• burkolatok

Gipszkarton rendszerek és burkolatok

A gipszkarton rendszerek bemutatá­sa előtt vessünk egy pillantást „mo­dern” néven emlegetett építésze­tünk elmúlt három évtizedére.

Hazánkban a ’60-as években kez­dődik meg a tetőtér-beépítéses há­zak építése. Ezeknek a tetőtér-beépí­téseknek a szerkezeti rendszere álta­lában nem követte az épület rend­szerét (fesztáv, főfal/főfal stb.). Az el­ső időkben alkalmazott anyagok, a favázra szegezett deszka, esetleg hornyolt deszka nyáron túlzott fel­melegedéshez, télen gyors lehűlés­hez vezetett. Nyáron szenvedést okozott a hőség, télen, főként szeles időben az épületet érő szél a padlástérből valósággal kiszorította (illet­ve kiszívta) a fűtési hőt. A következő két évtizedben a lakótéren belül újabb anyagok kerültek előtérbe, a pozdorja és a faforgácslap.

Ezek a táblás lemezek már valamivel job­bak voltak, hiszen már csak a táblák réseit kellett védeni az indokolatlan légjárattól. Volt azonban egy jelen­tős probléma, amivel eleinte senki nem törődött: nevezetesen a for­maldehid.

Formaldehidek

A műanyag kötésű faforgácslapok hatalmas mennyiségű formaldehi­det tartalmaznak. A formaldehid je­lenléte – párolgás és gőzök útján -a lakók közérzetét, hangulatát és – nem utolsósorban – egészségét nagy­ban befolyásolják. A kellemetlen, szúrós szag eleinte csak fejfájást, ké­sőbb migrént, idegfeszültséget, fára­dékonyságot és sok (kinek-kinek az egyéni érzékenysége szerint) egyéb bajt okozhat. Hazánkban a szabványok erről nem rendelkeztek, talán mert a bútoripar és a fafel­dolgozó üzemek több mint 50%-a munka nélkül maradt volna.

Cementkötésű faforgácslapok

Maradt tehát a formaldehid, de újabb kísérleti időszak kezdődött. Megindult a cementkötésű faforgácslapok gyártása (amelyek már nem tartalmaznak formaldehidet) és ugyanúgy alkalmazhatók is, egyéb okok miatt azonban (vághatóság, alakíthatóság, törékenység stb.) a gyakorlatban kevésbé terjedtek el.

Amerikában már fél évszázada honos és Európában is már régóta használt gipszkarton lemezek és alkalmazási rendszerek óriási sikert arattak az építőanyagok piacán, és az építészek kedvenc anyagává váltak hazánkban is.

A gipszkartonlemezes építési technoló­gia várhatóan fokozatosan kiszorítja majd a hagyományos technikával készülő, téglából épített válaszfalakat, a hagyományos vakolatokat, a tető- és zárófödémek hagyományos típusait, sőt, a padlástereknél alkalmazott bo­nyolult, és nem is igazán jó megoldá­sokat.

A gipsz, mint építőanyag előnyös tulajdonságai, valamint a gipszkar­ton lemez egyszerű, tiszta és gyors beépíthetősége gyorsan meggyőzték az építtetőket arról, hogy az a cse­kély többletköltség, ami az árában megjelenik, rövid idő alatt – már az épület építése során – megtérül.

Előnyös tulajdonságai közül csak néhány:

• környezetbarát, szagtalan, nem tartalmaz egészségkárosító anyagokat;
• klimatizáló hatásának köszön­hetően a magasabb nedvességtartal­mú levegőből a nedvességet felveszi, és később, szárazabb levegő esetén visszapárologtatja;
• nem éghető, körülbelül 20%-nyi kötött kristályvize tűz esetén „beépí­tett tűzoltóvízként” működik, így különösen alkalmas tűz gátló szerke­zetek építésére;
• csekély hővezető képessége foly­tán a helyiségben tartózkodik szá­mára jó közérzetet biztosít.
• A gipszkarton építési rendszer előnyei a következők:
• a vakolat azonnal felületi bevo­nattal látható el, nem szükséges szá­radási idő;
• a táblák közötti rések tökéletes légzárásával a nem kívánt légmoz­gások megszüntethetők;
• a „lélegző” falak jól viselik a pá­radiffúziós terhelést;
• költség- és időtakarékos, mivel a könnyű szerkezet nem terheli je­lentősen az épület teherhordó szer­kezeteit, az üregekben megoldható az épületgépészeti és az elektromos vezetékek elhelyezése, a rövid építé­si idő lehetővé teszi az épület gyors használatba vételét;
• egyszerűen szerelhető, költsé­gek, szerszámok és gépek használa­ta nélkül;
• jó hangszigetelő, mivel a gipsz­karton szerkezet akusztikai szem­pontból lágy felület, amely a hang­energiát együttrezgéssel csökkenti;
• megfelelő rögzítőelemekkel ne­hezebb tárgyak is kellő biztonsággal rögzíthetők a falszerkezetre.

(Kép fent) Padlástéri szendvics rendszerű gipszkarton burkolata, száraz építési technológiával.

(Kép fent) Gipszkarton burkolatú válaszfal építése favázra szerelt technológiával: 1 faváz előkészítése; 2 hőszigetelés behelyezése; 3 hátoldali lemez felszegezése; 4 takarófedés gipszkartonnal.

(Kép fent) Gipszkarton válaszfal készítése fémvázra szerelve: a) falvázszerelés; b) hátlemez felszerelése; c) hőszigetelés beszabása; d) takarólemez kapcsolása;e-f) ütközőperemek réseinek glettelése.

(Kép fent) A padlástéri lakószobáik, illetve egyéb nagyobb tereik természetes megvilágítása általában egy- vagy duplasoros ablakokkal oldható meg (VELUX példa).

(Kép fent) A „látszó” tetőszerkezetek legalább annyira elterjedtek, mint a sík padlástéri födémek Igényes megjelenésüket a minőségi szerkezeti kialakítás és az alkalmazott burkolat felülete határozza meg.

A gipszkarton

Az összes gipszlemez-rendszer alap­anyaga a gipsz. A keveréssel egyen­letes gipszkása halmazállapotúra előkészített stukkógipsz – az elosztó­kon át – a formázóasztalon előkészí­tett homlokkartonra kerül. A külön­böző gyártóegységek sebességét (szállítószalagsor, szárító stb.) számí­tógép hangolja össze.

A még puha gipszkartonlapot ol­lóval darabokra vágják, majd a gipsz­karton darabok ezután rögtön a szárítóba kerülnek, ahol eltávolítják a felesleges vizet. Az építőlemezek szegélyezetten, zárjellel ellátva és el­lenőrzötten kerülnek kereskedelmi forgalomba.

(Kép fent) Tetőtér-beépítés kombinált burkolattal) a mellvédfalon gipszkarton, a tetőfödémen átfutó lécburkolat).

Egyéb belső burkolatok

Padlásterek beépítésénél a ferde te­tőfödémek 99%-ban, míg a zárófö­démek és mellvédfalak 2/3 részben szerelt váz-, illetve burkolati rend­szerben készülnek. Ezek döntő többségét a már említett gipszkar­tonnal, kisebb hányadukat valami­lyen lécprofillal vagy burkoló lamellákkal burkolják. A burkolók anyagai gyalult, illetve profilozott lécek és műanyag szelvények, kap­csolhatók látszó szegezéssel és rej­tett kapcsolással. Rétegfelépítésük közel azonos a gipszkartonoknál el­mondottakkal.

(Kép fent) Padlástérbelső lécburkolatának irányát a megkívánt belső hatás alapján kell megválasztani a) keresztirányú: optikailag szélesít; b) hosszirányú: nyújt.

(Kép fent) Padlástéri burkolat hornyolt burkolópanellel, egymáshoz kapocselemmel rögzítve.

Belső burkolati keretek

A tetőterek optimális benapozása, valamint kényelmi és egyéb igények miatt a tetőablak belső kávafelületét ferde síkban vagy a síkhoz képest de­rékszögben kell leburkolni. Az alsó burkolókeretek homlokoldalát lehe­tőleg függőleges síkba, a fölsőkét pedig lehetőleg vízszintes síkba állítsuk be. Alul ezt a fűtés intenzitásának növelése és az ablak párátlanításán kívül kényelmi okok indokolják,fölül pedig a téli benapozás és kezel­hetőség érdekében kell a keretet így beépíteni. A jobb benapozás érdeké­ben az oldalsó kereteknél is célszerű ferde kávaburkolatot készíteni.

A kávaburkolat bútorlapból, gipsz­kartonból, rétegelt lemezből, lécele­mes deszkából, valamint ezek kom­binációjából egyaránt elkészíthető.

A belső burkolat készítésének sor­rendje a következő:

• a belső kávaméretben elkészít­jük a hőszigetelést, lehetőleg szá­las és rugalmas anyagból;
• az 1-2 cm-nél nagyobb réseket helyszíni habosítású „porán” anyag­gal, ellenőrzés mellett kell kitölteni, ügyelve arra, hogy a hab ne türemkedjen a tető alá, mert megemelné és feszítené a burkolókeretet, sőt, magát a tetőfedést is;
• elkészítjük, majd elhelyezzük a burkolókereteket.

A burkolókereteket a tetőablak alsó profiljába csúsztatva kell beépíte­ni, úgy, hogy stabil legyen és jól el­lenálljon a különféle igénybevéte­leknek is, például, ha valaki hozzátá­maszkodik, akkor oldalirányban sem mozdulhat el. A keret és födém közötti rész csak szálas anyaggal tölt­hető ki, közepes tömörségűre, mert erős tömítésnél vagy helyszíni habosítású szigetelésnél a kávabur­kolat könnyen kipúposodhat.

A kávarészek szilárd födémek ese­tén vakolt felülettel is készíthetők, de a szaruzati vastagságban a tokke­ret-horony alatt és a vakolt felület kö­zött azt az előbbi mód valamelyiké­vel – még ha keskeny sávban is – de burkolni kell.

(Kép fent) Padlástéri burkolat és polcrendszer kapcsolata: 1 alsó, látszó lécburkolat; 2 kereszthevederezés; 3 hosszheveder; 4 szarufa; 5 kapcsoló lécprofilok; 6 polc palásteleme; 7 polcozat; 8 záróvég; 9 beépített bútorelem.

(Kép fent) Belső falburkolati lécprofilok alsó, feszültségmentes hornyolással: a) sík; b) ék; c) trapéz;d-f) „mívesen” profilozott, látszó felülettel.

(Kép fent) Tetőablak kávájának burkolása.

(Kép fent) Tetőablak kávaburkolatai: a) normál ferde; b) alsó besüllyesztéssel; c) virágpolc kiegészítővel.