• árnyékolók

Ablakok és árnyékolók

A napsugárzás által előidézett hőterhelés – aránylag egyszerű módon – az ablak, illetve az üvegezett felüle­tek megfelelő tájolásával kedvezően befolyásolható.

E tekintetben a leg­kedvezőbb a déli tájolás, mivel:

• a napsugárzás okozta hőterhelés nyáron viszonylag kisebb (ami csök­kenti a túlmelegedés veszélyét), a tavaszi-őszi hónapokban pedig nagy (csúcsértékeit márciusban és szeptemberben éri el, ami az átmeneti időszak mérlegét számottevően ja­vítja), de még a téli hónapokban is igen jelentős;
• a fűtési, a hűtési és a világítási szempontok közötti ellentmondá­sok viszonylag kicsik.

Kedvezőtlenebbnek mondható a ke­leti és a nyugati tájolás, mert a nap­sugárzási hőterhelés éves „menet­rendje” korántsem olyan előnyös, mint déli tájolás esetén.

Az árnyékvetés

A napsugárzási hőterhelés értéke az üvegezett felületre eső (az épület valamely része, eleme, a szomszédos épületek, a környező növényzet által vetett) árnyékkal számottevően be­folyásolható, csökkenthető. E kérdés elemzése, az ebben rejlő lehetősé­gek számításba vétele a település- és az építészeti tervezés feladata. A kör­nyezet hatása – a körülményektől függően – egyaránt lehet kedvező és kedvezőtlen.

Az üvegezések

A napsugárzás okozta hőterhelés mérsékelhető olyan üvegek alkal­mazásával, amelyek sugárzás-átbocsátó és egyéb hőtechnikai tulaj­donságai előnyösebbek, mint az ál­talánosan használt közönséges ab­laküvegeké.

Igen lényeges az üvegfelületek színének helyes kiválasztása (szürke, sötétszürke, kék, zöld, bronz, arany stb.) mint építészeti szempontból (hiszen az üvegfelületek számottevő­en befolyásolják a homlokzat megjelenését), mind a belső terek haszná­lati értéke szempontjából (hiszen be­folyásolják a látásértéket, az ott tar­tózkodók hőérzetét, idegállapotát, munkakészségét, hangulatát). Az üveg sugárátbocsátó képessége elvileg kétféleképpen csökkenthető: vagy az elnyelő képesség fokozásával, vagy a visszaverő képesség növelésével.

(Kép fent) A kedvező tájolású tetőtéri lakószoba könnyen mobilizálható árnyékolóval védhető az intenzív nyári napsugárzástól.

(Kép fent) Egyszerűen szerelhető belső árnyékoló a ferde tetősík ablak alatt.

(Kép fent) Tetősíkablak külső árnyékolása a fix kerethez kapcsolt redőnnyel.

Külső árnyékolók

A külső árnyékvető szerkezetek az üvegezés síkjára merőleges (vagy közel merőleges) helyzetük követ­keztében gátolják a közvetlen nap­sugárzás üvegfelületre jutását. Az ár­nyékvető szerkezet más síkú, sőt az üveg síkjával párhuzamos helyze­tű elemeket is tartalmazhat.

Anyaguk és kialakításuk szerint az árnyékvetők lehetnek:

• tömör lemezes szerkezetek: eny­hén kifelé lejtő, a homlokzati csatla­kozás mentén levegőátöblítésre szol­gáló légréssel kialakított, déli, délke­leti és délnyugati tájolás esetén haté­kony szerkezetek;
• fix lamellasorok: állandó levegőátöblítést megengedő, öntisztu­lásra alkalmas szelvénnyel és sorolással készített (fém-, fa- vagy vasbe­ton anyagú) szerkezetek. Ez utóbbi­ak déli, délkeleti és délnyugati tájo­lás esetén célszerűek.

Árnyékvetők használata esetén a napsugárzás a következő módokon juthat az üvegfelülethez:

1. Az árnyékvető szerkezet geo­metriai méretei és az üvegezéshez vi­szonyított térbeli helyzete folytán az árnyékvető által nyitva hagyott térrész felől az üvegezés teljes felüle­tét vagy egy részét közvetlen napsu­gárzás éri.
2. Az árnyékvető szerkezet helyzete olyan, hogy a közvetlen napsugárzás behatolását ugyan meggátolja, de:
   több árnyékvető felület közötti egyszeres vagy többszörös visszave­rődést követően visszavert, közvet­len és szórt sugárzás éri az üvegfelü­letet vagy
   egy árnyékvető elemei közötti egyszeres vagy többszörös visszave­rődés után visszavert, közvetlen és szórt sugárzás esik az üvegezésre.
3. A sugárzást átbocsátó anyagú árnyékvető csökkent mértékű sugár­zást enged az üvegfelülethez.

Az árnyékvetőkkel jelentősen csök­kenthető a napsugárzás okozta hőter­helés, ez azonban – magától értetődő­en – arányosan csökkenti a természetes megvilágítást is. A téli fűtési és a nyári hűtési igényekből adódó – egymásnak ellentmondó – költségarányok (ame­lyek elsősorban az árnyékvető és az üve­gezett felület geometriai viszonyaitól függenek) meghatározása a geometri­ai viszonyok alapos elemzését követeli meg, mégpedig nemcsak a nyári mére­tezési állapotok, hanem az átmeneti és a téli hónapok tekintetében is.

Bizonyos esetekben az árnyékve­tők a téli hónapokban – amikor egyébként feleslegesnek, sőt esetleg hátrányosak is – hatékonyabb védel­met jelenthetnek, mint a nyári hó­napokban. Ez is bizonyítja, hogy az árnyékvetők alkalmazhatóságának, geometriai méreteinek, tájolási összefüggéseinek vizsgálatához egyál­talán nem elegendőek a nyári ada­tok.

(Kép fent) Külső árnyékolás zsalus táblákkal (a tetőtéri és az alatta levő szint harmonikus egységet alkot).

Közbenső árnyékolók

A közbenső árnyékolók a nyílászáró szerkezetek üvegrétegei között he­lyezkednek el. A napsugárzási hőter­helés szempontjából (hasonlóan a belső árnyékoló szerkezetekhez) hatásosabbak a jó visszaverő képes­ségű anyagból készült árnyékolók.

Az árnyékolók által elnyelt hő az üvegtáblákat és a közöttük levő levegőt melegíti, így használatuk vala­mivel előnyösebb, mint a belső olda­li árnyékolóké.

Belső árnyékolók

A belső árnyékolók jellegzetesen többfunkciós szerkezetek, hiszen a napsugárzási hőterhelés csökkentése mel­lett a betekintés megakadályozása, a védettség érzetének megteremté­se, egyes esetekben pedig a belső tér belsőépítészeti értékének növelése, hangulati hatásának fokozása is feladatuk. E szerkezetek jellegük és hasz­nálati módjuk következtében csak mozgatható kivitelben készíthetők.

A belső árnyékolók közül a napsu­gárzási hőterhelés szempontjából a nagy visszaverő képességűek a ha­tásosabbak, mivel a visszavert sugár­zás nagy része az üvegezésen keresz­tül ismét a környezetbe jut. Az el­nyelt napsugárzás által felmelegített árnyékoló viszont hőt ad át a helyi­ség levegőjének, és a helyiséget határoló szerkezetek felületeivel is sugárzásos hőcserébe lép.

Anyaguk, szerkezetük és működ­tetési módjaik szerint a belső árnyé­kolók lehetnek:

• elhúzható – függőleges esésű -egy- vagy kétrétegű függönyök;
• ferde üveg- és ablakfelületek fer­de függönyözéssel;
• függőleges és ferde, kétpontos függesztésű, sávos szalagfüggönyök;
• leereszthető, illetve felhúzható gördülő vászonredőnyök;
• gyűjtő-, vezetősínes (vagy huzalos) keresztredőzött függönyök;
• fém- vagy műanyag zsalugáterek, reluxák;
• redőnyszerű, papír anyagú vagy műanyag árnyékolók;
• táblás árnyékolók.

A vászonredőnyök fényzáró képessége és megjelenése a színtől és a kezelési módtól (szabad vagy horonyban csúszó) függ. A zsalugáterek fényzáró képessége (a kitekintést, a külvilággal való kapcsolat lehetőségét is figyelembe vevő) és megjelenése a lamellák színétől, állíthatóságától, azaz egymásra takartatásától, illetve párhuzamosra állításától függ.

A függönyök építészeti és épületfizikai értékelése jóval nehezebb, hiszen ebben az esetben (a belső oldali elhelyezés miatt amúgy is erősen korlátozott mértékű) az épületfizikai funkció mellett a tér színesítése, élénkítése, hangulatosabbá, meghittebbé vagy akár éppen védettebbé tétele egyaránt komoly szempontot jelent.

Függönyök használata esetén:

• az építészeti és az épületfizikai igények nem mindig és nem könnyen egyeztethetők,
• sokszor kétféle függöny-együttes alkalmazása szükséges,
• a kétféle követelmény kielégítésé­nek feltételeit külön is vizsgálni kell.

A függöny belsőépítészeti hatása elsősorban anyagának minőségétől (színétől, fényétől, esetleges rajzola­tától, mintázottságától stb.) függ. A fényzárás (és ezzel összefüggésben az átlátszóság) mértékét a készítésé­hez felhasznált fonalak színe (vilá­gos, közepes vagy sötét) és szövésének-hurkolásának szálvezetése hatá­rozza meg. A napsugárzási hőterhelés világos fonalból, sűrű szövéssel előállított függönnyel csökkenthető. Kitekintési szempontból, a sötét fo­nalból, ritka szövéssel készített füg­göny, a belátás szempontjából, a vilá­gos fonalból, sűrűn szövött függöny az előnyösebb. Az utóbbinál a tár­gyak kevésbé láthatók, közepes sű­rűségű textília esetén a kontrasztosan megvilágított tárgyak körvonala jól felismerhető.

A belső árnyékoló szerkezetekkel felszerelt nyílászáró szerkezet napté­nyezője 0,5-0,18 közé esik, ami jól érzékelteti, hogy a belső oldali ár­nyékolók a napsugárzási hőter­helés csökkentésének nem éppen hatékony eszközei. Használatuk azon­ban – egyszerű szerkezetük, könnyű kezelhetőségük, a változó igényekhez mindig igazodni tudó mozgathatóságuk és több feladat egyidejű ellátására való alkalmasságuk miatt – igen elter­jedt.

(Kép fent) Függönyvezetések ferde tetőablakok esetén: a) süllyesztett, duplasínes; b) duplasínes; c) rudazatkonzollal; d) dupla rúddal, kettős konzollal; e) kombinált kapcsolással; f) táblás vagy keretes függönnyel.

(Kép fent) Feszített pályás függönykapcsolás függőleges és ferde síkú árnyékoló esetén.

(Kép fent) Függönytartó rudazat függőleges és ferde árnyékolókhoz: 1 talp; 2 menetszár; 3 konzol; 4 toldó csavarozás; 5 kötőelem; 6 rúd; 7 biztosító csavar vagy szeg.

(Kép fent) Vízszintes és ferde sínvezetési módok függönyökhöz, illetve szalagfüggönyökhöz: a) egyoldali; b) kétoldalt működtetett árnyékoló mezővel.

(Kép fent) Ferde szalagfüggönyözési lehetőségek: a) középen csúcsos; b) vízszintes, egyoldali ferde; c) vízszintes, kétoldali ferde; (A, B méretfelvételi adatok).

(Kép fent) Szalagfüggönyözés, ferde és vízszintes sínkapcsolat: a) egyenes pontcsatlakozással; b) külön-külön működtetővel; 1 sín; 2 ferde sín; 3 geometriai pont függőleges irányú „ütköztetése”; 4 vízszintes csúszka; 5 ferde csúszka közbenső csuklós elemmel; 6 konzol; 7 csörlő; 8 lánc; 9 zsinór.

(Kép fent) Szalagfüggönyök működtetési helyei, illetve beépítési lehetőségeik: a) sínezés; b) szalagfüggöny árnyékoló felület; 1 vízszintes; 2 ferde függönymezők.

(Kép fent) Tetőablakhoz kapcsolható, nyílókeretbe szerelt, lépcsős szabályozású belső roló: 1 roló; 2 tengelycsap; 3 rögzítőcsap; 4 automata gördítő-tengely; 5 kapocs; 6 keresztborda.

(Kép fent) Belső roló felszerelése VELUX tetőablakhoz: a) a rollhenger két végpapuccsal való bekapcsolása; b) biztosító villák bepattintása; c) árnyékolási szakaszok kijelölése és a horgonyelemek felcsavarozása.

(Kép fent) VELUX tetőablak nyíló szárnykeretének belső oldalára csavarozott horgonyelemek javasolt elrendezése.

(Kép fent) Belső árnyékoló működtetése: a) nyáron napfényt visszaverő; b) télen belső hősugárzás visszaverő helyzetben.

Rovarhálók

Az ablakok rovarhálóval való ellátása:

• a területi adottságokhoz igazodva
• van, ahol nélkülözhetetlen, van, ahol nincs is rá szükség. Tavak, fo­lyók környékén mindenképpen szá­molni kell a szúnyoginvázióval.

Függőleges ablakoknál a hálók kí­vülről, ferde tetőablakoknál pedig csak belülről kapcsolhatók.

(Kép fent) Tépőzáras rögzítésű VELUX belső rovarháló rendszer, keretbéléshez szerelt tapadó szalaggal.

(Kép fent) Pattintott keretbe szerelt, táblás rovarháló ferde tetőablakhoz.

(Kép fent) Tetőablak belső kávabélésére szerelt, keretes rollszerű rovarháló (VELUX).

(Kép fent) VELUX típusú keretes, rollműködésű rovarháló felszerelése: a) keretelemek felszerelése a kávabélésre; b) felszerelt keretelemek; c) roll-szerű rovarháló behelyezése a működtető „dobozba” és vezető sínkeretbe.

(Kép fent) Táblás szúnyogháló emelkedő szárnyú tetőablakhoz: a) nézet; b) beépítés ablakkeretbe és belső kávabélés közé; 1 tetőablak nyíló keret; 2 kávabélés; 3 fix hálókeret; 4 nyitható keretelem; 5 külső helyzet; 6 belső béléskeret.