláttal kell ellátni. A vé­dőkorlát szerepét a mellvédfalak vagy virágvályúk is betölthetik. A határolók (korlátok és mellvédfalak) magassága a terasz padlószintjétől 1,00 m legyen.