• beépítés
• épületszerkezetek
• tetőtér

A tetőtér-beépítés szerkezeteivel szemben támasztott műszaki követelmények

A szerkezetekkel szemben a következő területeken tá­masztunk követelményeket:

• teherviselés,
• csapadék és nedvesség elleni szigetelés,
• hőszigetelés,
• páravédelem,
• légzárás,
• hanggátlás (rezgésgátlás),
• ütésállóság, ridegedés.

Főleg a hőszigetelés és a páravédelem követelményei­nek kielégítése jelentős, mivel ezektől függ a lakóterek kellemes hőmérséklete, az ott tartózkodók megfelelő hő­érzete, továbbá ezek védik a többi szerkezetet is. Ebből eredően a hőszigetelései és a páravédelemmel mélyebben foglalkozunk, mint más funkciókkal.

Teherviselés

A beépített tetőtér függőleges falainak terheit az alatta elhelyezkedő födém vagy teherhordó falak viselik.

A függő­leges falak lehetnek:

• teherhordók és
• térelhatárolók.

A ferde síkú külső falak és a tetőtéri födémek lehetnek:

• térelhatároló jellegűek, a tetőszerkezet elemeire füg­gesztve;
• önhordó – a tetőszerkezettől független – szerke­zetek.

A tetőtéri födémek esetében az első alternatíva alkal­mazása gyakoribb, de a megoldás nagymértékben függ a tetőszerkezet állapotától és az épülettel szembeni tűz­védelmi követelményektől.

A tetőtér alatti födémnek, a teherhordó falnak és magá­nak a tetőszerkezetnek is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a beépítésből származó többletterhelést viselje. Ellenkező esetben a födém, ill. a tetőszerkezet megerősí­tése, esetleg részleges vagy teljes cseréje szükséges.

Tetőtér-beépítéskor a következő korlátozásokat kell szem előtt tartani:

A tetőtéren belüli ferde síkú fal és a tetőtéri födém tartó­szerkezeteinek alakváltozása ne haladja meg

• állandó terhek szélső értéke esetén az l/500 értéket (l a tartó fesztávolsága),
• mértékadó összes terhelés esetén az l/300 értéket, ha szél- és hóteher, esetleg hasznos terhelés is van.

Eső, csapóeső, hófúvás elleni védekezés

A magastetőkön alkalmazott nagyelemes (pl. hullámpala), ill. pikkelyszerű tetőhéjazatok nem sorolhatók sem a víz­hatlan, sem a fokozottan vízzáró fedések csoportjába, mivel alapfeladatuk csak a vízzárás. Ennek betöltéséhez is fel­tétlenül biztosítani kell, hogy a tető hajlásszöge elérje vagy meg is haladja a különböző fedési anyagokra előírt alsó határértéket. Ebben az esetben a fedés hézagain – szok­ványos körülmények között – nem juthat be a csapadék a tetőtérbe csapóeső vagy hófúvás alkalmával.

A megfelelően szellőztetett padlásterekbe bejutó ned­vesség gyakorlatilag nem okoz károkat, mert a hagyomá­nyos födémszerkezeteket csak jelentéktelen mértékben nedvesíti át, és ez a nedvesség is hamarosan elpárolog a légtér szellőzésének következtében.

Beépített tetőtér esetén azonban a tetőhéjazaton átjutó csapadékmennyiség elvezetésére – biztonsági vízszige­telés céljából – alátéthéjazatot kell építeni a tetőfedés alá, és a bejutott nedvességet az ereszcsatornán át elvezetni. A biztonsági vízszigetelés az egyes héjazati elemek meghibásodása esetén is – a hibás elemek kicseréléséig – védelmet nyújt beázás ellen. A bejutott nedvesség párol­gásának fokozására a biztonsági vízszigetelés és a tető­héjalás között célszerű légrést hagyni, és ezt a külső levegővel átszellőztetni, mégpedig egyidejű beépítés esetén, oly módon, hogy a szarufákon fekvő alátétfóliára a szarufa vonalában 2,4 vagy 1,8 cm vastag távtartó léceket (ellenléc) helyezünk, és ez által az alátétfólia és a héjalás között megfelelő távolságot, légteret alakítunk ki. Utólagos beépítés esetén a beszorítólécre erősített biztonsági csa­padékszigetelő fóliákat a héjalástól megfelelő távolságban a szarufák oldalához szegezzük, és így alakítjuk ki a szük­séges átszellőztetett légteret.

Az alátéthéjazat korszerűtlenebb változata a deszka­aljzatra fektetett bitumenes lemez. Korszerűbb megoldás a szarufára feszített különböző minőségű és márkájú mű­anyag fólia (90. ábra).

90. ábra: A biztonsági vízszigetelés szerkezeti meg­oldásai (eresszel párhuzamos metszetek) a) egyidejű tetőtér-beépítésnél deszka­aljzaton, ellenléccel; B) egyidejű beépítés­nél ellenléccel; 1 tetőhéjazat; 2 tetőlécezés; 3 ellenléc; 4 külső átszellőztetett lég­réteg: 5 bitumenes lemez: 6 deszkaaljzat; 7 műanyag fólia; 8 belső átszellőztetett légréteg: 9 szarufa; 10 hőszigetelés: 11 párafékező (légzáró) fólia: 12 belső burkolat.

Eresz környéki eljegesedés és visszatorlódó hólé elleni védekezés

Ezek a hatások főként a hóban gazdag területeken fordul­nak elő, de esetenként Magyarországon is számolni kell velük. Ha a héjazat és a hőszigetelés közötti teret nem megfelelően szellőztetik át, akkor a tetőfedésre hullott, és ott maradó hóréteg a szerkezet „külső hőszigetelőjévé” válik, és a hóréteg alsó felülete még akkor is megolvadhat, ha a külső hőmérséklet 0 °C alatt van (91. ábra).

91. ábra: Eresz környéki eljegesedés és megelőzése a) eresz környéki eljegesedés és követ­kezményei; b) eresz környéki eljegesedés elkerülésére; 1 hófogórács; 2 átjegesedett hó; 3 feltorlódott olvadék; 4 a héjalás között bejutó víz; 5 felszálló meleg pára; 6 eresz­csatornán képződött jég; 7 tetőhéjazat: 8 tetőlécezés; 9 átszellőzött légréteg; 10 hőszigetelő réteg; 11 födém; 12 hóréteg.

Ezt az olvadást a következő jelenségek idézhetik elő:

• a határolószerkezet (pl. födém) hőszigetelése nem megfelelő, és túl sok meleg áramlik ki a héjalásra, ill. a rajta fekvő hóréteg re;
• a vasbeton ereszpárkányon át is áramlik kifelé a meleg, hőhíd alakul ki;
• a tetőtérben a kéménypillérek nagy hőmennyiséget adnak le.

E jelenségek együtt is előfordulhatnak, és ekkor az olva­dás mértéke is nagyobb. A hó alsó rétege tehát megolvad, az olvadék a tetőhajlás mentén egészen a hideg eresz­csatornáig lefolyik, és ott megfagy, jég képződik belőle. Súlyosabb eset, ha az olvadás miatt az egész hótakaró lecsúszik és összetorlódik az eresz környékén. Az eljege­sedett csatorna nem képes a lefolyó vizet elvezetni, így az átitatja a fölötte levő havat is, amely szintén jéggé fagy és torlaszt képez. A lefolyó további vízmennyiség – el­vezetés hiányában – átáztatja a csatorna környékét, majd a homlokzatot.

A feltorlódott jég tetemes súlya következtében tönkre­teheti az ereszcsatornát, ill. magát az ereszt is. Lehajlítja az eresztartó bilincseket, így a nyári zivatarok, felhőszakadá­sok során lezúduló csapadék nem a teljes keresztmetszetű és megfelelő magasságú csatornába folyik a héjazatról, hanem átbukik a hibás csatorna pereme fölött, átázásokat okozva még nyáron is.

Ez a jelenségsorozat főleg melegtetőknél fordul elő, de ha a hidegtető rétegeinek átszellőztetése nem megfelelő, akkor ott is károk keletkezhetnek. Ezért is célszerű a biz­tonsági vízszigetelés alkalmazása. Ha ugyanis az eresz eljegesedik, és a víz befolyik a héjalás résein, az alátét­héjazat megakadályozza a szerkezetek nedvesedését (92. ábra). Fontos a párafékező réteg hézag nélküli toldása is, mert az esetleges hézagokon kijutó pára lecsapódik és megfagy, így átáztat, károsít egyéb szerkezeteket.

92. ábra: A párazáró (-fékező) réteg toldása (eresszel párhuzamos metszetek) a) toldás a szarufán, melléragasztással; b) toldás melléragasztással, burkolattal, odaszorítva; c) átfedéses toldás szarufán; 1 tetőhéjazat; 2 bitumenes lemez; 3 desz­kaaljzat; 4 belső átszellőztetett légréteg; 5 szarufa; 6 hőszigetelést leszorító léc; 7 hőszigetelés; 8 párafékező (légzáró) réteg: 9 deszkaváz: 10 belső burkolat.

A hőszigetelést pontosan kell méretezni és kivitelezni a hőhidak elkerülése érdekében (93. ábra). A téli hónapok­ban még ez esetben is kialakulhat az eljegesedés. Be­következhet pl. akkor is, ha a külső hőmérséklet 0 °C körül van, ül. annál egy-két fokkal kisebb. Ilyenkor a napsugárzás hatására a hó megolvadhat, majd újra megfagyhat az eresznél. Hidegtető esetén beázás nem történik, de a héjazaton keresztüljuthat a nedvesség. Ezért van szükség a biztonsági vízszigetelésre.

A csapóeső, a hófúvás, a hibás héjazati funkció, az eresz környéki eljegesedés, a visszatorlódó hólé elleni véde­kezés tehát szükségessé teszi a több rétegű, a külső levegővel bőségesen átszellőztetett hidegtetős szerkeze­tek építését (93. ábra).

93. ábra: A hidegtető szellőztetési elve 1 az átszellőztető levegő bevezetése az eresznél; 2 az átszellőztető levegő kiveze­tése a gerinc közelében; 3 tetőhéjazat; 4 külső átszellőztetett légréteg; 5 bizton­sági vízszigetelés; 6 belső átszellőztetett légréteg; 7 hőszigetelés; 8 párafékező (légzáró) réteg; 9 belső burkolat; 10 padló­szerkezet.

A biztonsági vízszigetelést fémlemez fedések alkalma­zásakor ezek fokozott vízzárósága miatt el lehet hagyni. Ilyen fedésekkel főleg a régebbi – pl. műemlék jellegű – épületeknél találkozhatunk. Alkalmazásuk, költséges vol­tuk miatt, ma háttérbe szorul.

Megjegyezzük, hogy a hazai építési gyakorlatban az alátéthéjazatot gyakran elhagyják, pedig a megbízható csapadék elleni szigetelés csak alátéthéjazattal oldható meg. Alkalmazását a hazai építő- és tetőfedő anyagok esetenkénti alacsony minőségi színvonala is indokolja.

A hornyolt tetőcserepek méretpontatlansága miatt pl. a csapóeső vagy hófúvás esetén a nedvesség behatolásá­val számolni kell. A sajtolt cserepeket vízküszöbbel látták el, ezért az előbbi jelenség itt nem fordul elő. A sajtolás hibája vagy az anyag porózussága, szivacsossága követ­keztében azonban a csapadék a cserepek alsó oldalára „átgyöngyözik”. Igaz, hogy e jelenség a pórusok eltömődése után – néhány év múlva – megszűnik.

A külföldi példákat áttekintve megtévesztő lehet, hogy találunk olyan megoldásokat is, ahol az alátéthéjazatot elhagyják. Csakhogy ez esetben a tetőfedés minősége, méretpontossága nagyfokú vízzáróságot nyújt, és olyan hőszigetelő anyagokat alkalmaznak, amelyek elvezetik a vizet anélkül, hogy beszívnák.

Hőszigetelés

Téli hővédelem

A téli hővédelmet az MSZ 04-140 hőtechnikai szabvány szerint kell megoldani. A lakás kialakítására alkalmas tetőterek határoló szerkezeteinek (a hidegtető rétegeiként beépített hőszigetelésnek és belső falazatnak, továbbá a padlástéri szerkezeteknek) hőátbocsátási tényezői: [k, W/(m² * K)] a következő:

• ferde síkú külső fal és mennyezet (az előírás nem változik az 1986. évi második követel­ménylépcsőben): 0,4
• függőleges térelhatároló falak: 0,7
• ha a szerkezet fajlagos tömege kisebb, mint 1000 N/m², valamint padlásfödém esetén: 0,4

A hőátbocsátási tényező azt a hőmennyiséget adja meg (joule, J), amelyet a határolószerkezet 1 m² felületén ke­resztül, az általa elválasztott két légtér közötti 1 K (kelvin) hőmérséklet-különbség hatására 1 másodperc idő alatt átbocsát.

Nyári hővédelem

A ferde tetőfelületek a napsugárzás hatására erősen fel­melegedhetnek. A beépített tetőterekben nyáron nagy hőmérséklet alakulhat ki, mivel a felhasznált szerkezeti anyagokat általában viszonylag kis súly, kis hőtároló képesség és kis hőtehetetlenség jellemzi. Ebből követ­kezően, hőcsillapításuk sem kedvező.

A megfelelő nyári hővédelem megtervezéséhez a követ­kezőket kell figyelembe venni:

• a tetőfedés anyagával és színének helyes kiválasz­tásával eleve javítani lehet a fedés hőelnyelését;
• a hőszigetelés módjának megválasztásával és helyes méretezésével kedvezően befolyásolható a szerkezet hőcsillapítása;
• a túlzott nyári felmelegedés elkerülhető a biztonsági vízszigetelés alatt és felett kialakított légréssel, mert ily módon a határolószerkezetek szellőztetett légréteges szerkezetként működnek;
• a határolószerkezetek belső burkolataként viszony­lag nagy fajsúlyú, tehát nagy hőtároló képességű és nagy hőtehetetlenségű szerkezeteket kell alkalmazni.

Az idő­szakosan használt tetőtér-beépítések hőszigetelésével szemben nem támaszt a szabályzat különösebb követel­ményt, de a fokozott nyári felmelegedés mérséklésének érdekében követelményértékként a k = 1,0 ajánlható.

Hőhíd és hőszigetelés

Hőhíd ott jön létre, ahol a hőt jól vezető szerkezetek mind a zárt (belső) térrel, mind az időjárásnak kitett külső térrel határosak. A hőhíd akkor nem alakulhat ki, ha valamennyi határolószerkezet hőszigetelése megfelelő.

A tetőtér-beépítések gyakori hibája, hogy a belső határoló falak és a hozzájuk csatlakozó padlásfödém nem kap kielégítő hőszigetelést, noha a fűtött, temperált tér hővesztesége így jelentékeny. Szintén gyakori hiba, hogy a válaszfalakat a tetőhéjazatig vezetik. Az ily módon keletkezett hőhíd miatt a határolószerkezetek hőszigetelése számottevően romlik, és ennek további kihatása a belső páralecsapódás, és e felületek fokozott piszkolódása lesz (94. ábra). Előfordul, hogy a hőszigetelő anyagot nem két, hanem csak egy rétegben készítik, és így nem takarhatok le az illesztési hézagok.

94. ábra: Válaszfalak csatlakozása a tetőtér-beépítés térelválasztó szerkezeteihez 1 hézagtakaró léc; 2 kiegyenlítő faelem; 3 üvegszál erősítés; 4 merevítő sarokléc; 5 6 vagy 10 cm válaszfal; 6 BÉPA válaszfal; 7 12 cm vastag válaszfal; 8 deszkaburkolat; 9 vakolat.

Az előadottakból következik, hogy a tetőtér-beépítés egyik legfontosabb tervezési és kivitelezési alapelve:

A hőszigetelést a szerkezetek által megkívánt vastagságban, lehetőleg két rétegben, szoros illesztési hézagok­kal, hőhídmentesen helyezzék el. Ugyanakkor a belső burkolatként használt szerkezetek, viszonylag nagy súlyú, nagy hőtehetetlenségű, a belső, temperált tér páraháztar­tását is kedvezően befolyásoló anyagokból készüljenek.

A hőszigetelő réteg szarufákhoz viszonyított helyzete – tetőtér-beépítés esetén – a következő lehet:

• a szarufák külső – héjalás felőli – oldalán elhelyezve,
• a szarufák belső oldalán elhelyezve,
• a szarufák közé besüllyesztve (95. ábra).

95. ábra: A hőszigetelés elhelyezési lehetőségei (eresszel párhuzamos metszetek) a) szarufák külső oldalán; b), c) szarufák közé süllyesztve; d) szarufák belső olda­lán; 1 tetőhéjazat; 2 tetőlécezés; 3 ellen­léc; 4 külső átszellőztetett légréteg; 5 biz­tonsági vízszigetelés; 6 belső átszellőzte­tett légréteg: 7 hőszigetelés; 8 párafékező (légzáró) réteg; 9 belső burkolat: 10 szarufa.

Az első megoldást csak egyidejű beépítés esetén alkal­mazhatjuk, ill. csak akkor, ha a tetőhéjalást tartó lécek cseréje szükséges. Mindegyik megoldás egyforma hő­szigetelő képességű, mivel a fa rossz hővezető. Ha viszont a szaruállások szerkezete vasbetonból, ill. acélból készül, akkor már válogatni kell az alternatívák között, mert hőhidak alakulhatnak ki.

Páravédelem

A belső oldalon keletkező páralecsapódás elkerülése

Ha a belső, temperált tér hőmérséklete és páratartalma meghalad egy bizonyos telítettségi értéket, továbbá ha e térben a telített levegő érintkezik a külső levegő által lehűtött határolószerkezetekkel, kisebb-nagyobb páralecsapódás jön létre. E jelenséget a fűtött szoba ablaküvegein lecsa­pódó párán lehet érzékelni, és különösen élesen jelentkezik a hőhidak mentén.

Oka a szerkezet két oldala közötti nagy hőmérséklet­különbség, és a levegő viszonylag nagy páratartalma. Ha e jelenséget el akarjuk kerülni, akkor a két feltétel közül az egyiket meg kell szüntetni. Megfelelően méretezett és elkészített hőszigeteléssel el lehet érni, hogy a határolószerkezetek hőmérséklete csak kismértékben különbözzék a belső térben levő levegő hőmérsékletétől. Ebben az eset­ben is célszerű a határolószerkezeteket nedvszívó anyag­ból készíteni (gipsz, égetett agyag), mert ez a helyiségek páraháztartását kedvezően befolyásolja.

Páradiffúzió

Páradiffúziónak azt a jelenséget nevezzük, amelynek során a nagy relatív nedvességtartalmú levegő az egyes szer­kezetek porózus, kapilláris rétegeibe bejutva, azokon át­halad, és mivel a szerkezet hidegebb, mint a levegő, így a levegőből nedvesség csapódik le – esetleg a szerkezet belsejében. Azért, hogy a tető szerkezetének belsejében, ill. az alátéthéjazatnak az alsó felületén elkerülhető legyen a páralecsapódás, a szerkezetet hidegtetőként kell meg­oldani. Azaz az alátéthéjazat és a hőszigetelés közé egy min. 4 cm vastag légrést kell kialakítani, amelyben a külső levegő cirkulálhat. Ez a légréteg számottevő mértékben csökkenti a páralecsapódást.

A páradiffúzió teljes megakadályozása érdekében a hő­szigetelés belső – a belső tér felőli – oldalára szükséges még egy párazáró vagy párafékező réteg beiktatása is. Ennek különösen akkor növekszik meg a szerepe, ha a lég­rés hatásos átszellőztetése valamilyen ok miatt meghiúsul (96. ábra).

96. ábra: Ferde és függőleges határolószerkezetek hőfokesési és páranyomás esési görbéi a) szerkezeti kialakítás; b) hőfokesési gör­bék; c) páranyomás esési görbék; 7 tető­héjazat; 2 tetőlécezés; 3 ellenlécezés; 4 külső átszellőztetett légrés: 5 biztonsági szigetelés; 6 belső átszellőztetett légrés: 7 hőszigetelés; 8 párafékező (légzáró) réteg: 9 belső burkolat; 10 homlokzat­vakolat; 11 falazat; 72 hőszigetelés; 73 pá­razáró vagy párafékező réteg: 14 belső burkolat, ps telítési páranyomás; pr rész-páranyomás; pr kritikus érték.

A párafékező (-záró) réteget folytonosan, technológiai és illesztési hézag nélkül, a hőszigetelés belső oldalán kell végigvezetni. A toldásokat, valamint a különböző szerke­zetekhez való csatlakozásokat párazáró kivitelben kell elkészíteni. Ha a belső tér belső burkolataként gipszkartont vagy egyéb gipsz alapanyagú burkolatot alkalmaznak, akkor ez a tér páragazdálkodására meglepően kedvező hatással lesz.

Légzárás

A határolószerkezeteken keresztül káros mértékű levegő ki-, ill. beszűrődése (infiltráció, exfiltráció) játszódhat le. Ennek következtében jelentősen nőhet a temperált tér hővesztesége, ami energiapazarláshoz, valamint a fűtési költségek növekedéséhez vezet.

A hagyományos vakolt téglafalak a megfelelő légzárást eleve biztosítják. A rajtuk keresztül kiáramló levegő nem tud számottevő meleg mennyiséget is magával szállítani. A tetőtér-beépítéseknél alkalmazott új anyagok légát­eresztő tulajdonságai és szerkesztési elvei azonban nem közismertek, pedig e szerkezetek megfelelő légzárásának elérésére különleges figyelmet kell fordítani.

Azokon a falszakaszokon, ahol infiltráció léphet fel, a páralecsapódás jelensége figyelhető meg. Ez lehet felületi jelenség, vagy létrejöhet a szerkezet belsejében. Ha a határolószerkezet légáteresztése túlságosan nagy, akkor erős szél esetén a belső térben is erősebb légmoz­gás, huzat tapasztalható.

Az infiltráció megelőzése érdekében a hőszigetelés belső oldalára – burkolatként – egy légzáró réteget kell elhelyezni. Ez lehet egy réteg vakolat vagy gipszkarton szárazvakolat, amelynek toldásait, átlyukasztásait, átszögeléseit gipszhabarcsos glettanyaggal légzáróan tömíteni kell. Ügyelni kell a nyílásokhoz, a falakhoz, a padlókhoz és egymáshoz való csatlakoztatásukra, hogy ezek kivitele is légzáró legyen. Gyakorlatilag a hagyományos és a száraz­vakolat is csak párafékező fóliával együttesen képes a szükséges légzárásra.

Ha a belső burkolat fa – lambéria vagy lemez stb. -, akkor figyelembe kell venni, hogy ezek elemeinek egymás­hoz való kapcsolódása légzárást nem nyújt. Ilyen esetek­ben a feladatot kizárólag a párazáró réteg végzi, ezért azt a toldásoknál, lyukaknál saját anyagával kell tömíteni.

Hanggátlás (rezgésgátlás)

A megengedett egyenértékű zajszint, lakások lakó­szobáiban: éjszaka 30 dB, nappal 40 dB. Új létesítményekben a külső, közlekedéstől eredő zaj a helyiségekben a, megengedett értéknél 5 dB-lel maga­sabb lehet: éjszaka 35 dB, nappal 45 dB. A tetőtér-beépítések többségénél – különleges kíván­ság vagy előírás hiányában – a külső zaj elleni védelem megfelelő, ha a szerkezetek a légzárási és a hőszigetelési követelményeknek eleget tesznek.

Általában a 20-24 mm vastag burkolatok (pl. deszka­burkolat) megfelelnek a hanggátlási követelményeknek és közvetlenül a szarufákra szerelhetők, míg a 9-15 mm, azaz vékonyabb burkolatok, lemezek esetében szükség van egy lécváz alapra, amely a lemezek, szarufák közötti megtámasztást megoldja, és egyúttal a hangszigetelő anyagot is tartja, sőt a hőszigetelés és a burkolat között a hanggátlást elősegítő légrés is kialakítható.

Az ásványgyapot hőszigetelő anyagok hanggátlási célokra is kiválóan megfelelnek. Fokozottabb igény esetén a belső burkolatot célszerű egy lécvázra szerelni. A hanggátlást javítja a szerkezetek tömör, hézagmentes csatlakoztatása, tömítése.

Lépéshanggátlás, géprezgés-csillapítás

Megfelelő hanggátakat a födémben a tartószerkezet és a padló­burkolat kialakításától függő, ún. úsztatott hangszigetelő réteg kialakításával lehet létrehozni.

Az alkalmazott hang-és rezgésszigetelők lehetnek pl.:

• salakgyapot paplan,
• préselt gumitextil lemez,
• filcpaplan,
• álmennyezet elemek (fa, fém, gipsz, beton stb.).

Ütésállóság, ridegedés

A kis fajsúlyú, belső oldali burkolóelemekkel szembeni igények egyike az ütésállóság. Ennek megítélésére az ÉMI-vizsgálatok gyakorlatban bevált értékei a mérvadók.

A függőleges és ferde síkú falak belső lemezburkolatai­nak a következő igénybevételeket kell elviselniük:

• lágy ütés: 90 Nm (homokzsákkal),
• kemény ütés: 5 Nm (acélgolyóval).

Tetőtéri födémek és mennyezetek alsó burkolatai:

• lágy ütés: 10 Nm,
• kemény ütés: 2,5 Nm.

Hosszabb igénybevétel után egyes lemezszerű szerke­zeti elemek ridegebbé válnak, elvesztik eredeti rugalmas­ságukat és használatkor eltörnek. Ilyenek pl. az egyes műanyag lemezek és fémlemezek. Ezt a használat során szemrevételezéssel, tapintással érzékelni lehet, és idő­beni cseréjükről gondoskodni kell.