Hogyan szigeteljük faházunkat? Hőszigetelés, hangszigetelés, tűzvédelem [TIPP]
Az ember nem a következő tíz évre építi a házát – több generációnak készíti azt. Hogy ez megtörténhessen, már a tervezésénél és az építési engedély benyújtásánál figyelembe kell venni a DIN szabványokat, a hőszigetelési és az építési hatósági előírásokat. Itt a különböző építésfizikai állandók nagy szerephez jutnak.
Az égés-, a hang- és hőszigeteltség nem csak a külső falaknál, hanem az emeletek közötti födémeknél is fontosak.
Alapvetően ésszerű cselekedet a szabványok, előírások és rendeletek betartása, azaz szabályosan építkezni, mivel ezek arra szolgálnak, hogy stabil, jól lakható házak épüljenek. Ez természetesen a faházakra is vonatkozik. így például a DIN 1052-nek („Faépítmény”) -a faépítés egyik alapszabványának — betartása a ház statikai állékonyságát szavatolja. A DIN 1052-3 („Paneles faházak”) többek között meghatározza a tartó keretek és a panelek minőségét, előírja a szabványos panelek kialakítását. Emellett számos építésre engedélyezett alapanyag létezik, melyeket alternatívaként használni lehet. Hasonló módon szabályozzák ezen alapanyagokat és a kész ház hő-, hang- és tűzvédelmi előírásait.
A hőszigetelés ajánlólevele
A faházakat a jövő előremutató hőszigetelési modelljének is tekinthetjük. Nem csak a DIN 4108 („Hőszigetelés a magasépítészetben”), és az 1995. évi hőszigetelési előírásokat múlhatja felül, de a folyamatos fejlődés következtében szinte a minimális hőenergiaigényű ház is megvalósítható.
- A 12 leggyakoribb festékhiba oka és megoldása
- Faház festés titka 8 lépésben! [SZAKÉRTŐ] ‘2021
- A minőségi lakóház
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ez nem véletlen: egyrészt a fa a szerkezetépítő anyagok közül a legjobb hőszigetelő, másrészt a faszerkezetek szabad tereit teljes mértékben szigetelésre lehet felhasználni, a helykihasználás („Szerkezeti vastagság = szigetelési vastagság”) miatt pl. a fakeretes házak alapesetben már 12 cm hőszigetelést tartalmaznak. Szükség esetén, ennek további vastagítása lehetséges. Például az emeletes házaknál gyakran alkalmazott 14-16 cm vastag keretekbe, ugyanilyen vastag hőszigetelés kerül.
Családi vagy ikerházaknál statikailag nem szükséges a vastag vázszerkezet. Itt kedvezőbb megoldást jelent, ha pl. egy 6 cm vastag további szigetelőréteget építenek be -kívülről vagy belülről — a falszerkezet síkja elé, annak homlokzat lécezetébe vagy a belső falburkolatába szerelve. A falak így is keskenyek maradnak, és mintegy 10%-nyi lakófelületet nyerhetünk, a hagyományos építési módokhoz képest.
A „belső” megoldásnál burkolati rétegként is funkcionálhat ez a plusz réteg. Akár kívül, akár belül helyezkedik el, hatása nem csak összeadódik a falvázközökben lévő hőszigetelőjével, hanem ugyanakkor le is fedi a faszerkezetet, és így ezeken a helyeken megoldja a hőhidak nélküli résmentes szigetelést. Ezeket a problémákat így „szisztematikusan” ki lehet védeni. A szoba meleg levegőjének közvetlen kiáramlása vagy kidiffundálása ellen, valamint a légmozgással szállított pára falakban való kicsapódásának elkerülésére párazáró réteget helyeznek el a fő és kiegészítő szigetelő réteg közé. A párafékező réteget tehát nem kell a konnektorok és egyéb szerelékek miatt átvágni.
Légzárási követelmények
Az új DIN 4108-7 és az ezt követő energiatakarékossági előírások a jövőben a házak légszigetelési követelményeit úgy fogják szabályozni, hogy a szellőztetésből származó hőveszteséget, mint a meleg kiáramlásának második legfontosabb összetevőjét, minimálisra csökkenthessék. Faházaknál ezt a célt a szerkezeti kötések kialakítási módjával és a falszerkezeti rétegek helyes sorrendjével érik el. Elsődleges a résmentesen és az egész házat körbevevő, jól kialakított párazáró réteg, ezt egészíti ki a szél elleni szigetelés, a belső burkolat és a külső falburkolat, mely az épületszerkezetet és a hőszigetelést óvja a külső levegő okozta lehűléstől. A ház légszigetelését kiválóan ellenőrizni lehet, pl. a Blower-door-teszttel. Ezzel bármikor ellenőrizni lehet az érvényes szabályozások betartását.
Az egészséges lakóklímához hozzátartozik a megfelelő szintű légcsere. De ennek nem a rések menti „akaratlan szellőzés” során, hanem az ablakok és ajtók célzott nyitásával, és a jól kontrollált szellőző és szellőztető rendszerek alkalmazásával kell létrejönnie, így lehet hatékonyan követni azt az ajánlást, hogy a szoba teljes levegőmennyisége kétóránként lecserélődjön. Az ennél sűrűbb légcsere energetikai luxus lenne.
Télen meleg, nyáron hűvös
A faházak jó hő-, lég- és szélszigetelése és a szellőztető berendezések alkalmazása lehetővé teszi a viszonylag kis méretű és teljesítményű fűtési berendezések alkalmazását. Ezekkel egy faház éves fajlagos energiaszükséglete — amely az 1995-ös Hőszigetelési előírás jellemző paramétere — könnyen 50 kWh/lakterület m2/év alá csökkenthető. Ez éves szinten kevesebb, mint 5 liter/m2 fűtőolaj felhasználásnak felel meg, ami lényegesen kevesebb, mint amennyit az 1995-ös előírás megenged.
Keretes rendszerű fal felépítése: 1. belső burkolat, 2. párafékező réteg, 3. építési tömörfa oszlop, 4. tartó elem (a tömörfa alternatívájaként), 5. hőszigetelés, 6. szélzáró réteg, 7. lécezés, 8. borított burkolat.
A jó hőszigetelés nem csak takarékos és környezetbarát, de pozitív hatású a lakóminőségre is. A külső falak meleg belsőfelületei mellett, a huzat nélküli faház lakói kényelmesen vészelik át a telet. Mindemellett nyáron a hűvös légtér is garantált. A jó hőszigetelés következtében a hőség nem jut be a házba, feltéve persze, ha az ablakokat és az üvegfelületeket (melyek minden épületben hőhídként jelentkeznek) beárnyékolják vagy lefedik.
A faházak kis hőtároló (hőelnyelő) tömege a hiedelmekkel ellentétben semmiképp sem hátrány, hanem ellenkezőleg a faház még hosszú hőségek idején is gyorsan lehűl az esti és kora reggeli szellőztetések során. Ezzel szemben télen a reggeli órákban az esti lehűlést követően, vagy az esti hazaérkezés után hamar felmelegszik. Ezért a faházaknál ideálisak a gyorsan melegítő fűtési rendszerek. A nagy hőtároló tömeg hátrányos a gyors szobaklímaváltás szempontjából, ezért az építésfizika legújabb álláspontja szerint faházaknál ez felesleges.
Hangszigetelés többet ésszel, mint erővel
A jó hangszigetelés érdekében a faszerkezetes építési eljárások inkább intelligens rétegrendszereket és anyagkombinációkat használnak fel, mint nagy tömegű alkotórészeket. A DIN 4109 („Hangszigetelés a magasépítészetben”) által előírtakat így biztosan be lehet tartani. Emellett a szabvány javaslatai lehetővé teszik, hogy kiegészítő eljárások segítségével a házon belüli, valamint a környező munka- és lakóterületek miatti fokozott hangszigetelési igényeket meg tudjuk oldani.
A speciális igényeket kielégítő hangszigetelés legfontosabb elemei az alábbiak:
- többrétegű burkolatok;
- cellás szerkezetek;
- rések szigetelése megfelelő tömítőanyaggal;
- az épületgépészeti szerelvények hangtechnikai szétválasztása, emeletenkénti tagolása és megfelelő fali csatlakozások kialakítása.
Ez nem csak a több lakásos házak közfalainál és födéméinél lényeges, de például ikerházaknál, garzonlakásoknál vagy egy családi ház különösen védeni kívánt területei esetén is ajánlott.
Emellett alapvetően érvényes az, hogy a faház – bár kisebb a falvastagsága és a tömege — legalább ugyanolyan jó hangszigetelési paraméterekkel rendelkezik, mint a konvencionális alapanyagból épült házak. Hasonlóan jól szigeteli a külső zajokat is. Egy kisenergia igényű faház, extra szigetelőrétegekkel és megfelelően üvegezett ablakokkal még egy repülőtér zajától is kielégítően megvéd, itt a hőszigetelés és a hangszigetelés kiegészíti egymást.
A modern faházakban még a lépészaj sem okoz problémát. Hatásos megoldás a jól kialakított mennyezetburkolat, a födémek gerendaközeinek szigetelőanyaggal való kitöltése, és száraz vagy nedves (pl. cement-esztrich) eljárással készített úsztatott padlóburkolat, mely utóbbit a hagyományos építészetben is alkalmaznak. A különböző épületgépészeti szerelvények rugalmasan kialakított megfogásai és a hangszigetelt burkolat alatti vezetés óvnak ezek működési zajától.
Tűz elleni védelem
A lakóházak tűzvédelemét elsősorban a mindenkori építészeti előírások szabályozzák a DIN 4102 („Tűz elleni védelem a magasépítészetben”) rendelkezéseivel együtt. A szabvány fő sarokpontja az épületszerkezetek tűz esetén tanúsított tűzállósági ideje, kiegészítve az egyes építőanyagok éghetőségi paramétereivel, így pl. az F 30-B rövidítés annyit jelent, hogy az adott épületszerkezet a normában meghatározott égésnek kitéve 30 percen keresztül teljesen funkcióképes kell maradjon, és gyúlékony anyagból (mint pl. fa) is kivitelezhető.
A faházak alapmodelljeinek tervezésénél az F 30-B tűzállósági kategória betartása követelmény. Az építtetők olyan faépületek esetében is ezt a tűzzel szembeni védelmet biztosító építményt kapják, melyekkel szemben az előírások nem szabnak meg ilyen mértékű tűzbiztonsági követelményeket. Jó példaként említhetjük az egylakásos családi házakat, ahol az egyes épületrészeket elválasztó falak akár F 90-B tűzállósági fokozattal is könnyedén megépíthetőek.
Az előírások teljesítésére megoldásként alkalmazható a rétegelt- és ásványi szálakkal erősített fa burkolólap, gipszlap, duplakeretes konstrukció, vagy – akár zaj – és hő szigetelésnek is megfelelő — tűz-záró réteg beépítése. A faházépítés az építésfizikailag több jó tulajdonsággal rendelkező anyagok széles skálájával rendelkezik.
A házak tulajdonosait inkább házuk tűz esetén való viselkedése érdekli jobban, mint az arra vonatkozó szabványoknak való megfelelősége. Bármely faház típust tekintjük a fő veszélyforrás nem az egyes épületszerkezetek gyúlékonysága, hanem a berendezés, a bútorzat és az egyes készülékek többszörös tűzterhelése, amely nem ritkán még mérgező gázok kibocsátásával is párosul. Ezzel ellentétben a faház egyes szerkezeti elemei nagy tűzbiztonságot nyújtanak.
Faház „viselkedése” tűzben
Alapvető a fa azon tulajdonsága, hogy a nagyobb keresztmetszetű faelemek nehezen gyulladnak. Különösen igaz ez, ha a tűz a fát csak egy oldalról éri. Az égés következtében keletkező faszénréteg mintegy szigetelésként védi a fagerenda belső rétegeit, mellyel a szerkezet a teherhordó képességét sokáig megőrzi. A fa hőtágulása elhanyagolható. Egyszóval a faház hirtelen összeomlásával még tűz esetén sem kell számolnunk.
A fa teherhordó szerkezetek egyébként gipszlapokkal vagy ásványi anyaggal erősített faanyaggal vannak burkolva, szigetelésként pedig ásványgyapot réteg kerül rá. így a faházak lakói ugyanolyan biztonságban érezhetik magukat, mint a hagyományos épületekben lakók.
Ezt a tényt erősíti, hogy az építésügyi előírások akár három vagy négyemeletes faházak építését is lehetővé teszik, valamint a biztosítók és az építést finanszírozó pénzintézetek által a faházépítmények hagyományos háztípusként történő elismerése is. Itt is igaz az, hogy megéri több biztosítót felkeresni és a biztosítások tartalmába betekinteni.