Ami kívülről látszik – Falak
Ne felejtsük el, hogy a külső festés növeli a ház értékét. A kontár munka könnyen felfedi a csúf részleteket, illetve elnyomja a kedvező építészeti megoldásokat. Az 1930-as évek modernista mozgalmának sok mesterdarabja veszített hatásából, mert elhagyták azokat a színeket, amelyeket az építészek az épületek síkjainak és mélyedéseinek hangsúlyozására választottak.
A kiegyensúlyozott hatás érdekében akkor is ismernünk kell házunk eredeti festését, ha az épület nem túl régi. Az eredeti állapot visszaállításával meglepetést szerezhetünk magunknak: a jellegtelen ház kellemes otthonná alakulhat át.
Festékek védő hatása
De nemcsak a színek és a textúrák esztétikai szerepét kell szem előtt tartanunk; fontos a festékek védő és tartósító hatása, az anyagok – például a védődeszkák és a vakolat – szigetelőképessége is.
Szinte minden környéknek megvan a maga hangulata. Érdemes ehhez alkalmazkodni, hacsak a környéket nem hagyták nagyon lepusztulni, és nem kerül óriási erőfeszítésbe a felvirágoztatása.
A hasonló típusú épületek, az iker- és sorházak valósággal kínálkoznak az egységes kép kialakításához. Célszerű az ikerházat a szomszédokkal egyszerre festeni, de az sem rossz módszer, ha a miénket olyan szépre festjük, hogy a szomszédok kedvet kapnak az utánzásra. Mindenütt ugyanazt a színt, anyagot és textúrát használjuk, de a bejáratot fessük eltérőre. Az elütő festés is szép lehet, különösen akkor, ha a házak nem egyformák, de ilyenkor is kell „illeszkedési pontokat” találnunk.
A sorházak érdekessége a ritmusukban rejlik, ezt pedig egyénieskedő festéssel igen könnyű tönkretenni. A tégla- és kő-borítású sorházak akkor mutatósak, ha az összes fa- és fémelemet egyformára festik, s csak a bejárat és a kisebb részletek kapnak eltérő árnyalatot. A falak festésekor egyetlen színt érdemes végigvinni az egész házsoron. A különböző színű, de azonos tónusú házak is jó hatást keltenek.
Ha a ház fák vagy fal mögött rejtőzik, vagy ha a környék építészeti szempontból nem egységes, természetesen úgy festhetjük ki a falakat, hogy a kedvező tulajdonságokat hangsúlyozzuk, a rosszakat palástoljuk.
George Woo épülete jól hasznosítja a mexikói Acumal-öböl lélegzetelállító látványát. A pompás környezetben álló házat még izgalmasabbá teszi a természetes fény színpadias hatása. A szokatlan méretű ablakok és a ház eltérő magasságú, tömör blokkjai változatos felületet hoznak létre, amit az építész vakítóan fehér falakkal komponált egységbe.
Falak
A ház külső falait általában esztétikai okokból, illetve azért festik be, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól. Mielőtt munkához látnánk, feltétlenül győződjünk meg róla, hogy a falak jó állapotban vannak-e.
A festékek ma már könnyebben kezelhetők és tartósabbak is, mint régen. Körülbelül hétévenként azonban újra kell festenünk, ezért érdemes más megoldásokat is számba venni a munka előtt. Ahelyett, hogy megpróbálnánk festéssel felélénkíteni a természetes anyagból épült, unalmasnak ható falakat, érdemes az ablakokat, ajtókat, kisebb elemeket kiemelni, hogy eltereljük a figyelmet a falakról. A túl hangsúlyos vagy egyenetlen téglafalat, amely az idő múlásával sem lesz kellemesebb hatású, kúszónövényekkel takarhatjuk el.
Általában azt tanácsolják, hogy a homlokzatok legyenek egységesek, de a különböző ízlések merész párosítása is hatásos lehet. Ezek a XIX. század végi kaliforniai házak mind egyéniek és szellemesek.
Erre a célra válasszunk örökzöldeket: loncot, iszalagot vagy épp futórózsát. A növényeket hagyhatjuk szabadon nőni, de ha rendezettebb képre vágyunk, futtassuk fel őket rácsra. A rács maga is remek „szépségflastrom”; a franciák nagyon találékonyan alkalmazzák.
Tégla- és kőfal
Ha a tégla- és kőfalat újra kell fugázni, ügyeljünk rá, hogy a habarcs színe és állaga megfelelő legyen. Hacsak nem alkalmazunk különleges eljárást – például kétféle színnel rakunk ki egy mintát- a falnak ne a mintája, hanem a textúrája legyen érdekes.
Általában az a habarcs a legjobb, amelynek a tónusa megegyezik a tégláéval vagy a kőével; próbáljunk ki egy keveset egy félreeső helyen, és hagyjuk kiszáradni. Idővel minden habarcs megszürkül.
Néha az újrafugázás sem segít a falon
Ha nagy felületek váltak le, valószínűleg az újravakolás az egyetlen megoldás, de ennek nem kell az egész házra kiterjednie. Általában a földszintet és az alagsort vakolják be; ez nemcsak felélénkíti az unalmas házat, hanem szélesebbnek láttatja a keskeny épületeket. A világos falak visszaverik a fényt. A vakolás azért is előnyös, mert könnyű felújítani.
Használhatunk színes vakolóanyagot, de a festést hagyhatjuk a vakolás utánra is. A festékek és vakolatok textúrája nagyon változatos. A sima felület kevésbé porosodik és kormosodik, a durvább textúra viszont elrejti az egyenetlenségeket.
Ha a tégla festése mellett döntünk, légáteresztő festéket használjunk; ez hagyja eltávozni a falba bekerülő nedvességet, és óvja az épületet. A nem áteresztő festék mögött pangó nedvesség buborékokat, repedéseket hoz létre, ami végül a festékréteg leválásához vezet.
Burkolás
A külső falak megóvásának többi módszere – védődeszka és cserép- vagy palaburkolat elhelyezése – drágább, de tartósabb. Ezek az anyagok többé-kevésbé szigetelnek is. A burkolás a homlokzat vízszintes vonalait hangsúlyozza: alacsonyabbnak és hosszabbnak láttatja a házat. A foltokat is elrejti.
A védődeszkát nem kell mindig befesteni vagy konzerválószerrel kezelni; vannak olyan fák, például a szilfa és a cédrus, amelyeknek egyre szebb lesz a színük, ahogy öregednek. A pác nem fedi el a fa erezetét. Kapható légáteresztő, konzerváló anyagot tartalmazó változat is. Ha a védődeszkát mégis befestjük, a hagyományos olajfesték helyett használjunk konzerváló festéket. Ez hasonlít a tompa fényű olajfestékre, de behatol a fa rostjai közé, ezért a festett felület nem repedezik meg, nem hámlik le, hanem idővel egyszerűen szétporlad.
A cserép- vagy palaburkolat nem igényel rendszeres karbantartást, de a rossz burkolat a szép házat is könnyen tönkreteheti. A cserép színének és textúrájának összhangban kell lennie a tetőcserépével, ha ugyan nem egyforma a kettő. Palával csak olyan környéken borítják a falat, ahol palatetőt használnak.
Néha fautánzat, vakolat, kavicsos vakolat, sőt még cserép és védődeszka is megjelenik ugyanazon a házon. Megnyugtatóbb hatást érünk el, ha a cserepet és a fal domináns anyagát meghagyjuk eredeti állapotában, a többi elemet pedig egyszínűre festjük.
Szín
A szín kiválasztásakor ne feledkezzünk meg a ház koráról, jellegéről és a helyi hagyományokról. Ha a ház felnagyított fotóját átmásoljuk egy papírra, kipróbálhatjuk a színeket. A legelképesztőbb sárgászöld, élénk kék, teltbarna és sárga is felkerülhet a házfalakra, csakúgy, mint a vakító rózsaszín, az okker, a krémszín vagy a halvány rózsaszín.
A színt a környékhez igazodva kell megválasztani. Ha árnyékos helyen vagy magányosan álló villában lakunk, vagy azt akarjuk, hogy a ház kiemelkedjen a környezetéből, világos, fényvisszaverő színt érdemes használni. Az élénk szín napos helyen érvényesül igazán jól.
Gyönyörű deszkaburkolata ház a kanadai Prince Edward-szigeten. A helyi szokás szerint a kellemetlen téli időjárás ellen színes falakkal „védekeznek”.
Ezeket az olcsó, városszéli házakat a franciaországi Lille-ben a tervezők a rikító színekkel tették egyedivé. Egy új negyedet így varázsolhatunk vidámabbá, jellegzetesebbé.