• építés

Bontási munkák

Az épületgépészeti vezetékek elzárása, kiválasztása, bontása

Amint már említettük, előfordulnak olyan lakóépületek is, ahol már eleve feltételezték a tetőtér egy későbbi időpontban való beépítését, ezért a különböző épületgépészeti és elektromos vezetékeket, a tervezett tetőtér alaprajznak megfelelően, egészen a padlásszint felső síkjáig vezették. Az ilyen tetőterek beépítésekor különösebb problémák nem adódhatnak, ha a beépített alaprajz követi az eredeti elképzeléseket. Olyan padlástérben viszont, ahol mosó­konyha, szárítóhelyiség, esetleg később létesített gépé­szeti berendezések, tároló rekeszek találhatók, már nehéz­ségek adódhatnak a bontás során, hiszen itt „élő” elektro­mos és vízvezeték-hálózat működhet.

Vízvezeték

A vízvezeték figyelmes bontása során előre meg lehet határozni a vezeték beépítési vonalának irányát. Ha a felület vakolt, akkor kopogtatással, hang után is megkeres­hetjük a falban rejtőző vezetéket. Ilyen módon a vezeték nyomvonalát követve rábukkanunk a szakaszt elzáró sze­lepre, amellyel a vezetéket vízteleníthetjük, ill. a víznyomást megszüntethetjük. A vízvezeték megfelelő – terv szerinti – szakaszának „levágása” után célszerű (általában a meg­maradó szakasz végén) padlástéri vízvételi helyet kialakí­tani.

Ha az ideiglenes jellegű, akkor a közlekedő- (anyag­szállítási) utak mentén kell elhelyezni úgy, hogy a munkát ne zavarja. A vízvételt azonban célszerűbb eleve valame­lyik végleges helyen kiképezni. Ha több vezetékszakasz is van a tetőtérben, akkor nyilván csak azt érdemes meg­hagyni, amelyből majd a létesítendő vezeték nyerni fogja a vizet. A többi ágat a padlószint alatt vagy a lakáshoz csatlakozó régi falszakaszban hegesztéssel vagy menetes csavarral le kell zárni, és nyomáspróbának alávetni.

Ha egy régi falszakaszban vízvezeték húzódik, és ké­sőbb mind a falszakaszra, mind a vízvezetékre szükség lesz, viszont a falban nyílást akarunk kiképezni, a vezetéket ki kell váltani. Ilyenkor az új nyílásnak a vezeték feletti részét kibontjuk, és a csövet a nyílás méretétől függően felfüggesztjük (pl. szarufára). Amikor a vezetékben meg­szüntettük a nyomást, a csövet a nyílás széleinél elvágjuk, majd hozzátoldjuk a megfelelő alakú – a nyílást kikerülő – csődarabot, és nyomáspróbát tartunk.

Elektromos vezetékek

A bontások során a munkavégzők gyakran találkoznak elektromos vezetékekkel falban vagy a falon kívül. A fal­ban vezetett elektromos „élő” vezeték megsértése – csá­kánnyal vagy főleg bontórúddal – életveszélyes. Ezért a bontandó vezetékszakasz feszültségmentesítése köte­lező! Ilyen munkát szakemberrel kell végeztetni.

A vezetékek esetleg szükségessé váló kiváltása feszült­ségmentes állapotban úgy történik, hogy a megfelelő he­lyen a vezeték elvágása után szabályos toldással-azonos minőségű vezetékkel – kikerüljük a kiváltandó falszakaszt. Bontáskor az elektromos vezetékeket a terv szerinti helyen elvágják, és szabályosan szigetelve, gipszpéppel falhor­nyokba rögzítik.

A biztosíték (szakaszoló) lekapcsolása után még egy próbát kell tenni a feszültségmentesítés megtörténtének megállapítására, és hogy megfelelő szakaszt iktattak-e ki. Meg kell vizsgálni azt is, hogy a kérdéses vezetékszakasz kiiktatása nem okoz-e problémát pl. a közvilágításban vagy egyes padlástéri épületgépészeti berendezések üzemel­tetésében. Ebben az esetben is a vezeték kiválasztásáról kell gondoskodni. A feleslegessé vált szennyvízvezetéket célszerű egé­szen az ejtővezetékig (függőleges főfali gyűjtővezeték) kibontani, és ott betondugóval elzárni.

A födémfeltöltés elbontása

A munka során használatos szerszámok és segédeszközök: lapát, ásó, gombos villa, kőműves-hordóláda, csúszda. A régi feltöltés, esetleg fertőző – pl. a fát károsító – szer­ves anyagokat tartalmazhat. Ebben az esetben a feltöltést célszerű a tervezett beépítés területénél nagyobb felületen a födémszerkezetig kibontani és eltávolítani.

A feltöltések anyaga lehet:

• kazánsalak,
• homok,
• építési törmelék,
• az előbbiek vegyesen.

A régebbi lakóépületek legfelső födémszerkezete – a padlásszinten – általában vastag feltöltéssel készült. Ezt főleg hőszigetelési célzattal helyezték el, de az esetleg bejutó csapadékvíz elpárologtatása is többek között ennek a rétegnek a feladata volt. Ahhoz, hogy maga a feltöltés elérhetővé váljék, először is el kell távolítani a felső szintjén levő padlásburkoló téglaréteget vagy egyéb burkolatot. Ezek után a feltöltés anyagát már lapáttal vagy ha tömörödöttebb, ásóval, építési törmelék esetén gombos villával távolítsuk el. Figyelmet kell fordítani arra is, hogy közben a födém tartószerkezetében ne keletkezzen károsodás. Bontás előtt célszerű vízzel bepermetezni a felületet, mert így kevésbé porzik.

A bontott feltöltést a födémre fektetett ideiglenes deszka-, ill. pallójárdákon szállítják depóniába, talicskával, kőműves-­hordóládával, esetleg vödörrel. Alacsonyabb épületek esetében (1-3 emelet) ledobó csúszda felállítása is cél­szerű lehet. A munkát tenyérvédős kesztyűben, erős szel­lőztetés mellett ajánlatos végezni.

Ha a dolgozó a feltöltés leszedése közben olyan födém­szerkezetet vagy vezetéket ér el, amely a terven nem szerepel, akkor hívja fel erre a munkálatok vezetőjének a figyelmét. A vezetékek szerepéről meg kell győződni, és azokat szükség szerint ki kell iktatni. A még ki nem iktatott vezetékek közelében fokozott óvatossággal kell dolgozni. A tisztára söpört födémet a széleken csatlakozó megmaradó feltöltésréteggel együtt fertőtleníteni kell.

A fedélszék károsodott vagy fölöslegessé vált elemeinek a bontása, cseréje, átalakítása

A fedélszékek részei, elemei csak együttesen képeznek teherhordó szerkezetet, ezért az egyes elemek meghibáso­dása akár az egész fő- vagy mellékszaruállás károsodását okozhatja. Ezért ajánlatos a létesítendő tetőtér-beépítés feletti fedélszék alapos vizsgálata. Ha valamely fedélszékelemről bebizonyosodott, hogy az gombás, erősen korhadt, repedt, törött vagy keresztmetszete hiányos, cseréjére fel kell készülni.

Ha az egyes fedélszerkezet-elemek a létesítendő be­építés terébe kerülnek, a tervezés során meg kell kísérelni azokat a kialakítandó tér szerves részévé tenni. Ha erre nincs mód, ezeket az elemeket ki kell váltani. Ilyen munkákat csak képzett ácsszakemberek végezhet­nek, mert a hozzá nem értő munkavégzésnek káros, sőt a személyekre is súlyos következményei lehetnek.

A fedélszék ácsmunkájához a következő szerszámokra lehet szükség:

• lánc-, keret- vagy körfűrész,
• ácsszekerce, kalapács,
• vésők, fúrók, szeghúzók,
• függőón és vízmérték,
• kötőelemek (ácskapocs, csavar, szegek).

Az a legegyszerűbb, ha az elemeket műhelyben vagy ácstelepen – esetleg egy közeli szabad területen – meg­munkálva, méretre vágva szállítják felhasználási helyükre.

Térbeli elhelyezkedésük szerint az elemek lehetnek:

• vízszintesek (szelemenek, fogópárok, tetőlécek stb.),
• függőlegesek (oszlopok, feszítő műoszlopok stb.),
• ferde helyzetűek (szaruk, feszítőművek, könyökök stb.).

Vannak alátámasztó (teherhordó) és alátámasztott szer­kezeti részek. Általában az alátámasztó elemek cseréje a bonyolultabb, mert ideiglenesen az általa viselt szerke­zetrész stabilitását is biztosítani kell. A tetőszerkezet tartó­elemeinek cseréje nem végezhető házilag, csak szak­ember (műszaki vezető, ács szakmunkás) közreműködé­sével. Saját építők számára fontos és megszívlelendő tanács.

A vízszintes szerkezeti elemek a szaruállásokat kötik össze egymással, ill. a szaruálláson belüli állékonyságot biztosítják. Ha ki kell cserélni őket, akkor velük párhuza­mos helyzetű, szét- és elcsúszás, valamint feldőlés elleni, ideiglenes biztosító merevítésekre van szükség. Egész elemeket vagy csak elemrészeket cserélünk. Az utóbbi esetben a régi és az új részek együttműködését toldó-deszkával vagy nagyobb igénybevétel esetén toldógerendával biztosítják. Az elmozdulásmentes – nem csukló­szerű – kapcsolat kialakítását úgy érik el, hogy a régi (megmaradó) szerkezetrészt – minimum – két csavarral kötik a toldódeszkához (gerendához), és az új (cserélt) részt szintén két csavarkötéssel rögzítik.

Vízszintes toldás esetén a megmaradó csatlakozó szer­kezeteket alaposan rögzítsük egymáshoz [pl. keresztirányú pallómerevítéssel („andrásolással”)], ill. alul és felül pár­huzamos pallókkal, a szerkezetek állékonyságának a csere alatti megőrzése céljából.

A tetőszerkezet különböző szerepet betöltő elemeinek toldásakor, cseréjekor az egymáshoz rögzítés módja is különböző lesz. Más, csak tartószerkezeti követelményeket kell kielégíteniük a csak nyomásra vagy hajlításra, nyírásra vagy ezek együttes hatásának kitett szerkezeti elemeknek.

A függőleges elemek – amelyek többnyire alátámasztó szerepet töltenek be (vigyázat! a függesztőmű függőleges szerkezetei nem ilyenek!) – pótlásakor csak a teljes hosszúsági elemek cseréje lehetséges (pl. az egész tető­szerkezet állékonysága szempontjából fontos oszlopok).

A toldott szerkezetek kizárólag ácskapcsokkal való biz­tosítása veszélyes, nem megengedhető. Ezért alkalma­zunk csavarkötést. A csavarokat elhelyezés előtt rozsda­mentesíteni kell. Egymástól való távolságuk meghatáro­zásakor ügyelni kell arra, hogy a faszerkezetet a csavar­lyukak ne gyengítsék veszélyes mértékben.

A szerkezetet az elemek cseréje alatt megfelelően alá kell támasztani, minél közelebb a cserélt elem eredeti helyéhez. A szaruállást ilyenkor a szétcsúszás ellen is biztosítani kell.

A vízszintessel szöget bezáró, ferde tengelyű elemek toldása általában a hossztengelyre merőleges és csava­rokkal biztosított toldógerendákkal, ill. pallókkal végezhető. Ha nincs hely a toldó faalkatrészek elhelyezésére (pl. a szarufa felső síkján), akkor az elem alsó, húzott oldalán helyezzük el a toldórészt, nagy felületű csavaralátétek alkalmazásával. A csavarok egyaránt lehetnek kovácsolt vagy üzemi kivitelűek. Méreteiket a viselendő terhek hatá­rozzák meg.

A ferde elemek cseréje esetén mind az új, csatlakozó, mind a megmaradó elemek rögzítéséről gondoskodni kell a csere ideje alatt. (Ezen azt értjük, hogy pl. a szarufából kivágjuk a korhadt szakaszt, de a tetőszerkezet stabilitásá­nak megőrzése érdekében mind a megmaradó szarufa­részt, mind a szarufához csatlakozó elemrészeket – szék­oszlop, szelemen, dúc – biztonságosan rögzíteni kell.)

A kiváltásokat a tervező építész útbaigazítása szerint készítjük el. Lényege, hogy bizonyos elemek, elemrészek kiiktatása, elvétele után a szerkezet összességének sta­bilitása megmaradjon. Az új elemek mérete általában megegyezik a pótlandó régi elemek méreteivel. A toldások és kiváltások elemei­nek méretét szilárdságtani számítások alapján adják meg a tervezők. Az ideiglenes biztosítószerkezetek méreteit azonban nem számítás útján, hanem a szakmai tapasz­talat alapján határozzák meg.

A tetőtérben előforduló falazott szerkezetek bontása

A bontáshoz felhasználható szerszámok: kőműves- és egyéb kalapács, csákány, véső, bontórúd, légkalapács, locsolókanna. A létesítendő tetőtér-beépítés helyét – főleg régebbi épületeken – tároló rekeszek, mosó- és szárítóhelyiségek foglalhatják el. Ezeket le kell bontani. Ugyanígy szüksé­gessé válhat egyes használaton kívüli kémények, szellőzők bontása is.

Kiiktatott épületgépészeti vezetékek eltávolítása után a vakolt felületeket locsolókannával vagy kőműves serpenyővel célszerű benedvesíteni és csak utána leverni. A falazott szerkezeteket felülről kezdve soronként bontjuk. Szigorúan tilos nagyobb összefüggő falrészeket ledönteni, mert ez a födémszerkezet megsérüléséhez vezethet, de mindenkép­pen kárt okoz az alatta levő lakás mennyezetvakolásában.

A törmeléket talicskával vagy hordóládával távolítjuk el. Ha a bontott téglaanyagot tisztítás után még egyszer fel akarjuk használni, akkor a padlástérben is deponálhatjuk, természetesen alaposan megtisztítva a habarcsmaradvá­nyoktól, és a födém teherbírásának szem előtt tartásával. A falbontási munkához tenyérvédős kesztyű és védőszem­üveg használata szükséges. A munkát lehetőleg jól átszellőztetett térben, gyakori porvédő permetezés mellett végezzük.

A beton- és vasbeton szerkezetek esetleges bontása nehéz és tapasztalatot igénylő feladat. Főleg a vasbeton szerkezetek bontására vonatkozóan,ki kell kérni a statikus tervező tanácsait, mivel a figyelmetlen, szakszerűtlen mun­kavégzés következtében fontos tartószerkezetek is megrongálódhatnak. A munkavezető kötelessége, hogy a bontást végző dol­gozót tájékoztassa a bontandó és az esetlegesen csatla­kozó szerkezetek elhelyezkedéséről, ismertetnie kell vele a követendő bontási technológiát, felhívni a figyelmét az alátámasztások, dúcolatok előzetes elkészítésére, majd ellenőrizni azok szakszerűségét.

A csapadékvíz-elvezető szerkezetek bontása

A padlástérben helyenként belső csapadékvíz-elvezető vályúk, csatornák, csövek távolítják el a tetőről össze­gyűjtött vizet olyan helyekről, amelyekről a külső csapadék­víz-elvezetés megoldhatatlan. Ezeket meg kell szüntetni, ill. szennyvízelvezető csatornaként a padlásfödém feltöl­tésébe süllyeszteni.

A tetőhéjazat bontása, pótlása

A tetőtér elengedhetetlen követelménye a vízzáró fedés. Ennek hiányában nagymérvű károsodások érhetik a tetőtér és az épület egyéb szerkezeteit (a hőszigetelő réteg átned­vesedése, a hőszigetelő képesség romlása, páralecsapó­dás, jégképződés, a falszerkezet nyirkosodása stb.). A ká­rosodás ellen elsődlegesen a tetőfedő elemek tökéletes illesztésével védekezhetünk. Ez a célja a csapadékvíz elleni biztonsági szigetelőréteg kialakításának is. A cserépfedést az igénye­sebb kivitelezők habarcshézagolással készítik. A szigorúbb követelményekből következik tehát, hogy a régi, meg­maradó héjalást – a hiányzó elemek pótlásával – a lehető leggondosabban ki kell javítani.

Ha a héjazatot fel kell újítani vagy más fedést kívánunk építeni, a héjalás kivitelezési módja megegyezik az új fedésével. A héjazat elbontása során a lécezést többnyire nem lehet hiánytalanul megmenteni.

A tetőfelületre tervezett nyílászárók helyét is ki kell ké­pezni. Ennek első lépése – utólagos tetőtér-beépítés esetén – a meglevő tetőhéjalás kibontása. A tetősíkban fekvő ablakok kontúrméreténél egy-két deciméterrel na­gyobb felületet kell a fedésből kibontani, hogy a kiváltások és a hőszigetelő rétegek elhelyezhetők legyenek. Függő­leges helyzetű (álló) ablakok, ajtók céjára az ablak felépít­ményének megfelelő tetőkontúrt kell kibontani.