A Virág-ház (posztmodern stílus)
A tulajdonosok, Peter Romanuik építész és Paula Pryke virágkötő tervezték meg és rendezték be a Virág-házat, mely Észak-London üzleti és könnyűipari negyedében, egy régi autószerviz helyén áll. Az „ipari modern stílus” építészeinek (például Richárd Neutra és Pierre Koenig) hatása a szerkezeten és az alaprajzon is egyértelműen érezhető: váza acél, három oldalról betontömbökkel, az elülső homlokzaton üveggel határolva; osztatlan légterű nappali-étkező része (elkülönített konyhával) kaliforniai stílusú teraszra vezet; a földszinten – a gyakorlati szempontoknak és a telek történetének megfelelően – virágkötőműhely és belső garázs kapott helyet.
Fent: A nappali terét fehérre festett ipari jellegű acélfödém és betontömb falak, valamint iroko hajópadló és üveg tolóajtók határolják. Ezt a semleges hátteret a bútorok, dísztárgyak élénkebb színei egészítik ki. A legfontosabb közülük a szófa és a nagy absztrakt festmény. Az előbbi plasztikus formáit skarlátvörös pamut-twill huzat és királykék-sárga selyem díszpárnák emelik ki. Ezek a primer színek ismétlődnek Péter Romanuik „Paula virágot szed” című festményén.
Fent: A hálószoba sajátos színfoltjai a berendezési tárgyak: a királykék pamuttal kárpitozott ágy a nagy hengerpárnával (Hitch Mylius tervezte); a színpompás kockás takaró (Heal’s); a selyemhuzatú díszpárnák (Conran); a zsályazöld csomózott szőnyeg. A nagy tolóajtók által megteremtett fizikai kapcsolatot vizuálisan a textíliáknak a kinti cserepes növények színeit idéző zöld, sárga és barna árnyalatai erősítik. A földszinti nappalirészhez hasonlóan C. Lumato festményei (az ágy fölött) itt is a dekoráció egységét mutatják.
- „Ízlésügyi Minisztérium” (posztmodern stílus)
- Közép-amerikai reneszánsz (posztmodern stílus)
- Fauvista fantázia (posztmodern stílus)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A szerkezeti elemeket és a burkolatokat a modern építészeti hagyomány szellemének megfelelően az ornamentika hiánya jellemzi (például nagy, vízszintes üvegtáblák, egyenes vonalú falécekkel burkolt padló, korlát nélküli lépcsők, sík felületű tolóajtók, fehérre festett, recézett acélfödémek és salakbeton téglából rakott falak). A belső terek finomítása és gazdagítása érdekében mindenütt feltűnnek a posztmodernre jellemző élénk, egynemű színfoltok.
A háló- és nappaliszobákban olykor a nyílászárók is színesek – a sárga, akvamarin és királykék tolóajtók hosszúkás, homogén színfoltokként hatnak, amikor az ajtók zárva vannak. Lent, a nappali-étkező szintjén a színek inkább a bútorokra, dísztárgyakra, lakástextíliákra korlátozódnak. Kiemelkedik közülük a két vörös szófa, kék és sárga díszpárnákkal; a halványkék étkezőasztal, citromzöld, halványkék, mályvaszín, sárga és vörös székekkel; a kék-fehér szőnyeg, valamint a nagy absztrakt festmény a bejárati ajtónál. A szófa melletti nagyra nőtt kaktusz zöldje a kinti teraszon sorakozó virágokkal, növényekkel teremt kapcsolatot.
„… élénk, homogén színfoltokkal gazdagítottuk a házat… Ez barátságosabbá teszi, és erősíti az összhatást.” (Peter Romanuik és Paula Pryke)
Fent: Iroko hajópadló húzódik a nappalitól az étkező részig, ahol a krómacél lábú asztal és székek állnak. A szürkéskék asztallap tömör lemezeit vas. Az „5701”-es modellként ismert vörös, kék és citromzöld hajlított, rétegelt lemezszékeket Arne Jacobsen modern dán építész tervezte.
Fent: A lakóterület másik végét is primer színek (vörös, sárga, kék) élénkítik. A terasz napsütötte növényeivel a szófán lévő aranysárga párnák teremtenek kapcsolatot, de botanikai formák jelennek meg a csomózott szőnyeg bordűrjén is: a minta („Arizonai napfelkelte”) kaktuszokat ábrázol a sivatagi égbolt előtt. Az üveglappal fedett tetejű dohányzóasztal Matthew Hilton formatervező munkája.