• beton
• betonozás

A betonkeverék elkészítése és bedolgozása

A betont azért alkalmazzuk, hogy abból alapokat, padló- és födém­lemezeket és más olyan épületelemeket készítsünk, amelyeknél fontos a szilárdság és az alak­tartás. A beton cementből, vízből és homokos kavicsból (adalékanyag) készül, a könnyűbetonhoz adalé­kul habanyagot vagy duzzasztott agyagot is használnak. A beton­szerkezet teherbírásának biztosí­tására betonacél-szerelést helyez­nek el. A betonacélok alkalmazását vasa­lásnak hívjuk, az így készült betont vasbetonnak nevezzük.

A betont az építkezés helyszínén is el lehet készíteni, de transzport­betonként betongyárakból is meg lehet rendelni. A beton helyszíni keverése csak kisebb mennyisé­geknél célszerű, ha a minőséggel és szilárdsággal szemben támasz­tott követelmények nem magasak. Teherhordó épületelemekhez (pl. födémek) a transzportbetont válasszuk, amelynek összetétele jobban ellenőrizhető.

Az ilyen, statikailag igénybe vett épületelemekhez a gyártáskor az alkalmazott betonból próbatesteket öntenek, amelyek szilárdsá­gát 28 nap elteltével laboratórium­ban kell megvizsgálni. A vizsgálat eredményét tartalmazó bizony­latot állami megrendelő esetén be kell mutatni az építésügyi ható­ságnak, amikor az átveszi az épü­letet. A beton bedolgozhatósága annak cement- és víztartalmától függ: minél több cementtel és vízzel végezzük a keverést, annál hígabb a beton. Az építőipari szak­ember a beton állagának (konzisz­tenciájának), azaz keménységének négy tartományát különbözteti meg.

A kemény beton, amely a bedol­gozásnál földnedves és morzsá­lódik, az FN (földnedves) képlékenységi tartományba tartozik. Döngölővel való tömörítéskor fel­színe simává és nedvesen fény­lővé válik és összezáródik. A KK (kissé képlékeny) képlékenységi tartományba tartozó beton anyaga a bedolgozás során összefüggőbb és lágyabb. Léccel csömöszölve vagy döngöléssel jól tömöríthető. A K (képlékeny) képlékenységi tartományba eső beton a zsaluzat kopogtatásával vagy csömöszöléssel jól tömöríthető. A K a hely­színi öntéshez általánosan alkal­mazott képlékenység. Képlékenyítő adalékok hozzáadásával a beton folyékonyságát javítani lehet. A különösen hígfolyós betont az F (folyós) rövidítéssel jelöljük.

A gyártással és a felügyelettel szemben támasztott követelmé­nyek alapján a betont szilárd­sági csoportokba lehet sorolni. Ezeket házilagos kivitelezésnél is ismernünk kell. Az új szabvány szerinti jelöléseket a táblázat tar­talmazza.

A teherhordó épületelemek stati­kai számítása során meghatároz­zák, hogy milyen szilárdsági osztályúnak kell lennie az alkalmazott betonnak. Előírt szilárdsági osz­tályú betont transzportbetonként rendeljünk meg.

A beton keverése

Kézi keverés

Kisebb mennyiségű, C 4 és C 6 szi­lárdsági osztályú beton elkészíté­séhez engedélyezett a kézi keve­rés. Ehhez tiszta keverőlapra van szükség, jól megfelel pl. egy le­mezlap. A homokos kavicsot és cementet legalább kétszer, az egyenletes szürke szín eléréséig keverjük meg. Állandó további keverés mellett locsolókannával adjuk hozzá a vizet és még kétszer keverjük meg, míg egyenletes be­tonkeveréket kapunk.

Keverés géppel

A géppel való keverés előnyösebb, mert az alkotórészek jobban elkeverednek egymással és így javul a beton minősége. A keverési idő legalább egy perc legyen. A homokos kavicsot, cementet és vizet közvetlenül egymás után ada­goljuk be a keverőgépbe, száraz előkeverésre nincs szükség. Egy 250 L-es keverőgép nagyjából 1/6 m³ kész betont tud megke­verni. 1 m³ kész betonhoz hozzá­vetőleg 1,3 m³, mintegy 2 t homo­kos kavics szükséges.

Keverési arányok

Ha a beton szilárdsági tulajdon­ságait el akarjuk érni, pontosan be kell tartanunk az egyes szilárdsági osztályokhoz tartozó keverési ará­nyokat. A cementet és homokos kavicsot tömegük szerint kell mérni. Ezek tájékoztató adatok, a mennyiségek még erősen függenek a kavics szemcseméretétől is.

A C 12 és C 16 minőségű betont már inkább készbetonként kell be­szerezni. Egy kisebb építkezésen roppant nehéz a tömeg szerinti kimérés, ezért a gyakorlatban a beton alkotó­részeit lapáttal, tehát a szokásos térfogatrészek szerint mérjük. A táblázatban foglalt értékek ked­vező összetételű (szemeloszlású) adalékanyag (homokos kavics) esetén érvényes tájékoztató ér­tékek.

Finomabb szemcseméretű adalék­anyagnál 10-20 %-kal több ce­mentet kell venni. Különleges igénybevétel nélküli alapok, lábazatok és egyéb épületelemek betono­zásakor egyszerűsíthetjük a mérést, ha az egyes részeket térfogat szerint, száraz vödörrel mérjük. 1 vödör cementhez 5 vödör homokos kavicsot veszünk. Az összes többi célra 1 vödör cement­hez 4 vödör kavicsot számítsunk.

A betonkészítéshez szükséges víz vezetékes víz vagy esővíz lehet. A felszíni vizek nem alkalmasak erre a célra, mivel gyakran tartalmaznak szerves alkotókat. Szükség esetén a vízhez különböző betonadalékot, pl. folyósítószert, pórusképzőt és hasonlókat lehet hozzáadni.

Tömörítés

A frissen beöntött betonban üregek és levegőbuborékok van­nak, amelyek megkötés után csök­kentik a szilárdságot. A betont tö­möríteni kell, hogy egyenletes szer­kezetű legyen.

A földnedves betont (FN) döngöléssel tömörítjük. Erre döngölő, vagy (kisebb mennyiségeknél) léc használható. A betont legfeljebb 15 cm-es rétegekben helyezzük el, túl vastag rétegekhez nem elegendő a döngölőhatás. A döngölést addig végezzük, míg a beton felszíne nedves és zárt felületet alkot. Különösen gondosan dön­göljük a zsaluzat mentén és a sa­rokban.

A betont annyira kell tömöríteni; hogy óvatosan rátett lá­bunk alig hagyjon nyomot. A kissé képlékeny betont (KK) motoros vibrátorral, vibrálással lehet tömöríteni; ha vibrátor nem áll rendel­kezésünkre, döngölővel is dolgozhatunk. A képlékeny betont (K) léccel lehet csömöszölni, hogy a benne lévő levegő felfelé el tudjon távozni, vagy a zsaluzat kopog­tatásával lehet tömöríteni. Ez utóbbit ne vibráljuk. A folyósítószerrel ke­zelt folyékony betont tömörítés nélkül lehet beönteni.

Az alap tömörítése döngöléssel.

Feldolgozási idő

A helyszíni betont a megkeverés, a transzportbetont a megérkezés után azonnal be kell dolgozni. Tömörítését el kell végezni, mielőtt kötni kezdene.

Védelem kiszáradás ellen

Azért, hogy a beton kötésekor el­érje a végleges szilárdságot, vé­deni kell a kiszáradás ellen. A túl gyors száradás csökkenti a szi­lárdságot, rontja a felület minő­ségét és repedéseket okozhat. Különösen meleg időben kell a betont nedvesen tartani. Erős nap­sugárzás esetén azt még takarjuk is le. A friss betont akár 7 napig is nedvesen kell tartani.

Kizsaluzás

Ha teherhordó elemekhez zsalu­zatot építettünk, ezt csak akkor szabad eltávolítani, ha megkötött a beton. A teljes kötési idő kb. 30 nap. Egyéb nem teherviselő betonszerkezeteket már 2-3 nap múlva ki lehet zsaluzni, ha a sérüléstől vagy roncsolódástól (pl. önsúly hatására) nem kell tartani. A kizsaluzott részeket azon­ban itt is csak a kötés után szabad teljesen terhelni. Ha a beton kö­tése közben fagy áll be, a várako­zási időt meg kell növelni a fagyos időszak hosszával. Számos esetben ajánlatos meg­erősíteni a betont betonacél ru­dakkal vagy hálókkal.

A betonnak nagy a nyomószilárd­sága, azaz nagy nyomóterhelé­seknek lehet kitenni. Húzófeszültségeket viszont csak nagyon kis mértékben tud felvenni. Mivel egy betontartóban vagy egy födém­ben mindig fellépnek húzófeszült­ségek, a húzó igénybevétel fel­vételére betonacélt építünk be.

Az acél helyzetét, méretét és szükséges átmérőjét a statikai terv határozza meg, amely a kivitelezé­si terv dokumentációjának része. Tilos a becslés! Betonacél számí­tás nélküli beszerelése csak alá­rendelt helyeken megengedett. Ilyen pl. egy kerti grillsütő. A beton­acél nem korrózióálló. Ez azért nem lényeges, mert beépített ál­lapotban a beton teljesen körül­veszi azt, ami megakadályozza a korróziót.

A betonacél kereskedelmi méretei:

• Betonacél 6-32 mm átmérő­vel, 6-12 m hosszakban. A szá­lak bordázott felületűek, hogy jobban beágyazódhassanak a betonba.
• Betonacél hálók, amelyek 4-12 mm átmérőjű szálai ke­resztben össze vannak hegeszt­ve egymással. A szálak távolsága 100, 150, 200 vagy 250 mm.
• Betonacél huzalok 4-12 mm átmérővel, amelyek sima vagy profilozott felülettel, tekercsekben kaphatók.

A betonacél különféle szilárdsá­gi csoportokban kapható. Annak méretét, szükséges átmérőjét és anyagminőségét minden esetben a statikus tervező határozza meg!

Profilos betonacél.

Vasalási munkák

A betonacélok helyzetét, alakját és elhelyezésük módját a statikai számítás és a hozzá tartozó va­salási rajz adja meg. Ezenkívül munka közben is be kell tartani néhány szabályt. A betonacélt mindig ott kell egy épületelemben elhelyezni, ahol húzófeszültségek keletkeznek. Ez – a terhelés mód­jától függően – általában a terhelt mező alsó részén van, mint pl. egy ablakáthidalónál. Ott az ablak fölötti falazat terhelése középen felülről hat.

Ez az áthidaló felső részében nyomóterhelést, alsó ré­szében húzó terhelést okoz. Egy erkélylemez vázlatosan bemuta­tott konzoljánál a húzófeszültség a betonlap felső részében lép fel. Beépítéskor ezért gondosan ügyel­jünk a betonacél helyzetére és azt kötöződróttal és távtartókkal rög­zítsük a felső oldalra. Ha a be­tonozás közben lenyomódnak a felső acélok, akkor nincs biztosítva a statikai számítás szerinti teher­bírás. Konzollemez vasbetonsze­relését bízzuk szakemberre!

Az ábrák néhány példát mutatnak be. Távtartók különböző kivitelben, műanyagból vagy acélból készül­nek.

A távtartók közötti távolság az acélhuzal átmérőjétől függően 50-100 cm. A távtartókat a va­salás és a zsaluzat közé tesszük. Ezek gondoskodnak arról, hogy a beton a minimálisan szükséges mértékben befedje az acélt, vala­mint, hogy az acélszálak és -hálók egymástól megfelelő távolságban maradjanak.

Betonacél hálók, egy és két szálból.

Ablakáthidalónál a húzófeszültség alul lép fel, itt kell a betonacélt beépíteni.

Távtartók betonacélhoz:
1 Műanyag távtartó különböző átmérőkhöz; 2 Betontuskó fekvő vasaláshoz;
3 Acél távtartó; 4 Műanyag távtartó.

Munkavégzési szabályok:

• A betonnak kellő vastagságban fednie kell a betonacélt, hogy azt megvédje a korróziótól. A vasalás acélelemeit felhasználás előtt tisz­títsuk meg a rozsdától, piszoktól és zsírtól, hogy azok szilárdan kössenek a betonhoz.
• Az acélrudakat, acélhálókat és táv­tartókat olyan szorosan össze kell kötni egymással, hogy azok betonozás közben semmiképpen ne mozdulhassanak el.
• A vasalás betonacél szálait dróttal egymáshoz kötözzük.
• A kötöződrótot kötözőfogóval rak­juk fel, de annak hiányában egy közönséges csípőfogó is megteszi.
• A kötözési helyeket körülvesszük egy vagy két dróthurokkal, majd a fogóval szorosan meghúzzuk a huzalt, hogy szoros kötést kap­junk.
• Az összes láthatóan maradó be­tonfelülethez úgynevezett „erős keveréket”, a talajszint alatti alapokhoz „alapokhoz való keveréket”, az összes többi munkához „uni­verzális keveréket” használjunk. A képlékeny (K) vagy kissé képlékeny (KK) beton a leg­több célra megfelel.
• A földbe kerülő beton alá terítsünk egy kb. 5 cm vastag kavicsréteget, nehogy a beöntött beton összeke­veredjen a földdel.