• épületszerkezetek

Az épület alaprajza

Egy hagyományos épület tervezé­sekor elsősorban az építtetők élet­formáját és az ennek megfelelő igényeket vesszük figyelembe. Nap centrikus épület esetében az építte­tőknek tudomásul kell venniük (hi­szen ezt saját maguk vállalják), hogy majdani otthonukban életstí­lusuk változni fog, mert az időjárá­si viszonyok sokkal inkább érezte­tik majd hatásukat a mindennapok során.

A belső terek fűtési és bevilágítási igénye akkor elégíthető ki legjob­ban, ha a helyiségek többsége a déli homlokzatra kerül. Természetesen egy ház különböző funkciójú helyi­ségeinek különböző a fűtési és bevi­lágítási igénye. A konyha – például főzés alkalmával – a tűzhely, a sütő és egyéb háztartási berendezések üzemeltetése folytán jelentősen fel­melegszik. Központi fűtés esetén a radiátorok méretezésekor ezt a kö­rülményt nem szabad figyelmen kí­vül hagyni. Ugyanakkor a konyha igencsak páratermelő helyiség, ezért a fűtéssel, hőszigeteléssel, szellőzte­téssel csökkenteni kell a páralecsapódás veszélyét. Ám egy hálószoba sem igényli ugyanazt a meleget, mint a nappali vagy a dolgozószoba, hiszen azt csak éjszaka használjuk. Ha többen alszanak egy helyiség­ben, a páratartalom megnő, és itt is páralecsapódás keletkezhet.

Hőmérsékleti zónák

Miután eldöntöttük, melyek azok a helyiségek, amelyek a legtöbb na­pot kívánják, és melyek kevesebbet, a ház alapterületét „hőmérsékleti zónák” szerint fel kell osztani. A kö­zel azonos hőmérséklet-igényű he­lyiségeket csoportosítjuk egy zóná­ba. Ez a fajta differenciálás azért is lényeges, mert egy háznak általá­ban nincs hosszú déli homlokzata. A legnaposabb – délre tájolt – zóná­ba célszerű csoportosítani a követ­kező helyiségeket: nappali, étkező, dolgozó, nagyszülő(k) lakószobája, gyermekszoba (ha ott nemcsak al­szik, hanem tanul, játszik a gyerek).

A közepes hőmérsékletű, ún. „át­meneti” zónába kerüljenek a közle­kedőterek, az étkező-konyha, a há­zimunka-szoba stb., a leghűvösebbe pedig az összes egyéb funkciójú he­lyiség: a hálószobák, gardrób, für­dőszoba, WC, konyha, kamra, táro­lók, garázs, barkácsműhely. Helyes „zónázással” elérhetjük, hogy bizo­nyos helyiségekből hosszabb idő­szakra is (pl. a hálószobákból nap­palra) kizárhatjuk a meleget. Az egyes zónák közötti ajtókat azon­ban gondosan csukva kell tartani! Kánikula idején helytelen az abla­kokat kitárni, mert a meleg bejön. Szellőztetni reggelente és éjszaka célszerű.

(Kép fent) Alaprajzi benapozási lehetőségek.

A hőmérsékleti zónák kialakításá­nak két járható útja van. Az egyik esetben a ház különböző zónáit teljesen elkülönítjük egymástól, ezál­tal abszolút biztosítható valamennyi helyiség megkívánt hőmérséklete. Ennek azonban nagy ára van, a zó­nák közti válaszfalakat és födémeket (sőt ajtókat is) hőszigetelni kell, hogy a meleg ne jusson át a hűvö­sebb területekre.

A másik megoldásnál – különö­sen a napenergiát közvetlenül hasz­nosító épületeknél – gyakorlatilag egyáltalán nincsenek falak a helyi­ségek között. (Hazánkban is sokak által kedvelt az egyterű lakás.) Egy ilyen épületben a meleg és a fény szabadon cirkulál egyik zónából a másikba, a hőmérsékletingadozást a helyiségek elrendezése ellensú­lyozza.

Északi homlokzat

Az épületek „legmostohább” ol­dala általában az északi, hiszen ez kapja télen a legnagyobb hideget, a legkevesebb fényt. Általában tehát ezt az oldalt használjuk a legkeve­sebbet, mert közvetlen napfény so­hasem éri, az év nagy részében homlokzata folyamatosan árnyék­ban van, a téli hónapokban is, mikor az alacsonyan ballagó nap a dé­li oldalt még süti, de délnyugaton már le is nyugszik. Emiatt bármi­lyen kis mennyiségű hó vagy eső esik, az északi oldalon hosszú ideig megmarad, nem képes elolvadni, il­letve elpárologni. A hazánkban leg- gyakrabban uralkodó északi, észak­nyugati szél tovább nehezíti az épü­letek északi oldala mentén lévő he­lyiségek megfelelő kialakítását.

Sík terepre tervezett épületek északi homlokzatát csak kiválóan hőszigetelt falszerkezetekkel, fokozottan légzáró, minimális felületű ablakokkal, illetve egyéb nyílások­kal lehet elviselhetővé tenni. Lejtős terepen több lehetőség adódik az időjárás északi oldalra ható kedve­zőtlen hatásainak kiküszöbölésére. Déli, délkeleti, délnyugati lejtő ese­tén az épület északi részét – a terep adottságait kihasználva – félig vagy egészen földbe süllyeszthetjük. Eu­rópában gyakran alkalmazott meg­oldás az épületek tetőzetének – le­gyen szó akár lapos, akár magas tetőről – földréteggel való fedése, amely tökéletes hőszigetelést bizto­sít a téli lehűlés és a nyári túlmele­gedés ellen, a szélesen elnyújtott déli homlokzat pedig állandó nap­sugárzáshoz jut.

(Kép fent) Körkörös benapozású passzív szolár ház Közép-Európában. A bejutó fénymennyiség a kapcsolt árnyékolókkal tökéletesen szabályozható a) földszinti; b) emeleti alaprajz.