• klasszicizmus

Késő György-kori lakóház (klasszicizmus)

Késő György-kori lakóház

Az ötszintes, téglaépítésű késő György-kori lakóháznak (Észak-London, Canonbury Square) jelenleg Leslie Geddes-Brown, a Country Life magazin kertészeti rovatának szerkesztője a tulajdonosa. A ház elsőként készült el az 1800 táján Henry Leroux vál­lalkozó által emeltetett öt épület közül.

Fent: A Canonbury-ház nyári konyhájában az eredeti, beépített kredenc és teljes falmagasságú pohárszék borítja a falat. Az ajtók középső betétje sárga krémszínű, keretük szürke. Ez a színkombináció kiemeli a György-kor végére jellemző díszítés egyszerű, egyenes vonalait.

Az 1960-as évekre állaga leromlott, az 1970-es évek elején renoválták, enteriőrjét nemrég állították helyre eredeti, György-kori alaprajza szerint, a 18. Század végén és a 19. Század elején Angliában divatos színeket alkalmazva.

E korszak legelőkelőbb angol enteriőrjeihez képest-mint amilyet Robert Adam rendezett be a middlesexi Osterley Parkban – itt visszafogot­tabb, szerényebb az architektúra és a díszítés, ami a 18. Század végi tipikus angol lakóházakat, még az ilyen impozáns méretűeket is jellemzi. Az angol rendszerű tolóablakok, a betétes ajtók, a szegőlécek, a pohárszék díszei például viszonylag egyszerűek.

Fent: A konyha fehér gipszmennyezetét és halványkék falait finoman ellenpontozza a szürke beépített kredenc. A színkombináció harmonikus háttere a 19. Századi kék-fehér levonóképes kerámia- és porcelántárgyaknak. Jellegzetes klasszicista kellékek az ablaktok hornyolt tagjai és a sarkokon a rozetták. A bükkből készült, modern munkaasztal tónusa szinte azonos az eredeti, bütüs illesztésű fenyőpadlóéval.

Fent: A piano nobile (főemelet) tágas szalonjában a falak és a beépített könyvszekrények halvány kékesszürke tónusai harmonizálnak a karosszék kárpitja és a perzsaszőnyeg kékjével, de a márványkandalló kék-szürkéivel is. Ez a tónusbeli hasonlóság jellemzi a György-kori vörösesbarna mahagónibútorokat, a padlót, a kandalló két oldalán álló, regency stílű obeliszkpárt és a vörös alapszínű perzsaszőnyegeket.

Bár a falak némelyikét divatos tapéta fedi, több­ségüket egyszínűre festették, míg az Osterley Park falait míves stukkókkal, drága selyemkárpittal vagy kézzel festett klasszikus motívumokkal díszítették.

Noha az építészeti és díszítő részletek kidolgozottsá­ga különbözik, mindkét ház enteriőrje tiszta, egyenes vonalvezetésű. Arányos szimmetriájuk a késő György­-kori klasszicizmus sajátossága, amelyet a színek és szá­mos korabeli bútor is kiemel.

Fent: Kétféle kék tónus szerepel a dolgozószoba tapétáján. A csíkos minta a tapétán és a kelméken is a 18. Század végén jött divatba, és főleg a regency stílusra jellemző.

A Canonbury-ház bútorzatának színei főleg a kissé hidegebb, késő György-kori palettáról származnak: a falak és az eredeti, beépített kredencek, pohárszékek, könyvszekrények krémszínűek, fehérek, szürkék és ké­kek. Elegáns háttérként szolgálnak a különböző György-stílusú asztaloknak, buroknak, alkalmi székek­nek, amelyek finoman erezett keményfából (főleg ma­hagóniból, dió- és selyemfából) készültek.

A stílusnak és a kornak következetesen megfelelnek a kék tónusok a falakon, a karosszékek és szófák kár­pitján, illetve a perzsaszőnyegek virágmintájában – ez utóbbiak általában keskeny, bütüillesztéses natúr fe­nyőpadlót borítanak.

Fent: A késő György-kori lakóházak visszafogott eleganciája – az építészeti szimmetria és a berendezés egységessége – jellemzi a Canonbury-ház szalonját is. A helyiség üdítően világos és szellős, ami a falak és a mennyezet halvány, kékeszöld tónusainak, az építészeti díszítmények takarékos alkalmazásának, a nagy belmagasságnak és főleg a teljes falmagasságú, 9 + 9 osztatú, angol rendszerű tolóablakoknak köszönhető.

A késő György-kori színek

A késő György-kori palettát a halvány és élénk színek kombinációja uralja, néhány enteriőr (az úgynevezett „Etruszk szobák”) kivételével, melyekben a klasszikus motívumokat és díszeket az ókori görög vázák mély, vörös terrakotta és fekete színeivel emelték ki.

A nagy hatású tervező, Robert Adam által ked­velt színek a halvány- és középzöldek, a lila, rózsaszín, barackszín, opál és szürke, valamint az erősebb és telítettebb zöldek, kékek. A korabeli színvilág megbízható forrásai Adamnek a British Museumban őrzött tervrajzai, valamint Josiah Wedgwood kerámiái – főként az úgy­nevezett jáspismunkák, amelyek hűvös, halvány tónusait az ókori kámeák ihlették.

Fent: Robert Adam borsózöldre festette az Osterley Park falait. Ez a szín ismétlődik a kárpitozott bútorokon, kontrasztját pedig a lila lábazati falsík képezi. E színek harmonikus tónusbeli viszonya erősíti a helyiség építészeti egységét.

Fent: Az Osterley Park egy másik helyiségében a felső falmező zöld és a lábazat kék árnyalatai adják a kézzel festett etruszk motívumok hátterét. Mint a balra látható teremben, itt is azonos tónusértékű a kék és a zöld.

Fent: Az előkelő György-kori enteriőr jellegzetessége a márványkandalló. Az Osterley Parkban szervesen illeszkedik környezetéhez a lábazati szegélyéhez hasonló tónusú fehér színe révén.

Fent: Az Osterley Park előcsarnokát Adam világosabb, szürkés alapon gipsz reliefdíszekkel ékesítette. A kandalló és fölötte a féldombormű sötétebb, szürkésbarna tónusa a berakásos márványpadlóhoz igazodik.

Fent: A késő György-kori helyiségek kőedényei görög-­római mintákat követnek.

Fent: A György-kor végi házakban gyakoriak a beépített, festett bútorok (például tárolószekrények, kredencek). Anyaguk általában puhafa, főleg fenyő. Néha egyszínűek, így kevésbé érvényesül a díszítés, viszont hangsúlyosabbá válik a tér összhatása. Gyakrabban kétszínűre vagy egy szín két árnyalatára festették őket, amivel a díszítményekre hívták fel a figyelmet – a késő György-kori enteriőrökben ezek elegánsak, egyenes vonalúak, és a klasszikus oszloprendekből származnak.