Beltéri kőburkolatok, kőburkolatok készítése
Néhány száz évvel ezelőtt az igényesebb épületek belső tereinek padozatát és falait túlnyomórészt kővel burkolták. A kövek népszerűsége mára főleg a padozati burkolatok készítésére korlátozódott, előfordulnak falburkolatként is, elsősorban fürdőkben, kisebb falfelületekre általában idomított köveket használnak.
A kő burkolóelemek profilacéllal és kő-konzollal, illetve huzalból készülő horgokkal kapcsolhatók a burkolandó falakhoz. A fém anyagú lehorgonyzó elemek anyaga oxidációra kevésbé érzékeny legyen, a támasztó ragasztáshoz habarcsot kell használni. A 60-as és 70-es években megfelelőnek tartott gipszes habarcsról mára bebizonyosodott, hogy kültéri alkalmazásokhoz nem felel meg. A gipsz használata kedvezőtlen a horgonyhuzal anyagára is, mert az egy-két évtized alatt teljesen leválik, és a horgonyhuzalok rohamosan oxidálódnak.
Jó, ha tudjuk a következőket:
- beton- és vasbeton szerkezetekhez még tapadó támasztásra sem lehet gipszes habarcsot felkenni, mert a két kötőanyag ellenreakciója a tapadó felületeket néhány év alatt hatástalanná teszi,
- a kültéren alkalmazott gipszes habarcsok térfogata nedvesség (de még a magas páratartalom) hatására is 1-10 %-kal növekszik, ami felületi elmozdulást idéz elő. Megfigyelések alapján elmondható, hogy a déli (napos) homlokzatokon a téli „eróziós” leválás többszöröse az északi oldalakénak, mert a téli nappali napsütés (az ez alatti kiszáradás) és az éjszakai lehűlések, valamint a néhány napos csapadék, a nagy páratartalom hatására bekövetkező térfogatváltozás a feszítőhuzalokat és a huzalkapcsoló peremet fűrészszerűen elnyírja, és lecsökkenti a gipsz tapadását.
A kőlapok falhoz való kapcsolásakor a következőkre kell figyelemmel lenni:
- a kőcsapokhoz, konzolokhoz kapcsolódó huzalok horganyzott acélból készüljenek,
- a gipszes habarcs alkalmazása kültéren tilos, de beltéren is (ahol nincs akkora hőmérsékleti és páratartalmi differencia) csak végszükségben használjunk tégla és kő között gipszes habarcsot,
- kőburkolatok felületét legalább 16 m2-enként dilatálni kell, úgy, hogy a felület egyik mérete se legyen 5 m-nél hosszabb,
- párhuzamos élű és egyenes ütközésű lapok, 3 cm-es lapvastagságig felületükön ragasztott habarccsal vagy vékony ragasztóval rögzíthetők a fogadó falhoz,
- a falburkolat nem ültethető rá a padozati burkolatra, a csatlakozásnál dilatációs (mozgási vagy csúszó hézagot) kell kialakítani. A csúszó hézag kialakításakor a kész padozati burkolatra a faltőnél műanyag szalagot ragasztunk, legalább két rétegben, ami biztosítja az alsó támasztó felület tapadó feszültségének megőrzését. Ellenkező esetben akár csak 1 mm méretű padozati elmozdulás vagy egy külső dinamikus rezgés épületen belüli végződése a támaszlap fellazulásához és néhány év alatt a fölötte lévő falfelület leválásához vezethet,
- mind a kőlapokból, mind a tömbszerű lapokból készülő burkolatokat nyitott fugákkal kell készíteni.
5.51. ábra. Falburkolás vékony, tégla formájú burkolólapokkal.
5.52. ábra. Homokkő anyagú kőlap burkolatok a) sík felülettel, b) nagyolt felülettel, hézagoltan, c) finom felülettel, mély hézagolással.
Belső burkolásokhoz használható kövek
A könnyű megmunkálása miatt igen kedvelt közepes keménységű homokkövek természetes formájukban és lapokba fűrészelve egyaránt használhatók 2-8 cm-es vastagságokban. Színük a sárgásszürkétől a barnásvörösig terjed.
5.53. ábra. Kőlap burkolat mélyített fugával.
Tömött mészkő
Egyes változatait ma márvány néven is emlegetik, szakmailag azonban a valódi márványok egészen más kategóriába tartoznak.
Az igen mutatós siklósi tömött mészkövek zöld, sárga, rozsda- és világosszürke színben, vörös, zöld, szürke és fehér erekkel, foltokkal fordulnak elő. Elsősorban belső terek, vízszintes és függőleges felületek burkolására alkalmasak, a zöld színű követ járófelület burkolásához át kell válogatni. A mészkövek színei igazán csak fényezetten érvényesülnek. Külső burkolatokhoz nem a legjobbak, mert csiszolás után külső térben megfakulnak, nedvesség hatására fényüket vesztik, érdessé válnak. Belső térben a felület épsége és a színtartás gondos felületkezeléssel biztosítható, ami évenkénti langyos vizes lemosást és viasszal való bevonást jelent.
Édesvízi mészkő
Likacsos, egyenetlen felületű, színes, fehér vagy világos drapp színekben fordul elő. Jól faragható, fűrészelhető, hasítható és fényezhető. Szilárdsági tulajdonságai alapján kemény kőzet. Magyarországon Süttőn és Budakalászon fordul elő jelentősebb mennyiségben.
A süttői édesvízi kemény mészkövet fehér, sárgás, világosbarna színekben, ill. e színek közötti színárnyalatokban bányásszák. Külső és belső térben egyaránt alkalmazhatók, padlóburkolatként azonban csak belső térben. Fényét külső térben nem tartja meg. A burkolólapok vastagsági mérete 2,5 vagy 3 cm, amelyek között a terhelés függvényében kell választani. A vékonyabb, 2,5 cm vastag lapok falburkoláshoz, a 3 cm vastag lapok pedig padlóburkoláshoz használhatók.
Méretváltozások
Változó hézagrajzú burkolatoknál a hézagrajz tervezőjének figyelnie kell a kő-méretek váltására, azaz az esztétikus hatás érdekében a kötésváltás összhangjára. A süttői mészkőlapok falburkolathoz 40×60, 40×90, 50×90 és 50×100 cm-es lapok 2,5 cm vastagságban, padlóburkolathoz pedig 10×20, 10×30, 40×40, 40×50 és 50×50 cm-es lapok 3 cm vastagságban szerezhetők be. A süttői travertin lapok belső falfelületek burkolására alkalmasak. Ezek a lapok keményebbek, törékenyebbek, mert a rétegvonulatra merőleges vágással állítják elő őket.
Hézagrajzuk tervezésekor figyelembe kell venni alapméreteket, amelyek 30×40,40×60 és 40×90 cm, vastagsági méretük pedig legalább 3 cm. A tervezésnél alapvető szempont a burkolandó felületnek és a burkolóelemek felületének aránya. Kisebb felületek burkolásához általában kisebb lapméretekkel kell tervezni. A budakalászi édesvízi mészkő külső és belső falburkolat készítésére használható. Külső térben fényét nem tartja meg. Járófelületek, padlók kiképzésére csak válogatott anyag használható. Ha a kőanyagot a rétegvonulatra merőlegesen vágják, természetes rétegződésű travertint kapunk, amely – különösen fényezett kivitelben – igen szép rajzolatot ad.
A durva mészkő nagy porozitású, likacsos, durva szemű, gyakran kövületeket is tartalmazó sárgásfehér, fehér színű mészkő. Faragható, fűrészelhető, hasítható, de nem fényezhető. Szilárdsági tulajdonságai alapján a közepes keménységű kövekhez sorolható. Magyarországon Sóskúton, Budafokon, Érden, Szobon található durva mészkő.
5.54. ábra. Pillérek burkolása kővel a) négyzetes, b) kör alakú.
Márvány
A márvány, ez az igen szép és értékes kőzet, amely mészkőből kristályosodik ki, Magyarországon nem fordul elő. A márványnak is nevezett tardosi, süttői stb. „márvány”, tulajdonképpen tömött mészkő, amely gondosan megmunkálva hasonló lesz a márványhoz. A márvány dekoratív fal- és padlóburkolatok készítésére alkalmas, külső és belső térben egyaránt.
A különböző fajtájú hazai és külföldi, zúzott kemény mészkő és márvány adalékanyaggal kőbeton (műkő) is készíthető. A tömbösített kőanyagot felszeletelve és a lapok felületét fényezve kiváló burkolólapok készíthetők belőle.
Kőburkolatok készítése
A terméskő falburkolatok általában gépi szeleteléssel előállított, 6 cm-nél kisebb vastagsági méretű burkolólapokból készülnek. A lapok különböző lapmérettel, többnyire 5 cm-enkénti méretváltásokkal készülnek, amit a burkolatok tervezésekor figyelembe kell venni. A szeleteléssel előállított lapok felületképzése lehet mattcsiszolt és fényezett. A lapok vágását típusméretben, méretegységesítési irányelvek szerint végzik. A méretrend eltérő, aszerint, hogy padló- vagy falburkolati elemekről van szó.
A méretmeghatározást befolyásolják a kövek tulajdonságai és a várható igénybevételek. A padlóburkoló elemek vastagsági mérete mindig nagyobb a falburkoló elemekénél. Kő falburkolat készítése előtt – hasonlóan a kerámia burkolatoknál leírtakhoz – a burkolat hézagrajzát gondosan meg kell tervezni, figyelembe véve az alkalmazott kőfajtát és azok vastagsági méreteit.
A vékony, fűrészelt kőlemezek kiválóan használhatók épületek burkolásához. A lemez vastagsága a kő fajtájától függ, a márvány és a gránit 2 cm, a travertin 3 cm, a homokkő 5-6 cm, a tufa 6-7 cm vastagságúra fűrészelhető. A kőosztás kötésben és hálósán tervezhető. A hálós rendszer jobban hangsúlyozza a burkolati jelleget. A kőlemez burkolat hézagai 1-2 mm vastagságúak lehetnek.
A burkolólapok csak teljesen megülepedett falra erősíthetők fel, mert a burkolat már a teherhordó hátfal egészen kis mértékű ülepedése esetén elválhat a faltól. (A vasbeton vázas épületeknél ilyen természetű hibák nem fordulnak elő.) A lemezek fém kapcsolóelemekkel, 4 mm átmérőjű, bronzból vagy horganyzott vashuzalból készült horgokkal erősíthetők fel, amelyeket két-két lemez találkozásánál kell elhelyezni, úgy, hogy minden lemez legalább négy helyen legyen megfogva. A lemezek függőleges síkú beállításához a falra (a lemez sarkai alá) puha habarcscsomókat csapnak fel, és erre fektetik a lemezt.
5.55. ábra. Kő falburkolat és padozat csatlakozása fa (dilatációs) takaró- vagy sarokléccel.
A kampók vagy horgok egyik vége a lemezbe fúrt fészeklyukakba, a másik vége a hátfalban kivésett 5-6 cm mély fészekbe nyúlik. A beerősítéshez cementhabarcsot kell használni. A lemezt úgy kell felhelyezni, hogy a falsík és a lemez között légrés maradjon. A kőlemez burkolat rögzíthető speciális rögzítőkészlettel is. Ilyenkor minden elem négy ponton csatlakozik a hátfalazathoz.
Ez a rendszer nagy méretű (1,0-1,5 m2 felületű), tehát nagy tömegű lapok felerősítésére alkalmas. A négy ponton megfogott kőlemezt 2 db rögzítő szerelvény és 2 db távtartó szerelvény köti a megfelelően szilárd (általában beton vagy vasbeton) hátfalazathoz. A rögzítő szerelvények fogják a nagy méretű és nagy tömegű lemezt a hátfalazathoz, a távtartó szerelvények pedig a lapok kibillenését akadályozzák meg.
A rögzítő és a távtartó szerelvények együttesen nemcsak stabil rögzítést jelentenek a lemez és a hátfalazat között, hanem felveszik a hőmérsékletváltozások okozta mozgásokat is. Más kialakítású rögzítő szerelvények szükségesek a függőleges és mások a vízszintes hézagokhoz. A szerelvény a kőlemez élébe fúrt furatba helyezett tüskével csatlakozik a kőlemezhez. A tüskét az egyik kőlap furatába behabarcsolva építik be, a tüske másik végéhez csatlakozó másik kőlemez furatába pedig – a rugalmas erőfelvétel érdekében – egy rugalmas műanyag hüvelyt helyeznek el, és ebbe ül a rögzítő tüske. Ez a megoldás lehetővé teszi a kőlapok kis mértékű elmozdulását, függőleges és vízszintes irányban egyaránt.
E rögzítési rendszer előnye, hogy
- a nagy tömegű és nagy felületű kőlemezeket megbízhatóan megtámasztja,
- a rugalmas megtámasztás lehetővé teszi a lemezek kis mértékű elmozdulását.
A rendszer hátránya – ami miatt hazánkban nem alkalmazzák -, hogy a rögzítő és távtartó szerelvények komplikált kialakítása és különleges anyaga miatt a falburkolat m2-enkénti bekerülési költsége igen magas. A vékony kőlapok kisebb felületekre – hasonlóan a kerámia burkolatokhoz – ragasztó habarccsal is rögzíthetők.